HTML

Görbe sminktükör

Kísérlet a női nem megítélésének árnyalására, azaz nagy szarban vagyunk, de mentem, ami menthető, ennél rosszabb már úgyse lehet.

Nőtípusok, játszmák, taktikázások, picsulások-picsogások túlzó, de ismerős formában.

Az ötleteket, kritikákat vagy akár teljes posztokat a gorbe.sminktukor kukac gmail.com-ra várom kíváncsi szeretettel :)

Az itt megjelenő minden tartalom Creative Commons: Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! licenc alatt áll.

Gondolatbokrétáitok

Címkék

agytröszt diznicsaj (1) alkohol (1) anya (2) ápolónő (1) autóvezetés (2) a lelki szemetesláda (1) a nők és az alkohol (1) a test angyala (1) babaproject (1) baba mama (1) bandababa (1) barátnők (4) bevásárlás a férfival (1) bikiniszezon (1) bkv (1) bőbeszédű (1) búcsúzás (1) bulvár (1) bútoráruházban (1) crocs (1) csajbuli (1) csajszis dumcsik (1) család (1) családi program (1) csúnya lány (1) díszfeleség (1) domina (1) egészségügy (1) első randi (1) esküvő (1) evés (1) facebook (1) farsang (1) felhívás (1) feminista (1) feminizmus (1) focimeccs (2) fogamzásgátló tabletta (1) fogyókúra (1) főnök (1) fotók (1) frusztráció generátor (1) gyerektervezés (1) gyermekkönyv (1) halloween (1) házasság (2) házibuli (1) hellókarácsony (1) hello kitty (1) hétköznapok dívája (1) hideghegyi sportőrült (1) hipochonder öregasszony (1) hivatalnoknő (1) húsvét (1) jogsi (1) jó fej csaj (1) karácsony (4) kibeszélés (1) kikupálós lány (1) kismama (1) kisvárosi csaj (1) könyöklő néni (1) könyvajánló (1) környezettudatos nő (1) közveszélyes nők (1) kreatív hobby (2) kretén (1) kultúra (3) lakótelep (1) latinos műveltség (1) lecsekkolás (1) lecsúszott kamuvállalkozó (1) leggings (1) magyarázat (1) március 15. (1) meglepetés party (1) mlm (1) mosolytündér (1) mozi (1) műköröm (1) nem értem (1) néptáncos (1) női dráma (1) női önzetlenség (1) női önzőség (2) nők (28) növénykedvelő (1) nyilvános wc (1) olvasói poszt (13) olvasói statisztika (1) összetartozás demonstrálása (1) óvszer (1) panasz (1) parfüm (1) párkapcsolat (1) parti nagy lajos (1) pasizás (1) pocaklakó (1) politizálás (1) posztajánló (1) rámászás a férfira (1) slágerek (1) smink (1) sör (1) stlustanácsadó (1) strandolás (1) strassz (1) szépségápolás (1) szépségszalon (1) szerelem (6) szervezőzseni nő (1) szingli (1) szlengblog könyv (1) sznob pengeszáj (1) szobanövények (1) szülés (1) születésnap (1) szüzesség (1) tánc (1) társkeresés (1) telefonálás (2) terhesség megelőzés (1) természet leánya (1) teszvesz (1) tippek (2) tömegközlekedés (1) trendi (1) tudatlan tucatnő (1) tudományos fanatikus (1) tunika (1) udvarlás (1) új külső (1) utazás (1) útjavító munkás (1) ütős keresőkifejezések (1) valentin nap (1) vallás (1) vásárlás (1) vidéki csajtípusok (1) Címkefelhő

2010.02.17. 09:00 HRita

NŐTÍPUSOK: Olvasói poszt – A sznob pengeszáj

 Következzék Gabica írása egy letűnt kor tipikus jelenségéről, a disszidens férjjel rendelkező, II. világháborús emlékeket gyakorta felidéző, takarékos, illemtudó és azt elváró finom úrinőről.

Az alábbiakban egy igen elterjedt nőtípust szeretnék bemutatni: a pengeszájú nőt. Biztosan ismeritek a típust, akinek a szája olyan szigorú vonallá keményedett az évek során, hogy ha elmosolyodna, megijednél tőle.

