HTML

Görbe sminktükör

Kísérlet a női nem megítélésének árnyalására, azaz nagy szarban vagyunk, de mentem, ami menthető, ennél rosszabb már úgyse lehet.

Nőtípusok, játszmák, taktikázások, picsulások-picsogások túlzó, de ismerős formában.

Az ötleteket, kritikákat vagy akár teljes posztokat a gorbe.sminktukor kukac gmail.com-ra várom kíváncsi szeretettel :)

Az itt megjelenő minden tartalom Creative Commons: Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenc alatt áll.

Gondolatbokrétáitok

Címkék

agytröszt diznicsaj (1) alkohol (1) anya (2) ápolónő (1) autóvezetés (2) a lelki szemetesláda (1) a nők és az alkohol (1) a test angyala (1) babaproject (1) baba mama (1) bandababa (1) barátnők (4) bevásárlás a férfival (1) bikiniszezon (1) bkv (1) bőbeszédű (1) búcsúzás (1) bulvár (1) bútoráruházban (1) crocs (1) csajbuli (1) csajszis dumcsik (1) család (1) családi program (1) csúnya lány (1) díszfeleség (1) domina (1) egészségügy (1) első randi (1) esküvő (1) evés (1) facebook (1) farsang (1) felhívás (1) feminista (1) feminizmus (1) focimeccs (2) fogamzásgátló tabletta (1) fogyókúra (1) főnök (1) fotók (1) frusztráció generátor (1) gyerektervezés (1) gyermekkönyv (1) halloween (1) házasság (2) házibuli (1) hellókarácsony (1) hello kitty (1) hétköznapok dívája (1) hideghegyi sportőrült (1) hipochonder öregasszony (1) hivatalnoknő (1) húsvét (1) jogsi (1) jó fej csaj (1) karácsony (4) kibeszélés (1) kikupálós lány (1) kismama (1) kisvárosi csaj (1) könyöklő néni (1) könyvajánló (1) környezettudatos nő (1) közveszélyes nők (1) kreatív hobby (2) kretén (1) kultúra (3) lakótelep (1) latinos műveltség (1) lecsekkolás (1) lecsúszott kamuvállalkozó (1) leggings (1) magyarázat (1) március 15. (1) meglepetés party (1) mlm (1) mosolytündér (1) mozi (1) műköröm (1) nem értem (1) néptáncos (1) női dráma (1) női önzetlenség (1) női önzőség (2) nők (28) növénykedvelő (1) nyilvános wc (1) olvasói poszt (13) olvasói statisztika (1) összetartozás demonstrálása (1) óvszer (1) panasz (1) parfüm (1) párkapcsolat (1) parti nagy lajos (1) pasizás (1) pocaklakó (1) politizálás (1) posztajánló (1) rámászás a férfira (1) slágerek (1) smink (1) sör (1) stlustanácsadó (1) strandolás (1) strassz (1) szépségápolás (1) szépségszalon (1) szerelem (6) szervezőzseni nő (1) szingli (1) szlengblog könyv (1) sznob pengeszáj (1) szobanövények (1) szülés (1) születésnap (1) szüzesség (1) tánc (1) társkeresés (1) telefonálás (2) terhesség megelőzés (1) természet leánya (1) teszvesz (1) tippek (2) tömegközlekedés (1) trendi (1) tudatlan tucatnő (1) tudományos fanatikus (1) tunika (1) udvarlás (1) új külső (1) utazás (1) útjavító munkás (1) ütős keresőkifejezések (1) valentin nap (1) vallás (1) vásárlás (1) vidéki csajtípusok (1) Címkefelhő

2011.06.20. 09:00 Jege

SZÓRAKOZÁS&KULTÚRA: „Mindenki az önnön személyiségének kovácsa” - közönségtalálkozó a bestseller-írónő legújabb regénye kapcsán

Szipoj Ágnest senkinek nem kell bemutatni.

