Egy igazi (értsd: nőcis) nő nem úszik. Egy igazán igazi nő az uszodában, strandon az aktuális fürdőruha (bikini, tankini, egyrészes – áhh, az kizárt, már mióta nem és soha nem is – meri remélni - mert az valami förtelem) divatot demonstrálja, s emellett járulékos kötelezettségként olykor megmártózik a vízben, minél kevesebb hozzáférést biztosítva testéhez annak az átkozott (undi) klóros folyadéknak, ami még így is mennyire mocskos, hát nem igaz, hogy nem takarítják. Ő nem azért készül óóórákat a lubicka előtt, hogy az emberi trehányság, hozzá nem értés és nemtörődömség miatt, esetleg (mindenképpen!) ki-szá-rad-jon a bő-re, ami ahhoz vezet, hogy hámsejtjei viharos gyorsasággal elhalnak, és ez az izé pigmentálódik az élő helyett, ami baromira nem szerencsés, mert akkor a barnaság mindössze pár napig tart. És újra peelingelhet, exfoliálhat, kenheti magát az önbarnítóssal, amitől sárga lesz, és mindenét megfogja, aztán a barátnői kiröhögik… szóval, a klóros víz az nem.
A nőcis nő tehát előregondolkodik, mert tudja, hogy a strand az ő szépségének szempontjából nem a legoptimálisabb helyszín. Lehet jól is csinálni, csak némi rákészülést igényel, amit ő magától értetődő természetességgel abszolvál, mert igényessége ezen a téren sem ismer határt, a pasimustra pedig több önbizalommal hatékonyabban vitelezhető ki.

A magára valamit is adó nő az úszás (napágyon történő permanens döglés) előtt sajátos ízléséről tanúságot téve nagy műgonddal válogatja össze toalettjét. Ennek alapdarabjai a háromszög alakú bikinifelső velúrhatású, trendi ezüstözött kárómintás apróvirággal, falatka-alsó, az ehhez passzoló strandkendő (hátul masnis), valamint szalagos-megkötős, a talprésznél szalmából font platformszandál. Ez egy kicsit csúszik, de nem baj, majd nem megy benne sehová, inkább elküldi az ő Bubókáját lájtkóláért meg lángosért görög saliért, meg Cosmóért, ha a Joyt időközben kiolvasná.

Magától értetődő, hogy a nőcis nő smink nélkül még az intenzívosztályon élet-halál között lebegve se tartózkodik, nincs ez másként uszizás esetén sem. Csak azért persze ezt eléggé jól kell csinálni, mert múltkor látott egy nőt, akinek elkenődött a vízben a szempillaspirálja, és úgy nézett ki, mint akit feláldoztak egy sátánista szeánszon, de sajnos életben maradt. Nem, a magára valamit is adó nő nem esik ebbe a hibába: waterproof szempillaspirállal, kissproof rúzzsal és stainless steel karkötővel felfegyverkezve indul harcba az ötödik elem ellen. Azt a karkötőcskét mondjuk a pasijától kapta, és dögnehéz, de playboyos-dolcegabbanás meg strasszos, úgyhogy nem veszi le, majd inkább küzd a garv… grac…, az ellen, hogy ne süllyedjen le. Már ha egyáltalán belemegy a vízbe!
Talán majd megmártózik egy kicsit, de csak később, most sokan vannak bent, a fürdőrucinak meg nem igazán tesz jót a klóros, ugyanakkor piszkos, ki tudja, milyen bacikat tartalmazó víz, amit nem is takarítanak. A Bubóka meg nem szarja a pénzt, hogy ennyiért, ilyen körülmények között, hanem időt-fáradtságot nem kímélve vállalkozza össze.

