- interjú Szirtes Mónikával, a Klájszter utcai Szirtesék mindennapjai című nagy sikerű gyermekkönyv szerzőjével
Sietősen lép be a hangulatos dél-kelet pesti cukrászda nagyüveges ajtaján. Arcán nyoma sincs fáradtságnak, sokkal inkább kiegyensúlyozottság és – talán túlzás nélkül állíthatjuk – olyan báj lengi körül, ami csak a sok gyermekes édesanyákra jellemző. Körbehordozza tekintetét, majd engem meglátva kedvesen elmosolyodik. A kényelmes, ergonomikus cukrászdai székre lehuppanva szabadkozni kezd a tízperces késés miatt, mert – mint mondja – Patit még az utolsó pillanatban tisztába kellett tennie, hipp-hopp rájött a hígfosás a paradicsomos kápitól.
Ezen mindketten jót nevetünk, majd Móni a jó kiállású, fess pincértől frissen gőzölgő, habos kapucsínót rendel. Jóízűen belekortyol, és empatikusan várja kérdéseim hadát.
Honnan jött az ötlet, hogy gyerekkönyvet írj?
Jól emlékszem a napra, mikor pöttyös labdaként kipattant az ötlet a fejemből. Teljesen átlagos aranyló májusi délelőtt volt, épp rakott keltet főztem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Kati és Peti nemhogy nem tépik egymást, de még csak nem is üvöltöznek, hanem békésen játszdogálnak a játsziszobában. Gyorsan beraktam az ebédnek valót a sütőbe, és bekukkantottam hozzájuk. Hát nem miszlikre tépte az összes mesekönyvet a két ebadta rossz kölyke? Megszigorgattam őket következetesen, és hát nagyon megszeppentek erre a lurkók. Megesett rajtuk a szívem, na. Míg sült a rakott kel, írtam nekik sebtiben egy mesekönyvet, mert mi úgy neveljük őket, hogy Cartoon Network az nem, de olvasós mese az minél több. Hát így történt dióhéjban.
Móni, nem találod egy kicsit infantilisnak, hogy felnőtt nő létedre ilyen stílusban írsz?
Nem.
És nem is szégyelled?
Egy kicsit eleinte talán, de már megszoktam. Nem rossz ez. Szeretek mosolyt csalni a gyermekarcokra.
Miért pont ezt a címet adtad a könyvednek?
Mert a Klájszter utca 26-ban lakunk, és Szirtes a családnevünk. Bár ez nekem csak az asszonynevem, amikor összeházasodtam Ábellel (Mónika férje – a szerk.), akkor vettem fel.
Említetted a férjedet. Ő hogy áll hozzá mindehhez?
Mindenben támogat, és segít, ahol csak tud. Például az illusztrációkat is ő készítette a könyvhöz, csak azt a kiadó visszadobta. Ám mi ragaszkodtunk a képekhez, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, jól tettük, hogy kitartottunk.
Ugye nem számítottál ekkora sikerre?
Én? Soha! Csak lárpúrlár kedvtelésből, a magam és gyermekeim szórakoztatására írtam. Soha, egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy bárki mást is érdekelhet a mi középszerű életünk. Éppen ezért ért váratlanul, amikor a kilencedik kiadó visszahívott, és közölte, hogy megjelentetik a könyvet. El nem tudom mondani, mekkora öröm volt ez számomra! Talán csak ahhoz volt mérhető a boldogságom, mint amit akkor éreztem, mikor Peti végre kikakálta a dédnagymamámtól örökölt aranygyűrűt. Különben kénytelenek lettünk volna levonni a jövőbeni zsebpénzéből.
Hol találkozhat veled legközelebb az olvasóközönség?
Jövő héten szombaton jótékonysági dedikálást szervezünk a Pocak La’com bababoltba. Lesz arcfestés, kézműveskedés, pelenka-újrahasznosítási szaktanácsadás. Mindezek mellett az érdeklődők ez alkalommal akciósan vehetik meg a könyvemet, vásárolhatnak a Szirtes család fotóiból, megvehetik Pati levágott hajtincseit, Kati kinőtt bugyijait, valamint Peti röntgenfelvételét a törött karjáról. Sőt, egy-két műhelytitkot is elárulok most készülő könyvemről. Szóval mindenképp érdemes eljönni, mert jó kis családi programnak ígérkezik!