Szinte a tökéletes ismeretlenségből robbant be üstökös csillagként a hazai irodalmi élet fénylő egébe; azelőtt táncosként, masszőzként és eszkortként (luxuskurva, beképzelt sznoboknak – a szerk.) dolgozott, de 2005-től tudatosan készül írói pályájára. Első könyve, az Élvezet, 2007-ben hónapokig vezette az eladási listákat, milliós hasznot termelve. Két évvel később, 2009-ben jelent meg következő letehetetlen műve, a Gazdagság. Most pedig, a 2011-es esztendő elején, a Sikerkönyv jóvoltából ismét felejthetetlen géniusza a kortárs irodalomnak.

Nagyobb lélegzetvételű művei mellett számos novellája, periodikája, vezércikke jelenik meg népszerű országos médiumokban. 2008-ban a Dikk magazin történetírói pályázatának első helyezettje, 2010-ben Rima Rimissima-döntős, 2011 óta pedig az „Az év feltörekvő írónője” cím büszke birtokosa. Szabadidejében szívesen jógázik, ad életmódra vonatkozó tanácsokat, ill. néz anyai örömök elé.

A gyökereit, veleszületett szerénységét és alázatosságát befutottsága ellenére is híven őrző írónővel legutóbb az alsópömpöldei Petőfi könyvtár író-olvasó találkozóján találkozhattak az olvasók. Alább kivonatolva következik színes helyszíni összefoglalónk, élménybeszámolónk.

(Moderátor: Kramancsik Edus, az Alsópömpölde, a mi városunk bulvárrovatának főszerkesztő asszonya.)

 

Kramancsik Edus: Ágnes, ha szabad ilyet mondanom, csupa kellem és báj vagy ezzel a pocakkal. Mikorra várható a kis írópalánta?

Szipoj Ágnes: Köszönöm, Etus. Kérdésedre válaszolva, nem tudom biztosan. Bestseller-író volnék, nem bestseller-jós (nevet).

K. E.: (szintén nevet) Igazad van, hiszen ezért vagyunk itt. Nem is húznám az időt, hanem át is adnám a szót olvasóidnak, rajongóidnak.

Szipoj Ágnes: (kacag) Tegeződjünk, jó?

(általános tetszésnyilvánítás)

Szipojágneses sálat és szoknyát viselő, tizenkilenc év körüli fiatal lány: Ágnes, annyira boldog vagyok, hogy eljöttél. Mint íróaspiráns, arra volnék kíváncsi, hogy a szereplőid…

Szipoj Ágnes: Áh, egy kollegina! Már az öltözékedből kitalálhattam volna, annyira stílusos! Igen, ez nagyon gyakori, de attól még nagyon jó kérdés. A lényeg, amit mindenkinek tudnia kéne: a szereplők a regény tartozékai, alárendelt részei, nem léphetnek, de nem is lóghatnak ki a világukból. Feladatuk nem más, mint hogy a történetet előmozdítsák. A műnek elsősorban hitelesnek kell lennie, vagyis a szereplőknek is azoknak kell lenniük. Valódi emberek, valódi problémákkal, hogy az olvasó, mély, őszinte barátságot köthessen velük, mely a műélvezet alapvető pillére.

Sz. s. é. sz. v., t. é. k. f. l.: Értem, de azt szerettem volna…

K. E.: Ez így eléggé absztrakt. Megtennéd, Ágnes, hogy kifejted bővebben?

Szipoj Ágnes: Már megtettem, évekkel ezelőtt. Élvezet, 61. oldal, második bekezdés – mindenki emlékszik, nem? (fölcsapja)

„ - Átkozott writer’s block – sopánkodott Gudrun. – Egy szót nem bírok leírni, immár öt hosszú napja.

