Jege mostantól társszerzőm, úgyhogy nem fogom külön felvezetni. Riszpekt neki és köszönöm.

 

HRita

Szijjaszijja! Hát csak hazajöttél végre a te Mucusodhoz. Sok volt a munka? Jajj, szegénykém. Ülj le, hozom a vacsit. Isteni husilevest csináltunk, míg Apuka távol volt, igaz, Poászonka? Jólvanna, ne rugdalózz, még ki sem fejlődtek a pici lábacskáid. Hihihi.
Tessék? Ja, a leves. Igen, drágám. Mindjárt. Képzeld addig, mit találtunk ki ma. Úgy volt, hogy netezgettünk a délelőtt, hiszen azért szellemi igényeink vannak az izolációban is, szóval nézegettük a topikokat, mit mondanak a többi édesanyák, és akkor hirtelen megvilágosodtunk.
Azt kérded, hogyan? Mi? Ja, a leves. Rögtön. Szóval olvasom a többi édesanyát, és annyira szívmelengető volt az egyik, asszem Tátikanullaegynek hívták, elmondta, hogy dánkóros és szívelégtelen volt a pocaklakója már a pocakban is, és hogy az orvosok arra sem adtak esélyt, hogy a csöppség élve megszülessen, és ő kétségbeesésében Jézushoz fordult, és az ő hatására felfedezte Beethovent, és a klasszikus muzsika segített a kicsinek elődugni a fejecskéjét, és már hétéves, és csodálatosan életvidám, és rendszeresen zongorál a helyi kongregációban.
Szóval rájöttem, hogy tényleg milyen hihetetlen érzelmek úsznak a zenében, és az apróságok tényleg jobban értik ezt, mert még nem korcsosult el úgy az intellektusuk, szóval tényleg ez mentheti meg az életüket, ha úgy éreznék, nem akarnak előbújni, és mi van? Ugyan, haggyál már, a leves nem életmentő, és különben is azonnal hozom. Olyan érzéketlen tudsz lenni. Én pont, hogy elsírtam magam, bevallom, hosszú-hosszú ideig borzalmasan éreztem magam egy kicsit, mert eszembe jutott, hogy Poászonka sem akar rugdalózni, pedig már két hónapos is elmúlt!
Ne rúgdolózzál te. Most hova mész? Azt se bírod kivárni, míg végigmondom? Na. Szóval rosszul éreztem magam, de aztán hamar elmúlt, mert eszembe jutott Beethoven! Bizonyám, amit ez a Tőtike mondott, szöget ütött a kobakomba! Eszembe jutott, hogy én is mindig Beethovenre tanultam, mert jó a szövege, hihi! Most mit forgatod a szemed? Tudod, ezt ki mondta? Dzson Lemon, aki igenis jobb pasi volt nálad, mert nem mindig a leves volt a fejében! Hanem mi?! Micsoda?! Jaj, de szörnyű vagy.
Hadd folytassam végre. Szóval arra gondoltam, hogy Beethoven tökéletes volna. Alapnak. Mert a mi Poászonkánk nem érthet csak a zongorához, mint az a retardált kis hülye. Mi valódi kis zeneművésznők leszünk, ugye, Poászonka? Legalább úgy, mint Dzson. Mi? Honnan tudom, honnan tudom. Egyszerűen tudom. Legjobb barátnők vagyunk mi, igaz, Poászonka? Édesanya tudja, hogy kislány leszel. Egészen biztosan az leszel. Bár lehet az is, hogy kisfiú, ki bánja? A legszebb kisbaba leszel az egész bölcsiben, és mindenki elkáprázik majd, ahogy cimbalmozol. Bizonyám. Aztán gitározni fogsz és fuvolázni, mint a Horgos Eszti néni, csak te sokkal szebb leszel nála, bár te is szőke leszel. Vagy barna, az is lehet. Szélhárfázni is fogsz, az lesz az est fénypontja mindig, lá kohona dö hendezvény, hihihi. Édesanya megnézi majd az enelcén, mi az a szélhárfa, ne aggódj.
Milyen leves? Azonnal melegítem, ne aggódj. De ezt el kell mondanom. Kör is vonalazódott a terv már a fejemben, mit gondolsz, lustálkodással múlatom tán az időt? Elmondom, mit kell tenni. Kell nekem először is egy új ipod, mert a régi már régi, nem gondolod, hogy égetni fogom vele magamat, amikor kocogni megyek, ugye? Eddig nem, de most majd igen. Fontos, hogy kifejlődjön a magzat sportérzéke. Fokozatosan kell belerázni, először öt perc, csak a ház körül, aztán hét, három-négy hónap múlva már tíz, aztán utána fokozatosan vissza, ahogy a pocak gömbölyödik, olyankor már csak levezetni szabad. Mi? Nem azt, hanem az energiáit. Szörnyű vagy, és ezt nem bántásiból mondom. Mi? Olvastam, onnan. Én szoktam olyat is.
Szóval… ott van a konyhában, nem igaz már. Ülj vissza, hozzád beszélek. Szóval kell nekem egy új ájpod, és vegyél hozzá jó sok Beethovent. Elegem van ezekből a kalózolt cuccokból, mindegyik serceg, mi legyen a mi Poászonkánkból, szakács? Meg amúgy is, eleget keresünk ahhoz, hogy támogassuk az olyan művészeket, mint ő. Mi van Beethovennel? Jajj, haggyál már. Nem lehetsz ennyire sóher. Kell tehát Beethoven, először mondjuk jöhetnek a szimfóniái, de azokból legalább tizenöt-húsz darab. Aztán néhány centrifuga déminorban, olyan esetekre, amikor Poászonka jókedvű. Meg kell altatódal Beethoventől, meg kell valami jutalom is az én kislányomnak, amikor jókislány. Vagy kisfiú, nem érdekes. Fagyit sajnos még nem ehet, azt a Döfködy doktor ekszplikáltan megtiltotta, de Lédig Aga például van olyan édes, mint egy rúd finom édesség, hihihi. Úgyhogy vegyél azt is. Vedd meg mondjuk a legújabb turnéját nekem.
Milyen második? Majd a leves után. Ne vágj folyton közbe, ha kérhetlek.
Szóval ez az első lépés, kezdve Beethovennél, aztán Poászonka négyéves korában jöhet Hajdina, végül meg továbbfejlesztjük őt Lisztté. Meg a többi, azokat még kigondolom. Ne hidd, hogy erről szól az egész. A zenészek olyan élhetetlenek, ezért lesz a mi kicsike Poászonkánk igazi multitálentumocska, hihihi. Olvastam például, mennyi a funkcionárius analfabéta, nohát, majd Poászonka megmutatja nekik, igaz, kis drágám? Naaahahaha, ne harapdáld édesanya bélését, az fáj neki. Annyira ééédes vagy, cuppika. Szóval eldöntöttem, hogy Poászonka már legelsőben mindenkit ámulatba fog dönteni. Képzeld csak el, a sok kis hülye kilógó nyállal próbálja az á betűt, Poászonka pedig előkapja a Háborús Békét, és felolvassa. Gyönyörű csengő hangon, mert az lesz neki Mária Kallasztól, ezt is kitaláltam már.