Születésemtől volt szerencsém ismerni egy ilyen nőt egész közelről, ő volt az egyik nagyanyám. Egyszerű munkáscsaládból származott, de valószínűleg fehér kesztyűt adtak rá születésekor, és lehet, hogy testben lekerült róla, de lélekben sosem. Nagyanyám apám születése után ott maradt egy csecsemővel, disszidált férjjel. Apám - mint Mama sokszor és büszkén mesélte – kétévesen már önellátó volt, négyévesen már vásárolt, és szükség esetén egyedül elkészítette az ételét. Neki ugye sok volt a munkája meg a felelőssége. A fiát hasonlóan nagy embernek szánta magához, de ez nem sikerült neki.
Nagyanyám igen hamar, 55 évesen nyugdíjba vonult, és akkor kezdett élni igazán. Korábban is gyakran utazott Kanadába, na nem a férje után, hanem egy volt főnökéhez, akivel jó viszonyban volt. Állítólag csak nagyon jó barátságot ápoltak, de ez évente többszöri kanadai és „svejci” utazással járt, jó pár héttel alkalmanként. Nyugdíjba vonulása után ez egyre gyakoribbá vált, egészen a volt főnök haláláig, aki tetemes összeget hagyott rá. Onnan kezdve belföldön utazgatott, egyedül, hiszen az ember nem tudhatja, milyen aljanéppel kerülne össze.
Mama egy nagy házban lakott, egyedül, gyerekként minden nyári szünet nagy részét nála töltöttem. Csak és kizárólag gumikesztyűben takarított, mosogatott, fürdetett minket. Nem hagyott beleszólást semmibe, mikor szüleim nagyon rövid ideig nála laktak, akkor a mi nevelésünkbe sem, illetve a szüleim sem nyúlhattak hozzánk, mert nem értenek hozzá, bezzeg ő! A haladást és az idegeneket megvetette, hiszen a bevált dolgokon minek változtatni. Ezért például a WC lehúzóját, illetve tartályát nem javíttatta meg abban a tizenhárom évben, amíg ismertem és egyedül élt (később velünk). Egy hatalmas bádogvödör szolgált lehúzásra, nehogy már valami idegen férfi az ő becses és értékes hajlékába lépjen! A meleg vizet a konyhában nem csináltatta meg ugyanilyen okból, a fürdőszobából lavórral hordta ki a mosogatáshoz a meleg vizet, vagy a tűzhelyen melegítette. Minden tele volt gobelinnel és horgolt, kötött terítőkkel, díszekkel, élete két fő elfoglaltsága (az utazáson túl) a kötés/horgolás/gobelinkészítés volt, illetve a keresztrejtvények fejtése.
Mama precíz könyvelő volt, minden egyes vásárlásáról, befizetéséről könyvelést vezetett, élete összes számláját megőrizte, legyen az akár egy kifli vásárlása is. A takarékosság minden felett, ez volt a mottója. Négy pár cipője és tizenegy ruhája volt, de ezeket mind svejci mesterek csinálták megrendelésre. És hogy miért emlékszem ennyire a számokra? Hát, nem mondhatnám, hogy kevésszer hallottam a történetet.
A lakásban ugyan volt televíziókészüléke és rádiója is, de a televízió csak a mi kedvünkért volt, az esti mesét nézhettük meg rajta. A rádióban pedig a Bartók rádió szólt, illetve délben a Kossuth, egészen a „Ki nyer ma?” végéig. És igen, tudta az összes választ, hiszen ő művelt úrilány volt.
Amikor nála voltunk, akkor folyamatos illemtanórákat kaptunk, és igen sok latin kifejezést használt, ha már szüleink nem adnak megfelelő nevelést, ő pótolja a hiányosságokat. Fejemen könyvvel sokáig tudtam közlekedni, és könyökben hátul összeszorított kézzel evésben is verhetetlen vagyok. Igazi úrinő módjára, minden falat után szalvétával jelzésértékűen a szám sarkát megtörölve. Mindenkit megnyugtatok, nem szoktam gyakran alkalmazni.
A főzés és a Mama nem voltak annyira közeli barátok. Házassága idején tanult meg főzni, repertoárja pár ételre korlátozódott, és abból is kettő volt az, ami nemcsak ehető, de finom is volt. Viszont az asztaltól nem állhattunk fel, amíg volt a tányérban, így elég sok ideig tartott egy-egy étkezés.
A lakásból kimozdulás is mindig szertartásos volt: mosakodás, csinosan felöltözés, egymás kézen fogása, és szépen elindulás. Közben hallgattuk:
- Egyenesen járj, ne csámpázz. Kislányom, ne úgy lépkedj, mint egy fiú! Nőiesen, finoman, szinte lebegve a föld felett! Á, édes Julikám, hát nézze meg az ember, elindul három ilyen szép kislánnyal, és mint a kiskutyák! Mi, hogy csak gyerekek? Hát Julikám, tudja, ha felnőnek, megköszönik ezt nekem, mikor tökéletes háziasszonyként tündökölhetnek. Bár ebben a nagyban látok fantáziát, hát ez nemcsak külsőleg az apja, hanem legalább annyi esze is van. Hiába, no, a másik kettő az anyjára ütött, nekik a szép külső marad fegyverként. De lehet, hogy végre valaki a megfelelő örökömbe léphet. Sőt, nyitottam neki számlát, nagykorúként bejuthat akár az orvosi egyetemre is, lesz miből. (Szegény Mama nem sejtette, hogy az a 60.000 forint, amit ’95-ben kapok, annak akkor már nem lesz szinte semmi értéke – és még csak orvos sem lettem). Na de sietünk Julikám, a Csemege sem tart nyitva estig!
- Igen, gyerekek, ma szerda van, veszek nektek Hópehely fagylaltot. De csak ha rendesen megeszitek előtte a borsófőzeléket! Mi az, hogy a másik mama nem a konzerv levében főzi? Hát még pimaszkodsz is? Bezzeg mikor a második világháborúban a zsidó barátnőmet bújtattam, ő örült egy kis szikkadt kenyérnek is, ti meg mindig finnyáskodtok! Józsi bácsi ezt látná, el sem hinné, hogy milyen unokáim vannak!
Este lefekvés, a testvéreim együtt egy nagy ágyban, én külön a szoba másik sarkában, mint a legnagyobb gyerek. Teljes sötétség, kint a fák félelmetes árnyékokat vetettek, kertkapu az nem volt (felesleges pénzkidobás, van rács az ablakon/ajtón), és hamarosan meghallgattuk az esti zörejeket: Mama Niveával bekeni a kezét, karjait, arcát, leveszi az ékszereket, azok koppannak a tálban; majd zörög a Valeriánás doboz (anélkül nem feküdt volna le), lámpaoltás, és két percen belül iszonyatos horkolás. Onnan kezdve jött a félelem, főleg, ha éjjel ki kellett menni, pisilni. Valahogy a koromsötétben kibotorkálni, több száz éves ház lévén még augusztusban is hihetetlen hideg volt a lakásban, a WC-ben pedig természetesen fém ülőkével (az tartós, és elég feltenni a modern ülőkét, ha jön vendégségbe valamelyik barátnője).
A Mama kinézetéről még nem meséltem: a természetesség híveként nem festette, csak hamvasította a haját. Dauer elengedhetetlen volt. Semmi smink, az feslett dolog (barátnője az ellenkezője, vastag alapozó, púder, szájnál szélesebb rúzs, erős szemfesték és fekete tus), mosószappannal mosakodott, az jót tesz a bőrnek, zuhanysapkával, hogy védje a haját. A ruhái a visszafogott eleganciát képviselték, az illem miatt mind térdközép alatt ért véget, kis, kerek nyakkivágással. És kalap. Kalap nélkül egy nő nem is nő! Kalapból három darab volt, téli, nyári és átmeneti. Illetve télen a róka is a nyakában tekeredett.
A barátnőivel/testvéreivel három helyen találkozott főleg: Gerbeaud, Gellért szálló, illetve valamelyikük lakásán. Itt megbeszélték, mennyi szörnyűség és feslettség van a világban, kinek a gyereke/unokája a legsikeresebb/legszebb/leggazdagabb. Majd megtárgyalták az utazásaikat, a kiállhatatlan embereket, akikkel találkoztak, azt a pár finom népet, akivel sikerült összefutni. Végül mind hazamentek, és a családdal megtárgyalták, hogy a másik kettő milyen rosszul néz ki, milyen szerencsétlen/csúnya a gyereke/unokája, illetve mennyivel rosszabb helyre utazott nála.

