Fogyókúráról és annak tudósairól volt már szó e blog hasábjain. Kevéssé ismert tény, de egyes nők más körülmények között is szoktak táplálkozni.

1. Az alapos

Fenti állítás igazságtartalma leginkább az alapos nőnél vonható kétségbe.

Az alapos nő tisztában van vele, hogy a gyomor térfogata véges, nincs benne hely levegőnek, pláne, hogy attól böfögni kell, és az milyen égő. A kapacitás optimális kihasználtsága érdekében így mindent apró falatokban rágcsál el, legyen az alma, csirkecomb, pöffeteg, exkavátor, vagy diétás szacharóz. Az apró falatokban történő rágcsálás előnye, hogy minden apró falatokra lesz rágcsálva. Hátránya, hogy a többiek sokkal előbb befejezik az ebédet, bár a végére alkalmasint megéheznek újból.

Ha a nőt megkérdik, miért viselkedik így, jobb esetben nem tudja, így szokta meg.

Rosszabb esetben nyugati tudósok kimutatták, hogy az étel lassan rágva hasznos, gyorsan rágva pedig káros vegyületekké bomlik szét, és hogy a legjobb eredményt minden falat harmincszori, vagy ötvenszeri, vagy hétszázszori megrágása hozza. Keleti bölcsek pedig megmondták, hogy a tápláléknak minden szempontból harmonizálnia kell az egyénnel. Nyugat és Kelet találkozásánál, a megvilágosodottság középpontjában az alapos nő legel, egyedül, mert nem társas lény, azok csak piszkálják, és nem értik, és különben is oda kell figyelnie. Ő maga soha nem éhes, akkor eszik, amikor ideje van, utána viszont előadást lehetne tartani a szájában, annyira optimális benne a lebomlás. Szomjas sem szokott lenni, mivel a tiszta víz azt tökéletesen megelőzi, főleg harminchét fokra hevítve, hogy a hőmérséklet-különbség se okozzon fennakadást a harmóniában.

Ezen túlmenően majdnem mindegy neki, mit eszik. Nem az alapanyag fontos, hanem a termék, ő pedig mindent tökéletessé rág. A ragadós karamellát nem szereti, a tollat viszont de. Üres idejében rengeteg tollat rág, hogy ne essen ki a gyakorlatból. Nemi élete ugyanilyen örömtelen, ha.

2. Az óvatos

Az óvatos nő az alapos ellentéte. Szeret enni, mi több, a sűtkrumplit, kalbászt, csokoládés máffindot is szereti. A gyomor kapacitására, a brit kutatásokra, vagy a hülye sárgákra éppenséggel magasról tesz, szemrevaló alakját azonban nagyon meg akarja őrizni. Nem fogyókúrázik, hiszen nincs miből; akkor eszik, amikor éhes, azt, ami ízlik neki, és annyit, amennyivel mindig baj van.

Ha elég lenne, elhízna tőle. Ha pont jó, akkor nem elég. Túl kevés nem tud lenni.

Ha tehát véletlenül jóllakottnak érzi magát, röviden lemozogja, például fél óra szteperobikkal, mert az ottani edző olyan jóképű fiúka. A hosszú lemozgással már bajai támadnak, tartaléka ugyanis nincs. Ilyenkor nagyon elkeseredik, földhöz csapja magát, az útitárs pedig remélhetőleg szalad, és hoz egy jó kis olasz éttermet neki. A nő ilyenkor némi nyüsszögés után elfogadja a meghívást, a makarónit felszippantja, a prosuttó felét visszaküldi, a szalvétával úgy-ahogy szétmázolja arcán a paradicsomszószt, aztán panaszkodni kezd, hogy ez már megint nem volt étel.

Az óvatos nő általában a gyorsaság híve, sietve jön, sietve távozik, a sört is sietve issza meg, amitől böfögnie kell, méghozzá dallamosan, az efhangot külön jól megnyomva. Felgyorsult anyagcseréje egyébként mindenképpen megóvná az elhízástól, a zsírt a hajára rakva ki. De biztos, ami biztos, amúgy pedig ki simogatná le buksijáról megértően a zsírt, ha nem lenne éhes?

Főzni nem tud, mert az neki nem dolga.

3. A torkos

A torkos nő cukorhajtással működik. Nem egyszerűen szereti az édeset; belei helyén öt méter cukorüzemű reaktor van, és üzemanyag híján az egész szerkezet petyhüdtté, majd erőtlenné, majd hisztérikussá válik.

Reggelire fahéjas péksütemény, ebédre áfonyaszószós marha (olykor hús nélkül), vacsorára rigójancsi. Étkezések között szívesen és folyamatosan nassol, kedvenc csokoládéja ugyanaz, mint Gombóc Artúré. Rajongásának tárgyai még az amerikai konyha, az olasz fagylalt és az angol kór. A “vitamin” szó hallatán dührohamot kap, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy különféle vegyületek miatti aggódással töltsük. Boldogan állítaná falhoz a cukorbetegeket is; ha az ököridióta politika nem pátyolgatná a hozzájuk hasonló életképtelen véglényeket, neki sem kéne a valódi édességet a diétásnak nevezett mesterséges fosok közül kibányásznia.

