HTML

Görbe sminktükör

Kísérlet a női nem megítélésének árnyalására, azaz nagy szarban vagyunk, de mentem, ami menthető, ennél rosszabb már úgyse lehet.

Nőtípusok, játszmák, taktikázások, picsulások-picsogások túlzó, de ismerős formában.

Az ötleteket, kritikákat vagy akár teljes posztokat a gorbe.sminktukor kukac gmail.com-ra várom kíváncsi szeretettel :)

Az itt megjelenő minden tartalom Creative Commons: Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenc alatt áll.

Gondolatbokrétáitok

Címkék

agytröszt diznicsaj (1) alkohol (1) anya (2) ápolónő (1) autóvezetés (2) a lelki szemetesláda (1) a nők és az alkohol (1) a test angyala (1) babaproject (1) baba mama (1) bandababa (1) barátnők (4) bevásárlás a férfival (1) bikiniszezon (1) bkv (1) bőbeszédű (1) búcsúzás (1) bulvár (1) bútoráruházban (1) crocs (1) csajbuli (1) csajszis dumcsik (1) család (1) családi program (1) csúnya lány (1) díszfeleség (1) domina (1) egészségügy (1) első randi (1) esküvő (1) evés (1) facebook (1) farsang (1) felhívás (1) feminista (1) feminizmus (1) focimeccs (2) fogamzásgátló tabletta (1) fogyókúra (1) főnök (1) fotók (1) frusztráció generátor (1) gyerektervezés (1) gyermekkönyv (1) halloween (1) házasság (2) házibuli (1) hellókarácsony (1) hello kitty (1) hétköznapok dívája (1) hideghegyi sportőrült (1) hipochonder öregasszony (1) hivatalnoknő (1) húsvét (1) jogsi (1) jó fej csaj (1) karácsony (4) kibeszélés (1) kikupálós lány (1) kismama (1) kisvárosi csaj (1) könyöklő néni (1) könyvajánló (1) környezettudatos nő (1) közveszélyes nők (1) kreatív hobby (2) kretén (1) kultúra (3) lakótelep (1) latinos műveltség (1) lecsekkolás (1) lecsúszott kamuvállalkozó (1) leggings (1) magyarázat (1) március 15. (1) meglepetés party (1) mlm (1) mosolytündér (1) mozi (1) műköröm (1) nem értem (1) néptáncos (1) női dráma (1) női önzetlenség (1) női önzőség (2) nők (28) növénykedvelő (1) nyilvános wc (1) olvasói poszt (13) olvasói statisztika (1) összetartozás demonstrálása (1) óvszer (1) panasz (1) parfüm (1) párkapcsolat (1) parti nagy lajos (1) pasizás (1) pocaklakó (1) politizálás (1) posztajánló (1) rámászás a férfira (1) slágerek (1) smink (1) sör (1) stlustanácsadó (1) strandolás (1) strassz (1) szépségápolás (1) szépségszalon (1) szerelem (6) szervezőzseni nő (1) szingli (1) szlengblog könyv (1) sznob pengeszáj (1) szobanövények (1) szülés (1) születésnap (1) szüzesség (1) tánc (1) társkeresés (1) telefonálás (2) terhesség megelőzés (1) természet leánya (1) teszvesz (1) tippek (2) tömegközlekedés (1) trendi (1) tudatlan tucatnő (1) tudományos fanatikus (1) tunika (1) udvarlás (1) új külső (1) utazás (1) útjavító munkás (1) ütős keresőkifejezések (1) valentin nap (1) vallás (1) vásárlás (1) vidéki csajtípusok (1) Címkefelhő

2010.12.09. 09:00 Jege

NŐTÍPUSOK&ÉLETMÓD: A nők és az evés

Fogyókúráról és annak tudósairól volt már szó e blog hasábjain. Kevéssé ismert tény, de egyes nők más körülmények között is szoktak táplálkozni.

 

1. Az alapos

Fenti állítás igazságtartalma leginkább az alapos nőnél vonható kétségbe.

Az alapos nő tisztában van vele, hogy a gyomor térfogata véges, nincs benne hely levegőnek, pláne, hogy attól böfögni kell, és az milyen égő. A kapacitás optimális kihasználtsága érdekében így mindent apró falatokban rágcsál el, legyen az alma, csirkecomb, pöffeteg, exkavátor, vagy diétás szacharóz. Az apró falatokban történő rágcsálás előnye, hogy minden apró falatokra lesz rágcsálva. Hátránya, hogy a többiek sokkal előbb befejezik az ebédet, bár a végére alkalmasint megéheznek újból.

