- Nekem ez a Kitty már ab ovo abszolút antipatikus volt. Ilyen téren nekem úgymond csalhatatlanok a premonícióim. Kérlek szépen az a status quo, hogy Kitty csalja a barátját, ráhajtott a főnökre, és olybá tűnik, hogy célt is ért; nemrégiben mindenesetre in flagranti találták a bőrfotelban magas beosztású mackókájának péniszével a szájában.
- Ne mondd!
Gondolom még emlékszel, mikor anno domini idekerült, milyen visszafogottan behaviorált. Aztán nem is telt el sok idő, ez a Kittyke, alias rosszéletű maca már kimutatta a foga fehérjét. Kiderült, hogy a curriculum vitae-je se olyan harmatos, mint ahogy azt ő prezentálta, tele van irracionális adatokkal, sőt horribile dictu, dezinformációkkal. Most meg már szólni se lehet érte, mert behízelegte magát a főnöknél, aki ad absurdum se lát, se hall a nagy szerelemtől.
- Hallatlan!
- Arra gondoltam, hogy küldenék a főnöknek egy névtelen levelet, és expressis verbis leírnám a sok dehonesztáló pletykát, amit erről a cédáról tudok. Kérdezheted ugyebár, hogy cui prodest? De nekem az a szent meggyőződésem, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, főleg hogy a színre lépése óta engem ignorál a fönci. Hát kutya rossz érzés. Azt viszont egy percig se hidd, hogy nekem Kittyke (sic!) a fixa ideám lenne. Távolról sem. Engem csak en bloc idegesít ennek a manipulatív nőnek a vehemenciája és rámenőssége.
- Persze, érthető.
- Nota bene, mégsem ez volt a casus belli, ami miatt én egyszemélyes hadjáratot indítottam ellene, hanem sokkal inkább a múltkori ad hoc beszólása rám. Kifogásolta az öltözködési stílusomat, pedig te is tudod, hogy az én ars poeticám a „csinosan minden körülmények között”! Bona fide szólva, nagyon rosszul esett, és azt hiszem, ez de facto is az inszenzibilisség non plus ultrája.
- Igen, igen.
- Bizonyára nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Kitty az én szememben persona non grata. Ha csak tudom, kerülöm, mint a pestisest. Nem elég, hogy közönséges és álszent, de még ex cathedra beszél is velem, ha találkozunk. Ha vice versa én viselkednék így vele, az minden bizonnyal capitale delictum lenne az ő szemében.
Most már csak abban bízhatunk, hogy a főnök a varietas delectat alapigazságát tartja szem előtt, és eo ipso hamar ráun Kittykére, vagy esetleg valami vis maior következtében kirúgja őt.
Summa summarum, nem feszül Kitty és köztem személyes contradictio, de ha még egyszer bepofázik nekem, úgy tarkón baszom a teaforralóval, hogy az összes zodiákus cirkulálni fog a szeme előtt.