A „Műszer” névre hallgató olvasónk küldte az alábbi posztot.
Dugás Szerelem, koktélok, szexmentes rúd meg traktor - fiatalság, bolondság, de egy-két helyen azért nekem is ökölbe szorult a kezem :)

A belevaló

A belevaló lány a szakközépiskolai fiúosztály kedvence, de a gyakorlati oktatók is elismerően nyilatkoznak satupadnál nyújtott teljesítményéről, miközben kék köpenyükbe törlik bepárásodott retró-szarukeretes szemüvegüket:
„Nagyon ügyes lány az Andi (sanda oldalpillantás a csaj seggére, aki éppen áramkört hegeszt, mármint a csaj), meg vagyok elégedve vele.”
A belevaló lány talán megjárta a gimit is, de vagy ő, vagy az ottani tanárok rájöttek, nem az kell neki. Civilizációs szerepe a tizenéves fiúk között mindenesetre jelentős – viselkedni illik vele szemben, ajtóban előreengedni, új pólóját megdicsérni („Baszki, elölről vagy hátulról jobb?”).
Merthogy itt jön a lényeg: a belevaló csaj azért belevaló, mert jól néz ki, viszont nem hordja fenn az orrát. Nem cicababa, benne van a hülyeségben, együtt röhög a szakmunkás Renátóval, mikor az felemlegeti legutóbbi sztoriját egy üveg Garronéval, és az annak folyományaként elszalasztott dugással. Ami a renátókat illeti, számukra kevés izgatóbb dolog létezik, mint egy jó nővel a dugásról beszélgetni. Persze, vékony az a bizonyos határvonal, főleg, mikor osztálykiránduláson az enyhén korongrészeg fiúpajtás felajánlja a szolgálatait:
„El nem tudod képzelni, böff, milyen jól smárolok és ribiszkézek. Figyelj, Andi baba! Gyere a szobámba, kizavarjuk onnan a Jolánékat és mehet a party.”
Itt kell a belevaló csajnak észnél lennie: ha megy, akkor ribanc, ha nem, akkor szűzkurva, hiszen szóban már minderről szó esett. Hatékony védekezőeszköz az idősebb barát, aki meg fogja etetni a fiúpajtást a saját heréivel.
A belevaló csaj egyébként a fentebb részletezett férfias sportokban is derekasan helytáll, már amennyiben a fiúk jelentős részét asztal alá tudja inni, méghozzá pohár nélkül! Simán elmegy továbbá a szomszéd faluba koncertre úgy, hogy tudja: utána csak gyalog tud majd hazajönni, sínek mellett, éjszaka. Vélhetően az életben is meg fogja állni a helyét, ha pedig nem, legfeljebb meghegeszti az egyik oktató áramkörét.