Kedvcsinálónak pedig következzék Szirtes Mónika egyik szívmelengetően kedves története a sok közül:
A játszótér
Szombat volt. Szép tavaszi szombat. A hétvége legelső napja. Aznap korán kelt a napocska.
- Hurrá! - örült Kati. - Megyünk a játszótérre!
Peti ugrált az ágyon. Annyira örült, hogy leesett.
A nagy csattogásra bejött Apu. Egyik arca meg volt borotválva. A kezében borotva.
- Ejnye - mondta tréfásan -, szétszeditek a házat.
Peti erre úgy nevetett, hogy még jobban leesett.
Ekkor bejött Anyu. A fejét csóválta tréfásan.
- Készülődni, egy-kettő. A játszótér megvár minket. Igyátok meg a tejeskakaót.
Kimentek az asztalhoz. Pati még mindig csak épp felérte. Álla a deszkán. Kezecskéit a partedlibe törölte. Úgy kapta a tejeskakaót.
- Hmmm. De finom - mondta Kati. Kör alakú barna bajuszt kent magának. Peti cuppogott. Aztán leesett a székről.
Reggeli után föl kellett öltözni. Hideg volt. Anyu gyorsan elmosogatott. A szárítóra rakta a vizes edényt, hogy gyorsan megszáradjon. Másként nem lett volna elég meleg hozzá.
Kati a zöld katicás esőkabátját vette föl. Hideg volt kint és nedves, ködös. Hozzá az újonnan kapott rózsaszín bolyhos csizmáját. Nagyon jól állt neki. Kiszaladt az ajtón a napsütésbe. Pati nagyon kicsi volt. Ő még nem érte föl a csizmát. Apu a kezeslábasba rakta. Csak a szopizós ujj kandikált ki. Peti nagyfiú. Ő a sámlin állva vette ki a sapkáját. A szekrényből. Aztán leesett.
A kis csapat kivonult a borongós őszi délutánba – Apu, Anyu, Kati, Peti, Pati a kis gyerekhordozó kosárkában. Csak a szopizós ujj kandikált ki. A játszótérre mentek. Gyalog, mert az autó, amit Patinak köszönhettek, a ház mögött parkolt. És Apunak bevonták a jogosítványát cserbenhagyásos gázolásért.
A játszótér a házzal szemben volt. Épp odasütött a napocska. Nagyon szép volt. Bementek. A kaput nem csukták be, hogy mások is beférjenek. Például a Melinda, Meli. Anyu barátnője a játszótérről. Szerencsére már nem dohányzik. Az rosszat tesz a kicsiknek. Három gyereke van neki is. Töki, Dagi, Ferde. Nagyon aranyosak, Anyuék jól megvannak velük. Ferde együtt hintázott Petivel. Ő leesett.
Kati addig odajött Anyuhoz.
- Anyu, nézd, ott egy vau-vau kutya.
Tényleg ott volt egy vau-vau kutya. Nagyon aranyos volt. Hosszú fülekkel, orral. Szemmel. Tappancsán fekete folt. Szőre elállt. Ott kapirgált a kerítés tövében. Pati a szopizós ujját szopizta. Néha megcsóválgatta a farkát.
- Ügyes vagy, Katikám - mondta Anyu neki. - Nézz körül, hátha látsz egy nyau-nyau macskát is.
Erre azt mondta a Töki, hogy nekik a telken van egy kró-kró pulykájuk. Nagyon érdekes volt. Peti addig leesett.
Kati visszajött.
- Nézd, Anyu, találtam egy néz-néz gyíkot.
A néz-néz gyík furcsa volt. Szájában hangyák mászkáltak. Anyu megdicsérte Katit, hogy milyen ügyes. Apu Petit szedte föl épp.
Ebéd után a kis csapat hazament, mert fáradtak voltak. Peti leesett a hintáról. Pati a kikandikáló ujjacskát szopizta. Sokat gyalogoltak, jó volt a nap. Szép idő volt. Megszámoltak az utcán három nyau-nyau macskát, egy batty-batty teknőst, és tíz nő-nő fát. Elment mellettük a brumm-brumm-kukásautó is. A bácsik integettek. Szép idő volt.