Ha a nőt megkérdik, miért viselkedik így, jobb esetben nem tudja, így szokta meg.

 

Rosszabb esetben nyugati tudósok kimutatták, hogy az étel lassan rágva hasznos, gyorsan rágva pedig káros vegyületekké bomlik szét, és hogy a legjobb eredményt minden falat harmincszori, vagy ötvenszeri, vagy hétszázszori megrágása hozza. Keleti bölcsek pedig megmondták, hogy a tápláléknak minden szempontból harmonizálnia kell az egyénnel. Nyugat és Kelet találkozásánál, a megvilágosodottság középpontjában az alapos nő legel, egyedül, mert nem társas lény, azok csak piszkálják, és nem értik, és különben is oda kell figyelnie. Ő maga soha nem éhes, akkor eszik, amikor ideje van, utána viszont előadást lehetne tartani a szájában, annyira optimális benne a lebomlás. Szomjas sem szokott lenni, mivel a tiszta víz azt tökéletesen megelőzi, főleg harminchét fokra hevítve, hogy a hőmérséklet-különbség se okozzon fennakadást a harmóniában.

Ezen túlmenően majdnem mindegy neki, mit eszik. Nem az alapanyag fontos, hanem a termék, ő pedig mindent tökéletessé rág. A ragadós karamellát nem szereti, a tollat viszont de. Üres idejében rengeteg tollat rág, hogy ne essen ki a gyakorlatból. Nemi élete ugyanilyen örömtelen, ha.

 

2. Az óvatos

Az óvatos nő az alapos ellentéte. Szeret enni, mi több, a sűtkrumplit, kalbászt, csokoládés máffindot is szereti. A gyomor kapacitására, a brit kutatásokra, vagy a hülye sárgákra éppenséggel magasról tesz, szemrevaló alakját azonban nagyon meg akarja őrizni. Nem fogyókúrázik, hiszen nincs miből; akkor eszik, amikor éhes, azt, ami ízlik neki, és annyit, amennyivel mindig baj van.

Ha elég lenne, elhízna tőle. Ha pont jó, akkor nem elég. Túl kevés nem tud lenni.

Ha tehát véletlenül jóllakottnak érzi magát, röviden lemozogja, például fél óra szteperobikkal, mert az ottani edző olyan jóképű fiúka. A hosszú lemozgással már bajai támadnak, tartaléka ugyanis nincs. Ilyenkor nagyon elkeseredik, földhöz csapja magát, az útitárs pedig remélhetőleg szalad, és hoz egy jó kis olasz éttermet neki. A nő ilyenkor némi nyüsszögés után elfogadja a meghívást, a makarónit felszippantja, a prosuttó felét visszaküldi, a szalvétával úgy-ahogy szétmázolja arcán a paradicsomszószt, aztán panaszkodni kezd, hogy ez már megint nem volt étel.

Az óvatos nő általában a gyorsaság híve, sietve jön, sietve távozik, a sört is sietve issza meg, amitől böfögnie kell, méghozzá dallamosan, az efhangot külön jól megnyomva. Felgyorsult anyagcseréje egyébként mindenképpen megóvná az elhízástól, a zsírt a hajára rakva ki. De biztos, ami biztos, amúgy pedig ki simogatná le buksijáról megértően a zsírt, ha nem lenne éhes?

Főzni nem tud, mert az neki nem dolga.

 

3. A torkos

A torkos nő cukorhajtással működik. Nem egyszerűen szereti az édeset; belei helyén öt méter cukorüzemű reaktor van, és üzemanyag híján az egész szerkezet petyhüdtté, majd erőtlenné, majd hisztérikussá válik.

Reggelire fahéjas péksütemény, ebédre áfonyaszószós marha (olykor hús nélkül), vacsorára rigójancsi. Étkezések között szívesen és folyamatosan nassol, kedvenc csokoládéja ugyanaz, mint Gombóc Artúré. Rajongásának tárgyai még az amerikai konyha, az olasz fagylalt és az angol kór. A “vitamin” szó hallatán dührohamot kap, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy különféle vegyületek miatti aggódással töltsük. Boldogan állítaná falhoz a cukorbetegeket is; ha az ököridióta politika nem pátyolgatná a hozzájuk hasonló életképtelen véglényeket, neki sem kéne a valódi édességet a diétásnak nevezett mesterséges fosok közül kibányásznia.

