HTML

Görbe sminktükör

Kísérlet a női nem megítélésének árnyalására, azaz nagy szarban vagyunk, de mentem, ami menthető, ennél rosszabb már úgyse lehet.

Nőtípusok, játszmák, taktikázások, picsulások-picsogások túlzó, de ismerős formában.

Az ötleteket, kritikákat vagy akár teljes posztokat a gorbe.sminktukor kukac gmail.com-ra várom kíváncsi szeretettel :)

Az itt megjelenő minden tartalom Creative Commons: Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenc alatt áll.

Gondolatbokrétáitok

Címkék

agytröszt diznicsaj (1) alkohol (1) anya (2) ápolónő (1) autóvezetés (2) a lelki szemetesláda (1) a nők és az alkohol (1) a test angyala (1) babaproject (1) baba mama (1) bandababa (1) barátnők (4) bevásárlás a férfival (1) bikiniszezon (1) bkv (1) bőbeszédű (1) búcsúzás (1) bulvár (1) bútoráruházban (1) crocs (1) csajbuli (1) csajszis dumcsik (1) család (1) családi program (1) csúnya lány (1) díszfeleség (1) domina (1) egészségügy (1) első randi (1) esküvő (1) evés (1) facebook (1) farsang (1) felhívás (1) feminista (1) feminizmus (1) focimeccs (2) fogamzásgátló tabletta (1) fogyókúra (1) főnök (1) fotók (1) frusztráció generátor (1) gyerektervezés (1) gyermekkönyv (1) halloween (1) házasság (2) házibuli (1) hellókarácsony (1) hello kitty (1) hétköznapok dívája (1) hideghegyi sportőrült (1) hipochonder öregasszony (1) hivatalnoknő (1) húsvét (1) jogsi (1) jó fej csaj (1) karácsony (4) kibeszélés (1) kikupálós lány (1) kismama (1) kisvárosi csaj (1) könyöklő néni (1) könyvajánló (1) környezettudatos nő (1) közveszélyes nők (1) kreatív hobby (2) kretén (1) kultúra (3) lakótelep (1) latinos műveltség (1) lecsekkolás (1) lecsúszott kamuvállalkozó (1) leggings (1) magyarázat (1) március 15. (1) meglepetés party (1) mlm (1) mosolytündér (1) mozi (1) műköröm (1) nem értem (1) néptáncos (1) női dráma (1) női önzetlenség (1) női önzőség (2) nők (28) növénykedvelő (1) nyilvános wc (1) olvasói poszt (13) olvasói statisztika (1) összetartozás demonstrálása (1) óvszer (1) panasz (1) parfüm (1) párkapcsolat (1) parti nagy lajos (1) pasizás (1) pocaklakó (1) politizálás (1) posztajánló (1) rámászás a férfira (1) slágerek (1) smink (1) sör (1) stlustanácsadó (1) strandolás (1) strassz (1) szépségápolás (1) szépségszalon (1) szerelem (6) szervezőzseni nő (1) szingli (1) szlengblog könyv (1) sznob pengeszáj (1) szobanövények (1) szülés (1) születésnap (1) szüzesség (1) tánc (1) társkeresés (1) telefonálás (2) terhesség megelőzés (1) természet leánya (1) teszvesz (1) tippek (2) tömegközlekedés (1) trendi (1) tudatlan tucatnő (1) tudományos fanatikus (1) tunika (1) udvarlás (1) új külső (1) utazás (1) útjavító munkás (1) ütős keresőkifejezések (1) valentin nap (1) vallás (1) vásárlás (1) vidéki csajtípusok (1) Címkefelhő

2011.12.20. 09:00 HRita

Női főnöktípusok - a munkamániás szétszórttól a kiglancolt hisztérikáig

A női főnök az egy szerencsés csillagegyüttállás, az egy ajándék. A női főnök empatikus, hozzáértő, és bármi történjen, a realitások talaján marad, nem veszti el a hidegvérét, képes racionálisan gondolkodni, tervezni, irányítani, vezetni.
A női főnök az mindig jó, de ha igazán szerencsések vagyunk, egyes – még empatikusabb, munkájában még kiemelkedőbb – alfajaiba is belefuthatunk.

