Brigi, a szókimondó: Te Edit, milyen helyre hoztál te minket, he? Vörös Sárkány, bazmeg. Inkább mentünk volna a Sárga Rókába, pföjj.

Edit, a bizonytalan: Jaj, Brigi, ne szívózz már az elején! Itt nagyon fincsi és különleges teákat lehet kapni tök origináltan Kínából. De főleg azért ide szerveztem az ötyézést, mert itt annyira jól lehet csillezni, és nekem most szükségem is van rá, lévén hogy szööörnyen el vagyok keseredve. Na, válasszatok, lányok, és majd mindjárt mondom.

Brigi: Nem mondod, hogy csak teák vannak?

Edit: Ez egy teaház.

Brigi: Azt a kurva. Hozatni lehet a szomszédból?

Edit: Megőrülök tőled. Hát nem igaz, hogy egyszer nem bírod ki a teát. Nézzél valami rumaromásat, vagy mit tudom én.

Brigi: Rumaroma? És ezt a helyet még nem záratta be a Köjál? Leszarom, mindegy. Választasz valamit, Edit, azt iszom, nincs rinya, én mindent kibírok.

Edit: Na, ez a mi igazi Brigink. Édes vagy. Akkor legyen neked egy Szelek szárnya, én Karibi varázslatot iszom. Kati te?

Kati, a romantikus megállapodott: Hú, ez az Érzelmek tengere tök nyami lehet. Én azt innék.

Reni, az ezoterikus: Odass, ebben az Álomvirágban van napraforgóvirág. Varázslatosan hangzik! Az úgyis úgy néz ki, mint egy mandala. Különben meséltem már, hogy matricafestékkel mandalákat fogok festeni? Fel lehet ragasztani az ablakra, és az nagyon jó, mert elmélyülést igényel, és nem adom drágán. Érdekel valakit?

Edit: Ne most, Renikém, ha kérhetlek. Inkább majd legközelebb.

Reni: Az a baj veled, Edit, hogy csak halogatod, tologatod a dolgokat, próbálod szőnyeg alá seperni, és egyszer el fog jönni az idő, hogy nem bírod tovább, és akkor elemi erővel fog kitörni belőled a düh meg az elfojtott frusztráció, ahonnan már nincs visszaút. Death and, ha úgy tetszik. Ne kövess el jóvátehetetlen hibákat. Nézz szembe a sorsoddal.

Edit: Épp azt próbálnám, ha hagynátok. Zita?

Zita, a racionális: Köszönöm kérdésedet, maradok az Earl grey-nél, jó erősen, cukor nélkül. De inkább mesélj, Edit, mi okoz már megint diszkomfortérzetet lelkivilágodban?

Edit: Hát jó. Emlékeztek? A múltkor arról beszélgettünk, hogy visszafogadjam-e Bazsit. Mert igaz, hogy bunkó volt, de azért mégiscsak a párom. Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy adok neki még egy esélyt. Hazafelé bementem a fodrászomhoz, lenőtt hajtövek felfrissítve, izgalmas loknik belőve, még a kínai kajáldában is vettem édes-savanyát, mert tudom, hogy az a kedvence. Hát a jó életbe, nem lelépett? Egy cetli várt a nappaliban odafirkantott szöveggel, hogy nem jön vissza többet, viszont az Ace of Base Greatest Hitset elviszi, mert az az övé. … De ezen már legalább egy hete túlvagyok, és azóta újra eltalált Ámor nyila, ami szép meg jó, de. És itt jön az a bizonyos „de”: nem tudom, hogy van-e a kapcsolatunknak létjogosultsága. Mondjátok, minden pasi ennnyire érzéketlen?
Onnan indult a dolog, hogy a társkeresőn kiszúrt magának a srác, nevezzük mondjuk Arcsibáldnak, és felvett emesére, és akkor elkezdtünk csetelni ilyen tök általános dolgokról, mint filmek. Kiderült, hogy ő is szereti a Reszkessetek, betörőket. Tudjátok: „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!” Ha-ha-ha!

Zita: Nem, nem tudjuk.

Edit: Mindegy. Szó szót követett, susmus susmust, és végül elhívott randizni! Nem sorolom, mennyi kiadással és energiával jár egy első randi, mindannyian tudjuk.