A torkos nő előnye, hogy jól főz, hátránya, hogy ez csak édességekre vonatkozik. Puncstortája például elsőrangú, békebeli recept alapján, tizenkét tojásból, dupla adag cukorral, elfogy az úgyis. Gombalevesében viszont, ha arra vetemedik, ujjnyi darabokban úszkál a rántás, ami egyébiránt kit érdekel, nem jó az sehogy. Legfeljebb, ha megkecsöpözik és megmajonézelik, mint minden mást, ami önmagában nem édes.

Ami egyébként nem édes, az lehet mondjuk sós, édes mellékízzel. Savanyút, keserűt, fanyart, erőset vagy pikánsat a torkos nő nem eszik, sőt, hányingere van a gondolattól is, sőt, úgy éljen, sőt, így rohadjanak el a fogai, melyeket amúgy régen kihúzatott már, hiszen a porcelánt nem fogják a savak, nem kell szabályozni, és nem sárga.

 - Ez nem fánk, hanem bhááágel. Ma is legalább nyolcat bebűnöztem, hihihi. De annnnyira kívánom, egyszerűen nem tudok lééétezni nélküle…

 

4. A kényszeres

A kényszeres nőt első pillantásra nehéz megkülönböztetni a torkostól. Ő is rendszeresen tömi magát édességgel, csak míg a torkos ilyenkor jókedvű, a kényszeres nem.

Ahogy máskor sem.

A kényszeres nőnek súlyos magánéleti problémái vannak, rossz párkapcsolatban vegetál, gyerekei az agyára mennek, a macska rendszeresen lehúgyozza. Az édesség a magazinok által reklámozott boldogsághormont, a szájmozgás pedig a cselekvést hivatott biztosítani. Az íztől a nő undorodik, a hízástól még mélyebbre süllyed a depresszióban, gyomra mindig kavarog, de mivel az alkoholt nem bírja, csak a nassolás marad.

Azt pedig műveli, orrvérzésig. Ha valahonnan édességhez jut, azonnal bekebelezi, mert az az övé, és ami az övé, az nem arra való, hogy mások egyenek belőle. Létezik különösen beteg altípus, mely időt és energiát nem kímélve a mások készleteit is levadássza.

Ha például a rossz párkapcsolat másik tagja (továbbiakban: “a mocsok”) megkíván valamit, a nő rögtön akcióba lendül, hogy abból a valamiből semmi ne maradjon. A nemes cél érdekében vállalja a szédülést, hasmenést, bármit. Ugyanez a nő főz nagyon körültekintően mindig olyasmit, amit a mocsok nem szeret, és ugyanez a nő veri ki a szeretetlenség és figyelmetlenség nevében balhét, ha a mocsok nem otthon ebédel.

Ugyanez a nő dolgozik az iskolai menzán is.

Ha épp nem kényszereskedik, étrendje zsíros fűrészporból, fensőséges leszaromságból és forma nélküli nyavalygásból áll. Az önsajnálattal meghintett norbiápdét császárszalonna például örök favorit. Közben az instant krumplipüré is szétköpködhető az éterben.

 

5. Az öntudatos

Az öntudatos nő mindent és mindenkit kikér magának, miként a moziban, úgy az étkezésben is.

Neki ne jöjjenek egészséges életmóddal, meg nyúédzses reformdiétákkal, meg egyéb ezoterikus maszlagokkal. Ő még a nagyikától tanulta, és a táplálkozás különben is egyszerűségében gyönyörű sarokköve az életnek, aki az evést nem élvezi, az semmit nem élvez. Egyszóval, keserítse meg önnön életét nyugodtan a sok hisztis picsa, ő köszöni szépen, ezen csak röhögni tud. Ő még tisztában van vele, mi kell.

Hús például kell neki, mert ha nincs, úgy érzi, semmit nem evett. Az éhezést viszont legfeljebb két napig bírja.