Alapos és kiváló ismertető volt, és tényleg jellemző - leginkább a most nyolcvanas korosztályra. Háklisságaikkal együtt én nagyon bírom őket, és sajnálom, hogy egyre kevesebben vannak. Lehet, hogy utasítgatnak és hetven évvel ezelőtti erkölcsi normákat próbálnak ránk erőltetni, de azért ők valóban sok mindent átéltek. Ki zsidó barátnőt bújtatott, ki szénakazalban rejtőzött az oroszok elől. Mindegyiküknek megvan a maga saját története, amit érdemes meghallgatni. Akár negyvenszer is.
Köszi Gabica!

110 komment

Címkék: olvasói poszt sznob pengeszáj


A bejegyzés trackback címe:

https://gorbe-sminktukor.blog.hu/api/trackback/id/tr261764540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

váj mí 2010.02.17. 11:07:55

@Gabica [almighty]: Hát mondjuk, nálunk sem dívott a vallásosság a szűk családi körben (bár részemről az elsőáldozás megvolt .. a többi valahogy elfelejtődött ;) ). Igaz, szerencsétlen öcsém katolikus szemináriumba járt, mert ott indult csak abban az évben olyan profilú osztály, ami érdekelte, de egy életre elege lett a cuccból ;) (Pláne, hogy a ő református ...)
Manapság már nem figyelem a keresztvetőket, bár Budapesten nekem nem tűnt fel, hogy tennék ... de valszeg.

GAbica 2010.02.17. 11:08:49

A kedvencem volt még, mikor véletlen légy került a lakásba. Azt a hajtóvadászatot... Addig nem nyugodott, míg életben volt. Utána tripla csomagolás és úgy a kukába.
Viszont mikor gyerekek voltunk, egyszer olyan hangyainvázió volt a házban, hogy fekete volt az összes fal és a mennyezet. Egy ideig rettegtem a hangyáktól, utána pár évvel kezdtem újra homokvárat építeni nekik a kertben :)

Caddy 2010.02.17. 11:11:32

Jajj de szép volt ez. Köszönöm Gabi. Azt azért el kell ismerni, hogy ha az embernek az anyja lenne, nem lenne ilyen szép az emlék róla. :) Na de a nagymama az más tészta.
Nekem nagymamám szintén kötött,horgolt, ma pedig különböző tinktúrákat csinál a húgával, amik természetesen mindent gyógyítanak. Természetesen a legjobb pálinkát használják mindehhez. :D:D:D

greggrant 2010.02.17. 11:14:38

Nagyon jó kis írás, gratula!
Apró kérdés: a Kedves Mama kiskesztyűt nem viselt, amikor elment otthonról, csak kalapot? ;-)

Szalacsi_Dezső 2010.02.17. 11:16:56

Én nagyanyám is kicsit ilyen volt. Nagyapámat, csak "drága jó apókámnak" hívta. Gyakori kérdései voltak pesti lévén:
-És nálatok kicsim, ott vidéken lehet mindig kenyeret kapni? (70-es évek eleje-közepe)
Viszont ők jártak templomba és emiatt nekünk is kellett hittanra járni. (akkor ez még nem divatból ment, mint manapság sokaknál)
És ha lejöttek hozzánk vidékre, mindig elmentek a paphoz és megérdeklődték, hogy milyen az előmenetelünk a "vasárnapi iskolában".

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:17:41

@váj mí:

Hát az lehet. Igazán katolikus lánynak még pont nem udvaroltam. Nekem ez is éppen elég durva volt, mert nem csak egyszerűen református volt, hanem volt ennek ilyen mozgalmi aspektusa is.

GAbica 2010.02.17. 11:20:38

@Caddy: én köszönöm :) Hát, a szép emlékek főleg a másik mamához kötnek, ehhez főleg a félelem meg a megfelelési kényszer. Bár igaz, annyi szép kötött pulóverem/ruhám sosem lesz, mint akkor, mikor még aktívan élt. Viszont az biztos, hogy mikor beteg lett, az azt követő tíz év igen sokat tett a mai énemhez, úgyhogy lehetek érte hálás is akár.
Pálinkával lehet csak igazán gyógyítani, ezt mindig is tudtuk! :)

@greggrant: Köszönöm :) Hát hogy is felejthettem ki a kesztyűt! Volt, de abból csak kettő utcai, egy selyemdzsörzé nyárra és egy báránybőr télre. :)

váj mí 2010.02.17. 11:22:26

@El Topo (Sgt. Elias): Mozgalmi aspektusa? A Nőegylet írnoka volt? Terítőket hímezett a tisztelendőnek? ;)

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:25:21

@váj mí:

Aha, ilyesmi, meg gyerekeket hordott táborozni, nem tudom, hogy hívják mostanában az ifivezetőket.:)
Meg állandóan jöttek hozzájik németországból ilyen baráti gyülekezetek, és akkor neki tolmácsolnia kellett.

GAbica 2010.02.17. 11:25:22

@váj mí: basszus, ismertem egy srácot, mondjuk őt pont nem úgy, hanem csak munkatársam volt. A szent anyaegyház fő élharcosa, munka után minden nap téríteni járt. Otthon 6 gyerekük volt, mikor elkerült máshova, útban volt a hetedik. Hiszen az áldást az Úr osztja, nem lehet neki ellenállni...
De tényleg durvában nyomta, fehér ing és mellény volt rajta legtöbbször, a mellényen ráhímezve egy bazi nagy kereszt.

vincere 2010.02.17. 11:29:07

@El Topo (Sgt. Elias): kinek nem udvaroltál te még? :)

vincere 2010.02.17. 11:29:43

@Gabica [almighty]: jóvanna, nem jó kifejezés, de biztos érted, hogy mondom

váj mí 2010.02.17. 11:31:01

@El Topo (Sgt. Elias): Jaja.. ismerős. Van pár (pontosan kettő ;) )lelkész ismerősöm a fiatal generációból. Ők is állandóan nyüzsögnek, és szervezik be a jobb csajokat mindenféle egyházis-ifis megmozdulásba. (Az egyik el is vált az asszonykától 2 kölöktől, és elvette az egyik mozgalmár jócsajt ;). A másik még nőtlen.. úgy kényelmesebb ;) ).