A nagyvárosi

Ironikus az elnevezés, bár tárgyalt lánytípus e szót nem ismeri, vagy ha igen, valamiféle bizarr segédeszköznek gondolja – legalábbis emlékei szerint ezt olvasta a minap egy könyvben, ahol nem voltak betűk, csak képek. A segédeszköz a férfiakat juttatja eszébe, melyek közül minden újabb példány egy újabb csalódás, mert csak „azt” akarja, és egyébként is:
„Miért kell Pestre felmenni, hogy egy jó rucit vegyen az ember?!”
Ez utóbbi persze műbalhé. Imád Pestre járni a barátnőivel, shoppingolni, bjutizni, fényképeket csinálni különböző trendy helyeken, melyeket aztán a következő képaláírással tesz fel valamely közösségi oldalra (mely lehetőség szerint a Facebook, az iwiw már nem menő): csajcikákkal, Encyvel, Nórcyval, frends forevor, avagy maga a Sátán fattya, a cejizlek.
A nagyvárosi lánynak szalagavató előtt is Pestre kéne felmennie, mert báli ruhát csak ott lehet kapni – de a szemét osztályfőnök mindenféle főpróbákra hivatkozva nem engedi el. Így aztán egy másik fekete semmiségben jön majd el és látványosan duzzog, egészen addig, míg valaki nem hoz neki valami fini koktélt (a kedvenc a sikamlósan egyértelmű Sex on the Beach).
A nagyvárosi lány legjellegzetesebb jellegzetessége a külső, mely híven követi a divatot, hogy egyéniség legyen. Frizurája rövid, bogár-napszemüvege abszurd méretű, leggingse fekete, felsője laza, válltáskája összegányolt, sminkje szolidnak tűnik, valójában tengeralattjárókra is veszélyt jelenthet.
Nem tudni, mit keres egy ilyen lány ilyen putriban, ő még annyira se érti – lélekben nem odavaló, de hát majd a suli után úgyis felköltözik. Ha más nem, a helyi újgazdag csávók valamelyike szedi majd föl, Olaszba, Görögba, Tunézba járnak majd nyaralni, a közbeeső időt meg csak átvészeli valahogy a sarki forintos Bahamákon, unatkozó barátnőivel muszáj-rendezvényeken vagy hétvégi kiruccanásokon, feltéve, hogy van a környéken elég csokoládé.
A típus durvább változata rosszabbul is kezdheti a felnőtt életet: ő nem nyaral, hanem elszerződik a Nyugatba, szigorúan szexmentes rúdon pörögni. A munkát a helyi rosszarcú ember (Pillangó, Rambó, esetleg Totya) ajánlja föl, az, aki időnként kedves volt a lányhoz, főleg, amikor némi narkotikumra is meghívta őt a diszkóban. A lány persze megy bárhová, csak el innen. Mikor csámpás lakkcsizmájában visszajön...
„Hú, ne is mondd! Hétvégén megin jön a Hans! Kurvára unom már a képét bazmeg! Biztos el akar majd menni ’fokra, a Flörtbe hömbölögni. Ajállom, hogy most több lét hozzon.”

A traktoroslány

A traktoroslány a nagyvárosi szöges ellentéte. Ő maga a nagybetűs VIDÉK – minden falunap elmaradhatatlan kelléke, tombolahúzáskor neki kurjongatnak fel az illuminált polgárok a színpadra (ha van olyan):
„Viki baba! Az én ...mat húzd ki!”

Viki csak mosolyog, tetszik neki az egész, az illem kedvéért persze kicsit elpirul. Hatalmas ősanyamellei vannak, hosszú haja, pirospozsgás arca, mindene egészségtől és élettől duzzad – legjobban nem az új rucinak örül, hanem annak, ha a kanca egyedül megellik. Pasija szintén elismert arc a faluban, telefonjának háttérképe egy turbózott, szpojlerrel felszerelt zöld John Deere, esetleg egy régi piros Belarus*, ha inkább konzervatív alkat. Első intim együttlétük egy Zetor ülésén volt, valamelyik forró nyári napon – a lány máig büszkén emlékezik vissza erre. Legnagyobb közös élményeik közé sorolják, mikor tekeréssel sikerült beindítani a több, mint 70 éves Hoffmannt**.
A fiúhoz hasonlóan a lány is gyakran tűnik fel olajos, kék kezeslábasban a Fő utcán, mivel szeretik a roncsderbit, hát mindig csinosítgatnak valamit az örökölt dzsipen. A lányt a környezet annyira fiúsította, hogy a társaság gyakran észre sem veszi, nő is van jelen. A szexista poénok egészen természetesek, a lány ugyanúgy jár meccsre, ahol néha azért szakad félbe a mérkőzés, mert a bírónak könnyítenie kell magán a kukoricásban. Mikor a spori visszatér, a lány is boldogan együtt üvölt a többiekkel:
„Szarházi!!! Kitörölted?!”
Viki és a fiú kapcsolata tökéletesen kiegyensúlyozott, időnként beficcen egy-két pofon, de hát az embernek eljárhat a keze olykor, ez az élet rendje. A lány ilyenkor jobban kifesti magát a suliban, innen lehet sejteni, hogy a Jóska megint emberkedett. Vikiben a lehetőség, miszerint ez lehetne másképp is, föl sem merül – hogy a kisrégió határán túl van-e élet, az nem az ő dolga. Igaz, egyszer el kellett mennie a negyedik faluba.
Nem volt jó. Végig gyötörte a honvágy.

* ld. még: traktor
** természetesen a kurbliról van szó
 

Köszi „Műszer” az autentikus posztot. Szinte érzem a számban a koktélcseresznye ízét, orromban a frissen kaszált fű illatát és fülemben a traktor elzsongító hangicsálását. A "hömbölögni" kifejezésért pedig külön köszönet.