Brigi: Nem, nem tudjuk.

Edit: Szóval vettem egy tök új cipőt, lejártam érte a lábam, befestettem a hajam, beújítottam egy csini felsőt, harisnyát, mindent. És elérkezett a várva várt nap. Jól éreztük magunkat, Arcsibáld elvitt valami hangulatos pubba, és csak beszéltünk-beszéltünk-beszéltünk, mintha ééévek óta ismernénk egymást. Minden klappolt, mint a filmekben.

Reni: Például a Love storyban?

Edit: Aha, pont úgy. Nem! Itt nem halt meg senki. Csak majdnem kikapartam Arcsi szemét. Azért mert, na folytatom. Ott tartottam, hogy találka vége, búcsúzkodás, és hogy még találkozunk, mert csudijól éreztük magunkat. Éccaka úgy aludtam el, hogy mosoly játszadozott a szájamon.
Másnap msn-ezünk, reflektálunk az előző nap eseményeire, mert szeretjük analogizálni a történéseket.

Zita: Analizálni.

Brigi: Első alkalommal? Hejj, jól toljátok, Edit!

Edit: Reménytelen vagy. No, egyszercsak arra terelődik a szó, hogy ki hogy nézett ki tegnap. Mondtam, hogy csak épp felkaptam valamit, mert nem vagyok híve a nagy csinnadrattának. Erre azt válaszolja, hogy arra nincs is szükség, viszont kicsi a mellem, ami rossz pont. Lányok, én köpni-nyelni nem tudtam. Elég hülye humora van a pasinak, gondoltam, most is csak szórakozik, úgyhogy vettem a lapot, és jöttem neki Pamela Andersonnal, és hogy hehehe. Aszongya, na az jó nő. Tényleg hülye humora van. Nagyon hülye humora. De még állom a sarat, mert nem vagyok olyan picsogós meg sértődős, mint Ka…

Kati: Parancsolsz?

Edit: Hogy ízlik a tea?

Kati: Ja, az fincsi.

Edit: Kérdezem tőle, hogy akkor még mi nem volt rajtam rendben. És elkezdi so-rol-ni. Értitek ezt? A cipőm nem tetszett neki, a hajam színe olyan, mint az alvadt vér, minek tűztem fel, a felsőm meg leszorította a mellem, ami amúgy is kicsi. Nekem! Ekkor döbbentem rá a felismerésre, hogy nem viccel. Mit szépítsem a dolgot: kiborultam. Ő persze aztán visszakozott, hogy amúgy csinos vagyok és jól állt a harisnyám. Értitek? A harisnyám! Pedig olyan jól indult az egész. Szerintem valahogy kiderült az ő számára is, hogy nem esett jól, amit mondott, mert azóta próbálja jóvátenni. De én már nem tudom, hogy akarom-e. Tényleg ennyire képtelen udvarolni és ennyire érzéketlen mindegyik pasi?

Kati: Ó, nem, Patrik ő nem! A nőknek állandó és rajongó imádat, szépségük visszaigazolása és gyengéd szavak kellenek, attól lesz nedves a bugyi, hihi!

Brigi: Katikám, a bugyinak fasz kell, ez tudományosan igazolt tény.

Kati: Báhh, Brigi, annyira illúzióromboló tudsz lenni!

Brigi: Nem mondhatok mást, csak ami vagyok.

Kati: Te jó ég, mióta olvasol Shakespeare-t? Az én Patrikommal mindenesetre sose volt ilyen galiba. Első alkalommal megmondta, hogy neki cakli-pakli tetszek, bár az tény, hogy nekem nagyobb mellem van, mint neked, Edit.

Edit: Ne viccelj, hogy lenne már a tied nagyobb? Maximum egy leheletnyivel, de ennyi gyerek után ez nem csoda.

Brigi: Idehívjam a pincérsrácot, hogy eldöntse?

Edit: Nyugodj meg, Brigi, el tudom ezt dönteni magam is.

Brigi: Oké, lányok, várjatok még a catfighttal, mindjárt hozok közönséget.

Kati: Itt maradsz! Brigikém, igazán nem tudnál csak egyszer egy kicsit simulékonyabb lenni, vagy csak simán csukva tartani a szádat?

