A búcsúzás helyénvaló és szükséges, ha a karancslapujtői nagymamát kísérjük ki a távolsági buszhoz: Jó utat, mama, köszönjük a vájlingnyi férges almát, amit hozott, vigyázzon magára, csókoltatjuk az öreget is!
Agyő, majd indulás haza.

    De mi szükség van az egész huzavonára, ha a búcsúzkodó felek másnap (10 vagy 2 óra múlva) úgyis megint találkoznak?
Az indokolatlanul hosszú búcsúszertartás jellemzően azokat a párokat érinti (a női tag dominanciájával), akik rettenetesen szeretik egymást, és érzik, hogy az egymás nélkül eltöltött időt semmilyen körülmények között nem fogják túlélni. Ha mégis túlélik - amire kicsi az esély -, az idő minden bizonnyal ólomlábakon fog járni. Egyszóval az élet rendkívül igazságtalanul bánik velük, így még az utolsó pillanatot is addig nyújtják, ameddig csak lehet.

Búcsú telefonon keresztül
Lány: - Szeretlek!
Fiú: - Én is. Nagyon!
- De én még eggyel jobban szeretlek!
- Azt azért nem hiszem, mert nem létezik! Most már tényleg le kéne tenni, bár nagyon nehéz…
- Jó. (Sóhaj.) Akkor 3-ra egyszerre tesszük le, oké? Na: Egy – kettő – hááá-rom!

Csend.

- Letetted?
- Nem. Megvárom, míg te teszed le.

    Ekkor jó esetben valamelyikük tényleg véget vet a szenvedésnek, rosszabb esetben csak a telefon merül le. Legrosszabb esetben pedig egy arra járó, agresszív fültanút annyira megvisel a jelenet, hogy kikapja a turbékoló lány vagy fiú kezéből a telót, lezúzza a földre, és úgy tapossa, mintha kéne.

Éjjeli búcsúzás msn-en
Fiú: - Későre jár, ideje aludni.
Lány: - Igen, sajnos, de én, ha veled vagyok, nem érzek álmosságot!
- Tudod, hogy én se, de holnap meló…
- Hát jó.
- Aludj jól Édesem!
- Te is aludj nagyon jól!
- Szép álmokat!
- De nehéz lesz nélküled elaludni!
- Nekem is nehéz lesz, gondolhatod.
- Küldök Neked valamit, így talán könnyebben elviseljük
- Várom…
- „Leszáll az est, jön egy manó, apró, pici, álmot hozó.
  Kicsiny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz, ő már tudja.
  Bebújik Melléd az ágyba, s füledbe súgja, jó éjt, Te Drága!”
- Imádlak!!!! Köszi Kicsim.
…

- Hát akkor jó éjszakát!
- Jó éjt!
- Szeretlek!
- Én is téged.
- Most már tényleg megyek. Cijja!
- Szió Cica!
…

- Jóccakát!
- Jó éjt Szerelmem!

A hirtelen elválást követően mindketten kijelentkeznek, de míg a srác valóban aludni megy, a lány stikában újra belogol, hogy lecsekkolja a fiút, nem lép-e vissza valaki mással (=egy szép, okos, humoros csajjal, azaz vetélytárssal) msn-ezni. Sose lehet tudni, ezért inkább virraszt még két óráig, és minden gyanús jelre (be- és kijelentkezésekre) „áhhá”-felkiáltással reagál, de mindannyiszor csalódik. Kicsit később kitalálja, hogy a srác csak rejtve kapcsolódik, és direkt előle bujkál, így következő nap kérdőre vonja barátját, és bedurcizik.

Ha indul a vonat                                                                   
A búcsúzó párok már tíz perccel az indulás előtt belekezdenek az istenhozzádba. Leülnek a peron egyik padjára, és úgy enyelegnek, mint akik soha többé nem látják egymást - nem kevés szórakoztató pillanatot szerezve ezzel az unatkozó vonaton ülőknek.
Három perccel az indulás előtt felszáll a lány. Ilyenkorra általában már nincs szabad hely az ablak mellett, ezért a mellette ülőn átível, majdnem biztosan belekönyököl a bordájába, és élesen gesztikulálva barátja tudtára adja az ablakon keresztül, hogy szereti: csókot dob, a srác pedig elkapja, vagy puszit lehel a tenyerére, és rátapasztja az ablaküvegre. Némán artikulálva sűrűn szeretlekezik és cuppog, a srác pedig hevesen bólogat és visszacuppog.
A vonat megmozdul, mindketten elkezdenek integetni, mintha az életük múlna rajta, de mindez persze csak vaklárma, a vonat nem indul el.
A lány lejelnyelveli a fiúnak, hogy nem érti, miért nem mennek már. A barát sem érti, és kínjában elkezd jópofizni: mérges arcot vág, forgatja a szemeit, mint akit idegesít a vonat késése, vagy – mintegy megadva a kezdő lökést – elkezdi tolni a vonatot. Oldalról.
A lány ezen jót kacag, az utazóközönség meg a fejét fogja. De aztán mindjárt fel is lélegzik, mert a szerelvény végre tényleg elindul.
A srác áll és bámul (leggázabb esetben a vonat mellett fut, és bekopog az ablakon), a csaj pedig – még mindig az utastárson áthajolva, annak bordájára támaszkodva – integet és integet és integet.
Az intenzív lelki sokk után nagyot sóhajt, olyan fájdalmasat-mélyről jövőt, amilyet csak azok tudnak, akiket megpróbált az élet. Hiába, nehéz a sorsa a szerelmes szívnek…

Konstruktív megoldási javaslat Dolák-Saly Róbert tollából és szíves írásbeli hozzájárulásával

Magyarázat: A búcsúzásra fordított idő nem áll egyenes arányban a szerelmi kapcsolat tartósságával: egymás után negyvenszer elköszönni fölösleges és idióta dolog. Mi ugyanakkor szeretjük bebiztosítani magunkat, szükségünk van a visszacsatolásra és a megerősítésre, hogy nélkülünk nem élet az élet. Igen, idegesítőek vagyunk, erőltetettek és kínosak. De a férfi, aki belemegy ebbe a játszmába, valószínűleg még inkább az. Nem kéne pedig.