Otthon elégedetten dőltek le. Boldogan. Anyu leszedte az edényeket a szárítóról. Beléjük tálalta a finom vacsorát. Jó étvággyal ettek mindannyian. Fáradtak voltak. Csip-csip csirke volt az ennivaló, meg flitty-flotty galuska. Másodikra pú-pú bab csíp-csíp csilivel. Peti vicces volt. Fejére rakta a csirr-csörr tányért, és azt mondta, „Napóleon”. Apu és Anyu egymást átölelve nevettek. Csóválták a fejüket kedvesen. Végül megmondták, mind a ketten, hogy a hamm-hamm étellel nem szabad játszani. Az nem arra való. Aztán Peti leesett a nyikk-nyekk székről.
Vacsora után Apu bekapcsolta a Híradót. Pati a kikandikáló ujjacskát szopizva odament az előző napi adok-veszek tőzsdei árfolyamokkal. Érdekes volt. Olyanok voltak benne, hogy a vú-vú repülőt megint felrobbantották a bimm-bumm terroristák, meg az ül-ül csillagászok találtak egy szipp-szipp feketelyukat.
Aztán lefeküdtek. Anyu misi-mesét olvasott nekik a ziz-ziz könyvből. Aztán elaludtak. Peti azért még egyszer, utoljára leesett, a biztonság kedvéért.
***
(A mesét hangsúlyozottan Jege vitelezte ki, neki jár érte a cvikipuszi.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Farkasokkal táncoló 2010.10.18. 09:54:18
picasaweb.google.hu/110145085321993378491/ApaLaba?feat=flashalbum#5511597212392999746
(Itt egy karikatúra a könyveiről, érdemes megnézni!)
vincere 2010.10.18. 10:26:18
nem is tudom, melyik a jobb, az interjú vagy a mese
vincere 2010.10.18. 10:31:28
csokidrazsé 2010.10.18. 11:01:38
"pú-pú bab csíp-csíp csilivel" :D
csokidrazsé 2010.10.18. 11:04:02
"pú-pú bab csíp-csíp csilivel" :D
Aszpartám 2010.10.18. 11:17:11
helianthus 2010.10.18. 11:32:04
Fém Fatál 2010.10.18. 11:55:29
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.10.18. 12:37:26
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.18. 12:48:13
@Aszpartám: Volt vele munka bőven :D Nehéz az illusztrátorok élete.
@helianthus: Félő, hogy hüp-hüp sírni fog, aztán a Anyu feljelent téged gyermek elleni piff-puff erőszakért.
eastern sugar 2010.10.18. 12:53:06
kerikak 2010.10.18. 12:57:49
Veg_ 2010.10.18. 13:14:04
Veg_ 2010.10.18. 13:21:37
Szóval nagyon nemnormálisak vagytok :D Totál bemutattatok mindent, ami Bartos témában idegesit... Ahogy olvassa az ember, sorrol-sorra csökken az IQja :) És mindenki nézze meg a filmes karikaturát is, az is remek
Veg_ 2010.10.18. 13:24:44
kerikak 2010.10.18. 14:55:14
Alkohol Kapitány 2010.10.18. 15:01:07
vincere 2010.10.18. 15:26:05
vincere 2010.10.18. 15:32:43
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.18. 15:32:48
schwesterke 2010.10.18. 15:33:13
vincere 2010.10.18. 15:43:14
2010.10.18. 16:59:37
Na szóval, annak a filmnek volt ilyen feelingje.
(Ott az apuka talált a szeméten egy 25 ezer$ -os könyvet, amiből a kisebik gyereket ovodába tudták adni - hát igen egy forgatókönyvbe mindet bele lehet írni)
2010.10.18. 20:02:49
Én is tanúsíthatom, láttam. :) Bevallom, nekem beletelt pár perc, mire leesett a blikkfang...
silayn 2010.10.18. 22:36:35
"Szájában hangyák mászkáltak." :)
zsanka · http://csombor.blog.hu 2010.10.18. 22:50:55
:))))))
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.10.19. 08:32:13
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.19. 12:08:18
@vincere: Szerintem lesz fotó valamikor, ígérem, feltöltöm fácséra.
@tff: Egy ilyen név kitalálásához nagyon sok tápszert el kell inni a gyerek elől. Bár nem tudom, hogy a bababolt nyitó mamcik mivel tudatmódosítanak.
