Gabica egy szupi családi víkendprogramba nyújt bepillantást, melynek középpontjában a família igényes és magukra sokat adó hölgytagjai állnak: a sárkányság jegyeit magán viselő Anya, a babaprojekten keményen dolgozó Kriszti és a gyermeknevelés útvesztőiben bolyongó Szandi.

Anya és a két lánya vasárnap már reggel hatkor kipattan az ágyból. Nem, nem munka vagy egyéb halaszthatatlan dolog miatt, hanem a szent szépítkezőnap jött el újra.
Anya félkómában morog mindenért, a világ minden baja az ő vállát nyomja, és persze a legfőbb hibás szokás szerint a férje. Apa fülét-farkát behúzva igyekszik láthatatlanná válni, miközben előkészíti Anya gyógyszereit, reggelijét meg a ruhákat aznapra. Amiből persze semmi nem lesz jó, mivel vasárnap hatkor ébredni kész istencsapása, normális ember tíz óra előtt nem ébredne fel munkaszüneti napon. De hát muszáj, ez létfontosságú, az ember ötven felett már minden nap egyre közelebb kerül a sírhoz, hát legalább a látszatot őrizze meg.
Kriszti közben frissen pattan, csacsog és intézkedik, miközben éjszakás műszakból hazaért vőlegénye aludni próbálna, de sikertelenül. A lány egyik kezével kicsinosítja a lépesméz színű falon lévő trendi, piros órát, másikkal a negyedik sms-t küldi a barátnőjének, mivel annyi mindent meg kell tárgyalni az este tízkor elküldött utolsó üzijük óta. De közben átvillan az agyán, hogy nemsokára harminc éves lesz, és még mindig nem teljesítette a legfőbb kötelességét: hol van az az édes tündi-bündi-kicsi lány, aki tiszta anyja, és olyan jól állna neki az a rózsaszín kis szoknya, amit Szandi gyerekének vett a minap. Úgyhogy nincs mese, csábos hálóruci feldob és irány a háló, kötelesség is van a világon.
Szandi eközben erős fejfájással ébred, az a néha édes gyerek, de most inkább büdös kölök megint egész éjjel sírt, pedig minden ismerős azt mondta, hogy két év felett már nem fog. De azóta eltelt fél év, és ő még mindig nem aludt végig egy éjszakát sem. Magába szólít egy kis fejfájás-csillapítót, közben reggelit gyárt a gyereknek meg az apjának. Vele sem rózsás mostanában a helyzet, mindig csak bulizni járna, és a legkisebb semmiségért is vitázik. Ma sem nagyon aludt itthon, de majd most. Meglátja este, és minden rendbe jön újra. Vagy legalább egy-két nap nyugalom lesz.

Reggel hét, Szandi már a kocsiban, a kötelességek mostanra letudva, indulhat a nőcis nap. Első körben irány Kriszti, majd felveszik az anyjukat. Mindenki félkómában ül, hallgatnak, de már töltődnek a mai nap eseményeire. Nyolckor megérkeznek Julcsikához, aki a család közös fodrásza, és a régi jó viszonyra tekintettel saját lakásán fogadja őket.

Idővel elmúlik az álmosság, ebbe belesegít az a tengernyi habos – tejes – cappuccino, amit felhörpölnek, illetve Julcsika bíráló/dicsérő szavai.

- Drágám, Te már megint mit tettél magaddal? Nem megmondtam, hogy csakis a jojobás-mandulatejes-kókuszolajos pakolás segít? Aztán ne nekem panaszkodj, ha öt év múlva olyan száraz lesz a hajad, hogy seperni tudnál vele! Na jó, ma kapsz extra adagot belőle, de nem azért mondom, vegyél azonnal. 35.000 forint egy négy alkalmas kúra, és hetente háromszor kell, de hát Te is tudod, életem, a nők fő fegyvere a szépség. Az pedig mindent megér.
Jaj, Krisztikém, hát veled nagyon meg vagyok elégedve. Látom, rendesen csinálod, amit megbeszéltünk, minden éjjel megvan a meleg izzasztás a fejecskédnek. Nem is lehet összehasonlítani az egy évvel ezelőtti állapotával. Hogy a Józsi panaszkodik, hogy nem tud hozzád bújni, mert óvod a fejed? Mondd csak meg neki, hogyha szereti a gyönyörű nőjét, akkor viseljen el ennyit. És ne akarja rángatni a hajad olyankor sem, még tönkreteszi a műremekemet.
Szandi, Szandi, Szandi… Hát erre már nem is mondok semmit. Hogy leszel így vonzó és trendi? Hol a tupír, amit javasoltam? De ne aggódj, majd ma varázsolunk olyat, hogy szemed-szád eláll.

Közben jár a fésű, csattog az olló, kenődik a festék, felkerül a melír, búg a hajszárító.

Délután egyre mindhárman csili-vili új hajjal pattannak a kocsiba. Sajnos Julcsika megint elszórakozta az időt, meg be sem állt a beszélőkéje, de nem baj, az eredmény minden pénzt megér. Viszont rohanni kell, mert fél kettőre várja őket a pedikűrös meg a manikűrös.
Pár szabályt áthágva, de időben beesnek. A módszer a szokásos, felváltva ülnek be mindenhová, a gyereket közben meghozza Szandi párja, aki már most imádja a szépítkezést, nézi, ahogy a nénik szép új körmöket varázsolnak a családnak, nagyot, díszeset, csillogóst, mintásat, Krisztinek pedig hegyeset, mert a neten úgy olvasta, hogy most ez a sikk. És hogy a kiskirálylány is jól érezze magát, egy kis átlátszó lakkot azért ő is kap. Szépülnek a lányok, közben megy a csacsogás, kitárgyalásra kerülnek a szomszédok, a rokonok, az ismerősök, a lelki bajok, és persze az elmaradhatatlan téma: a pasik. Hat órakor már elhagyják a helyszínt, közben az áldott Gizike, a pedikűrös néni hozatott nekik egy kis pizzát, és még meg is ehették a szalonban. Innen már csak egy fél óra, és otthon vannak, ahol a család férfi tagjai közben megnézték a Forma-1 aktuális futamát, pár meccset, megfőzték az estebédet plusz még kicsit takarítottak is, hogy bebizonyítsák, érnek annyit, mint a nők. Meg különben is, parancsba kapták.
A nősereg beviharzik, learatják a dicséreteket, végigpanaszkodják az estét, hogy milyen elviselhetetlen volt az egész, hogy mennyi ideig tartott, és már a Gizike keze sem olyan, mint régen. De alig várják, hogy elteljen újabb három hét, és megint elérkezzen a szépítkezős napjuk. Ám addig sincs vész: szerdán, munka után testületileg elmennek Kingához, aki a földkerekség legjobb kozmetikusa.

Köszi Gabica, ez igencsak érzékletesre sikeredett: szinte érzem az orromban a hidrogén-peroxid semmivel össze nem téveszthető illatát és hallom a hajszárító andalító búgását.
A levágott hajak, nedves törülközők és lereszelt körömmaradványok társaságában elfogyasztott pizzát pedig külön irigylem tőlük. Dolce vita.