Hát nem tudok mit csinálni, nekem a halálom, ha valaki nem hozza ki magából a maximumot. Tudjátok, tipikusan azokról az emberekről beszélek, akik okés, jófejek meg arik, de igazándiból nagyon-nagyon elhanyagolják magukat. Na, szóval én arra tettem fel az életem, hogy jót tegyek. Utánaolvastam a Joyba’ meg a Sikkbe’, és láttam, hogy úgy is lehet, ahogy ott van. Akkor meg hogy a fenébe van még ennyi igénytelen ember? A nőnek nem pont hódítania kéne meg dögösnek lenni meg eladni magát? Hát ugye hogy dehogynem? Úgyhogy segítek, ahol csak tudok. Hajba’, ruhába’, sminkbe’. Persze sose kérek érte semmit, mert nekem már az jó, ha látom, hogy ilyen megújult külsővel jön be mondjuk az Ancsa másnap.

Na, akkor elmesélem ezt a sztorit, mert ez nagyon sikertörténet volt. Szóval én már nagyon régen mondogattam magamban, hogy ez az Ancsa nem lesz így jó. Van az olyan, hogy tudjátok, hogy bejön, és egyből látod rajta, hogy mit kéne változtatni. Csak sokan visszahúzódóak meg nem merik felvállalni, hogy jajajj, kéne már valami kis újdonság, meg nőcisedni kéne.
Akkor jövök én. Csak én már kitaláltam és megpszichologizáltam, hogy nem lehet ajtóstól a házba, mert akkor megijednek, és örökre elesnek attól, hogy végre jól nézzenek ki. Lépésenként kell. Mesélem tovább, mert tényleg érdekes sztori. Tehát megjelenik az Ancsa, ahogy mindig szokott, barna haj, fodrász szerintem jó, ha két hónapja látta, meg semmi frizura, csak lóg neki egyenesen. Smink nuku, de úgy képzeljétek el, hogy még szemhéjfesték se, a ruháját meg már nem is mondom. Tisztára körte alakú a csaj, és felvett valami bézs nacit, fekete felsővel. Na, akkor beindult a vészvillogóm, és tudjátok, onnantól engem nem lehet megállítani. Különben is tényleg jót akarok, tulajdonképpen az ő érdeke. Csak ravaszul kell nagyon, értitek, mert sokan nem igazán bírják a kritikát, és akkor elkezdenek arcokat vágni, hogy mit szólok bele, meg hogy jövök én ahhoz. Ez pedig tisztára nem jó senkinek, mert ő is igénytelen marad meg nekem se sikerélmény.
Elmondom, hogy hogy csináltam. Első nap csak úgy oda-odapillantgattam, néztem az Ancsát, nem túl agresszíven, csak hogy lássa, figyelem. Valahogy tudomására kell hozni, hogy mi a helyzet, én meg nem akartam olyan dög módon, úgyhogy csak figyeltem. Néha egy kicsit elfintorodtam, mikor beletúrt a hajába, vagy felhúzta a derekára a nacit, de csak lájtosan. Na, ezt érezni kell, hogy hol a határ meg meddig szabad nézni, csak én ezt már kitapasztaltam.
Aztán következő nap tökre véletlenül megemlítettem neki, hogy nem-e gondolt még arra, hogy oldalt válassza el a haját az eddigi közép helyett, mert eléggé nyújtja az arcát. Kicsit meghökkent, de aztán láttam rajta, hogy elgondolkodik meg kiment a mosdóba is kétszer, biztos megnézte a fejét, hogy most hogy is van ez. Úgy összességébe’ én úgy láttam, hogy nem fogadta rosszul a dolgot, ezért másnap belekezdtem az akcióba vagyis hát a misszióba, mert ez végül is az, nem?
Szünetben elkezdtem mondani az Ancsának:

- Helló szia Ancsa, ugye nem haragszol a tegnapiért? Csak teljesen önkéntelenül kibukott belőlem a dolog. Szóval még egyszer nehari, igazából nem akartam beleszólni, mert a te dolgod, csak látom rajtad, hogy tök helyes csaj vagy, bár azért nem ártana egy kicsit frissíteni magadon, mert egyre élesedik a küzdelem a pasasokért, meg mindenki szeretne jól kinézni, nem?

