Riporter: Hogyan ünnepli Ön március 15-ét?
Utasi Linda, 34 éves bolti alkalmazott: Elég jól! Ilyenkor mindig összejövünk páran, délután beülünk a közeli kocsmába, megiszunk valamit a csapattal, aztán 7-kor elindulunk az Erzsébet hídhoz, hogy még időben kiérjünk, és jól lássuk a tűzijátékot. Szokunk venni főtt kukoricát vagy vattacukrot is. Jó ez az ünnep, kell egy kis kikapcsolódás meg bulizás néha, nem?

Riporter: Mit mond neked 1848. március 15-e?
Sárika, 4 és fél éves óvodás: Úgy, hogy Talpla magyal, híja haza, itt a zidő, mos vagy soha, és rajzoltunk zászlót a ovónénivel.

Riporter: Tessék mondani, hogy tetszenek ünnepelni március 15-ét?
Kerekes Kelemenné, 76 éves kisnyugdíjas: Mink mán csak ilyen öregessen. Nem megyünk sehova, mert félünk az ilyen hangoskodástól. Eltapossák az öreget, olyan nagy elánnal tüntetnek meg vonulnak végig az utcákon. Ilyenkor otthol maradunk, a tévében nézzük, hogy mi történik a közvetítésben. De a mostaniak már azt se tudják, mi történt március idusán, nem is idegesítjük magunkat, lekapcsoljuk a tévét. Aztán este elővesszük a Petőfi Sándor meg a Jókaiék képét, és gyújtunk egy-egy gyertyát a hősökért és a névtelen halottakért. Mi mást tehetnénk ebben a felfordult, mai világban, minthogy tisztességgel emlékezünk.

Riporter: Megtennéd, hogy értékeled ennyi idő távlatából az 1848-as eseményeket?
Károly Réka, 18 éves rocker, tanuló (nem tanul, csak tanítják): Nem, nem, soha! Mindent vissza, és vesszen Trianon!

Riporter: Fontosnak tartja-e Ön az 1848-as események megünneplését?
Ternai Fruzsina, 25 éves műkörmös: Háát, most őszintén? Nem igazán tudom. Annyira nem fontos szerintem. Mert igazándiból kit érdekel már. Tök túlhaladott dolog az egész, nem? Úgy értem, hogy régen volt, kb. 60 éve, és már ki emlékszik rá? Túl kell lépni egy idő után az ilyen dolgokon, mert nem véletlenül fejlődött ennyit a tudomány sem. Úgy értem, hogy van az internet meg youtube meg msn, és akkor így simán meg lehet ott osztani mindent. Ha akkoriban is lettek volna ezek a cuccok, biztos nem égette volna magát Széchenyi, hogy kiáll úgy mindenki elé, és elénekli a Talpramagyart. Nem?

Riporter: Mivel készül a március 15-ei ünnepségre?
Forró Klaudia, 30 éves termékmenedzser: Mondjuk én nem vagyok az a fajta, aki így sütöget vagy ünnepi ebédet főz, az eléggé távol áll tőlem. Nem is nagyon tudok főzni. Na de hogy mivel is készülök, mivel is készülök… Hát, nagyon jó kérdés. Én úgy igaziból nem készülök semmivel, de azt azért szoktam látni, mikor a westendnek az ajtajára ragasztanak zászlós matricát, meg huszárokat is láttam, azok díszek voltak vagy mik. Na, akkor tudom, hogy jön március 15-e, és mondom a többieknek, hogy el ne felejtsék, mert ünnepelni kell.

Riporter: Miként ünnepli Ön az 1848-as szabadságharc emléknapját?
Z. P.-né, C., 54 éves irodai alkalmazott: Ott kezdődik a dolog, hogy kokárdát tűzök a szívem fölé, de nem ám olyan „bocsánat, hogy élek” típusút, hanem nagyot, hogy mindenki lássa, én nem félek, nem futamodok meg, nincs vesztenivalóm. Az ország ennél mélyebbre már úgyse süllyedhet. Reggel bekészítem a termoszba a forró teát, aztán elindulok tüntetni. Ahol látom a zászlókat lengeni, arrafelé megyek én is. Mert én nem vagyok az az ijedős fajta. Kiállok az igazamért, a magyarság igazáért. Mert erről is ezek tehetnek.
Ahol a legnagyobb a zűr meg a vircsaft, én már ott is vagyok.
Nálam ennek hagyománya, rítusa van: hetekkel az esemény előtt melegre rakom a tojásokat, hogy megzápuljanak, aztán ha eljön az alkalmas pillanat, kimegyek a térre, majd odahajítom, ahova hajítanom kell. Másból nem értenek ezek, meg amúgy is. Régebben paradicsomot is dobtam, de az mostanába’ csak import van, olyat meg nem veszek. A külföldi paradicsomnak az íze se jó, meg nem is csattan olyan szépet. Egyszer majdem talált az egyik paradicsomom, de nem kaptak el a zsernyákok. Én nem félek.
Aztán ha rekedtre kiabáltam magam, és jól elküldtem ezeket a frandzba, hazamegyek. Este pedig a híradóban megnézem az összefoglalót, hátha én is szerepelek benne.
Más lehetőség nincs, csak az ilyen ünnepek, hogy felrázzuk a hazánkat, és megdobáljuk a vétkeseket, ezért fontos március 15-e.
Ez csak hangfelvétel lesz, ugye, riporter úr. Tévébe’ adják le? Basszameg!