A munkamániás szétszórt munkamániás és szétszórt. Ő az első, aki lenyomja a fotocellás ajtó kilincsét, majd ő is zárja utolsóként kulcsra. A feje mindig majd’ szétrobban, a kávéja mindig kihűl, a telefonja állandóan csörög az utolsó ítélet harsonáinak zajszintjén, a Für Elise techno-pop-rockosított változatával és a gregorián énekkar vokáljával. Ezt legalább meghallja. De nem hallja meg, mert mindig elhagyja. Három perc múlva megtalálja, addigra 19 nem fogadott hívása van, többek között a polgármestertől (szervezési ügy), a gazdasági vezetőtől (szervezési ügy), valamint a Gázművektől (be nem fizetett számlák szervezési ügy).
Általában négy rityit hord magánál: egyet a kulcscsomónak-telefonnak, egyet az atomjaira morzsálódott zacskós keksznek-hajkefének, kettőt pedig a szemei alatt.
- Jézusom, de fáradt vagyok, tegnap este 8-kor mentem haza, és éjfélig dolgoztam. Egyszerűen elvárják, hogy mindent megcsináljak helyettük, de köszönet semmi. Áh. Múltkor is szívdobogást kaptam, és le kellett feküdnöm har-minc percre. Nem lehet így dolgozni, folyton hátráltatnak.
- És ha magad mellé vennél egy embert? Így sem éred utol magad, és legalább nem betegednél bele a munkába.
- Én beteg? Soha! Meg hát ha valami fiatalka idejönne, elhappolná előlem a feladatokat. Brr. Inkább nem. Na de dolgozzunk, na. Mik vannak?
- Nyílt nap holnapután.
- Uramisten.
- Jubileumi ünnepség holnap.
- Te jó ég, tényleg.
- Ötszáz meghívó kipostázása ma 14 órai határidővel, különös tekintettel a repilistásokra.
- Hány óra van most?
- Fél egy.
- Akkor még rrrengeteg időnk van. Más?
- Számlakifizetés, tegnap kellett volna.
- Haladékot kérünk.
- Pályázat benyújtása tegnapelőtti határidővel.
- Nnna. Akkor ezzel foglalkozunk. Fel kell hívni őket, valamit mondasz, és küldünk valamit, mindegy mit. A cím az valahol megvan. Oda kell elküldeni.
A munkamániás szétszórt ezzel elviharzik, mert már így is elkésett egyszerre két helyről. Három perc múlva visszalohol, ledobja a kettesszámú ridikült, felkapja az ott felejtett mobilt, elszelel. Visszajön, sóhajt, elviszi a táskát is. Benne van kétszázezer forint. Át kell adni az illetékesnek. Átadja. A folyosón visszafelé jövet megebédel: hajszálas kekszmorzsát.
- Hogy állsz, hogy állsz? Elmúlt két óra? Úúú. Akkor nem küldünk meghívókat, telefonálunk. Valaki tudja a számokat. Tőle kell elkérni.
- De…
- Várj egy kicsit! Csörgök. Igen, tessék? Mondjad, Tomi, de gyorsan. Megpenészedett a kenyér? Egész biztos nem jó már? Jójó. Akkor vegyél. Mi az, hogy nincs pénz otthon? Hű, tényleg elhoztam, a kutyafáját. Tésztát kell kifőzni. Az sincs. Akkor, fiam, nyalogassál Gabi fogkrémet, míg hazaérek, aztán majd lesz valami. Leteszlek, szia.
Ezek folyton enni akarnak. Nem értem. Hol is tartottunk?
- Hogy a pályázatot be kellett volna…
- Erről jut eszembe, kinéztem egy újabbat, és még majdnem három nap van a beadási határidőig. Muszáj megcsinálni, ha beledöglünk is. Na, de én nagyon rohanok! Hopp, a mobil, majdnem elfelejtettem. Azzal elhúz, maga mögött hagyva a kulcscsomóját.