Így kezdtem, és miután láttam, hogy érdekli a téma, folytattam:

- Egy-két apró pici változtatással szerintem nagyon sokat tudnál dobni a megjelenéseden, amire a mindennapokban is ugyanakkora szükség van, mint mondjuk egy party alkalmával. Tegnap este pont eszembe jutottál, és utánanézdegéltem pár dolognak, hogy hogy is lehetne, mert olyan bombanőt lehetne csinálni belőled, hogy tényleg. Tudod, ez ilyen csajos dolog, és mi, nők tartsunk össze, ha már van rá mód, nem?
Csináljunk a visszahúzódó Ancsából egy dögös Anikót, és a pasik csorgatni fogják utánad a nyálad. Nnna, akkor szerintem legelőször is tökre jó lenne, ha kicsit megváltoztatnád a frizidet, aztán mondjuk fel lehetne dobni téged pár új rucival, csak hogy úgy előjöjjön igazán a személyiséged, végül pedig ha már nagyon ügyesen összehoztuk a dolgokat, az i-re feltehetnénk a koronát leheletnyi sminkkel.

És akkor elmeséltem neki egy példát, hogy a barátnőmnek is hogy segítettem, és azóta már van pasija, pedig neki előtte legalább egy hónapig nem volt. Szegény már annyira ki volt bukva meg mi lesz vele, itt van 25 évesen, és se biztos egzisztenciával rendelkező férfi, se gyerek, pedig neki már ketyeg a biológiai órája. Na, mondtam az Ancsának, hogy ez a barátnőm tök gyönyörűre levágatta a haját meg valami iszonyat jó színt festetett, és azóta van pasi is, gyerek még mondjuk nem, de az nem is lényeg.
Az Ancsa így elkezdett bólogatni, hogy érti-érti, és ez tényleg fontos is, meg most neki nincs is senkije, bár igazából tetszik neki valaki.

Háhá, na ez volt az a bizonyos gátátszakító megnyilvánulása. Pasi! Most már tudtam, hogy mit hozzak ki a dologból meg mire hangsúlyozzak, úgyhogy megint ilyen pszichésen mondogattam neki, hogy látod, pont erről van szó! A kiszemelt pasi tutira nagyon értékelné, ha csinin jelennél meg előtte legközelebb, így már semmi akadály nem volt.

Hú, de azért még elég sok dolgom volt, mert húzódozott rendesen, hogy hát nem tudja, meg biztos, hogy így kéne meg nem lenne jobb úgy, ahogy volt? Pff, hogy nekem mennyi energiámba és jó tanácsomba került, mire rászánta magát. Egészen kifáradtam. Menni kellett utána, meg mikor le akart rázni, akkor is követni meg mondogatni neki, hogy ez az ő érdeke, de aztán csak felfogta végre.
Másnap vittem be neki újságot, mert a Cosmóba’ az épp aktuális hajtrendekről volt szó, ami tök sokat segített, mert még az is benne volt, hogy milyen színre kell festeni meg milyen archoz milyen frizót kell vágatni.
A legjobb, hogy sikerült rábeszélnem egy tökre vagány hajra, ilyen platinaszőkére mézszőke melírral, és valami naggyon dögös aszimmetrikus lépcsőzetes fazonra. A kezébe nyomtam a magazint, és a lelkére kötöttem, hogy a fodrászánál mindenképp ragaszkodjon ehhez, ha már megbeszéltük, mert tuti jó lesz.
Ééés másnap megjelent azzal a hajjal! Hát én úgy örültem olyan belülről jövően, elég büszke is voltam magamra, és tökre meg is dicsértem, hogy na, Anikó - így mondtam, Anikó, mert most már az volt az én szememben - de hihetetlenül jól nézel ki, megtetted az első lépést.
Anikó egy kicsit zavarban volt, és mondta, hogy szoknia kell az új haját, mert nagyon furcsa neki, de majd biztos jó lesz.
Persze-persze, mondtam én, ez teljesen természetes ilyenkor, meg minden. Mondjuk ezt csak nektek mondom, de valamit nagyon elszúrhatott az a fodrász, mert a szín még nagyjából stimmelt az Anikón meg a fazon is, de valahogy a magazinban jobban állt annak a csajnak.
Mindegy, nem akartam elvenni a kedvét, ha már ennyit dolgoztunk az ügyért, és már egyből léptem is tovább, mert ugye addig kell ütni a vasat, amíg még meleg.
Következő nap mosolyogva fogadtam a melóhelyen meg ilyen cinkostársasan mondtam:

- Mi lenne, ha csinálnánk együtt valami csajos programot, és mondjuk bemennénk a westendbe, mert most olyan jó leárazások vannak? Te is tegnap kaptál fizut, nem?