@Gabica [almighty]: Húúú, ennyire bigottot azért nem ismertem (mármint fiatalabb kiadásban). Értem ez alatt az Úr áldását a kölökszámra ;)

vincere 2010.02.17. 11:31:38

@váj mí: dehogynem, ahogy megy a 4-es 6-os a Margit körúton a budai hídfő és a Mechwart liget között. csekkold le a templomnál

GAbica 2010.02.17. 11:32:53

@vincere: persze, csak ez kihagyhatatlan volt...

@váj mí: Fiatal lány koromban könyvtárosként dolgoztam. Ott is láttam ilyeneket, de sokkal nagyobb gyerekszámmal is. A kedvencem a református pap házaspár volt, akiknél ha a személyi nincs a kezemben nem hiszem el, hogy az anyuka 42-43 éves. Ránézésre úgy 65-70...

váj mí 2010.02.17. 11:34:35

@vincere: Hmmm.. nem túl gyakran használom a 4-6-ost ...de legközelebb majd csekkolom ;)

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:36:02

@váj mí:

Hogy én ilyet sosem csináltam!:D:D:D

váj mí 2010.02.17. 11:37:49

@Gabica [almighty]: Így járnak a főállású anyukák ;)

váj mí 2010.02.17. 11:39:39

@El Topo (Sgt. Elias): Lelkésznek kellett volna menned.. lenne körülötted jócsaj felhozatal .... Igaz, lenne egy csomó vén károgó varjú is ;)

GAbica 2010.02.17. 11:40:01

@váj mí: azért nem mind, a középiskolás barátnőm főállású anyukája esetén a három gyereket a bébiszitter/nagyszülő/nagynéni nevelte, apa kint ásta az olajat az emirátusokban, anya meg a hm, hogy is mondjam szépen, a fiatalabb férfi lakosságot próbálgatta magára :) De ő mondjuk harmincnak sem nézett ki ennyi idősen (hiába, a pénz meg a plasztika...)

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:40:34

@váj mí:

Érdekes egy lelkész lennék!:D

GAbica 2010.02.17. 11:40:38

@váj mí: @El Topo (Sgt. Elias): aztán úgy járna, mint Zoltán Atya! :D

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:42:52

@Gabica [almighty]:

Nanana! Z. atya római katolikus pap! Azér'az nagyon más!

váj mí 2010.02.17. 11:43:25

@Gabica [almighty]: Naja.. az egy másik kategória.. nem a lelkész-feleség ;)

@El Topo (Sgt. Elias): Ha református vagy, belefér ;) És ne feledd, van, aki a reverendára izgul ;)

Miért? Zoltán atya (ki ő?) hogy járt?

GAbica 2010.02.17. 11:43:55

@El Topo (Sgt. Elias): Azt nem írtad, hogy melyik felekezetnél szeretnél lenni :)

coucou 2010.02.17. 11:48:12

klassz!

"Bár ebben a nagyban látok fantáziát, hát ez nemcsak külsőleg az apja, hanem legalább annyi esze is van."

Gabica, ez lennél te? :)

GAbica 2010.02.17. 11:49:32

@coucou: igen, töredelmesen bevallom, ez :) Tudod, ha már az ember nem egy klasszikus szépség, legalább legyen esze :D

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:49:45

@váj mí:

Ha már misebor van, akkor belefér egy pár misepunci is, mi?

GAbica 2010.02.17. 11:51:07

@váj mí: de főállású anyuka, az kétségtelen :)

Zoltán Atya - modoroson hirdették párszor a blogját :)

Caddy 2010.02.17. 12:00:37

Jajj de hülyék vagytok, de nagyon jól szórakozom. :D

váj mí 2010.02.17. 12:02:29

@El Topo (Sgt. Elias): Egyértelműen ;)
@Gabica [almighty]: A Suzuki is gépkocsi .. meg a Ferrari is ;)
Jééé, most hogy mondod, rémlik ... (és tényleg nem mindegy, hogy katolikus avyga református ;) ).

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 12:09:11

@váj mí:

Most elképzeltem, ahogy a z előírásos ruhában térdeplő leányok előtt ellépdelve szétnyitom a miseingemet és csak annyit mondok: Corpus christi.

GAbica 2010.02.17. 12:12:16

@El Topo (Sgt. Elias): Nekem meg extra erős vizuális megjelenítési kényszerem van, úgyhogy azóta itt röhögök magamban, mióta ezt olvastam :)

váj mí 2010.02.17. 12:55:15

@El Topo (Sgt. Elias): Így műxik ez nagyjából .. csak priviben, a tiszti lakásán ;)

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 13:26:26

@váj mí:

Sejtettem én, bassza meg, hogy nehéz pálya.:)

váj mí 2010.02.17. 14:47:05

@El Topo (Sgt. Elias): Az, kell valamennyit dumálni, mert nyílt színen egyik sem fogja neked bevállalni a corpus christit. Ahhoz túl erkölcsösek ;)

váj mí 2010.02.17. 15:26:29

Na, hunarákban van a kommentem blogmotor?