Az átképzett frontharcos végzettségét tekintve műkörmös, de céltudatossága, intelligenciája, tenni akarása, valamint az egyik befolyásos jóakaró protekciójának hála gyorsan átképződött, asszimilálódott, megtalálta a számítását, és középvezetői szintig csiszolta-strasszolta-reszelte magát. Tehetségével csakhamar ki is tűnt, pár hónap alatt a cég összes hölgytagjának körmét ő ápolta és építette 6 cm-esre, mert brit tudósok kimutatták, hogy minél hangosabban kopog a köröm a klaviatúrán, annál hatékonyabb a munka. Az ő munkája például az egyik leghatékonyabb, sőt. Mert nemcsak hogy olyan kopogósak a körmei, mint a kállai kettős, hanem xxl-es szempillaspirálba mártott pilláival is ő tud a legnagyobb sugárban pislogni a VIP vendégekre. Mindezek mellett pedig a munka megszervezése és beosztása a fő profilja.
- Jaj, csajok, az ájulás környékez, egy napja nem ettem, akkora a pörgés!
- Akkor egyél.
- Nem lehet, bele kell férnem a menyaruhámba! Annyira szééép. Meséltem már róla? Szóval olyan, hogy [elmondja]. De azért nekem most nagyon-nagyon nehéz. Egyik, hogy most itt kőkeményen dolgozom, mellette még szervezni kell az egész eseményt, annyi mindenre kell figyelni, például hogy milyen legyen a szalvéta. Szerintetek ez szép? [megmutatja neten] Ja, és még egy lényegi kérdés: a koszorúslányruhákon bordó alapon lila vagy rózsaszín tüll legyen? És úristen, még egyszer fel kell próbálnom a ruhát. Meg a fodrász. Juj, muszáj felhívnom. Helyettesítenétek addig? Ccc, most meg hív az uram az aranyon. Nem, NEM! Aha, jó, jó. Pff, azt kérdezi, hogy lehet-e Dobos-torta az oroszkrém helyett. Megáll az ész. Annnyifelé kell szakadnom, nem bírom. [majdnem sír] És most tessék, még itt ez a rengeteg ügyfél is. Elbántok velük egyedül is, igaz? Már mindent megmutattam a múltkor, igaz?
- Nem.
- Jaj, dehogynem, kis buták. Rohanok. Köszi-puszi!

Órák múlva visszaér.
- Hé, miért nem vagytok a helyeteken?
- Egy ideje ugye ketten melózunk, és kissé elfáradtunk…
- Akkor mit szóljak én? Soroljam? Jó: elmentem az étterembe, ahol a lagzi lesz, a fodrászhoz, a szalonba, az autókölcsönzőbe, felhívtam a cukrászdát, úgyhogy nekem ne mondjátok, hogy TI vagytok fáradtak!
De mindegy, bocsi, hogy így kifakadtam. Tudom, hogy vezetőnek lenni nem fenékig tejfel, és felelősen kell vezetnem titeket, meg sziklakeményen dolgozni, csak tudjátok oan rossz, hogy nem tudok életem legszebb napjára annyit készülni, mint amennyit szeretnék, mert itt kell tartsam a frontot. De hát ezért vagyok főnök, nem? Az áldozatvállalás meg az együttműködés miatt.
De nekem most muszáj elmennem, addig ugorjatok be légyszike ebédszüni alatt helyettem, ha meg valami fontos van, csörrentsetek meg a rózsaszínen. Elintézek egy-két telefont, elszívok egy cigit, és majd jövök, okés?

A kiglancolt hisztérika nem látható gyakran, de amikor igen, akkor nagyon. És akkor általában baj van. Metáltürkizre húzott szemekkel (váó, de igéző - tényleg? köszi.), köldökig dekoltált, flitteres munkaruhában (hát te valami iszonyat csinos vagy ma - tényleg? köszi.) és a munkavédelmi előírásoknak megfelelő éktalpú, peeptoe platformszandálban (azta, de jól áll - tényleg? köszi.) megjelenik, királynői méltósággal a tett helyszínére vonul, és irgalmatlanul lebasz.
- Kedves Munkatársak! Ezt ugye nem mondjátok komolyan, hogy egy ilyen szabad szemmel is jól láthatóan hamis ezrest átvett valaki! Legközelebb akár egy fénymásolt 20 000 forintost is átvesz valaki? Vagy mi jön még? Remélem azzal tisztában van mindenki, hogy ez mekkora hiba! Örülnék, ha végre minden kedves munkatársam megértené, hogy ez egy munkahely! Nem szórakozni, barátkozni és időjárástól függően melegedni, vagy hűsölni járunk, hanem felelősségteljesen DOLGOZNI! Aki nem tud felnőni ehhez a feladathoz, az szálljon mélyen magába, és gondolkozzon el azon, hogy mit keres itt! Elmondhatatlanul mérges és csalódott vagyok, hogy a munkatársaim, akiket én a rengeteg hiba és egyéb negatívumok ellenére is támogatok, és akikért harcolok, ilyen hibát képesek elkövetni. Mától mindenhol látni akarom a pénzellenőrzőt a kassza mellett, és nem érdekel, hogy nem fér el, vagy hogy sok helyet foglal el! Értve vagyok?

