Az absztinensnek határozott és megingathatatlan véleménye van az alkoholról. Ő soha nem ivott, most sem iszik, és nem is fog. Ezáltal azt kívánja sugallni a világ felé, hogy jómaga szilárd jellem, akit nem lehet elcsábítani, megbabonázni, tévútra terelni; sose lesz az alkohol rabja, amely – ahogy a költő mondja - öl, butít és nyomorba dönt. Egyedül üdvözítő igazságát tudományos elméletekkel támasztja alá, és ezeket gyakran hangoztatja is; neveli helytelen úton járó barátnőit:

- Én egyszerűen nem tudom felfogni, mi a jó nektek abban, hogy tönkreteszitek magatokat ezzel a szörnyűséges kábítószerrel! Mert igenis ki kell mondani nyíltan, hogy ez kábítószer, méghozzá – sajnálatos módon – igen elterjedt. Ne haragudj, Zsófikám, hogy ezt mondom, de én már látom rajtad az előrehaladott sejtöregedésedet. Elmélyültek a ráncaid, maholnap hajszálerek jelennek meg az arcodon, meg az a borvirágos orr. Hát neked ez perspektíva? Gondolom a májfunkcióid sincsenek egészen rendben. Orvos látott már? És azon gondolkoztál már, hogy egy egészséges máj nagyjából 0,1 gramm tiszta alkoholt képes lebontani egy óra alatt kilogrammonként? Kapj a fejedhez! Fél liter sörben körülbelül 20 gramm alkohol van, tehát a te alig 60 kilós szervezeted legalább 3,5 órát küzd, hogy lebontsa a felelőtlenül bevitt alkoholmennyiséget. Kérdem én: megéri? Hidd el, hogy csak neked akarok jót! Alkohol nélkül is élhet tartalmas életet az ember lánya!

Társaságban, kocsmában nem iszik alkoholt, misszióját is ebben látja: jó példával elöl járni, és mindenkit lebeszélni az állandó részegeskedésről. Hiszen nincs is annál undorítóbb, mint ha valaki a saját hányadékában fetreng elmosódott szemfestékkel, kiszakadt harisnyával. A részeg nők kifordulnak önmagukból, elvesztik női méltóságukat, és elkenődik a szemfestékük. Ha nincsenek kifestve, akkor is.
Az absztinens szerint mindez megbocsáthatatlan, és ilyenkor valósággal szégyelli, hogy nőnek született. Barátait elkíséri ugyan a kocsmába, de ő látványosan csak gyömbérsört rendel. Neki nem kell ahhoz alkohol, hogy jól érezze magát.
Becsiccsentett társát a többiek előtt keményen letolja, de se a megrótt barát, se a többiek nem sértődnek meg rá, sőt még nevetnek is a viccein, hiszen az absztinens látja: annyira be vannak baszva, hogy azt se tudják, merre hány óra. Az absztinens nő tehát állandó szélmalomharcot vív. Felvilágosít, rádöbbent, nevel, de sosem sikerül meggyőznie borgőzös ismerőseit, mert azok alkoholos befolyásoltsága erősebbnek bizonyul nála.
A biztonság kedvéért azért sorra küldi barátnőinek az antialkoholista linkeket, hátha egyszer rájönnek kisszerűségükre és a helyzet tarthatatlanságára.

Az ad hoc jelleggel szeszesitalt fogyasztó nő egyfajta ünnepként éli meg az alkoholfogyasztás ritka, de pompás pillanatait. Nem része mindennapi életének, ám ha a helyzet úgy hozza, szívesen elszopogat egy kis likőrkét, koktélkát, miegymást. Keveset iszik, és akkor is női mivoltához méltóan teszi. Szilveszterkor a pezsgőt Bellini-koktéllá nemesíti, nyáron a jól behűtött, fincsi Sangriát trópusi gyümölcskeverékkel bolondítja meg, hűvösebb napokon pedig egy pohár zamatos forralt borral bekucorodik a fotelba, és kiélvezi a szegfűszeg, a fahéj, a citromhéj, a bor és a cukor harmóniájából fakadó kulináris élményt. Jeles napokon aperitifként tojás- vagy kókuszlikőrt szolgál fel az asztaltársaságnak, csajos görbe estéken egy kevés Bailey’s-szel jutalmazza magát, és minden esetben elismerően csettint a nyelvével. Sört és töményet soha nem iszik, mert az nem annyira nyámi.

A muszáj-ivó ha csak teheti, kerüli az alkoholizálós alkalmakat, de bizonyos esetekben – például kollegiális körben a projekt sikerét megünneplő kocsmázáskor – rákényszerül, hogy igyon, hiszen ő semmi esetre sem szeretne kimaradni a hóka-mókából, meg ez alkalommal talán csak jobban fogja bírni az ivást, mint múltkor.
Első körben megpróbálja alkoholmentes sörrel megtéveszteni a kocsmatársakat, ám a kollégák ezt nem nézik tétlenül, rögtön rendelnek neki egy korsó Radét.