@silayn: Én ennyi kommentnek is igazán örülök :)
@zsanka: Jó a blogod címe. csak erdélyi rokonaimtól hallottam a csombor kifejezést. Ha így kérem a boltban, itthon általában meg sem értik.
@stivanleroy: Köszönöm :)
csokidrazsé 2010.10.19. 13:11:35
helianthus 2010.10.19. 14:19:41
Amúgy az csak nekem tűnt föl, hogy egyszer borongós hideg van, egyszer meg szép meleg idő? Bár lehet, hogy a vidám kis családot a nap-nap napocska is meg akarta lis-lesni és kisüt-süt ragyogott?
Na befejeztem, még a végén úgy maradok. :D
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.19. 14:27:18
Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2010.10.19. 14:35:53
altoid · http://altoid.inda.hu/ 2010.10.19. 15:28:37
altoid · http://altoid.inda.hu/ 2010.10.19. 16:04:49
magyar ember teli szájjal 2010.10.19. 17:03:45
Mimas 2010.10.19. 18:48:41
Mondjuk a "cserbenhagyásos gázoló" kicsit mentett a helyzeten.
nyílméregbéka 2010.10.19. 19:41:18
Eleinte nem is, de ahogy előrehaladt... huhh :-D
Az ilyenektől elmegy a kedvem a családalapítástól. Ez nemcsak poszt, hanem a valóság! 35 éves kolléganőm, aki amúgy Apának hívja a 38 éves férjét, pont ezzel a szókinccsel kommunikál, mármint nem velem, hanem amikor hazatelefonál a gyerekeinek (akikre Apa vigyáz). És nem érti, hogy miért nem indul be a gyerekcunami az irodában, hisz látjuk rajta, hogy az milyen jó.
De itt szerencsére ez a cserbenhagyásos gázolás sokan lendített a helyzeten. Már épp nyúltam volna a zsilettpenge után :-D
F79 2010.10.21. 09:46:44
Intizar 2010.10.21. 22:01:58
Intizar 2010.10.21. 22:02:44
Veronka 2010.10.21. 22:34:13
Motorpenis 2010.10.22. 08:42:49
Csodálatos írás! Hogy lehet egy ilyen feleséget elviselni?
Celtic 2010.10.24. 20:28:10
Celtic 2010.10.24. 20:34:38
kkk666 · http://www.vizvezetekszereles.info/ 2010.10.26. 12:12:53
"Hideg volt kint és nedves, ködös. ... Kiszaladt az ajtón a napsütésbe."
nyílméregbéka 2010.10.26. 18:12:17
"Bartos Erikával a Centrál Kávéházban találkozunk. Ott, ahol annakidején a nagy Nyugatosok is kávéztak, és beszélgettek az élet nagy dolgairól. Én érkezem korábban, ezért kérek egy teát, és a felteendő kérdéseken gondolkodom. Készültem, felírtam mindenfélét egy papírra. Aztán belibben az ajtón Bartos Erika. Egy jelenség. "
Intizar 2010.10.26. 19:41:06
sorica123 (törölt) 2010.10.27. 13:22:08
@nyílméregbéka: eleve hazatelefonálgat. Az, hogy a kölökre az apja vigyáz, szerintem még jó is lehet, de se gyerekkel se anélkül nem telefonálgatunk a kollégák orra elől családtagoknak. Ha kérdése van, felhív, semmi baj, de ez a työtyörgés, ezért pusztul a magyar:)
@altoid: gyereknek ha mese, akkor például Lázár Ervint kell olvasni. Marék Veronikát. Vagy bármit, de ne ilyen erőltetetten édibédi vackokat. Aranyosnak szánta vágom, de olyan, mintha hülyének nézné a gyereket és gyakorlatilag semmi humor nincs benne a kötelező becézgetős szóviccféléken kívül.