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 16:05:28

@váj mí:

Úgy ismersz, mint aki nem beszélget velük előtte egy kicsit?:)

váj mí 2010.02.17. 16:44:03

@El Topo (Sgt. Elias): Deúgyám ;)
Kivéve a legszükségesebbeket, amikor megadod az instrukciókat, hogy mikor fog nélkül, és mikor enyhe-erőssel ;)

kIára 2010.02.17. 16:50:06

Huh, nekem mindkét nagyim ilyen volt, meg az apai dédi, illetve jónéhány nagynéném dettó ilyen :)

Szóval apai nagyapám református pap volt, nagyanyám meg egy nemesi és papcsaládból származott. Nagyanyám nővére szintén paphoz ment férjhez (a változatosság kedvéért egy unitáriushoz). Az nagyanyai dédszüleim föld- és falubirtokosok (ha jól emlékszem 6) voltak.
Az anyai nagyanyám ehhez képest ultrakatolikus volt, a világháború előtt egy kolostorban volt ápoló és 45 elmúlt, miután a komcsik alatt férjhez ment egy építészhez (aki világfi, és nagy nőcsábász volt a két háború között).
A nagyszülőknél töltött nyarak kb. mint Gabicánál. Evéskor könyvszorítás, egyenes derék, törlőkendő, előtte ima, utána ima, ne járj csámpásan!, ne így és ne úgy! Anyai nagyanyámnál annyi volt az extra, hogy esténként lefekvés előtt végtelen hosszan imádkozott.
Mondjuk a két tesóm jobban megszívta, mert nekik a kézcsókot is gyakorolni kellett, meg a kabátfeladást a hölgyekre, meg olyasmiket, hogy hány zsebkendő legyen nálad és mikor melyiket használd stb.
Ehhez képest a szüleim meglehetősen lazák, de mikor lepasszoltak a nagyszülőknek, hát az nem volt móka és kacagás.

irdesmond 2010.02.17. 16:53:42

A vallás kritikájával vigyázzatok!
Az olyan mint a szerelem, nem lehet róla elfogulatlanul beszélni.

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 16:57:45

@váj mí:

Ne már! Alapvetően én egy barátságos fickó vagyok.:)

váj mí 2010.02.17. 17:48:30

@kIára: Húúúú, dejó, hogy nekem városi iparosból polgárrá avanzsált őseim voltak (már akikkel személyes kapcsolatom is volt ;) ).

@Frengi: Szerintem nem mondtunk róla semmi negatívat.

niyabinghi 2010.02.17. 18:08:54

Az megvan, amikor két mammer - egykorúak, talán iskolába is ugyanoda jártak - azt mondja egymásnak szia, jó napot vagy viszont látásra helyett, hogy "Pá!"? :)

irdesmond 2010.02.17. 19:24:36

@niyabinghi: ezt én is szoktam mondani, még mindig jobb mint a csőváz,

Erzsebet 2010.02.17. 20:37:45

Úgy tanultam, hogy minden templom előtt keresztet kell vetni, még a református előtt is. Rendszerváltás előtt ez ciki volt, pláne egy fiataltól, inkább mellőztem és magamban mondtam a szöveget.

Szalacsi_Dezső 2010.02.17. 21:17:23

@El Topo (Sgt. Elias): "Most elképzeltem, ahogy a z előírásos ruhában térdeplő leányok előtt ellépdelve szétnyitom a miseingemet és csak annyit mondok: Corpus christi."
Mint "Nicolas atya" az Ál/arc c. filmben? :-D

niyabinghi 2010.02.17. 21:45:48

@Frengi:
Nem magával a "Pá!"-val van bajom, dehogyis. Inkább azzal, ahogy mondják. :)

kIára 2010.02.17. 22:39:22

@kIára:
„Ehhez képest a szüleim meglehetősen lazák…”

Ami ugye nem jelenti azt, hogy ne magáznám őket. Szóval rám is ragadt valamennyi pengeszáj, spontán tegeződni csak blogokban, fórumokban szoktam, de egy 16 évét betöltött embert már startból magázok és gyakorlatilag három pertu után áll rá a szám, hogy egy „idegent” tegezzek.
Volt olyan munkahelyem, ahol mindenki (főnöktől a takarítónőig) puszipajtás volt és én voltam az egyetlen, aki mindenkit kényszeresen önözött, magázott.
Szerintem kb. két és fél évtized múlva én is elindulok a pengeszájú nyanyásodás útján.

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 23:34:17

@kIára:

Fura dolog ez a tegezés/magázás. huszonéves koromban alapból magáztam-önöztem mindenkit aki nem volt közvetlen haverom és elmúlt mondjuk 20 éves. Aztán azóta valahogy annyit tegeztek vadidegen emberek, hogy elmúlt. Ma már simán visszategezek nálam idősebb embereket, ha letegeznek és nem is érzem kényelmetlennek.

irdesmond 2010.02.18. 11:55:36

@Erzsebet: ez a kereszt vetés nálam már önkéntelen, szinte minden meleg helyzetben akaratlanul el indul a kezem.
Egyszer a céges sofőrrel, aki Iráni volt, meg a lengyel csajokkal mentünk télvíz idején, a sofőr meg úgy vezetett mint állat.
Csak akkor vettem észre, hogy mit csináltam, amikor a lengyel csajok hátul felröhögtek.

irdesmond 2010.02.18. 11:58:55

@El Topo (Sgt. Elias): Én nem szeretek tegeződni, mert nem mindig vagyok tisztában az endungokkal, a magázódás könnyű, csak főnévi igenév, és Sie, nincs redhagyó ige.

De magyarul is kényelmesebb.

A csendőr pertut viszont utálom, de ha idősebbek tegeznek le azt sem nagyon szeretem, mert ugye nem őriztünk együtt libát.

Erzsebet 2010.02.18. 14:33:35

Nekem is van egy 73 éves ismerősöm, aki hasonlít a fentihez. kötelezően kalapot, kesztyűt visel. Még a Horthy-rendszerben szocializálták. Elmarasztalja a fiatalok erkölcsét. Egy olyan téren megyünk keresztül, amely hemzseg az emosoktól. Csúnyán beszól nekik, csoda, hogy még meg nem verték.

Nálunk a városban is él egy nő, aki a reverendára izgult be. Meg volt neki az egész klérus. Végül is egy szerzetespap lett a párja. Járt a parochiára és felcsináltatta magát a zöldfülű szerzetessel. A papot kirúgták és elvette a csajt. Máig is boldogan élnek, nincs szégyenérzetük. 70 év körül vannak, de az utcán szoktak smacizni.