Majd az időjárástól függetlenül levegőtlen és fülledt helyiségből átvonul rezidenciájára, a második emeleti, légkondicionált, lágy pasztellszínek és cicás bögrék uralta irodába. Innen telefonon keresztül lelogisztikáz két pénzellenőrzőt (de hát ezek nem működnek – akkor tegyétek működőképessé valahogy; ez is csak nekem jut eszembe?), majd átcsörög a főigazgató asszonynak, hogy megdicsérje legújabb totem mintás selyemsálját, és mintegy véletlenül hozzátegye, hogy a beosztottai már megint milyen rettenetesen felelőtlenül viselkedtek, ki fogja rúgni az összeset, és csak neki, neki volt helyén az esze, ott és akkor, ahol és amikor, és szeretne némi fizuemelést kérni, ha.
Munkájára is ugyanez a következetesség és kiszámíthatóság a jellemző. Új alattvalóinak az ígért időben biztos, hogy tart tréninget (hát, bocsi, de mostanában nem lesz rá idő, majd egyszer, remélem), az egyhetes betanítás sem marad el (ülj a sámlira, és figyeld a többieket), illetve a vezetőségi értekezletet sem húzza el soha, hogy a munkatársaknak még véletlenül se kelljen helyettük fizetetlen túlórázniuk. Mindezek mellett mással is foglalkozik - például új hátteret talál ki a számítógépekre. Vagy szétszedi az összeakadt gemkapcsokat. Vagy a fémpénzeket szortírozza. Felelősségteljes munkát végez. És tartja thai masszázzsal karbantartott hátát.
 

16 komment

Címkék: nők főnök


A bejegyzés trackback címe:

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/api/trackback/id/tr333476165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

flea 2011.12.20. 10:02:55

Pont a napokban gondoltam rá, hogy na, vagy fél éve nem volt poszt. (Most megnéztem, nincs is annyi.)

A tyúkanyó nagyon hiányzik, az még egy jó főnöktípus. Aki az anyukája az egész részlegnek, amit vezet. :)

TH 2011.12.20. 10:15:59

És tényleg van poszt, hurrá...na, akkor el is olvasom. :)

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2011.12.20. 11:20:34

Gondolatébresztő poszt, tényleg van benne indulat rendesen :)

irdesmond 2011.12.20. 12:04:10

Bizonyára így van, nem tudok rá mit mondani, nekem évek óta nincs semmilyen főnököm, hál istennek.

vincere 2011.12.20. 13:46:01

az én főnököm is nő, sőt, az egész szekció nőből áll, ahol vagyok (még szerencse, h. egy csomó más emberrel dolgozom együtt a szekción kívül). munkamániás, de olyan szinten, h. a gyes alatt végig olvasta az e-maileket, bármikor fel lehetett hívni, mikor visszajött, totál képben volt. előre rettegek, h. tőlem is ezt várják majd, mikor a jövőben én is hasonló helyzetben leszek...
ugyan nem ő az első, de mindenképpen az utolsó, aki hazamegy egy nap. este 8-ig tuti bent van, apu otthon neveli a 2 gyereket.
mindenki úgy tartja, iszonyú alapos és rendszerezett, de én átlátok ezen, minden szarral rengeteget piszmog, ahelyett, h. fogná magát és rendesen megcsinálná negyedannyi idő alatt. az őrületbe tud néha kergetni ezzel, mikor valamin épp együtt dolgozunk. emellett minden kis hülyeségből óriási drámát csinál, ez mekkora probléma, ettől is hülyét kapok.
egyébként német

groni 2011.12.20. 16:15:39

ő tud a legnagyobb sugárban pislogni... XD elképzeltem...