Zöldségből a frissen permetezett tanyasit szereti, a görögdinnyét befalja a hóna alól, ha kell, futás közben eszi a szalámis zsömit, ha kell, megadja a módját a zabálásnak, fehér abrosszal, ezüstre hajazó villával, még akkor is, ha egyedül van. Mindent irgalmatlanul megsóz, megborsoz, megpaprikáz. A kínait különösen szereti, mert azok évezredek óta gyakorolják, egyszer majd szeretne utazni is oda, hogy élőben gratuláljon. Ugyanígy különösen szereti a mekdonáldszot, a sznobok picsogását ebben az esetben is sznob picsogásnak tartja, hiszen a mekdonáldsz pont azt nyújtja, amit ígér, egyébként meg laktató.

Az öntudatos nő zavartalanul hódol a ragadozás rusztikus bájának, nem vacakol, négy harapással bármit elfogyaszt. Épp eléggé nőies így is. Arca pirospozsgás, a pálinkáért odáig van, lehet vele fingóversenyt rendezni, lelki egyensúlya semmitől nem borul föl, emberét jóltartja, és nem engedi ezoterikus maszlagok, élettelen biocuccok, vagy más nők közelébe.

Őrá viszont buknak a férfiak, hiába no, csak az a szép, akin van mit fogni.

20 komment

Címkék: evés nők


A bejegyzés trackback címe:

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/api/trackback/id/tr722503416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

flea 2010.12.09. 11:53:38

A torkosból nagyon hiányolom annak a lelki folyamatnak az elemzését, ami 42 éves korában, a kettes típusú cukorbetegség diagnózisának menetrendszerű érkezésekor következik be. (A szokásos, mint a haldoklásnál: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Már feltéve, hogy a tagadás és a harag közt félúton nem eszi dühből a halálba magát - olyankor a többi fázis elmarad...)

Ernoke 2010.12.09. 16:13:33

az evést én alapból undorító dolognak tartom, de ez a bejegyzés még ezt az alapundoromat is bírta fokozni. az alapos mind közül a legocsmányabb, az ember szinte érzi, ahogy nagy precizitással őrli a trutymót a fogaival, hányingerem lesz tőle. a torkost meg nem értem, nekem az édesség nem étel, egy fikarcnyit sem lakom jól tőle, csak a fejem fájdul meg. ráadásul, ha én ennyi zöldségzabálással vérszegény és vitaminhiányos vagyok, akkor ő hogy él? húzza magát a földön vagy mi?:D

Farkasokkal táncoló 2010.12.09. 19:48:10

KImaradt szerintem a felsorolásból a tudatos, aki nem eszik, hanem étkezik, méghozzá gondosan ügyelve a fehérje-szénhidrát-rost-nyomelemek-vitaminok arányára, ahoygan az a nagykönyvben meg van írva. Ismerek pár ilyet, én még egyszer sem láttam őket jóízűen enni, élvezni az ételt.

Naná, mert általában főzni sem tudtak. Egyik ilyen szomszédasszonyomhoz éppen akkor mentem át, amikor étkeztek: a tányéron roston sült mellehusa és kifőzött spagetti volt. Én ezt akkor se bírnám legyűrni így egymással párosítva, ha előtte két napig éheznék.

Ők azok, akik barna kenyeret adnak tízóraira a gyerekkel és egy szelet zsírszegény sajtot, mellé esetleg egy almát.

Én speciel az öntudatos típus vagyok, szeretek enni, hús nélkül nekem nem étel az étel, és én is erősen fűszerezek:-)))
Mentésgemre szolgáljon, hogy főzni is szeretek, így a család minden nap meleg házikosztot kap. Nem is fáj a gyomruk soha. (Ja és nem vagyunk kövérek).

nyílméregbéka 2010.12.09. 20:16:20

"... a macska rendszeresen lehugyozza..." :-DDD
Gyerekek, nem lehetne elintézni, hogy néha címlapos legyen? annyira élveznék megint egy 1200-as kommenthullámot, azt a jó felháborodott fajtát...