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.28. 12:30:46
lárvalányhaj 2010.10.28. 19:39:02
De Bartos Erika személye is gyűlöletes, ütnivaló. Az a szabályos, szőke-kékszemű arc, a jóanyukavagyok-mosoly, az édibédi családi fotók, áááá.... Az ilyenekről szokott kiderülni, hogy pszichopata sorozatgyilkosok, és egy csomó halott egyetemista srácot rejtegetnek a pincében.
nyílméregbéka 2010.10.28. 20:34:09
@sorica123: gondolkodom, hogy mi mit olvastunk gyerekkorunkban. Micimackó, Hófehérke, (magyar) népmesék; szülők _per has_ meséi, Sehány éves kislány stb. Hála az égnek, vagyok már annyira idős, hogy nem a Bartos Erika és hasonlók könyvein kellett felnőnöm :-)
Kár, hogy nem lett címlapos a poszt, annyira élveztem volna a felháborodott családanyák rohamát. Nem lehetne valahogy utólag kituszkolni?
ii@_ 2010.10.28. 22:55:33
Amúgy a klasszikusokon kívül szerencsére vannak új, értelmes és aranyos mesék (Berg Judit összes).
Intizar 2010.10.29. 00:16:07
Jege 2010.10.29. 15:56:19
nyílméregbéka 2010.10.29. 18:17:26
Ó, te még nem tapasztaltad a netes gyerekesek vs. gyerektelenek-vitákban, hogy a legvadabb vérállatok a többgyerekes, keresztény, televízióval nem rendelkező családanyák-atyák tudnak lenni, úgy öt hsz. után? A fehér cápa konkrétan naposcsibe hozzájuk képest! :-D
Természetesen van kivétel!! :-)
@Jege: én a hagyományos meséken tanultam meg, hogy mese és valóság nem azonos. Ezért nem kaptam sokkot, mikor a farkas megette Piroskát. A mai napig horrorfilmekkel vezetem le a feszkót, és nem lett belőlem sorozatgyilkos.
De voltak még a pöttyös és csíkos könyvek, meg a Babar, meg a Tom és Jerry. Mondjuk az is igaz, hogy volt a Kincskereső kisködmön is, amitől csak azért nem lettem öngyilkos, mert még nem tudtam, hogyan kell. (Nincs szmájli!)
Intizar 2010.10.29. 18:28:56
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.29. 18:36:59
Jege 2010.10.29. 18:48:35
@nyílméregbéka: Lehet, hogy a ködmön némiképp depresszív, de ez megbocsátható neki, mivel onnan származik az idézet, miszerint "Az, az - integetett szülém. - A lába meg piskóta."
Én a "szülém" szón a mai napig kurva nagyokat bírok röhögni. Ugyan, mit szülhete egy kisfiú? Hahaha.
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.10.29. 19:04:24
flea 2010.11.01. 16:12:55
Ellenben hogy ez a Bartos Erika? Mi kaptunk valakitől valami Anna-Peti-könyvet, egy darabig olvasgatni is kényszerültem, és hát nem volt egy remekmű - leginkább laposnak nevezném. De gügyögésre például egyre sem emlékszem benne. (A gyerekszerzőkkel készült interjút meg nyilván már a címéről felismerni, olyan szirupos. Sőt a lap színéről is. :) De ez minden gyerekszerzővel így van, a jobbakkal is. Behelyettesíted Lázár Ervint, azt kiderül, hogy az is már megjelent valahol...)
flea 2010.11.01. 16:13:32
chilis csokoládé 2010.11.04. 13:04:18
A mi gyerekünknek egyáltalán nem volt mindegy, hogy mit olvasunk neki. A hagyományos meséket meg a János vitézt elunta. Nagyon szerette a 80-as években kiadott Búvár zsebkönyveket, például a Trópusi csigák és kagylók címűt.
lárvalányhaj 2010.11.05. 07:06:58
Celtic 2010.11.05. 09:59:27
sorica123 (törölt) 2010.11.05. 20:15:10
Juj a Kincskereső az nagyon durva volt... nagyon szomorú rögtön az eleje. Ezzel együtt olvastam, azt a részt kellett túlélni, amikor meghal a kislány, a többi úgy emlékszem, érdekes volt.
@flea: elnyálasítani bármit el lehet. Sajnos tény, hogy a Nők Lapjában van egy ilyen vonal:/
@chilis csokoládé: a Búvár zsebkönyveket én is szerettem, de az csak félig a felolvasós kategória volt már.