Ez te voltál? Igazán kontrollálhatnád a testzajaidat, amikor velem beszélsz, te tahó. Vedd meg akkor a világirodalom klasszikusainak első részét, amúgy is szégyellem magam, hogy egy könyvünk nincs itthon, mintha bizony olyan lennék, mint te. Mi? Én is tudom, hogy nem lehet még, a Döfködy doktor is mondta. Természetesen úgy gondoltam, hangoskönyvben veszed meg. Nem egyértelmű? Leszel szíves nem engem hülyének nézni, nem én vagyok az. Szóval kell a Béke-cucc, meg a Kőszínű Ember, meg az Eltűnt Idő Nyomában. Az enelcé írta, hogy most az a menő, meg a hangoskönyvelés tizenkét százalékának amúgy is magaskultúrából kell állnia. Szabadidős elfoglaltságnak lehet egy kis Gyűrűk Ura, azt is vedd meg. A Biblia nem kell, az hosszú, és különben is mindig bealszom rajta.
Mi? Ott van valahol a hűtő hátsó részében, asszem. Majd kiveszed magadnak. De előbb hadd mondjam végig. Mi? A saját gyerekünk nem elég fontos neked? Paraszt. Kell aztán babaruha. Ba-ba-ru-ha. Tudod, mi az? No, akkor majd leszel szíves venni néhányat, ráér holnap is. Egy hét múlva megyek ultrahangra, szeretném utána felöltöztetni Poászonkát a képen. Kérlek, ne húzd a pofádat ennyire. Tudnom kell, mi áll jól Poászonkának, hogy aztán megfelelő irányba tudjuk az ízlését alakítani. Egy igazi nő már édesanya méhében is gondol a divatra. Na és? Nem rossz ötlet, vegyél fiúruhát is. Mi van, ha fiú lesz? Én talán nem tévedhetek, nem engedélyezi az úr? Most, hogy így mondod, kell hermafrodita-ruha is. Mi történik, ha Poászonkából egy kicsike kis hermafroditácska lesz? Gondolkodni kell előre, én például épp azt teszem, ha nem tűnt volna föl. Milyen? Mozgasd meg kicsit borsónyi agyadat, rájössz magadtól is. Van benne hely a két pici diócskának, és van benne hely a pici ropikának is. Szoknyából viszont legalább kettőt vegyél, mert ha mégiscsak igazi kis nő lesz, annak nem elég egy, mint amennyi nekem volt, mielőtt vettem volna a fáradságot, és elmentem volna magamtól, bár nem az én dolgom így, áldott állapotban. Két kicsike szoknya, egy meleg, piros pulcsi, az mindenkinek jó áll, és legalább egy mellény. Írod? Ahelyett, hogy ugrálsz?
Kell aztán egy vetítőgép. Mi? Dehogy eszel szárazat, majdnem kész van a leves, minek főzők itt egész délelőtt? Csak a vizet meg a kockát kell beletenni, utóbbit megtalálod valahol. Üljél vissza, és figyelj. Kell a vetítőgép. Írták az enelcén, hogy hetedik hónaptól már nagyon jelen vannak az apróság vizuális ösztönei, de ha akkor nem hatunk rájuk, tán soha nem fejlődik ki a szépérzéke! Márpedig az én Poászonkámnak mindenkinél fejlettebb szépérzéke lesz, másként hogyan válhatna belőle divatdiktátor húszéves korára? Szóval vedd csak meg azt a projektort, a régi úgyis tavalyról maradt hátra, gyorsan melegszik, kerreg is, arra meg nincs szükségem, mióta megvettem azt a vibrit. Vedd meg, utána beszélek a Döfködy doktorral, de biztos, hogy engedélyezni fogja. Egyébként is kifőzöm majd minden használat előtt, bekenem síkosítóval, neked ezzel nem kell foglalkoznod, úgyhogy ne is foglalkozz vele, ha kérhetem. Végy inkább filmet bele, némi Diznit meg Kaszablankát, Poászonkának látnia kell azt is, milyenek voltak az aranykor színészlegendái, ha már egyszer filmsztár lesz belőle. Tudom, a Hámfri Bogár sokat dohányzik, majd rakok be mellé nikotintablettát is, hogy Poászonka ne szokjon rá. Nem árt amúgy se az ilyen, annyi káros anyag van a levegőben mostanság, főleg, hogy még azt a szagelszívót se tudtad bekötni. Ha már Poászonkának ilyen világban kell élnie, készüljön föl legalább. Úgyse szerepelhet majd gázmaszkban, meg a vörös szőnyegről is nagyon gáz úgy adni az interjút.
Na, Poászon! Ne ugrálj! Igazán nagyon pihe-puha kis hermafroditácska vagy, hihihi. Édesanya szeme fénye. Mi van? Dehogy eszel konzervet, nem abban a borzalmas kempingben vagyunk, ahová a múltkor elcipeltél, hanem itthon. Tedd föl a vizet melegedni. Miután végeztem. Kell tehát sok szép film, egy-két mjuzikel, no meg ismeretterjesztő! Nanáhogy. Poászonkának hét diplomája lesz harmincöt éves korára, a mai ember amúgy is egész életében tanul, ahhoz meg az első hónapok is hozzája tartoznak! Eldöntöttem. És nem lehet elég korán kezdeni. Legelső dolgod legyen, hogy veszel matematikát, fizikát, történelmet, latint és közgazdaságtant. A középkori arab nyelvészet, a kambodzsai számmisztika és a Jupiter társadalomszociológiája ráér azután is. A többit egyelőre hagyhatjuk, az enelcé feketén-fehéren megírta, hogy nem szabad a gyereket túlterhelni. Mégis mit gondolsz? Ha próbálkozni merészelsz, hogy a saját elfuserált életedet tedd jóvá az én gyerekemmel, hát én esküszöm, hogy lerúglak a gecibe. A konzervnyitót meg tedd szépen vissza a fiókba, mondtam, hogy frisset eszel.
Szóval vedd meg, amiket most felsoroltam, igen, hangoskönyvben. De legyen benne hangerő, Poászonka fülei még kissé alulfejlettek. A többit majd megveszi maga, amikor beiratkozik az orvosira. Lesz pénze úgyis, hiszen akkor neki már tripla fehéraranylemeze lesz! Hihihi. Csak azt remélem, eszedbe jut majd édesanya, a te legjobb barátnőd, hihihihihi. Egy szám erejéig tán beveszel majd engem is és duettezünk! Ájm a szingl lédiz, ájm a szingl lédiz…

