- Most mit izélsz? Hát nem pont arra van a mobil, hogy BÁRMIKOR utol lehessen minket érni és mi BÁRMIKOR felhívhassunk BÁRKIT?
- Ja, de. Végülis igen…
- Nah, erről van szó, kisanyám.

Az unaloműző hosszabb busz- vagy vonatutak alkalmával megfigyelhető jelenség. A Cosmopolitant már kiolvasta, Coelhóba most nincs kedve belekezdeni, a mobilos sudokut unja. Ezért találomra kiválasztja telefonkönyvéből egyik rég nem látott ismerősét, és hívást kezdeményez.

- Sziaszia, Glória vagyok! Mizu veled? Ezer éve nem hallottam felőled, mesélj!
- …
- Mi? Ja, hogy Németbe’ vagy? Nem tudtam, bocsi. De ha már felhívtalak, igazán mondhatnál pár szót.
- …
- Na jó, akkor legközelebb. Szia-mia!

A balul elsült beszélgetés miatt az útból csak szerény 2 perc telt el, ezért az unatkozó utas újabb beszélgetőpartner után néz.

- Sziaszia, Glória vagyok! Mizu veled? Ezer éve nem hallottam felőled, mesélj!
- …
- Én is buszon vagyok, nem gáz, beszélhetsz nyugodtan.
- …
- Rendben, akkor később visszahívlak. Szia-mia!

Azért rendszerint összejön végül egy közlékenyebb társ a vonal túlsó végén, aki vevő egy könnyed csevejre, és akinek jóvoltából a kényszerű buszozással töltött órák gyorsabban szaladnak a hívást kezdeményező fél legnagyobb örömére.

A hivatalos ügyeket intéző táskájából kikeresi az előzőleg akkurátusan összehajtogatott papírt, melyre otthon felírta a hivatal elérhetőségét; vagy a számlát, felszólítást, idézést kapja elő, és akcióba lendül.

- Eööö, jó napot kívánok, Szebenyi Kinga vagyok, Galgamácsa Retek utca 78. szám alatti lakos, és be szeretném jelenteni a vízórával kapcsolatos problémámat.
- …
- Hátööö az a fő baj, hogy folyik a víz, hehhehhe, ez tulajdonképpen még nem baj, na de az a gondom, hogy a vízóra nem pörög. Pontosabban nem is az én vízórám, hanem a szomszéd bácsié, akit én gondozok. Pontosabban nem is én gondozom, csak néha ellátogatok hozzá.
- …
- Ööö, arra gondoltam, hogy talán én utánanéznék a dolognak, vagy meg se próbálkozzak vele, mi a véleménye?
- …
- Átkapcsol máshova? Jó, várok.

Vár. Pár másodperccel később.

- Eööö, jó napot kívánok, Szebenyi Kinga vagyok, Galgamácsa Retek utca 78. szám alatti lakos, és be szeretném jelenteni a vízórával kapcsolatos problémámat. Ja, hogy ön az megint? Úgy tűnik, nem sikerült kapcsolnia a melléket. Jó, várok.

Megint vár.

- Eööö, jó napot kívánok, Szebenyi Kinga vagyok, Galgamácsa Retek utca 78. szám alatti lakos, és be szeretném jelenteni a vízórával kapcsolatos problémámat.
- …
- Akkor megint nem sikerült. Nem baj, megadom a számomat, ezen legyenek kedvesek majd visszahívni.

És a számot tényleg megadja. Ennek köszönhetően az egész utazóközönség informálódik arról, hogy Szebenyi Kingának, Galgamácsa Retek utca 78. szám alatti lakosnak most nem sikerült utánajárnia a vízóra működésképtelenségének idegőrlő titkára, és hogy pannonos a mobilja.