Farkasokkal táncoló 2010.11.07. 12:25:47
Ezen most beszartam... :-DDD
jadviga79 2010.11.07. 16:02:24
Aki gyermekkönyvet ír, legalább ékes magyarsággal fogalmazzon meg egy történetet, ami lehet esetleg egyszerűbb, nem kell bonyolult körmondatokba fonni, elvégre gyerekeknek íródik.
Ha esetleg humoros, akkor az már csak ráadás, külön öröm a szülőnek és a gyereknek is.
Ladygaga 2010.11.09. 22:11:45
Miért szeretik a gyerekek az Anna, Peti, Gergő-könyveket? Na nem ilyenek, mint ebben a paródiában, nem nyálasak. Nem ilyenek az illusztrációk sem. Felnőttként persze nem kell szeretni, de meg lehet érteni. A gyerekek általában szerenek ismerős dolgokba kapaszkodni. Nem csoda, hiszen a világ számukra sok ijesztő és érthetetlen dolgot tartalmaz. Szeretnek saját magukról mesét hallani. Ezekben a könyvekben éppen ezt kapják meg. Szinte minden szituációra, ami egy gyerekkel történhet a tíz-egynéhány könyv valamelyikében van egy történet. Boldogok, mikor ráismernek: "GErgővel is ugyanez történt", "Anna is kórházba került".
Bartos Erika ért valamit, amit a kommentelők és a posztot írók nem. Ismeri a gyerekeit. Remélem, ha és amennyiben az itt pocskondiázók valaha felnőnek és szülők lesznek, megpróbálják a saját gyerekeik igényeit megérteni. Sok gyereket ismerek, aki ezeket a könyveket lapozgatja, nézegeti, mert eközben biztonságban érzi magát, érti, mi törénik, segítséget kap a problémái megoldásához. Nekik más problémáik vannak, mint nektek.
Ajánlom még pl. Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvét, ami a Grimm meséken- a sokszor mindennek elszidott, horrorisztikusnak tartott Grimm-meséken keresztül mutatja be, hogyan dolgozzák fel a mesék segítségével a gyerekek az őket nyomasztó dolgokat. És nem okvetlenül kell valamit lefikázni, amit nem értetek, kicsinyes, piti dolog.
Ja, NEM Bartos Erika vagyok. De van pedagógiai végzettségem és vannak gyerekeim.
Intizar 2010.11.09. 23:53:34
A gyerekek egyébként a vattacukrot is imádják. Istenem, beh szomorú, hogy a hüje felnőttek ezt nem képesek megérteni. Bezzeg lefikázni, pitim kicsinyes alakok.
Intizar 2010.11.09. 23:55:10
Atlétás Bandi · http://azelott.blog.hu/ 2010.11.10. 13:11:33
Le lesz az fotózva szépen, meg lehet nyugodni :), csak nem sötétben akarom. Szombaton lekapom.
Ladygaga 2010.11.10. 15:07:26
El Topo (Sgt. Elias) 2010.11.10. 15:33:11
Whehehehe!
Rita, nem bírtad ki, hogy ne legyen egy kis flame, mi?
Ladygaga 2010.11.10. 15:40:10
El Topo (Sgt. Elias) 2010.11.10. 15:51:12
Kezdesz kicsit túlpörögni, nem?
flea 2010.11.10. 17:45:15
:D
El Topo (Sgt. Elias) 2010.11.10. 18:03:07
Én azt szeretem, mikor valaki annyira beleéli magát, hogy ellenvélemény nélkül is elpörög Vlagyivosztokig, meg vissza.
Intizar 2010.11.10. 18:57:02
El Topo (Sgt. Elias) 2010.11.10. 20:38:50
Jege 2010.11.10. 22:57:44
www.youtube.com/watch?v=Txo06c1k9sk&feature=related
?
Megosztok egyébként egy apró titkot Önökkel, érezzék magukat kitüntetve.
Előbb a mese volt kész, az interjút ehhez írta kedves nagyasszonyunk. Ami engem illet, annapetigergőt korábban egyszer olvastam, azt is régen. Nem igazán emlékeztem belőle semmire azon túl, hogy tőmondatokból áll - a retardáltság és a semmitmondás mind hasraütésből jött. Legelső reakció: "anyám, ez a Bartos Erika egy az egyben".
