Az ödn-nek létfontosságú demonstrálnia, hogy végre ő is elkelt, már nem egyedül hajtja álomra a fejét, nincsenek fázós, magányos éjszakák többé. Hála a sorsnak, ő se marad pártában, csak összehozta, ezt is abszolválta, éljen.
Életbevágó tudatnia a külvilággal összetartozását párjával azért is, hogy mutassa, ő hűséges és ragaszkodó, minden idegszálával szerelméhez kötődik, érzi rezdüléseit, harcostársa a mindennapokban. Aztán meg nehogy elhappolja előle a megszerzett pasit egy vérmes picsa.

Ezért összeöltözik kedvesével: együttes megjelenés (mozi, bevásárlás, meccs, gyógyszerkiváltás) esetén semmi esetre se szeretné, ha diszharmonikus benyomást keltenének az emberekben. Ha a férfi királykék inget és fekete farmert vesz fel, ő nem engedheti meg magának, hogy piros blúzban és barna szoknyában jelenjen meg. Mindenki azt fogja gondolni, hogy náluk valami nagyon nincs rendben, mert ütik egymást a színek! Éppen ezért idejekorán egyeztet szerelmével, hogy mind stílusban, mind színek tekintetében passzoljanak egymáshoz. A lényeg a harmónia, és hogy lássák, ők ezt előre megbeszélték, mert összetartoznak.

Meggyőződése, hogy a „szeretlek” kifejezés nyilvános használata szerelmesek számára van lestipi-stopizva. Minél gyakrabban ismételgeti a varázsszót, annál egyértelműbben adhatja a külvilág tudtára, hogy ő szeret és szeretve van. Nem győzi elégszer mondani, inkább egy kicsit többször használja, minthogy úgy tűnjön, ő igazából nem is gondolja komolyan, szinte már töltelékszóként, a bazmeg helyett.
Telefonban elköszönésképpen:
- Jó, veszek téliszalámit is. Szeretlek! (Jó, veszek téliszalámit is, bazmeg.)
A köszönöm helyett használva:
- Hm, de ízletes volt ez a tea. Annyira jó, hogy meghívtál rá, szeretlek! (Annyira jó, hogy meghívtál rá, bazmeg.)
Vagy csak úgy, megszokásból, szerelmes évődések, csipkelődések, párbeszédek elmaradhatatlan részeként változatos hangsúlyozással, sohase unalmasan, ezerarcúan.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Szeretlek.
- Szeretlek!
- Szeretlek?!
- Szeretlek!!!

Baráti társaságban sem hagy kétséget afelől, hogy ők ketten összetartoznak. Párjával közös-titkos nyelvükön beszél, amely másnak nem mond semmit, neki viszont annál többet, mert ők találták ki együtt a kedvesével. Ezáltal beavatottnak érzi magát, ami büszkeséggel tölti el, és szinte biztos benne, hogy a többiek irigykednek rá, mert ők nem lehetnek részesei kettejük világának. De a társaságnak meg kell értenie: szükségük van saját intimszférára, ebbe pedig nem avathat be akárkit!
Kedvese becenevét véletlenül félig kimondja, majd magát mintegy észrevéve, egyből vissza is szívja. Reméli, hogy nem haragszanak rá ezért a többiek, csak ők ezt otthon így szokták, amikor ketten, közösen, együtt vannak. Még egyszer elnézést kér.
Nyilvánosság előtt gyakran utal kedvese családjára is, hogy sugallja, ő annyira komoly kapcsolat, hogy már be van mutatva, és ismeri is leendő anyósát-apósát.
- Hát ne mondd, Zoli, hogy nem eszed meg a banánt! Épp a minap beszélgettem anyukáddal, és azt mondta, kiskorodban faltad a banánpürét! Csak el ne mondjam anyádnak, hogy ilyen lódítós kisfia van! Tudom, hogy nem örülne neki.

Bárhol is van, muszáj a szerelme kezét állandóan fognia, különben még a végén elveszítik egymást a moziban vagy az utcán, és soha többé nem találkoznak, vagy, ami még rosszabb, valamilyen elszánt csaj azt hiheti, hogy csak barátok, és rámászik a férfira!
Hogy nyomatékosítsa együvé tartozásukat, andalgás közben a férfi farzsebébe dugja egyik kezét, mert ezzel is mutatja, hogy neki szabad, sőt szinte kötelező, annyira közel állnak egymáshoz. Fenékpaskolgatás, pajkos karszőrhúzogatás, borostasmirglizés, nyilvános mitesszer- vagy pattanásnyomogatás (!), ülő helyzetben pedig combsimogatás erősíti a nagyvilág felé kettejük legyőzhetetlen szerelmét.
Na meg a szemkontaktus. Szeret mélyen, hosszan párja szemébe nézni, főleg akkor, ha épp egy csinos, mélyen dekoltált nő (büdös kurva) közeledik feléjük. A szemkontaktussal lefoglalja és magára irányítja párja tekintetét, aki ilyen esetben kénytelen kihagyni az esztétikus nőegyed nyújtotta látványosságot.

De a nőnek nyugodt a lekiismerete, mert tudja, hogy mindezt a férfiért teszi. A szerelméért, aki olykor kísértésbe esik, könnyen megszédül és ingatag, de legalább az övé. És tesz róla, hogy az is maradjon.