A lelkiző a legkitartóbban és leghosszabban telefonálni képes fajta. Már amikor felszáll a járműre, a fülén van a telefon, és általában még a leszállási szándék se vet véget a halaszthatatlan diskurzusnak, függetlenül attól, hogy 5 percig vagy ¾ óráig tart az út. Ezalatt a lelkizős végig hangosan beszél, erőteljesen gesztikulál, mindezt világfájdalmas arckifejezéssel spékeli meg, az utasokról pedig tudomást se vesz. Az ő problémája mellett minden apróságnak tűnik. Hogy más nem tud tőle olvasni, zenét hallgatni, akármit csinálni, vagy akaratlanul is a lelkizős magánéleti szerencsétlenkedéseinek részese lesz, az őt nem zavarja. Muszáj elpanaszolnia a vonal túlsó végén lévő barátnőnek, hogy

- Ki vagyok bukva! Az Ede múltkor a céges bulin látványosan hanyagolt, semmibe vett, mintha ott se lettem volna! Végig a Linával kavart, pedig az Ede eddig mindig olyan értelemben beszélt, hogy mi összetartozunk, nekünk dolgunk van egymással.
- …
- Nem, azt még nem mondta, hogy szeret, de már csókolóztunk. Nem is egyszer. Istenem, hogy csókol! Mindig beleborzongok. (Az utazóközönség próbál mással foglalkozni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem hallaná. De hallja.) Viszont attól tartok, hogy (itt kissé lehalkítja a hangját, de azért még mindent jól hallani) megdugta a Linát.
- …
- Nem, ez csak ilyen sejtés, de majdnem biztos vagyok benne. Úgyis ki fogom deríteni, ismersz. Különben meséltem már a Bazsiról, az Ede haverjáról? Na, az viszont nagyon próbálkozik nálam.

Aztán szóba jön a Bazsi haverja is, aki az Edének nem spanja, sőt rosszban vannak, tehát lehet, hogy a Bazsi haverjával kéne féltékennyé tenni az Edét, de ezt már nem tudjuk meg, mert a végállomásnál, 42 percnyi, végtelennek tűnő vonatút után leszáll a nő, és magával viszi a történet minden bizonnyal érdekfeszítően izgalmas és egyben elgondolkodtató végkifejletét.

A családot távnevelő, háztartást távvezető annyira felelősségteljes anya és feleség, hogy lélekben még akkor is otthon van és a család jólétét szolgálja, amikor fizikai megvalósulásában épp utazik, azaz nincs otthon.

- Szervusz Miklósom! Hazaért már Gyurika a suliból? Még nem? Jó, ha megérkezett, MINDENKÉPPEN mondd meg neki, hogy a csirkepörkölthöz van csemegeuborka a hűtőben. Szalvétát is használjatok, mert a Gyurci szája múltkor is maszatos maradt, pedig már nagyfiú. És csak akkor engedd tévézni, ha már megcsinálta a leckéjét, és FELTÉTLEN mondd meg neki, hogy ha hazaértem, átnézem a házi feladatot, tehát ügyesen, alaposan oldja meg!

Mindeközben gyakran körbepillant, hogy vajon mindenkiben kellőképp tudatosult-e az ő páratlan szervezőkészsége és utánozhatatlan gondoskodás iránti affinitása. Örömmel jelentem, mindenkiben tudatosult.

A komplexusokkal küzdő az eddig ismertetettek ellenpólusa. Soha nem kezdeményez beszélgetést, és amikor megszólal a telefonja, összerezzen, „bocsánat, hogy élek”, valamint „ez volt a legvállalhatóbb csengőhang a mobilomon, bár tudom, hogy ez is igen zavaró” arcot vág. A zöld gombot megnyomva elpirul, kurta igenre és nemre korlátozza a válaszait, szélsőséges esetben a tömegközlekedési eszköz oldalának fordulva, mintegy a világ szeme elől elrejtőzve, kezét szája elé téve tájékoztat. Aztán amint véget ér az így is túl hosszúra nyúlt, dagályos és kínos beszélgetés, telefonját egy hirtelen mozdulattal a táska mélyére süllyeszti, és próbálja elfelejteni az előbbi kellemetlen perceket. Reméli, hogy talán ezúttal sem lincseli őt meg a feldühödött tömeg.