Színre lépésükkor a jövő héten Horvátba utazó, de most ilyen szánalmas körülmények között alapozni kényszerülő nő egy halászsas gyorsaságával csap le a legszimpatikusabb napágyra (állítható, tolható, forgatható, nem törött, nem lyukas, nem csíkozza össze a fenekét), s rögtön kizárólagos territóriumává is teszi: leteríti delfines fürdőlepedővel, körberakja 30 faktoros, 20 faktoros, 15 faktoros naptejjel, arcvédő napolajjal, bőrnyugtató krémmel, csajos olvasmánnyal, sudokuval, amit nagyon szeret, mert előző nap is kijött benne a poén.
Az elhelyezkedést követően Bubóka bedeltázik a vízbe egy doboz sör kíséretében, a nő pedig minden erejével az egységes barnulásra koncentrál. Meghatározott időközönként fordul egyet grillcsirke stílusban, eközben pedig a pasifelhozatalt vizslatja bogármaszkja mögül, de csak kevéssé feltűnően, mert Bubóka eléggé féltékeny típus. Hja, a szerelem már csak ilyen.
A látottakat összegezve kénytelen megállapítani, hogy az ő kigyúrt Drágicája igazán-igazán jó pasi, és issstenien néz ki, ahogy a gyantázott mellkasán végiggurulnak a vízcseppek. Be is integet neki a vízbe, sőt, puszikat is dob, de Bubóka meggondolatlan lépésének következtében (fröcskölést imitál felé) oda az uszodai románc, és a nőcis nő egy „Jaj, ne már!” kíséretében visszabújik a Joy biztonságos fedezéke mögé durcizni.
Bubóka válaszképpen a többi csajt kezdi stírölni, aminek a vízparti nő kiváló stratégiai érzékkel egy pillanat alatt véget vet: megkéri Bubókát, hogy kenje már be őt újra naptejjel, mert senki más nem ken úgy, mint ő.

A boldog egymásra találást követően enged az unszolásnak (ha nem jössz, bedoblak) és mégis belemegy a vízbe: platformszandáljából, amibe bele se bújt, kibújik, felveszi a strandkendőt, elgyalogol a három lépésre lévő medencéhez, leveszi a strandkendőt, majd a háromnegyed órás vízhőmérséklet-megszokási ceremóniát túlélve aprókat sikongatva elmerül hasig a vízben. Ekkor pihenőt tart, mert hosszú és viszontagságos volt az út. Leáztatja magáról az összes naptejet minden faktorával együtt, az arcvédő olajat, a bőrnyugtató táplálókrémet, valamint parfümjét, melynek hála azok a mikroorganizmusok is elpusztulnak a vízben, amelyek a klórtól esetleg eddig nem tették volna. Ekkor Greenpeace aktivisták jelennek meg, akik Save Our Seal-t skandálva élve megnyúzott bébifókák és olajmérgezésben haldokló madárkák fotóival próbálják sokkolni a világméretű ökológiai katasztrófaként funkcionáló nőt, de Bubóka még időben érkezik, és elsimítja az ügyet.

A nőcis nő úszási stílusára az önkéntelen helyváltoztatás, vízáramlásból következő sodrodó mozgás a jellemző. Soha nem tanult úszni, mert acrobatic rock&rollra járatták a szülei. Amit tud, azt magától tudja, és az nem sok. Úszásneme valahol a mell-kutya-lamantin-fuldoklóember-lyukasdízeltengeralattjáró határmezsgyéjén lavírozik, de legalább lassan halad, nem veszélyezteti embertársait és nem fröcsköl. Fejét természetesen nem rakja bele a vízbe, mert akkor leázik a hajlakk, ami szerencsére nem tapasztja össze a hajszálakat, és nem jár ragadós érzéssel, mégis tart a legmostohább körülmények között is, kivéve a víz. Különben is mit szólnának a többiek, ha meglátnák őt lelapult, nedves hajjal. Egyszer már beégett, mikor lepattogott a kisujjáról a körömlakk. Köszöni, ilyen megaláztatásból többet nem kér.
Tisztában van vele, hogy görög salit nem lehet büntetlenül fogyasztani, azt utána le is kell mozogni. Ezt a tényt felismerve elkapálózik a másik rajtkőig, és a 25 méteres távolságot letudva mintegy kitűzi a zászlót: az erőlködéstől kipirult arccal Bubóka karjaiba veti magát.

Természetes élőhelyén, az összkomfortos napágyon aztán delfines törcsijébe burkolózva remegő, lila szájjal meséli hányattatásait az ő Szerelmének: szidja a gyorsúszókat, akik bunkók, mert miattuk majdnem vizet nyelt, szidja az ugráló gyerekeket, akik felkavarják a piszkot, szidja a férfiakat, akik egyfolytában őt mustrálják, és szidja a kormányt.

Bubóka pedig atyai-elnéző mosollyal szemléli az ő sportladyjét, aki ugyan még soha nem úszott le 25 méternél hosszabb távot egyszerre, de legalább jól szop.