 - Mert instabil lelkületű vagy, mókusom – mondta neki Gustaf, miközben erős karjával átkarolta őt, hófehér vállát, vállára omló, izgató, vörösesszőke tincseit. Csodálatos haja volt, mint senki másnak a hideg, örökké párás, sarkkörön túli Ingeborgban. – Találj ki egy új szereplőt, csak hiteles legyen. Az fontos. Téged azért szeretnek annyian, mert az írásaid hitelesek.

 - Ez mind baromi jó, de kit? – Gudrun elkeseredetten felsóhajtott.

Gustaf hosszasan szemlélte őt. Látott már ilyet tőle korábban, és most eszébe villant, hogyan ismerkedtek meg, mikor Gudrun magányosan ült a sarokban, érzéki, rövid fehér szoknyácskában, kihajtós kék felsőben, tökéletes bokáin piros aranycsatokkal, melyek szandálját tartották, egy nagy pohár csodálatosan fűszeres illatú grog mélységeibe meredve.

 - Mit tudom én. Legyen mondjuk az öreg, süket kintornásnak mégis inkább majma.”

K. E.: Tehát ez a lényeg?

Szipoj Ágnes: Pontosan ez a lényeg. A hitelesség. Nem lehet eleget hangsúlyozni.

K. E.: Nohát, ha jól látom, ehhez máris van hozzáfűznivaló.

Szipoj Ágnes: Ezért vagyok itt, Erus.

Jellegtelen külsejű, szögegyenes hajú, bézbólsapkás csaj: Nálam ez a regény az abszolút favorit, Ágnes, meg a másik kettő. Egy kérdésem volna csak, amit nem értettem. Miért nem hagyja Elma egyszerűen ott Lisbetet, amikor kiderül róla, hogy mégsem leszbikus?

Szipoj Ágnes: No igen, a csavar a végén. (kuncorászik) Direkte nem voltam tökéletesen világos, úgy ítéltem, van, amit jobb az olvasó fantáziájára bízni. Aztán meg a női lélek közmondásosan ellentmondásos, nemde? Mindenki az önnön személyiségének kovácsa, mindenkinek a saját kezében van boldogulásának kulcsa, mindenki lelke mélyén ott lapul az örök harcos, készen arra, hogy átvegye az irányítást, és a világ éppen ettől halad előre. A Gazdagságban még jobban is körüljárom e témát. Tudjátok, hol.

„ – Igazából mindig tudtam, hogy ennek így kell lennie – mondta Anatolij, és mélyen Darah szemébe nézett. A légörvényekkel nem kellett most törődnie, a robotpilóta tudta a dolgát: egyenesen tartotta a gépet.

 - Nem tudhattad – rázta a fejét a nő, és beleharapott a Snickers szeletbe. – Semmi jele nem volt, hogy apád elfogadná valaha, hogy ne te vedd át a céget. Főleg nem miattam – szíve összeszorult, mert felsejlett benne bátyja, kezében a véres handzsárral, a damaszkuszi nyomornegyed utcáin, ahogy lőni kezdték a várost. Tűz volt akkor, és potyogás mindenfelé. Szörnyű emlékek voltak.

 - De, igenis, mindig tudtam – mondta a fiú, ábrándos tekintetét most a sötét éjszakai ég mélyeibe fúrva. Igen, ő volt az, aki kimenekítette a lányt egy primitív, törzsi társadalom karmai közül, és ő volt az is, akinek fizetnie kellett ezért. De most már, hogy túl voltak az egészen, könnyű volt. – Most már, hogy túl vagyunk az egészen, könnyű. De én már akkor tudtam.

 - Miért? – kérdezte Darah fájdalmasan.

Anatolij halványan elmosolyodott, és ahogy feltűntek a távolban a kifutópálya halovány jelzőfényei, szilárd markába ragadta a botkormányt.

 - Fogalmam sincs. De idővel majd rájövök. Ha te is ott leszel nekem.

Darah benyomta a csoki végét, és szalvétáért nyúlt. Talán igaza van a fiúnak. Majd.”