A torkos nő előnye, hogy jól főz, hátránya, hogy ez csak édességekre vonatkozik. Puncstortája például elsőrangú, békebeli recept alapján, tizenkét tojásból, dupla adag cukorral, elfogy az úgyis. Gombalevesében viszont, ha arra vetemedik, ujjnyi darabokban úszkál a rántás, ami egyébiránt kit érdekel, nem jó az sehogy. Legfeljebb, ha megkecsöpözik és megmajonézelik, mint minden mást, ami önmagában nem édes.

Ami egyébként nem édes, az lehet mondjuk sós, édes mellékízzel. Savanyút, keserűt, fanyart, erőset vagy pikánsat a torkos nő nem eszik, sőt, hányingere van a gondolattól is, sőt, úgy éljen, sőt, így rohadjanak el a fogai, melyeket amúgy régen kihúzatott már, hiszen a porcelánt nem fogják a savak, nem kell szabályozni, és nem sárga.

 - Ez nem fánk, hanem bhááágel. Ma is legalább nyolcat bebűnöztem, hihihi. De annnnyira kívánom, egyszerűen nem tudok lééétezni nélküle…

4. A kényszeres

A kényszeres nőt első pillantásra nehéz megkülönböztetni a torkostól. Ő is rendszeresen tömi magát édességgel, csak míg a torkos ilyenkor jókedvű, a kényszeres nem.

Ahogy máskor sem.

A kényszeres nőnek súlyos magánéleti problémái vannak, rossz párkapcsolatban vegetál, gyerekei az agyára mennek, a macska rendszeresen lehúgyozza. Az édesség a magazinok által reklámozott boldogsághormont, a szájmozgás pedig a cselekvést hivatott biztosítani. Az íztől a nő undorodik, a hízástól még mélyebbre süllyed a depresszióban, gyomra mindig kavarog, de mivel az alkoholt nem bírja, csak a nassolás marad.

Azt pedig műveli, orrvérzésig. Ha valahonnan édességhez jut, azonnal bekebelezi, mert az az övé, és ami az övé, az nem arra való, hogy mások egyenek belőle. Létezik különösen beteg altípus, mely időt és energiát nem kímélve a mások készleteit is levadássza.

Ha például a rossz párkapcsolat másik tagja (továbbiakban: “a mocsok”) megkíván valamit, a nő rögtön akcióba lendül, hogy abból a valamiből semmi ne maradjon. A nemes cél érdekében vállalja a szédülést, hasmenést, bármit. Ugyanez a nő főz nagyon körültekintően mindig olyasmit, amit a mocsok nem szeret, és ugyanez a nő veri ki a szeretetlenség és figyelmetlenség nevében balhét, ha a mocsok nem otthon ebédel.

Ugyanez a nő dolgozik az iskolai menzán is.

Ha épp nem kényszereskedik, étrendje zsíros fűrészporból, fensőséges leszaromságból és forma nélküli nyavalygásból áll. Az önsajnálattal meghintett norbiápdét császárszalonna például örök favorit. Közben az instant krumplipüré is szétköpködhető az éterben.

5. Az öntudatos

Az öntudatos nő mindent és mindenkit kikér magának, miként a moziban, úgy az étkezésben is.

Neki ne jöjjenek egészséges életmóddal, meg nyúédzses reformdiétákkal, meg egyéb ezoterikus maszlagokkal. Ő még a nagyikától tanulta, és a táplálkozás különben is egyszerűségében gyönyörű sarokköve az életnek, aki az evést nem élvezi, az semmit nem élvez. Egyszóval, keserítse meg önnön életét nyugodtan a sok hisztis picsa, ő köszöni szépen, ezen csak röhögni tud. Ő még tisztában van vele, mi kell.

Hús például kell neki, mert ha nincs, úgy érzi, semmit nem evett. Az éhezést viszont legfeljebb két napig bírja.

Zöldségből a frissen permetezett tanyasit szereti, a görögdinnyét befalja a hóna alól, ha kell, futás közben eszi a szalámis zsömit, ha kell, megadja a módját a zabálásnak, fehér abrosszal, ezüstre hajazó villával, még akkor is, ha egyedül van. Mindent irgalmatlanul megsóz, megborsoz, megpaprikáz. A kínait különösen szereti, mert azok évezredek óta gyakorolják, egyszer majd szeretne utazni is oda, hogy élőben gratuláljon. Ugyanígy különösen szereti a mekdonáldszot, a sznobok picsogását ebben az esetben is sznob picsogásnak tartja, hiszen a mekdonáldsz pont azt nyújtja, amit ígér, egyébként meg laktató.

Az öntudatos nő zavartalanul hódol a ragadozás rusztikus bájának, nem vacakol, négy harapással bármit elfogyaszt. Épp eléggé nőies így is. Arca pirospozsgás, a pálinkáért odáig van, lehet vele fingóversenyt rendezni, lelki egyensúlya semmitől nem borul föl, emberét jóltartja, és nem engedi ezoterikus maszlagok, élettelen biocuccok, vagy más nők közelébe.

Őrá viszont buknak a férfiak, hiába no, csak az a szép, akin van mit fogni.