Vaszilics Fedor Emánuel 2011.12.20. 20:10:56

Az én - szerencsére már csak egykori - női főnököm rosszabb volt mint a fenti típusok egybegyúrva.
Emberileg és szakmailag is totál nulla volt, normál körülmények közt szerintem egy cipőpucolást sem mert volna rábízni senki. Nem tudom miért kapta pozícióját, de gondolom nyalizással, mert kb. 50 éves volt, de 30 évvel ezelőtt is elég csúnya lehetett.
A beosztottait leginkább pofára ítélte meg, de részben nyalizás, besúgás alapján is.
Mivel szakmailag síkhülye volt, folyamatosan rossz döntéseket hozott, de ezt hiába is próbáltuk a lehető legudvariasabban a tudomására hozni, azonnal leüvöltötte a fejét az illetőnek, úgyhogy hamar leszoktunk erről. Persze, mint a rossz vezetők, akik titokban azért tisztában vannak azzal hogy ők rossz vezetők, nagyon féltette a tekintélyét, és úgy próbálta megóvni, hogy sosem ismerte be a tévedéseit. A végletekig ragaszkodott a hibáihoz, aztán mikor már az teljesen nyilvánvaló volt, és mégis változtatni kellett, akkor ránk kente az egészet. Egyszerűen belehazudott az arcunkba, felháborodottan kérdezte hogy ez miért így van, ezt miért csináljuk, még hogy ő mondta, ő aztán ilyet soha nem mondott, stb, stb...
Én különösen a bögyében voltam, mert sokkal magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztem mint ő, ráadásul még idegen nyelvet is beszéltem. Megjegyzem, hozzá négy évig járt egy német nyelvtanár cégköltségen hetente kétszer, de négy év alatt egy alapfokú nyelvvizsgát sem bírt összehozni.
Szóval elég erős fenntartásaim vannak a női vezetőkkel szemben de ez nem előítélet, hanem a tapasztalatok mondatják velem. Nemcsak a sajátjaim, másoktól is ezeket hallottam, férfiaktól, nőktől egyaránt.

Szalacsi_Dezső 2011.12.29. 08:59:31

Nekem többször volt főnöknőm, jól kijöttem velük. Egyiküknek most én vagyok a főnöke. Hehehe. Jól kijövünk.
"Múltkor is szívdobogást kaptam," Nekem folyamatosan dobog.
Éljenek a női főnökök. Mindig eszembe jut Jack Nicolson a Becsületbeli ügyből. Ahogy szexista módon lealázza szegény Demi Moore-t.
Le se írom, mint mond neki, Szerintem mindenki emléxik.
De jó hogy van újra poszt. :-))))))

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2011.12.29. 18:06:21

@Szalacsi_Dezső: Persze, a főnöknők és a női kollégák általában remekül kijönnek a férfi munkatársakkal, csak akkor van baj, ha nincs férfi a képben. A nők képesek normálisan viselkedni, ha _pasit_ látnak, csak akkor kezdenek el meghülyülni, ha az valamiért nincs jelen. Ilyenkor kerülnek elő a vízilabda-válogatottas háttérképek (persze kis méretűt szednek le a netről, úgyhogy kurvára szemcsés lesz az egész), a "csak egy polisettel iszom a kávét" fennhangon kiabálása, majd 3 kiskanálnyi cukor suttyomban belecsempészése, az "azokat a papírokat a 2. polc JOBBoldalára tenni szíveskedj"-szintű basztatások ésatöbbi. Ja, meg az Avon-katalógus.

Ennek a témakörnek lesz még jövője, érzem.