K. E.: Nagyon köszönjük, Ágnes. Újra és újra lenyűgöz a rutin, mellyel a tollat forgatod.

Szipoj Ágnes: Ma már inkább klaviatúra az, haladni kell a korral, még nekünk, nőknek is. (kacsint)

K. E.: Igen, meg a mikrofon. (nevet) Passzoljátok tovább, csajok, ott középen lesz egy kérdés.

Molett, kissé bandzsa családanya, ízléstelen térdnadrágban: Kö… köszönöm szépen a lehetőséget, és azt szeretném ké… kérdezni több sorstársam nevében, hogy miért ilyen drága a Sikerkönyv?

Szipoj Ágnes: A kiadómat kérdezd, ő a „boss”, ő akarja magát gennyesre keresni rajtam. De talán vigasztal, hogy a mocskos anyagiak problematikáját elég élesen vesézem ki, 154. oldal.

„Ricardónak szokás szerint váratlanul rossz éjszakája volt aznap, talán az előző este során a Kék Szortyogás bárban elfogyasztott tekintélyes mennyiségű tequilának volt ez betudható.

 - A fenébe, a francba, a rohadt életbe – káromkodott Ricardo, a fejét fogva. – Az életben nem iszom többé ennyit.

 - Nohát, te megint kibaszottul kiütötted magad – lépett a szobába szokásos szókimondó módján Eszti, akiről Ricardónak egyből eszébe villant, hogy segített fogni a haját előző nap, amikor hazaért a bárból, tök részegen. Azt még így, a másnaposság könnyeinek fátyolán át is meg tudta állapítani, hogy a csaj fantasztikusan jól néz ki: rövid, testhez álló fekete ruhát viselt, melyből elővillantak a szükségesnél semmivel nem kisebb, nem is nagyobb idomai.

 - Jajj – mondta Ricardo. – Köszönöm, Eszti.

 - Igazán nincs mit – mosolygott a lány mindentudóan. – Tudod, hogy szeretlek téged, plajbászkám. A melleimet is ezért csináltattam meg.

 - Na igen – nyúlt a virágmintás, fehér kávéscsésze után Ricardo. – Ne is mondd. Honnan van ez a kávé? – kérdezte hirtelen, belekortyolva a habzó, gőzölgő, fortyogó nedűbe. – Egész jó.

 - Ez nem kávé, hanem tea – nevetett Eszti csengő hangján, melyet a férfi úgy szeretett. – Luigi hozta a legutóbbi szállítmánnyal, csak úgy mellékesen. Azt mondta, a helyszínen szerválták. De te még mindig nem józanodtál ki egészen.

 - Lehet – hagyta rá Ricardo, elgondolkozva kavargatva a teát. Tényleg, miért rúgott be annyira? Általában nem szokott a hányásig részegedni, jobban bírja ő annál az italt. De most valami nagyon jó okának kellett lennie rá.

 - Iván viszont rossz hírekkel érkezett – mondta Eszti, visszazökkentve Ricardót a valós világba.

 - Miért?

 - Emlékszel Marie-Henriette-re?

 - Nem.

 - Nos, nem tud fizetni.

A lány arra számított, hogy Ricardo bőszen az asztalra csapva fog felpattanni, mint a korábbi időkben, de csalódnia kellett.

- Nézd – mondta a jó testű, széles vállú, férfiasan hosszú orrú férfi félig-meddig fásultan. – Engem ezek a dolgok egyre kevésbé érdekelnek. Tudod a véleményemet az ügyről.

 - Hogy magára vessen, akinek nincs pénze?

 - Igen. Az ő baja. Ki ez a Marie-Henriette egyáltalán? Ismerem?

 - Hogy a fenébe ne ismernéd, vazze – pirított rá Eszti. – Jürgen felesége.

 - Az a Jürgen? Az én Jürgenem?

 - Ki más?

 - Nem ismerem – tért vissza a kihűlő italhoz Ricardo. – De szerintem nem is érdekel.