Erzsebet 2010.02.18. 14:35:47

@ Frengi, nem értem, mit röhögtek a lengyelek. Ők a legvéresebb kommunizmusban is vallásosak voltak, apraja-nagyja. Mi jártunk ki és tömve voltak a templomok.

tabanyi 2010.02.18. 15:42:46

Ismerős nőtípus.
A nyolcvanas évek közepe-vége felé volt egy ilyen nevelőnőnk a Fóti Gyermekvárosban. A legdurvább cigányputriból bekerült bűnözőpalántákból is angol lordot faragott pár hónap alatt, akiből meg mégsem, annak elintézte, hogy nagykorúságáig ki se tehesse a lábát a kőszegi szigorítottból.

irdesmond 2010.02.18. 18:47:07

@Erzsebet: Hát ez az!

Annyira féltem az autóban, hogy nem tudtam titkolni az aggodalmam, és a kezem elárult a kereszt vetéssel: Ők nem féltek, megszokták a bolond iránit.

irdesmond 2010.02.18. 19:06:36

Az a baj, hogy túl kevés van ebből a fajtából, pedig szükség lenne rá, mert akkor nem a protokoll című 1 féléves tantárgyból kellene sok mindent megtanulni, mert akkor már késő, legjobb az ilyenen gyerekkorban át esni.

aki megtanult könyvvel a hóna alatt enni, az felnőtt korában a legelegánsabb étteremben is fesztelenül fog viselkedni, és ha épp üzleti vacsorán is van.

Én ennyire penge szájjal nem nyomtam, de mégis gondot fordítottam arra, hogy bármilyen szegények voltunk is, hogy bélszínt lásson a gyerek, véresen és átsütve is, hogy hátha egyszer szembe találkozik vele ne jöjjön zavarba.
Ugyan így vettem olykor kaviárt, lazacot, csak úgy szerdán vacsorára, hogy legalább tudja miről van szó.

Az ember azért reménykedik. Jobb a lehetőségere felkészülni, nehogy a siker készületlenül érjen.

Erzsebet 2010.02.18. 20:19:35

Az említett 73 éves volt kolléganőm is azt mondja: Úrnak születni kell. Ő arisztokrata családból származik, onnan hozta a jó modort. Most is tud különböző rendezvényeken reprezentálni.

A múlt század 30-as, 40-es éveiben nagyszüleim ludovikás tisztekkel álltak munka kapcsolatban. Apukámat a város legelittebb tánciskolájában taníttatták tánc- és illemtanra. Engem is 3 éves koromtól a jó modorra szoktatott. A mai gyerekek közül sokan bunkó módra viselkednek.

irdesmond 2010.02.18. 20:39:10

Nekem erről mindig a Borsószem hercegkisaszzony jut eszembe.

Megtanultam én is mindent ami az úri jómodorhoz szükségeltetik, de néha felszinre tör belőlem a proli, nem tudok magamon uralkodni.

Hiába, erre születni kell.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:11:43

nekem volt egy ilyen nagymamám, aki - minden szeretetetm mellet is - pokollá tette a gyerekkoromat, s máig húzódó hatása, hogy ha bármit kötelezővé tesznek, akkor csak azért sem csinálom meg, továbbá, hogy az ILLEM, a SZOKÁS és a HAGYOMÁNY szavak egy automata ellenkezésgenerátort kapcsolnak be bennem.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:14:53

@Erzsebet: igen, és baromi boldogok vagyunk ettől. nem vagyok illedelmes, nem vagyok udvarias és nem tudok viselkedni... én ezt úgy fogom fel, hogy nem játszom meg magam és nem vagyok képmutató:)

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:20:35

@Frengi: mondd meg, ha étteremben fogom a kést-villát, felszeletelem a húst, átveszem a másik kezembe a villát, mert jobbkezes vagyok, és megeszem a húst, akkor miért is kellene feszélyezve éreznem magam? nem böfögök, nem csámcsogok, nem a földre eszek, csak nem vagyok hajlandó faszkodni valami 300 éves spanyol udvari etikett miatt, aminek nem mellesleg az volt a célja, hogy keveset egyenek és kényelmetlen legyen az evés.

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.18. 22:54:21

@vészmadár (pica pica):

Nem tudom, haver. Nekem abszolút nem természetellenes, ha nem váltogatott kézzel kosztolok. Aki begyakorolta, az ugyanolyan tempóban tud bal kézben tartott villával is enni. És szerintem kimondottan praktikus, mert a jobb kezünkben van a kés, és nem a béna balban. Mondjuk én is küzdök vele, mert a srácaim nem akarják megtanulni. Engem annak idején még nem kérdeztek.:)

Manfi (törölt) 2010.02.18. 23:47:44

Na, az én őseim Dózsáig visszamenőleg (tényszerűen és névszerűen) parasztok voltak. De inkább kívántam volna olyan felmenőket mint amilyeneket a posztban leírt Rita. A csipkés kesztyű, naftalin szag, meg a finom porcelán étkészlet az ezüst evőeszközökkel, meg a hónalj alá dugott könyvvel, könnyed kis habcsók lett volna.
Böfögtek már szemközt minden vasárnapi ebédnél, minden iskolai szünetben amúgy igazi, régi, nyírségiesen, mélyről jövően, lecsorgó pirospaprikás állal, fokhagymásan? Landolt már az arcod a tányérban, mert a hányingertől nem bírtad megenni az ebédet?
Ezerszer azt kívántam, hogy bár ne születtem volna értelmesebbenek, hogy ne kellett volna gimnáziumba mennem, hogy ne kellett volna látnom, mivé is válhatna egy ember. Ilyen családi háttérrel csak visszahúztak, úgymond "lebüfögtek". Hiába tanultam tovább erőmön felül is, a korai szocializációs élmények már nem lesznek reflex-szerűek. Nem tudok fesztelen lenni társadalmi eseményeken, mert ez nem "vésődött be". Ami természessé vált volna gyerekkorban, az most mesterkélt marad - és ezen felül kellene magamat és a tudásomat adnom - nyilván nem megy.
Éppen származásom miatt tudom, hogy a származás, meg a viselkedés, stb. felületes dologok - lennének. . De ezt csak azoknak van joguk szajkózni, akik kiégtek a kis biedermayer környezetükben.
Szerencsére mindkét életforma inkább szélsőségesnek számít ma már. De 1-2 generációra visszamenőleg még nem - és ilyenkor nem a társadalmi, hanem az érzelmi érintettség kerül sokaknál előtérbe.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.19. 00:38:28

@Manfi: nekem nagyon minimális fogalmaim vannak nagyszülőkön túl az őseimről, és őszintén szólva még az sem igen érdekel. Ennyit a háttérről. De nem leszek feszélyezett egy bálom. Nem azért mert olyan természetesen idomulok a közeghez, hanem mert miért feszélyezne, hogy nem tudok olyasmit, amit nem volt lehetőségem megtanulni? baromi sznob emberek gondolhatják csak azt, hogy tisztában lenni a halvilla használatával az intelligencia fokmérője. Az ilyenek véleménye meg aztán baromira nem mérvadó.