Q. E. D.?
Nem gondolom ugyanakkor, hogy Bartos Erika ostoba lenne, miként az sem, hogy őszinte. Tudom ajánlani A kis Nicolas-t, írta René Goscinny és Jean-Jacques Sempé könyvsorozata. Azok is mindennapi történetek, mégis tudnak valamiről szólni, mellékesen néha beszarasztva az embert a röhögéstől.
Lehet több korosztálynak írni. Lehet egy gyerekkönyv felnőttek számára is élvezhető. Bartos Erika ezzel nem próbálkozott, mivel tudta, a gyerekeknek a blődlit is el lehet adni. Fogalmazhatunk úgy, hogy lusta volt. Nem mintha bűn lenne meleg, otthonos, humortalan semmitmondást árulni. A gyereket se bűn "olvassa ezt, ezzel még megbirkózik" felkiáltással hülyének nézni. Hasra nyilván nem esünk tőle.
Ernoke 2010.11.11. 13:44:54
www.youtube.com/watch?v=K8ueJO1sln8
(nem gyerekeknek, mielőtt valaki nekem ugrik)
amúgy gyerekkoromból egyáltalán nem emlékszem ilyen típusú mesekönyvekre, pedig 3 éves korom óta könyvmoly vagyok. csipike ment nagyon, meg szutyejev: vidám mesék, jókai, benedek elek, a rézhegyek királynője... öcsémnek is ezekből olvastam kiskorában, imádta őket, pl. a jókai-féle leaotungi emberkék meséit annyiszor kérte egymás után, h azt hittem, elkopik a szám. nem tudom, minek egy gyerekkönyvnek gagyinak is lennie egyben.
altoid · http://altoid.inda.hu/ 2010.11.11. 22:33:33
Intizar 2010.11.12. 12:20:44
flea 2010.11.12. 15:46:37
@Jege: Mr. Goscinny művei nem érnek, főleg, ha Uderzo is van hozzájuk. :) Nem lehet minden fizikus Einstein.
Celtic 2010.11.13. 17:03:30
Atlétás Bandi · http://azelott.blog.hu/ 2010.11.13. 18:21:48
lárvalányhaj 2010.11.13. 21:19:05
Beszélj a magad nevében. Nekem ennél gyerekként is nagyobb intellektuális igényeim voltak. Remélem, hogy ezzel az utódaim is így lesznek :P
Ernoke 2010.11.15. 13:41:10
Intizar 2010.11.15. 18:06:41
Celtic 2010.11.15. 21:04:28
noirp 2010.11.19. 13:10:29
(még külön grat Lárvalányhajnak a glugy-glugy hurrá-hurráért)
no most azért írok, mert végre eszembe jutott, hogy mi jutott eszembe a Pocak La'Comról.
Maxipotzac úr, a drága zenebarát. Egy ocsmány, csupa erőszak meséből. :) itt e.
www.youtube.com/watch?v=k0dCueS3-Fs
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.11.25. 14:53:43
Mostanában nincs időm posztolni, pedig gyűlnek a témák, és nem kicsit odabaszósak.
Türelmeteket kérem még egy darabig, meg lesz írva mind, nincs mese.
Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2010.11.27. 23:56:54
Viszont Bartos Erika is jó szerintem, a gyerekeim szeretik. Lehet fikázni, az igaz, én is megteszem sokszor, de esténként elég sokszor előkerül, ha véletlenül választhatnak a gyerekek. Szerencsére ez ritkán fordul elő, inkább én választok nekik a Pattantyús Kézikönyvből.
2010.11.28. 08:28:22
Már csak a pocakla.com domaint kéne lefoglalniuk. Akkor már tényleg elhinném, hogy 2012-ben itt a világvége.
2010.11.28. 08:49:03
www.nlcafe.hu/szorakozzunk/20080422/muzsika_a_pocaklakonak/
flea 2010.11.29. 12:10:53
noirp 2010.11.29. 17:08:33
flea 2010.11.29. 18:55:49
Ezzel szemben a pontos megfogalmazás valami olyasmi lenne, hogy a kicsi gyerekek (mondjuk <3 év) zenei érzékét egyrészt a ritmusérzéken keresztül, másrészt pedig konszonáns és lehetőleg homofón zenékkel lehet fejleszteni. (Azért, mert ez az, ami elég "egyszerű" zeneileg ahhoz, hogy jó eséllyel felfogja minden magyarázat nélkül, intuitívan.) Előbbire nyilván tökéletesen megfelel a hóc-hóc katona, Weöres Sándor minden második verse, meg még 100 ilyen dolog. Másodikra meg szerintem leginkább Vivaldi való (senkit, de komolyan senkit nem kell olyan precízen és ritmikusan játszani, mint pont őt), de Mozart sem rossz.