 - Nem lehetsz ilyen – kucorodott bele az ölébe Eszti. – Nem lehetsz olyan, akit semmi nem érdekel. Itt nagy összegekről van szó, a kakas rúgja meg.

 - Ugyan, menj már – mondta Ricardo, immár csakugyan fölgerjedő dühvel, és laza mozdulatával falhoz vágta az üres csészét, mely apró, hasznavehetetlen cserepekre törött szét. – Bőven elég sokáig éltem ebben a csapdában, és nézd meg, hol tartunk most. Épp neked köszönhetem, hogy kimásztam. Épp te mondtad, hogy a pénz nem számít.

 - Nem?

 - Nem.

(csönd)

K. E.: Nem?

Szipoj Ágnes: Nem! Épp ez a lényeg, Emőkém. A pénz a férfiak vesszőparipája. Szerintem, és ahogy Ricardo is egy magyar lánytól tanulta meg, nem olyan nagy ötlet, mert emberség nélkül mit sem ér. De a kiadóm már csak ilyen, ő is férfiből van. Ezért annyi az annyi, sajna. Én viszont ingyen adom a dedikációt, mert nagyon-nagyon örülök, hogy itt lehetek köztetek, lányok.

(tülekedés)

Szipoj Ágnes: Na-nana-nanana! Nem kell taposni egymást, mindenki sorra kerül, fiatal még a délután. Elvira majd rávési a nevemet a könyveitekre, jó, én pedig hadd’ ajánljam szíves figyelmetekbe addig ifjúkori zsengéim e gyűjteményét. Nem is hallottatok még róla, nem? Most jelenik meg először, tut-ti jó könyv, imádni fogjátok, szerintem nagyon eredeti mind. A cím: (magasra emeli) Egy nő és egy férfi.

19 komment

Címkék: kultúra


A bejegyzés trackback címe:

https://gorbe-sminktukor.blog.hu/api/trackback/id/tr582964811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flea 2011.06.20. 12:58:16

Vagy ahogy Besenyő Pista bácsi mondja: mindenki a maga cseresznyéjének a pogácsa. De ennek már-már több értelme van.

(Mondták már, hogy ez az igazi ökölcsapás az agynak, nem a szóviccblog, vagy melyiknek a mottója az?)

kumbernuss1234 2011.06.20. 13:26:34

Nagyon súlyos.
A "Gudrun" névért további 10 pont :-)))

Szalacsi_Dezső 2011.06.20. 18:47:59

Na, most már értem, miért nem olvasok lányregényeket.
Mondjuk a Vavyan Fable detektív típusai sem kevésbé "modorossak."

2011.06.20. 21:40:48

A Dikk magazin névválasztása fenomenális, egyrészt áthallik egy bulvárlap címe, másrészt gondolom finom utalás a hölgy szolgáltatói múltjára.

Itt egy hasonló könyvről olvashatunk műértő karcolatot:

"Az egész regény valami éteri, valós és mesebeli egyszerre. Remekül szövi a szálakat, mintha pókhálófinomságú anyaggal dolgozna, érzékenyen ugyanakkor belevalóan, irónikusan, viccesen, véresen komolyan.
A történetnek nincs igazán eleje és vége, olyan kis édes etüd az egész, bepillantást nyerhetünk a szereplők életében, de nem kapunk konkrét válaszokat, végeket.
A főszereplő Török Szonja, sikeres médiaszereplő, a mai kor harmincas szinglije. Kívülről irígylésreméltő élettel, utazásokkal, kihívásokkal, izgalmakkal, belül bizonytalansággal, útkereséssel, saját maga megismerésére törekvésével."

anheszenamon.blogspot.com/2009/12/vass-virag-vulevu.html

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.06.21. 07:57:59

azt hiszem az 1984-ben szerepel a verscsináló nevű berendezés, amivel a proliknak gyártják a slágereket, sztem nálunk valaki megcsinálta, és most regényeket ír, különböző neveken.