Na! Mit akarsz? Gyere már vissza, egész nap teljesen kezelhetetlen vagy. Megint beszólt a főnököd, vagy mi? Ne ránk haragudj miatta, ha kérhetlek. Inkább csillapodj le és lazíts, ez mégiscsak az OTTHONOD! Egy jó forró házi leves helyreállítaná a lelki békédet. Nem ennél inkább mégis? Ott a maggikocka a szekrényben.

Kedves olvasóink, technikai szünettel szakítjuk most Önöket félbe.

A poszt itt véget ér, Önök nem kötelesek tovább olvasni. A befejezésnek létezik azonban rendezői változata, mely fennakadt a cenzúra hálóján, és ezt jó okkal tette. Mi most mégis leközöljük. A többi az Önök felelőssége.

Na! Mit akarsz? Gyere már vissza, egész nap teljesen kezelhetetlen vagy. Megint beszólt a főnököd, vagy mi? Ne ránk haragudj miatta, mi csak… mi? Ki másé lenne a gyerek, ha egyszer nem mehetek el itthonról! Igazán nem értelek. Jó, azt értem, hogy valamiért rossz napod van, és a kelleténél sokkal izébben viselkedsz velem, de... Fejszére nincs szükség, talán azt akarod, Poászonkából favágó legyen? Tudod, mennyire ragadós ebben az életkorban a rossz példa? Állj le, és ne fintorogj így, amúgy sem ártana, ha végre elmennél ebéde…

Kösz flea az ötletet!