Aztán persze ebből az sem következik, hogy rosszat tenne a gyereknek, ha egy kismama Bartókot vagy éppen progrockot hallgat várandósan. (Sőt nehéz kimondani, de bizonyára az sem, ha mulatóst...) Legfeljebb nem ettől és/vagy nem ekkor fejlődik ki a zenei érzéke. (Vagy nem fejlődik ki sosem, viszont világhírű festőművész, építészmérnök, autóversenyző lesz.) És az sem következik, hogy orrvérzésig Mozartot hallgatni mindenáron az jó ötlet, mert ha már az anya is unja, a gyerek egyévesen már attól rosszul lesz, ha az anyja Mozartra gondol.
Tényleg, Rita, lesz olyan poszt, hogy a friss kismama mindenáron folyton csak azon rugózik, hogy mitől fejlődik jobban a babája ilyen-olyan-amolyan téren? Lehetőleg jó sok idióta ellentmondással, ahogy az igazi kismamák szokták ;)
noirp 2010.12.07. 09:26:45
Csak azért furcsállottam, mert épp a Bolerót pécézték ki. Amit pl. érzéstelenítés, altatás mellé használtak itt-ott, tehát, gondolom, jó lazító zene, nem death metal :)
Egyébként nem szeretem Mozartot-de ez sztem nem baj.
flea 2010.12.07. 11:12:51
2010.12.08. 23:28:57
A másik, a gügyögés. Tényleg idegesítő, ha ostobának nézik a gyereket és úgy beszélnek vele, mint egy hülyével. De azért az is tény, hogy a kár-kár varjút sem alaptalanul mondogatjuk nekik: először kár-kárnak nevezzük a varjút, mert az neki világos - az a fekete madár károg, akkor ő a kár-kár- ezt ki is tudja mondani, könnyű megjegyezni, tökéletesen a szintjének megfelelő. De mi, felnőttek hozzátesszük a kár-kárhoz a varjú szót is, hogy azért szokja, tanulja. Teljesen normális, sőt helyes tanulási folyamat. Ami viszont tényleg nem normális, az a nő-nő fa kategória. Tényleg rengeteg ostoba szülő van, aki konkrétan hülyének nézi a gyereket. Mert az rendben van, hogy leegyszerűsítjük a dolgokat, de azért beszéljünk már vele értelmesen.
Amúgy jó a poszt, kellett már ez is...
Noname Watanabe 2015.06.08. 11:54:43
Én azt várom, hogy húsz év múlva Kati, Pati és Peti kiadnak egy könyvet, ami arról fog szólni, hogy milyen szar gyerekkoruk volt - ők otthon nézték volna a tévében a Kölyökklubot, de a grafomán muter minden hétvégén hurcolta őket játszóterezni, kirándulni, kékfesteni meg batikozni: "- Kuss legyen, szedelőzködjetek! Ha nincs élményanyag, mi a szarból írjam meg a következő Buci, Puci és Muci-könyvet, ha? És ha nincs pénz, miből etesselek benneteket, hálátlan kölkök?"
Ami a Bogyó és Babóca-féle pont-pont vesszőcske gyerekmeséket illeti: ordít róluk, hogy tömegtermelt művek. Gondolom, nem túl nagy összeg az értük kapott honor', azért ha az írónő anyagilag szinten akarja tartani magát, kénytelen tucatszám gyártani az ilyeneket.
A gyerekek szeretik? Szerintem a gyerekek azt szeretik, ha a fater vagy muter mesél nekik, ilyen szempontból a mesélés aktusa, az együttlét fontosabb, mint maga a mű. Viszont a felolvasott mesét fel is kell dolgozniuk a srácoknak - ez a faék-egyszerűségű "ír-ír anyu" meséknél rohadt egyszerű, viszont ha nincs kihívás, ha nem kell gondolkodni a szövegen, nem is fejlődik a gyerek.