Serrin · http://ecigiblog.blog.hu/ 2010.12.09. 21:49:30

Kimaradt az ezo-öko-bio étkezős, aki húsra nézni is utál és ebédre mini adag salátát rendel olyan áron, mint amin többször is jól lakom.
Úgy néz ki, mint egy anorexiás (40 kiló vasággyal), állandóan beteg/fázik/stb., mert nem étkezik rendesen, de mindenki más csinálja rosszul szerinte.
Irodákban gyakori ez a típus. :)

lárvalányhaj 2010.12.11. 00:58:28

Én nagyon durván édesszájú vagyok, de kb. 2 hónapja leszoktam róla, és egyáltalán nem hiányzik. Főzni jól tudok, édeset is, sósat is, akár hússal is, bár nagyon ritkán eszünk húst.

helianthus 2010.12.15. 09:18:06

@lárvalányhaj: hogy szoktál le, áruld el könyörgöm. Én is édesszájú vagyok, a csókomhoz odaragadna a szőke herceg, de még a lova is. :)

helianthus 2010.12.15. 09:20:23

A poszthoz szólva, nekem ez most nem ismerős terep. Én az a típus vagyok, hogy azért eszek, hogy éljek, nem fordítva. Ha éhes vagyok, tök mindegy mit eszem, néha gyorsan, ha van idő lassabban, aztán emiatt annyira nem szoktam mások étkezési szokásait sem figyelni.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.12.16. 12:06:01

megvallom, hogy én szeretek finomakat enni, de úgy érzem, az utóbbi években ez az evés-dolog túl lett misztifikálva. Főként a köcsög gasztroblogok és reforméletmód-magazinok hatására, de néha már úgy tűnik, a modern nyugati társadalom egy dologgal foglalkozik: hogy mit zabáljon...

elég gáz...

Donna Anna · http://operahumor.blog.hu/ 2010.12.18. 01:28:15

Mi van, én vagyok az egyetlen, aki élvezi az evést és mégis karcsú? Soha nem kellett diétáznom. Mondjuk az egész családom vékony, gondolom, képtelen lennék meghízni. Pedig átlag hetente eszem pörköltet/gulyást/sűrű halászlevet, főzeléket meg alig. A tészták hidegen hagynak. (Bocs, Italy-chan.)

És ezt csak azért írtam be, hadd pukkadjon a sok állandóan diétázó picsa.

Pernilla 2010.12.22. 10:12:14

nem lesz valami jó kis karácsonyi poszt? :)

sorica123 (törölt) 2011.01.01. 19:53:36

@vészmadár (pica pica): hát kb. Rengeteget beszélnek a kajáról, de vagy válogatás-igényeskedés-vernyogás szintjén, vagy szó szerint mint valami ellenségről. Elenyésző azoknak a száma akik mennek, kajálnak, emésztenek nyugiba, a saját ízlésüknek/orvosi rendelvényüknek/agyhugykövüknek megfelelően. Tehát ritka az olyan vega, aki nem ideologizál, olyan diétás, aki nem nyavalyog feszt, hogy kövér és még kövérebb lesz, vagy olyan mindenevő, aki nem nézi hülyének a többit. Én az utóbbi vagyok, embert még evési szokásért nem csesztettem, mert tudom, hogy mennyire bosszantó az. Nekem meg adja magát többé-kevésbé, hogy mit eszem vagy mit nem.

HDia · http://reklamfail.blog.hu 2011.01.23. 13:12:24

nagyon jó! :D még mindig imádom ezt a blogot

cunningman 2011.01.24. 09:34:00

@flea: Pont mint szegény nagyanyám, aki a diagnózisra várva még gyorsan végigette a helyi cukrászda kínálatát.

cunningman 2011.01.24. 09:35:19

@flea: Pont mint szegény nagyanyám, aki a diagnózisra várva még gyorsan végigette a helyi cukrászda kínálatát.

Szalacsi_Dezső 2011.02.02. 12:36:38

Rita! Má' mosmá' nem írol többet? pedig má' megvolt a félévi biziosztás!
:-))

tff 2011.02.13. 11:33:42

Sajnos úgy látszik, a tavalyi az abbahagyott kultblogok éve volt.

Lehet, hogy Rita is belevágott egy babaprodzsektbe, és inkognitóban nyomja az nlcafés fórumokon...? :))

Intizar 2011.02.18. 21:50:23

MI van? Vége van?
BRÜHÜHÜŰŰŰ!
TOPORZÉK!

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2011.02.25. 13:31:24

Nagyon szomorú lennék, ha véget érne a blog. Remélem kapunk valami reakciót Ritától!