GAbica 2010.02.19. 05:54:15

@vészmadár (pica pica): Gondolom átjött, hogy én sem ezért a nagymamáért rajongtam...

@Manfi: Azt hittem elég egyértelműen beleírtam, hogy a nagyanyám szülei kétkezi munkások voltak. Semmi úri származás. Ezt a nagyanyám magától tanulta meg és szocializálta magát ehhez. Viszont ha fele ennyire sznob, de egy csipetnyit jobban szeret minket (illetve ahogy anyám mindig mondta, szeret ő minket a maga módján...), sokkal boldogabb lettem volna.
Egyébként kitörni egy családból sosem könnyű, erről elég sokat és hosszan értekezhetnék, de ez nem az a poszt.

GAbica 2010.02.19. 07:26:49

@Frengi: Már előbb írtam, odaadnám a protokollt, ha kedvesebb lett volna....
Már kisgyerekként megutáltam minden sznob, hideg, érzelemmentes, de tökéletesen illedelmes embert.

A másik nagymamám (akiről nem tudnék úgy írni, hogy ne csak szuperlatívuszokban) sosem a protokoll szerint oktatott minket. És nála ha leettem magam véletlen, akkor nem büntetés volt, hanem nevetés, meg buksisimi, hogy nincs semmi baj, majd legközelebb sikerül. "Fura módon", nála sokkal jobban viselkedtem, ügyesebben ettem, stb. És szerettem ott lenni, nem pedig rettegtem, hogy megint menni kell. Sokkal többet kaptam ezzel, mint hogy tudok tökéletesen illedelmesen viselkedni.

irdesmond 2010.02.19. 10:18:48

@Gabica [almighty]: nekem erről mindig az a vicc jut eszembe, hogy két úriember hajótörést szenvednek, és hánykolódnak a tengeren, amikor jön egy cápa. Az egyiknél van kés, és megpróbál védekezni, mire a másik: de uram! a halat késsel?

vincere 2010.02.19. 10:20:50

@Manfi: mintha az én élettörténetemet olvasnám... nem akartam erre így kitérni, de igen, ezért írtam én is az elején, h. ez az "úri" világ miért olyan egzotikus nekem, és miért szerettem volna mindig legalább egy picit belelátni.
szerencsére az évek során megtanultam mindenféle környezetben megfelelően "előadni magam", ilyen problémáim már nincsenek. de baromi nehéz volt, az biztos.

szóló szölö 2010.02.19. 10:46:24

Gimnazista koromban mérges voltam Édesanyámra,mert akkor vettem először észre,hogy megválogatja a barátaimat Hihetetlenül jól irányított erőszak nélkül Most nagymamaként próbálom utánozni .Régen azt is mondták von haus aus Fiatalként nem gondoltam fontosnak Tévedtem Igazán mindent otthonról hozunk Jót és roszat egyaránt

GAbica 2010.02.19. 10:52:05

@szóló szölö: Ezen vitázhatnánk, mert otthonról aztán sok mindent hoztam, de főleg olyat, amit a küszöbön le is ráztam magamról...

szóló szölö 2010.02.19. 11:04:43

Nem lehetett boldog gyerekkorotok Nagy adománya az életnek a rendes szülő aki kimutatva szeretetét neveli mindenre,nem csak a kés és villa használatára a gyerekét

váj mí 2010.02.19. 14:00:36

Hümm .. úgy látom, itt, a végletek között hányódva, hogy baszottnagy szerencsém van az én tipikus, iparosból polgárrá avanzsált őseimmel. Sem nem böfögtek a képembe étkezéseknél, sem nem kellett megtanulnom a könyvekkel a hónom alatt ennem. Így, nagyjából mindenféle fajta világban feltalálom magam, és nincs kínosság-, meg "mit-keresek-én-itt" érzés. Legfeljebb nem mindegyiket kedvelem egyformán ;)

suo tempore 2010.02.19. 17:47:10

az úriember az a vadállat, aki tud egy kicsit várni

eastern sugar 2010.02.19. 22:35:54

sziasztok! csak gondoltam itt is nyomatok egy reklámot, hogy írtam az érettnőkre egy olyat, amit ha ide írtam volna, akkor kevésbé lenne gyűlöletbeszéd, és qtpie nem írta volna át úgy, hogy még inkább az legyen, de legalább nőimagazincsajokról és ilyenfajta életstílusról szól:)

kIára 2010.02.19. 22:56:07

@többeknek

Nem a szeretet kimutatásának a hiányáról van szó. Legalábbis remélem. Megkérdezni ugyanis nem merném sem apámat sem az anyámat, hogy miért nem szerettek jobban és/vagy természetesebben. Miért volt fontosabb a nevelés, mint a szülő-gyerek kapcsolat? Tényleg nem tudom.
Tény, hogy a magamfajta közegben már ötévesen nem éreztem jól magam, és szívesebben nyúztam békát, ha sikerült a szomszéd gyerekkel lelépnem. A legnagyobb problémám még mindig a „te (mi!) különleges(ek) vagy(unk!)” hamistudat leküzdése.
(A másik kétségem meg az, hogy ha gyerekem lesz, akkor milyen és mennyi manír-, modor- és tudáshalmazt _ne_ erőszakoljak a szerencsétlenbe.)
És még egy. Nem kellékekről van szó. Nem kell selyem, meg ezüst evőeszköz, vagy ilyenek. Egy rozsdás bicskával is tudsz úgy szalonnázni, hogy azt az emberek „urasnak”* lássák.
(=te más vagy, mint mi; nem tartozol közénk;)

Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár 2010.02.20. 00:49:04

@szóló szölö: Aha. Amit leráztam a küszöbön, annak is a nagy része visszatért idővel.