Az Anikó itt elkezdett valami egyéb feladatról beszélni, hogy nem jó igazán neki, de én megint nem adtam fel, és megint nekem lett igazam, mert végül tökre eljött velem, bár elég sokat kellett neki magyaráznom. Jó, egy picit talán le is aláztam a felsőjét, hogy milyen ódivatú, de csak azért, hogy belássa végre ő is ezt az egészet, hogy kell neki új cucc.
Tudjátok, ilyenkor fontos elmondani olyanokat is, hogy csak olcsó boltba megyünk be, meg nem kell elverni tízezreket, és az igényesség nem pénz kérdése, szóval ezután azért, hogy látta, nem nyelem le keresztbe, jobban eljött.
Azért mikor ott voltunk, elég sok helyre be kellett menni, mire végre találtunk neki stílusos cuccokat. És akkor még meséltem neki arról, hogy milyen rucikat érdemes hordania, merthogy neki széles a csípője meg vastagabb a combja, és akkor tunikát kell felvenni, ami elég jól eltakarja a csípőt meg valami trapézos csini szoknya is mennyit dob már az összképen, sőt annyit, hogy legalább egy ruhaméretet letagadhat vagy 4 kilót.

Ez is megvolt, már csak a smink volt hátra, de az ilyet csak finoman csepegtetve lehet, és egy napra elég mindig egy apró pici változás.
Legközelebb már mondtam is neki, hogy új haj, új ruhák, na már csak arra van szükség, hogy valami eredeti sminkkel kihozzuk belőle a személyisége legjavát. Mondjuk ennek nagyon utánaolvastam, hogy vannak ezek a típusok, hogy tavasz, nyár, ősz, tél, és hogy figyelni kell a bőr tónusára, haj- és szemszínre, úgyhogy elég hitelesen analizáltam az Anikót, hogy még komolyabban vegye, és lássa, eléggé értek hozzá. Végül arra jutottam, hogy ő tavasz típus, és akkor mindenképpen valami helyes pasztellszín kell meg elefántcsont púder és szájfény.
Ez mondjuk annyira nem stimmelt, mert én pont azt akartam, hogy szembeötlő legyen a változás, a pasztellszínek meg olyan kis visszafogottak, az pedig nem jó, mert az Anikóból pont, hogy nem szende szüzikét akartam csinálni. Mert mindenkivel van olyan, hogy meglátsz valakit, és akkor elképzeled valamilyennek, és az tökre jó, mert tudod, hogy mit kéne vele csinálni, hogy jól nézzen ki.
Na, az Anikónál én pont ezt éreztem, hogy neki vagánynak kell lennie, amihez tutira a füstös szemek meg valami mélybordó rúzs tartozik. Mondtam is neki, hogy Anikó MINDENKÉPPEN grafitszürke szemhéjpúdert vegyél, mert az hozza ki belőled, ami igazán lenni akarsz, és akkor majd haladj a szemzugból kifelé, mert azt úgy kell.
Másnap megjelent, és megint büszke voltam magamra, mert bevállalta a füstös szemeket. Csak aztán jött a Zoli, aki mindig kavarja a szart a melóhelyen, és beszólt az Anikónak, hogy nem aludt-e az éjszaka vagy csak leütötték a sikátorban?
Gondolhatjátok, hogy ez nem tett jót az Anikó önbizalmának, és le is mosta a mosdóban a sminket, hiába mondogattam neki, hogy a Zoli egy barom, aki csalja a feleségét, és ne is foglalkozzon vele, mert az arcszesze is büdös…

Ja, és végül az a legérdekesebb a sztoriban, hogy tényleg összejött azzal a pasival, akiért odáig van, csak valami olyasmit mondott nekem az Anikó, hogy kérte a pasi, csinálja vissza magát olyanra, amilyen volt, mert ő úgy szeretett belé, és ezt az Istennek se tudja megszokni.
Hát most itt tartunk. Tökre rosszul esett tényleg, hogy segítek neki meg felkarolom, aztán egy akármilyen pasas miatt az egészet visszacsinálja.
De basszus, akkor már igazán mondhatta volna az elején, hogy kár a gőzért, igénytelen és csúnya akarok maradni, de ő meg direkt kivárta, hogy ilyen tök sokat segítsek neki, és tök rondán kihasznált.
Áh, tudjátok az a baj, hogy nehéz kiszűrni az ilyeneket, hogy ki éri meg a strapát és ki nem, mert azért ez így kicsit feszkós. Na, mindegy, most úgyis továbbképzem magam, mert azért mindig kell fejlődni, meg akkor már elolvasom az ilyen pszichológiás rovatokat is még jobban, tutira adnak valami tanácsot, hogy hogy lehet az ilyen hálátlanokat elkerülni. Mert azért segíteni mégiscsak muszáj, ha már van tehetségem hozzá, nem?