Most egyelőre ne keressük az okokat és a miérteket. A lényeg, a végkövetkeztetés, a summázat, hogy a szimpatikus, fiatal pár úgy dönt, összeköti egymással az életét. Kitűzve a jeles nap dátuma, minden klappol, a vendégsereg száma is közelít a véglegeshez (a szűk családi kör körülbelül 74 főre gyarapszik, mert a Manyi nénit, a menyasszony egykori óvodástársának a nagynénjét nem lehet nem meghívni, ugyanis sértődős). A nagy esemény egyik fő buktatója az esküvői fotózás. Itt dől el, hogy a házasság szent intézményében ki lesz a fedélzetmester és ki az egyszemélyes mannsaft. Legalábbis ezzel lehet megnyugtatni a férfiakat, hogy kétesélyes a dolog, de az a nagy büdös valóság, hogy nem. Esélyük sincs. Ha ugyanis a férfi határozott fellépésének köszönhetően eléri, hogy az esküvői fotózás elmaradjon, a nő úgy megsértődik, hogy a férj élete hátralévő részében a „kiengesztelés” nevű játékot lesz kénytelen játszani. Ha pedig a nőnek sikerül meggyőznie a férfit az esküvői fotók létjogosultságáról és szükségességéről (az Evelinéknek is volt, nekem is kell), az ifjú ara kivirul, az ifjú vőlegény pedig 10 évet öregszik. Később próbálja bemagyarázni magának, hogy helyesen döntött a kérdésben, először önnön logikáját felhasználva, aztán az alkoholizálást segítségül hívva, végül mindenről lemondva, a (nézett és nem űzött) sportba, autókba-motorokba stb. (= általunk igencsak lenézett hülye-részeg-disznó-pasis dolgokba) fojtva bánatát.

    Tehát akkor a házasulandó felek közösen elhatározzák, hogy lesz esküvői fotózás.
Ehhez elengedhetetlenül fontos a profi esküvői fotós, aki a lenyűgöző részletekre, a kreativitásra, az emlékezetes pillanatokra és az önfeledt boldogságra fokuszál. A helyszínt előzőleg egyezteti az ifjú párral, ami vagy a Margit-sziget kies tájéka csobogóval, pázsittal, virágokkal, rengeteg zölddel; vagy a Gellért-hegy a városra nyíló lélegzetelállító panorámával; vagy a kastélypark szekérrel, lugassal, hordóval, esetleg pej paripával vagy szamárral. Rossz idő esetén pedig a kastély egyik impozáns szobája biedermeier berendezéssel és kristály csillárral.
A fotós első instrukciója az, hogy megörökítendő személyek viselkedjenek természetesen. A férfi zsebre vágja a kezét, aztán kontraposztba helyezkedik, amit sűrűn váltogat. Esetleg felveszi a „csak ezt éljem túl” arcot. A nő pedig alkalomhoz illően bepucsít és kidomborít, majd kacéran oldalra dönti a fejét.
A fényképész ezt látva inkább azt javasolja, hogy játsszanak faun-nimfás kergetőzőset, fa mögül kikukucskálósat:

 Az élet szekerén egymás mellett haladósat-jegygyűrű direkt jól látszósat:

 Aztán egy kreatív képet kattint, melynek témája: A feleség, aki tenyerén hordozza férj-urát:

 Majd egy keringőzős fotó csattan el, háttérben aloe verával és unatkozó vendégekkel (érdemes megfigyelni jobboldalt azt a srácot, aki nyomorában már moonwalkozni próbál):

 Panorámás képre is nagy az esély, naplementével, az ártatlanságot jelképező fehér rózsával, mely növény biztosan visszaköszön a vőlegény zakójának hajtókáján is:

 Végül pedig a kastélyszoba: A csillár csak jelzésértékű, de Napóleon kőkeményen betársul a programba, befigyel még egy böhöm szekrény és egy Ace Ventura-frizurájú kandalló is. A férfi pedig a nő vállába kapaszkodik, annyira frusztrálja a környezet:

    A fényképek elkészülnek, a fotós sok boldogságot kívánva eloldalog, a nő pedig 1 hét múlva felrakja wiw-re a képeket egy új albumba „Életem legszebb napja” címmel. A férj is feltölt önszántából (= közös megegyezés alapján) egy képet, de csak kis méretben, eldugva a többi profilkép közé. Két nap múlva leszedi, és nem érti magát, hogy volt képes ilyen pózokat produkálni.

Mentség: A nő viszont elégedett: nem véletlenül adott le 2 nap alatt 5 kilót, ment el manikűröshöz-kozmetikushoz-pedikűröshöz-fodrászhoz. A fényképeken álomszép, és sugárzik a boldogságtól. A többi nem számít.