Szalacsi_Dezső 2011.12.31. 11:39:57

@HRita: Mer' a férfiak nem átallanak disznó módon bókolni és kedvében járni a főnökasszonynak. :-)

Ernoke 2012.01.17. 16:53:33

az első főnököm az első típus volt a köbön. az átlag maximum 2 hónapot bírt ki a cégnél, mert az itt leírtak mellé még üvöltözött, fenyegetődzött és bőgött is, valamint titokban akciókat tervelt ki ellenünk (mindig velem töltette le a mailjeit, én kémkedtem tehát a gépén, ezért mindig tudomást szereztünk róla, h hogyan akar éppen beperelni, nem fizetni stb.:D). én másfél évig húztam, de az alatt csodákat műveltünk a törzsgárdával. volt, h hétfő éjféli határidejű pályázatot úgy adtunk be, h péntek délután 2-kor jutott eszébe, h ezt most muszáj. azóta nem tudok rájönni, hogyan szereztünk 3 szándéknyilatkozatos partnert, apeh-vpop-apámfasza igazolásokat, és hogyan hoztuk össze végül magát a százvalamennyi oldalas pályázatot nem egészen 4 nap alatt.
és basszameg, imádtam ott dolgozni, kicsit azóta is fáj a szívem, h vége van ennek.

amúgy hiányolom a hülye tyúk típusú főnököt. ő azt gondolja, h a munkahely kávézásra és társadalmi életre teremtetett, ezért bármilyen lógást elnéz, sőt, birkaiskolát tart. azt nem szereti, ha véletlenül elárulod, h valamit jobban tudsz nála, akkor üvölt veled, néha megelőző ellencsapásként is, csak úgy. ha hülye link lógósnak tetteted magad, talán még különjutalmat is ad. ez a jelenlegi főnököm.:D

sorica123 (törölt) 2012.01.21. 13:09:29

@HRita: nabazzeg. Nekem egyik lakótársammal volt ez, hogy minden hülyeségét azzal indokolta meg, hogy azért vannak, mert nincs ott velünk a krapekja. Kezdve a kötekedésen, el addig, hogy miért van lenőve a haja - kérdezés nélkül, nekem kb végszavaznom kellett. Hásze szólásszabadság van:) Mondjuk kicsit normálatlannak tartottam, hogy amint eltűnik a pasas, megszűnik a józan ész meg a norma, de hát ímelámlám, ez is normális, csak nem nekem:)
@vincere: a munkabuzi főnök (akár nő akár manus) ezért veszélyes egyedül... mert valszeg neki ez a normális, és úgy gondolja, hogy munkamániás az egész világ, aki meg nem, az majd az lesz:) de ha van humora, akkor eggyel jobb, mint pl egy hisztérika.
@Ernoke: ez egy bányááá lehetett. Nálunk a szakmunkásban volt egy halom ilyen tanár, és persze veszekedtek is, értelemszerűen. Mondjuk ha az embernek van hozzá idege, akár még működhet is, ahogy pl nálatok működött.
Nekem hisztérika-szerű főnöknőm volt, meg anyáskodó. Meg volt egy orosz, az nagyon jó fej volt, se nem játszotta a nagy bosst, se nem tötyörgött, nem figyelgette feszt, hogy megsértődtem-e (a nagy semmin, mert határozott volt, nem bunkó), nagyon bírtam. Meg pasasok voltak, azok is megérnek egy posztot, csak nem itt.

Ernoke 2012.01.23. 12:08:43

@sorica123: ilyen műkörmös-tetovált szájú-fodrászoltsminkelt tűsarkús, nagyon büdös kis nő volt. imádott ráadásul rámászni az emberre fizikailag, elég nehezen tudtam elviselni, mikor megfogott azzal az undorító izzadós kis kezével. blöe.

sorica123 (törölt) 2012.01.23. 13:00:58

@Ernoke: főleg azért idegesítő az ilyen típusú tapadókorongos, mert nem magától ilyen arcbamászós, hanem azért, mert ez is egyfajta erősködés nála. Megteheti, hogy akkor is félig rád ül, ha tudja, hogy nem szereted, ha a képedbe másznak. Azért fog meg, hogy odébbrakjon, akkor is, ha közben vigyorog és udvariaskodik. Kb olyan szimpatikus, mintha a hajadba törölné a koszos kezét.

paszto 2012.02.06. 08:27:09

@Szalacsi_Dezső: " A nők ugyanolyanok, mint a férfiak, csak hiányzik belőlük az ész és a józanság..."

sorica123 (törölt) 2012.03.13. 20:02:11

@paszto: elhatároztam, hogy nem leszek bunkó, ezért nem fogok anyákat és fejreejtéseket emlegetni...:)