A feminista szomorúan és dühösen konstatálja, hogy az emberiség többezer éves fennállása óta még mindig a férfiuralom a döntően meghatározó. Nemtetszésének a létező összes fórumon hangot ad, és egyben keményen elutasítja a nemi különbözőségre épülő igazságtalanságot, alá-fölérendeltséget. Határozott, végiggondolt és tántoríthatatlan emancipációs törekvései vannak: tudja, hogy a világ nem fog magától megváltozni, így neki kell cselekednie.
Tisztában van a nők kiszolgáltatottságával, lealacsonyító és sokszorosan kihasznált helyzetével; életcélja mindezt felszámolni, valamint bebizonyítani, hogy a nők is érnek annyit, mint a férfiak. Sőt. Többet, sokkal többet.

Éppen ezért majdnem mindig elmélyed valamilyen marginális témában, amelynek szakértője lesz, és ha férfiakkal beszélget, mindenképpen felhozza, hogy ezzel is érzékeltesse szellemi fölényét, kiválóságát. Bármiről legyen is szó, ő replikázik, kiigazít, rávilágít, helyre tesz, és a női nemet hozza ki egyértelmű nyertesként. Ha a heti lottósorsolásról van szó, akkor is.

Küzd az előítéletek ellen, a szőke nős vicceket egyenesen vérlázítónak tartja.

- Mi történik, ha a csajt bezárják egy üres szobába két fagolyóval? Az egyiket elveszti, a másikat elrontja.
- Ez is annyira jellemző. Mindig a sztereotípiák! Gondolj már bele: hát hogy a francba’ tudná elveszteni, mikor nincs is hova begurulnia a golyónak, mert üres a szoba? Meg főleg hogyan ronthatná el? Pont azért fagolyó, mert nem több részből áll. Maximum csak eltörhetné, de hát éppen azért fagolyó, hogy ne törhessen el. A fa amúgy is eléggé ellenálló anyag, nem is értem, hogy juthatott eszébe ez egyáltalán valakinek. Abszolút megtévesztő, megalázó és nagyon igazságtalan!
- De ez csak vicc, nem kell komolyan venni.
- Ugyan már! A vicceken nevetni lehet, de ez szomorú. Elkeserítő, hogy még mindig itt tartunk.

Viszont a férfiakról szóló vicceken igen jókat tud nevetni, és ha már mindez szóba került, megragadja az alkalmat, hogy éles társadalomkritikájának hangot adjon:

- Ezt hallgasd meg: Miért nagyobb az orrlyuka az orangutánnak, mint a férfinak? Mert vastagabb a mutatóujja.
Ugye hogy ugye? Ez nemcsak vicces, hanem még igaz is. A pasik, tényleg nem képesek másra, mint az orrtúrásra. És ehhez képest mi van? Mindenhol ők töltik be a fő pozíciókat, és mi, nők, akik valószínűleg jóval többet konyítunk a témához, mint ezek a szőrös majmok, kapjuk a sokkal kevesebb fizut ugyanannyi vagy még több melóért. Emellett a társadalmi megbecsültségünk nulla, semmi, nuku. Mi még mindig csak másodrangúak vagyunk a világ szemében. Kérdem én, miért? Hát a háborúban, míg a férfiak katonásdit játszottak, mi tartottuk otthon a frontot! Csavargyárban dolgoztunk, autókat szereltünk, ástunk, traktort vezettünk…
- Te is?
- Nem, én nem. De nem is ez a lényeg. Az elvről van szó!

Bár nem tartja magát kimondottan férfigyűlölőnek, azért nem rejti véka alá sommás és kritikus véleményét: a férfiakat csak a farkuk irányítja, és igazából képtelenek az önálló gondolkodásra. Perverzek, szélhámosok, rabszolgahajcsárok, basáskodnak a nők fölött, elnyomják és leigázzák őket. A szexuális aktust is csak arra használják fel, hogy a női méltóságot sárba tiporják, és a nőket állati sorba alacsonyítsák le. Ezért ő résen van, és nem megy bele a rafinált, számító és gusztustalan játékaikba. Kovács Katival együtt pedig himnuszként zengi a Soha nem leszek a játékszered című örökbecsű, mély emberi igazságokat felmutató dalt, és jobbára tartja is ehhez magát.

Nőtársait előszeretettel világosítja fel és döbbenti rá párkapcsolatukban betöltött méltánytalan szerepükre, és szinte könyörög, hogy egyszer végre álljanak a sarkukra, és törjenek ki az elnyomatásból, míg nem késő.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy ez az Antal csak elnyomja a személyiségedben rejlő lehetőségeket. Nem jutsz levegőhöz, visszaránt a földre, eltöri a szárnyaid és kalitkába zár. Hát kell ez neked? Miért főzöl neki? Ne mossál rá. Idomítsd. Trenírozd. Mutasd meg neki, hogy nem vagy a rabszolgája, hanem egy vele egyenrangú, érző lény, akinek ugyanolyan jogai vannak, mint neki. Ha ezt nem képes elfogadni, tedd lapátra, és hagyd, hogy sírjon. A férfiaknak meg kell tanulniuk a kutyafittyet. Eleget játszották a nagyurat, itt az ideje, hogy végre mi is előlépjünk a homályból a fényre!
- Hát rendben, de most mennem kell.
- Jó, de ígérd meg, hogy nem főzöl neki, rendicsek?

Aztán pár hónap múlva, miután a barátnő a jó tanácson elgondolkodva tényleg szakít a despota zsarnokkal, az elvhű feminista felkeresi a kirúgott Antalt, és odaadja magát neki. Nem megalázkodásból és még véletlenül sem alantas ösztönöknek engedelmeskedve. Pusztán előrelátásból. Hiszen fel kell nevelni egy újabb generációt, amelyik tiszteletben tartja, élteti és továbbápolja a női nem általa kínkeservvel fényesre csiszolt renoméját.