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 13:42:15

Bocsánat a hallgatásért, de kb. két hétig arcüreggyulladásom volt, amire kaptam egy olyan antibiotikumot, hogy majd' elpusztultam tőle. Már jól vagyok - remélem nagy kő esett le a szívetekről :)) - de most meg a _to do_ listám lett olyan hosszú, hogy borzalom :)
Mindehhez pedig hozzájön, hogy tegnap (és ma) egy buliban hoztam A nők és a tánc-os posztomban ismertetett "lazát", A nők és az alkohol-os posztomból pedig a NEM absztinenst.
Elnézéseteket kérem, hamarosan visszatérek :)

El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.21. 16:32:24

@HRita:

Látom, habzsolod az életet.
Volt látens ribancos szcéné is?

vincere 2010.02.21. 16:42:25

@HRita: örülök, h. meggyógyultál, aztán gyre vissza régi fényedben :)

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 16:46:42

@El Topo (Sgt. Elias): Voltak buligyilkos, táncolókat fotelban ülve enyhén lesajnálóan hesszelők, meg volt a csúnya lány lapos kúszásban rámászik a jófej srácra-jelenet is, de látens kurvák nem voltak. Ez egy ilyen _more or less_ erkölcsös buli volt :D

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 19:21:05

@pavlovna: A mai Érett nők...?-ös posztod ( erettnok.blog.hu/2010/02/21/ostoba_noi_tulelesi_taktikak_2_2 ) első két bekezdése elég konkrétan hajaz az én esküvői fotós írásomra. Ami nem baj, de esetleg valamiféle hivatkozást kieszközölhettél volna, ha érted, hogy mondom ;)

eastern sugar 2010.02.22. 10:27:29

@HRita: nem direkt volt, de mondjuk itt meg a modoroson is már elég sok hasonló jelent meg ahhoz, hogy mindegyikre hasonlítson kicsit /nők lapja cafés fórumos, ősanyás-babócás, modoros fiatal páros stb/ most újraolvasom akkor a posztodat, nem konkrétan emlékszem melyik az. ha tényleg olyan plágiumszagú, akkor bocs, tényleg nem direkt volt!

HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.22. 11:07:50

@eastern sugar: Ja, hogy ez a másik nicked :) Épp ezért mondom, hogy semmi gond, többször írunk többen ugyanarról a témáról, és ezért gyakran linkelünk is egymásra, hogy ne tűnjön úgy, mi találtuk fel a spanyolviaszt (pl. az én mamócás posztomnál) :)

Na de most megyek posztot írni, mert nem lesz itt jó világ :)

Mitya Ivanov 2010.02.22. 11:10:10

tényleg nagyon jó írás. Bár az én nagyszüleim egyrészt klasszik falusi parasztok (jó értelemben) voltak, másrészt pedig városi munkások (szintén csak jó értelemben) ezért ilyen élményekben nem volt részem. Viszont a egyetemi éveim kezdetén egy ehhez hasonló nőnél laktam albérletbe. Ez a 90-es évek közepén volt és már akkor 80 éves volt, amikor odakerültem. Állandóan azzal jöttt, hogy ő még a Monarchiában született, és azért tartotta ezt fontosnak, mert ez mindent megmagyarázott: a beszédmódját, a viselkedését, az elvárásait. Még a II vh előtt végzett valami tanitói iskolát, ő ezt mindig úgy mondta, hogy képesítőbe járt és képesített tanítónő. Ez akkor egy nőnél tényleg nagy valami lehetett. A jómódú férjét a II vh- alatt vesztette el, gyereke nem volt, és ő annyira tisztelte a férjét, hogy nem ment férjhez mégegyszer. Ez mondjuk tényleg tartást jelentett. anyagi gondjai nem voltak, lakása tele volt Zsolnay és herendi cuccokkal, bejárta a világot és mindehonnan használhatatlan de értékes holmikat hozott. Főzni nem tudott, azt a képesítőben nem tanították meg neki, és azt is tudom, hogy gyerek és fiatal lány korában cselédekkel volt körülvéve.
Voltak hülyeségei is, pl az, hogy nem takarított, nem mosogatott, az egész lakás tiszta redva volt, az én szobám ehhez képest csillogott. A fürdést is hanyagolta, szerintem hetente egyszer mosakodott úgy rendesen. Viszont a barátnőkkel folytatott passziánsz meg pókerpartik (ez nem mainstream pókerezés volt:) azok rendszeresek voltak, akkor kiglancolta magát, de mondhatjuk úgy is, hogy tartott egy bjútinapot, saját kezűleg természetesen. Az ilyen sznob pókertpartikon ment a pletyka, meg mindenkinek a kibeszélése. Néha belehallgattam, és egész jól szórakoztam. Egyébként nem fogadhattam "vendéget", bár ez megváltozott, mert felvetettem, hogy akkor elköltözök. Még az is jó volt az öreglányban, hogy 3 év után is ugyanannyit fizettem az albérletért, mint 1994-ben, pedig közbejött egy Bokros csomag is. De ezt ő sem titkolta, hogy ilyen alantas dolgok, mint a pénz és infláció, őt nem érdeklik.

eastern sugar 2010.02.22. 12:37:28

@HRita: ez az új nickem, az előző benne volt az emailcímemben és mivel az érettnőkös posztom kommentjei között voltak olyan részek amiből nem örülnék ha személyesen felismerne valaki mondjuk a munkahelyemről, váltottam:) és igen, írjál posztot, minden reggel frissítek azt nincs meg a napi betevő:)

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.22. 14:49:31

@HRita: valóban megkönnyebbültünk, hogy jól vagy. NEm emlékszem, volt már a "nők és a blogjukon kommentelők kapcsolata" írásod?:)

vincere 2010.02.22. 22:51:45

@HRita: írj csak, holnapra meglesz? :)

vincere 2010.02.23. 20:43:09

@HRita: :)
tök igazad van, amit írták a másik topikban, h. élni is kell, h. utána tudj miről írni. Rita, éljél ötöt :)

noirp 2010.03.02. 15:54:08

Kár, hogy csak ilyen későn találtam ide :)
A pengeszájúság utolsó képviselői még köztünk vannak.