Brigi: Ehhehe, erről jut eszembe, nekem is udvaroltak ám egyszer.

Edit: Tényleg? Ez biztos?

Brigi: Naná, hogy. Azt mondta a pasi, hogy szép szopós szám van, olyan tesztelnivaló. És valóban letesztelte, szerintem eléggé tetszettem neki.

Zita: Ácsi-ácsi. Alapvetően rossz irányból álltok hozzá a problémához, úgy vélem. Ez a tetszés-dolog is abszolút irreleváns és egyben marginális kérdés. Hát nem vagyunk mi állatok. Épp az intelligenciánk emelt ki minket az állati, értsd: agyatlan ösztönlények sorából, és tett minket a teremtés koronájává. Az embert nem a külseje határozza meg, ugyan: az intelligenciája, hogy mit mutat fel az életben, a tudományos munkái. Meséltem már a legújabb tanulmányomról?

Reni: Hagyd, Zita. Már a mandalám se érdekelte őket, a te firkálmányod még annyira se fogja.

Zita: Hogy szavamat ne feledjem, ott tartottam, hogy legutóbb az ecetmuslinca szexuális viselkedéséről írtam. A hím egyedekre jellemző udvarlási gesztusok nem sokban különböznek a hím emberpéldányokéitól, mindkettő genetikailag meghatározott mintázat szerint udvarol. A muslinca mit ér el vele? Lecsapják. A férfi mit ér el vele? Kikaparjuk a szemét. Udvarolni tehát felesleges cselekvéssor. Quod erat demonstrandum.

Kati: Ne merészeld az én Patrikomat egy nyavalyás kis zümihez hasonlítani! Ő igenis célhoz ért az udvarlással: kimondtam a boldogító igent, és azóta is nagyon-nagyon-nagyon boldogok vagyunk.

Brigi: Ja, a zümi beleszállikált a pókhálicába.

Reni: Aha-aha, a pókháló is mandala alakú! Viszont hogy visszatérjek az udvarláshoz: nekem olyan sok tapasztalatom nincs ez ügyben, de direkt nincs, tényleg, mert én direkt próbálom transzcendentálisan megélni az életet, abba pedig nem fér bele a fizikai és verbális udvarlás. De azért az tökre igaz, hogy a léleknek szüksége van simogató szavakra, mert anélkül kiszárad, akár a kóró. Meg azért az is igaz, hogy sok múlik a pasi csillagjegyén. Patrikot ismerjük: rák – túlcsorduló érzelmekkel, de ha teszem azt Arcsibald mondjuk valami durván földhözragadt földjegy, akkor ne is számíts kedves szavakra.

Brigi: Már megint ez a baszotéria-maszlag, Rencsikém. Minek flitterezni a dolgot, Arcsi gyerek csak szimplán bunkó, dobni kell, mint a vihar.

Edit: Komolyan gondolod, hogy ez a megoldás? Nem lenne jobb megbeszélni vele, hogy tulajdonképp miért viselkedett így?

Kati: Hát Patrik sose vetemedne ilyesmire. Ő…

Edit: Gyengéd, odaadó, minden nap udvarol neked, Tündérbogaramnak hív, vesz neked virágot, bonbont, hazahozza a gyerekeket az oviból, mindig észreveszi, ha új frizurád van, meg is dicséri, és félrekúr a Daniellával a cégből.

Kati: Csak azért mondod ezt, mert irigykedel.

Edit: Nyilván. De lányok, én döntöttem: nem hagyom Arcsit, mert amúgy egész jól néz ki. Szerintem kilistázom az ilyen hatásos udvarlószövegeket, és elküldöm neki wordben, hogy tanulja meg. Az ilyeneket lehet kombinálni is, nem? Na, segítsetek már egy kicsit! A Kincsecském például nagyon aranyos, nem? Olyan eredeti, csak nekem szóló. Nem is olyan reménytelen a helyzet, mint hittem.

Brigi: Mennem kell, csajok, vár a meló. Csáó mindenkinek!

Edit: Hé, Brigi! Szerinted jó az, ha ilyet is felírok neki, hogy „Lelkemet vidámító kiscsillag, mely az égbolton tündököl még a Hold fényét is elhomályosítva”?

Brigi: Jó lesz az, bazmeg. Kurvára kibaszottul jó.