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2011.06.21. 09:59:05

@tff: Én azért egyszer szeretnék konkrét végeket kapni. Csak hogy kipróbáljam, milyen is az.

@vészmadár (pica pica): A mostani nőcis olvasmányokat bullshit generator-rel írják. Tudom.

SALE Kálmán 2011.06.21. 21:54:17

@flea: Ezt én mondtam egy tanáromnak, egy ősrégi főiskolán, ahonnan a fent említett tanár kirúgatott, mert bíráltam a tanítási stílusát.

Mókás hogy szállóige lett belőle.

Egyébként kösz hogy beszóltál a praxison, a te aktiviásodat nézegetve találtam egy rakás érdekes blogot.

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2011.06.22. 13:04:34

Tömény édes-cukros modorosság, jól sikerült.

flea 2011.06.22. 13:27:59

@SALE Kálmán: Ah, micsoda leleményes bosszú! :D

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2011.06.24. 10:23:50

@vészmadár (pica pica): A tff által idézett "kritikára" utaltam:
"...de nem kapunk konkrét válaszokat, végeket."

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.06.24. 13:21:14

@HRita: e tekintetben Vonneguttal értek egyet, aki az írók legnagyobb bűnének azt tekintette, hogy számtalan történettel elhitették az emberekkel, hogy a dolgoknak eleje és vége van, közben meg hősök és jelentős dolgok történnek. Pedig az élet ugye olyan, mint a celofán.:)

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2011.06.24. 13:56:56

@vészmadár (pica pica): Ja, mert az élet olyan, mint a celofán: ragad és tapad, és belehülyülsz, mire lefeded vele az ételt.

2011.06.25. 13:12:03

@vészmadár (pica pica): @HRita:

Miért kívül keresitek a választ és a végeket? Jézus, Buddha, Lao-Ce, Krisna, Mohamed... Az írók és a filozófusok... Szavaik csak a régmúlt idők fingjai a porladó papírokon.

A világban csak egyetlen hely és pillanat létezik, az ITT és MOST. Tekints magadba, nézz szembe gyengeségeiddel, fogadd el önnön magad, és maguktól tárulnak fel a végek és a válaszok saját, végtelen és időtlen mivoltukban.

Szalacsi_Dezső 2011.06.29. 08:14:09

@flea: @vészmadár (pica pica): Azt is a Besenyő mondta, hogy az élet olyan mint a bejgli: A vége szar.

zehu 2011.06.29. 10:47:08

@tff: "A világban csak egyetlen hely és pillanat létezik, az ITT és MOST. Tekints magadba, nézz szembe gyengeségeiddel, fogadd el önnön magad, és maguktól tárulnak fel a végek és a válaszok saját, végtelen és időtlen mivoltukban."

Respect ezért! kb. öt perce csak röhögök ezen :D Facebook üzifal színvonal felüli, tényleg! :)

Celtic 2011.07.06. 07:52:12

Eletemben egyetlen iro-olvaso talalkozon voltam. Nemere Istvan volt, en meg 17 eves es faltam a konyveit. Szerencsere akkor nem idezgetett es egesz erdekes dolgokat mondott (akkoriban erdekelt :) De ezek utan nincs is kedvem tobbre elmenni.

Szalacsi_Dezső 2011.07.08. 18:22:00

@Celtic: Jaja! Nemere már-már ikonikus figurája volt a 70-es 80-as évek magyar scifi irodalmának.
Én akkor orroltam meg rá kicsinyég, amikor egely "doktorral" kezdett együtt mutatkozni. Azt szerintem nem kellett volna. :-(

Celtic 2011.07.08. 21:44:37

@Szalacsi_Dezső: Azt nem tudom, en hamarabb meguntam :) Kedveltem nagyon, akarcsak Lorinc L. Laszlot par evvel kesobb, de mindketottol szabalyosan megcsomorlottem.
süti beállítások módosítása