Útjavító munkás az, aki utak mentén vagy a járdán feketére cserzett, csupasz felsőtesttel, lapáttal a kezében áll vagy ül, esetleg fekszik. Legleleményesebb fajtája reggel 8-kor feltűnés nélkül bemászik az árokba, délután 6-kor pedig feltűnés nélkül kimászik onnan. Közben alszik vagy Tunnel Rat-et játszik, de semmiképp sem dolgozik.
Természetszerű megnyilvánulása a hamvas 14 és érett szépasszony 50 közötti nők felé:
1. Helló-belló!
2. Helló-helló-helló!
3. Füttyszó ereszkedő, majd emelkedő dallammal
4. Füttyszó emelkedő, majd ereszkedő dallammal
5. Sunáználak!
6. Az előző öt pont bármilyen variációban.

Bár túl sokat nem érdemes beleképzelni ezekbe a mondatokba – a vulgáris tetszésnyilvánítás munkáséknál csak a réteghez tartozás egyfajta verbális kifejeződése -, de attól még nekünk, nőknek szólnak, ezért biztos, hogy valamiképpen reagálunk rájuk.

 A jégkirálynő a beszólást követően rájuk se néz, sőt, fensőbbségesen és méltóságteljesen elfordítja a fejét. Megigazítja a haját, az órájára pillant, és sietősre veszi a lépteit. Legközelebb mégis direkt megint arra megy.
Az idétlenül vihogók idétlenül vihognak. Jellemzően a tizenéves korosztály második feléből kerülnek ki. Ők azok, akik még nincsenek tisztában veszélyes (végzetes) női vonzerejükkel, s így nem tudják, hányadán álljanak a jelenséggel. A röhörészés már oviban és általánosban is bejött, itt is működni fog.
A szárnyakat kapó jó néven veszi a bókokat. Valószínűleg súlyfelesleggel küzd, pattanásos vagy 7 dioptriás szemüveget hord, de mivel arra jártában éppen mellkidobós felső van rajta, a munkások pedig csak ARRA koncentrálnak, a siker teljes. Általában elpirul, elmosolyodik, és lelassít, hogy minél tovább sütkérezhessen az elismerésben.
A bratyizóssal biztos, hogy történt valami jó aznap: fizuemelést kapott, összejött a legjobb barátnője pasijával, thai-masszázson vett részt. Jókedvében keblére ölelné a világot, ezért nemcsak visszamosolyog, de még köszön is, esetleg integet. A munkásemberek ezen úgy megdöbbennek, hogy zavarukat leplezendő elkezdenek dolgozni. De gyorsan rájönnek a tévedésre, és visszarendeződnek eredeti statikus pozíciójukba.

     A nő első dolga lesz otthon/randin a párjának elmesélni (felháborodva, röhincsélve, büszkén vagy boldogan), hogy egyszerűen nem tud úgy végigmenni a rakparton/Kazinczy utcán vagy bárhol, hogy utána ne füttyentenének. Még ha ribancosan öltözködne és kihívó lenne. De nem. Egyszerűen nem érti.

    Ennek üzenete metakommunikatíve: A személyes kisugárzásomnak, az arcomra írt intelligenciámnak és alakomnak hála olyan jó nő vagyok, hogy mindegyik ujjamra jutna legalább három pasi, úgyhogy becsülj meg.
Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy a koszos zoknit a szennyesbe, és nem az étkezőasztalra teszed.

    Az intelligens és szenzibilis férfi levágja a szituációt, és sűrű bólogatások közepette biztosítja a nőt afelől, hogy ő tényleg szép és különleges.

    De azért a büdös zoknit otthagyja…