Váj mí kolegina is ihletet kapott, így az alábbi posztot van szerencsém most leközölni.

Sanyarú sorsa úgy hozta, hogy egy kis vagy közepes városban, urambocsá’ faluban rakta le a gólya. Első 1,5-2 évtizedében nem is volt különösebb baja a földrajzi leosztással, viszont egy idő után kinyílt a virtuális világ. Számára is. Azóta fogalmazódtak meg benne mindenféle komplexusok, de pszichológust nem keres fel, mert az „milyen már”. Megszólná az egész mikroközösség.
Ennek a típusnak két főbb altípusát különböztethetjük meg.

1. A szaksulit/gimit végző, utána otthon (leginkább szolgáltatóiparban) elhelyezkedőt. Ő az, aki az 50 szavas angol/német tudásával a kasszában, a pult mögött, az „egy újabb kört kérek” rendelések szüneteiben a (jobbára külföldi/nyugati) fehérhercegről álmodik. A ló nem lényeges, hacsak nem modernkori paripa, amit lóerőben mérnek.

- Te, figyelj, Yvett, ez a vörös pasi már napok óta jön be ide nyitás után egy kávéra.
- Milyen vörös pasi?
- Hát ott a 3-as asztalnál. Ne mondd, hogy te még nem láttad?
- Hát, az én műszakom alatt még nem jött ide.
- Húúú, gondolod, hogy miattam jön?
- (Yvett, nagyon elkámpicsorodva): Háááát, lehet, bár nem hiszem
- Azt hallottam, hogy a Wunderbaum multi egyik német kisfőnöke. Vajon, mennyit kereshet? Biztos, van céges kocsija, ezeknek mindig van. Meg céges szabijuk mindenféle szigeteken.
- (Yvett, az irigységtől citromsárgán, hogy ő még nem látta eddig a potenciális áldozatot): Áááá, az csak a nagyfőnököknek van, az ilyen csicskák, mint ez még kocsit sem kapnak.
- Hát lehet, de azért én bevetem magam, próba-cseresznye!

És valóban beveti magát, amit a Wunderbaum multi német kisfőnöke általában (ha nem bálna-méretű bányarém az illető) hálásan is fogad. És bár van céges kocsija, és a „mindenféle” szigeteken történő nyaralásait is a cég fizeti ilyen-olyan formában, viszont családja is van otthon, minimum egy babócával és takaros, tüchtig asszonykával, akiket a világ minden kincséért sem hagyna el egy ilyen mindenre kapható kis tanyasi ribi miatt. A kiküldetési időtől függően hülyíti hősnőnket tartós kapcsolattal (és a vele járó anyagi támogatással), vagy akár válással, ha több mint egy évig tart a kelet-európai száműzetése. Aztán persze lejár a „száműzetés”, és a vörös lovag még a telefonszámát is megváltoztatja, nehogy a nyomára bukkanjanak. Hősnőnk pedig új madár után néz, rendületlen hittel (előbb persze telesírja az ágyneműjét a lelketlen Hans miatti fájdalmában). De ő akkor is megmutatja! Mindenkinek!

2. A kisvárosból származó főiskolát/egyetemet végzett/végző. Ő már nem elégszik meg pusztán annyival, mint az „otthon ragadt” ex-osztálytársa. Elvégre ő „értelmiségi” vagy legalábbis az lesz. Akárki meglássa. Elkerülve a fővárosba vagy nagyobb egyetemi központba, rögtön felméri a terepet. Az őshonos sznobkörökbe esélye sincs bekerülnie, mivel azok kihalásos alapon működnek. Maradnak a külföldiek. Persze a legtutibb, ha valami diplomata-csemetét sikerül megfűzni egy flancos afterpartyn, de ez azért viszonylag ritkán jön össze. Pláne az agrármérnöki vagy esztétika-néprajz szakról („nemzetközi kapcsolatokra kellett volna jelentkezni, afrancba!”).
Ám aki nagyon akar, annak ugye előbb-utóbb sikerül, legkésőbb az első év végén (akinek utána se, az válasszon olyan szakot, amiből meg is él).

- Szia Rodrigó! Múlt héten nem voltál a póker/roulett klubunkban (Ahova általában meghívják 1-2 koktélra a későbbi szopás reményében, de még életében nem játszott. 1 centes alapon sem). Mi történt?
- Tudod, apám hazarendelt, mert állítólag túl sokat költök.
- Nemár! Mégis mennyit buktál?
- Á, csak úgy 30 ezer körül. Nem is egy nap alatt ment el, hanem egy hét alatt. Nem értem, mit baszakszik velem?
- Fúúú, tényleg? 30 ezer forintért, ennyire kiakadni?
- Nem forint, euró!
- (Zavart nyögvenyelés): Nemááár, akkor is, micsoda smucigság ez? (Életében nem látott egyben 1000 eurónál nagyobb összeget. Semmilyen pénznemben.)
- Hát na, nekem mondod? Képzeld! Most már limitet tett a cardomra!
- (Menekülésre kész pozícióban): Fúúú, nem mondod?! És mennyit?
- Ááá, heti 15 ezer euróra csökkentette. Mekkora köcsög!
- Aaaaaz! Ezt nem lett volna joga megtenni! (Még mindig nem tud elképzelni 1000 eurónál nagyobb összeget egyben, de már képzeletben osztja, hogy ebből a 15 ezerből mire tudja levenni a csávót).

Ha mákja van, akkor Rodrigót megfogja magának arra az egy egyetemi évre. Ha még nagyobb mákja van (azaz extrém mélytorkos és anál is játszik), akkor akár egyetem végéig is lekötheti (bár ekkor is csak a „futottak még” kategóriában van számon tartva, elsőként.
Maximum).
Arra viszont, hogy Rodrigó feleségül vegye valaha is, nagyjából annyi az esélye, mint az „otthonragadt” ex-osztálytársnőnek Hansszal, a Wunderbaum multi német kisfőnökével.

Fájdalmasan precíz kis munka, számos frappánsan jellemző motívummal.
Köszi váj mí!