- Ne csináld már, Rékus, lazíts egy kicsit. Most igazán megérdemelsz valami finomat. Na, ne kéresd magad, nem áruljuk el senkinek, hogy rossz kislány voltál! (Nevetnek.) Isten-isten.

A kiérkező Radebergerbe belekortyolva a muszáj-ivó összerázkódik (Jesszusom, de keserű!), és szíve szerint az egészet ráöntené valami cserepes növényre, de az sajnos nincs a kocsmában, és amúgy se kéne kínosan viselkednie, ha már eljött. Kortyonként gyűrögeti le a keserű lőrét, arra szigorúan ügyelve, hogy az elfogyasztott sós mogyoró és a sör százalékos arányából a mogyoró kerüljön ki győztesen.
Mire a korsó kiürül, a többiek már a harmadik korsót is abszolválták és a kancsós bornál tartanak, neki meg rettenetesen elkezd fájni a feje, képtelen összeszedni a gondolatait, és bárgyún mosolyog. Minden beszóláson nevet, a pontos időt tudakoló kérdéseket egyenesen a hét poénjának titulálja.
A kancsós borral is ügyeskedni próbál: hosszúlépéssel indít, és a megivott kortyokat vízzel tölti fel a pohárban, de már megint nem tud túljárni a munkatársak eszén, akik a következő kortynál színültig töltik borral a már kínkeservvel elfogyasztott italmennyiséget.

- Ejj, Rékus, ne szerénykedj, minek spórolsz, nem vagy otthon! (Hahotáznak.)

A muszáj-ivó tényleg nincs otthon, de egyre sürgetőbbnek érzi, hogy ezen változtasson. A füstre hivatkozva kiszellőzteti a fejét a kocsma előtt, ahová a többiek is követik, sőt még meg is dicsérik az ötletért.

- Igazad van, Rékusom, itt már eleget voltunk, nézzünk át a másik krimóba, ott mindig jó hideg az üveges Pilsner, talán-tán most se csalódunk benne! (Sírnak a nevetéstől.)

A muszáj-ivó fejbólintással reagál, ami a hirtelen lendület miatt az egyik kollégának csapódással végződik. Ekkor a többiek megszánják Rékust, és teljes egyetértésben, kétoldalról támasztva hazakísérik a nőt. Ezt a muszáj-ivó eleinte humorosnak találja, aztán szabadkozni kezd, elsírja magát, végül pedig köszönetképpen felajánlja a munkatársaknak egyhavi fizetését, akik úriemberekhez méltón visszautasítják ezt.
Másnap reggel a muszáj-ivó megfogadja, hogy ő soha többet, de a két nappal későbbi szívélyes invitálásra nem tud nemet mondani. Mindenesetre most majd leleményesebb lesz, vagy legalábbis megiszik a kocsmázás előtt 2 liter paradicsomlevet. Hátha…

A megfelelési kényszeres sörivó nő a zömmel férfiakból álló haveri kör teljes jogú tagja. Állandóan hangoztatja, hogy őt a többiek, az ivócimbik rontották el, és hát sajnos nem tud mit csinálni. Életfilozófiája a sör köré összpontosul: vicces mottója és életigéje, hogy „egy sör nem sör, két sör fél sör, három sör egy sör, de legyen inkább tíz”. Minden buliban benne van, ha kap sört. A sör az ő életének alfája és omegája. Születés- és névnapjára sört kér; ha bánatos, sört iszik, ha örül, sört iszik. Ha átlagos hangulatban van, sört iszik, hogy jobb kedve legyen. Képes bármelyik spant lekörözni ivásban; ő a társaság belevaló, bevállalós csaja, aki számára minden buli úgy ér véget, hogy valaki hazaviszi, és ágyba rakja. Másnap végigkérdezi a srácokat, hogy ez alkalommal melyikük vitte haza, és hogy megdugta-e. A nemleges választ kétkedéssel fogadja, de persze senkire nem neheztel. Megesik ez a legjobb barátokkal is.
Megszerzett pozíciójára büszke, energiát és agysejteket nem spórolva tartja fenn a magáról kialakított képet. Folyamatosan fejleszti magát, és bár fogalma sincs, hogy milyen a Krusovice, a Perlenbacher vagy a Corsendonk, de az épp akciós, 100 forintos sörből vígan ledönt akár hatot is egymás után.
De félreértés ne essék, ő nem rabja az alkoholnak, csak így érzi jól magát, és hát a haverok is mit szólnának, ha nem inna annyit. Nem törődnének vele, nem hívnák el buliba, nem kísérnék haza. Véget érne az aranyélet és az alkalmankénti potyadugás. Az meg senkinek nem lenne jó.