- Naaagy-naaaaaagy szeretettel köszöntök minden apró-cseprő lurkómanót ezen a napsugaras, gyönnnyörűen szépséges tavaszi délelőttön!! Hogy ityeg a fityeg, balambérok? Jól? Nekem is! Mert naagyon-naagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek, hisz (énekli) ez a nap más, mint a többi, ezt ti is jól tudjátok. A nap is másként kelt fel ma reggel, és színpompázatosan szórja ránk fíínom, meleg sugarait. Érzitek?
- Iiiigeen!
- Naaagyon jó! Az a hózencsúzlis fiúcska is ott, a második sorban, aki épp egy legyecske szárnyát tépegeti ki?
- Iiiigeen!
- Naaagyon jó! Akkor gyorsan be is mutatkoznék nektek: én vagyok a Katus néni, de hívjatok csak Katusnak, Katónak vagy Katkának, mert hát nem vagyok én olyan öreg!

- trillázza Katus, Kató vagy Katka, aki általában valóban nem olyan öreg, de ha ötvenéves lenne sem lehetne róla teljes bizonyossággal megállapítani az életkorát tökélyre fejlesztett camouflage-ának köszönhetően. Ezen camouflage elmaradhatatlan részei a kárómintás vagy pöttyös, színes zokni (lábtyű), hosszabbacska kord szoknya virágmintával, jó kis szellős lenvászon ing, nyakban fityegő eská nyaklánc görög- és sárgadinnye magokból felfűzve, pirospozsgásított arc, úthengerrel rögzített mosoly, a jéghegy csúcsán a pont pedig a kétoldali fonott copfocska.
A mosolytündér két lábon járó szeretetgombóc mind külsejét, mind az élethez való hozzáállását tekintve. Jellemzően dús keblére ölelné az egész világot, holdvilág képén gödröcskék játszadoznak. Immádja az életet, immádja a gyerekeket: kacagásukat, kreativitásukat, ártatlan kis bocicsecsemőségüket.
Harmincévesen elhatározta tehát, hogy sose nő fel, és ehhez tartja is magát. Időszakosan rábízott kis porontyaival együtt futkároz, fogócskáz, kacarász, szaladgász, lelkesedik. És programokat szervez, de nem is akármilyeneket: kreatívat, ééérdekeset, izgiset, amivel le tudja foglalni akár órákra is az átmenetileg sörsátorba húzódott szülőkkel rendelkező gyerkőcöket.

- Nnna. Most, hogy ilyen szépen megismerkedtünk egymással, indul a mandula, kezdődhet a móka-kacagás! Jó lesz?
- Iiiigeen!
- Naaagyon jó! Azt fogjuk csinálni, hogy amit ti akartok, mert itt mindent lehet ám! … Hehhehe, te kis huncut, egyem a szívedet! Nem, sarat nem dugunk fel a játszópajtásunk orrlyukába, hanem ehelyett tudjátok, mit fogunk csinálni?
- Iiiigeen!
- Pont azt, ügyesek vagytok! Tehát akkor lehet gyurmázni meg gyöngyöt fűzögetni, sőőőt, még nyomdázni is fogunk krumplival, sőőőt, festhettek is az ujjacskátokkal! De ami a legsőtebb, hogy ott üldögél egy kedves-aranyos néni, aki annyira kedves-aranyos, hogy kifesti a pofikátokat. Szeretnétek Voldemort bácsi lenni?
- Iiiigeen!
- Háhháhá! Ez beugratós kérdés volt, mert a Voldemort bácsit nem szeretjük, olyat nem is festünk ám. Ehelyett viszont katicák, mackók vagy pillangók lesztek. Jó lesz-e?
- Igen.
- Naa, kicsinykét lelkesebben! Nem hallom azt az igent!
- Iiiigeen!
- Így már sokkal-sokkal jobb. Tessék, kiosztom a gyurmát, aztán szép ügyesen dolgozzatok vele, hadd legyen rátok büszke anyuka-apuka.
Örömmel látom, hogy jó sokan szeretnétek gyurmázni. Jajjaj, de sokan. Na, ez elfogyott.
Nem mondod, hogy te is gyurmázni akartál? Nem hiszem, nem olyan kislánynak tűnsz te. Hanem sokkal inkább olyannak, aki egy széép, színes láncocskát szeretne fűzni gyöngyből! Ejnye, olyan szavakat nem használunk, hogy „szart”. Naa, ha elkezdesz sírni, én is nagyon-nagyon szomorú leszek, és lehet, hogy még a napocska is eltűnik bánatában, és ha eltűnik, a kismadárkák a fészekben dideregni fognak, fázósan bújnak össze, majd megfagynak. Hát nem jobb ehelyett gyöngyöt fűzni?
Jó, akkor már adom is a piros meg a kék meg a zöld meg a bármelyik gyöngyöcskét, mert itt bármit lehet csinálni!

A mosolytündér egyfajta kreatív polihisztor: zene iránti fogékonysága már kiskorában megmutatkozott, a legkülönfélébb hangszereken játszik, melyek még inkább feldobják az amúgy is rendkívül jó hangulatot. Tangóharmonikázik, gitározik, cintányérozik, triangulumozik, sőt, saját bevallása szerint még az Eustach-féle kürtön is tud játszani.
A gyurmaigluk elkészülte után alkalmi zenekart verbuvál, énekeket tanít meg a maszatos, de lelkes kiskölköknek.

- Miután ilyen nagyon ügyesek voltatok, és mindenki szépeket csinált, tanulni fogunk egy dalocskát. Elhoztam magammal Pirikét, a gitáromat, aki majd segít nekünk, hogy szép ügyesen énekeljünk. Szia Pirike, üdvözöld a gyerkőcöket! Plimm.
Úgy látom, Pirike is egyből megkedvelt benneteket, úgyhogy nosza rajta telepedjetek körém a fűbe, és figyeljetek. Szájadat betedd, s nyisd ki füledet, nyisd ki ezt a kiskaput.
Először eléneklem egyben a dalocskát, utána pedig soronként tanuljuk meg. Aki a legügyesebb lesz, megkapja a cintányért, és kedvére püfölheti, mert itt mindent szabad.

Á-bé-cé-déééé, rajtam kezdéé,
Anagy bölcsességet,
Anagy eszességet,
Ábécédéééé, rajtam kezdéé.
Enn-ó-pé-kúúúú, a nagy torkúú,
Mind megisszaa bort,
Vígan rúgjaa port,
Enn-ó-pé-kúúúú, a nagy torkúú.
Iksz-ipszilóón, most ne sírjóón,
Sőtinkább vigadjon,
Búna kuta tadjon,
Iksz-ipszilóón, most ne sírjóóóóóón.

Ugye hogy milyen jópofa volt? Akkor most soronként együtt: ábécédé, rajtamkezdé. Nagyon jó, csak így tovább!! Anagybölcsességet. Kitűnő! Vá-vá-várjunk. Piros pólós fiúcska ne a Boci-boci tarkát énekeld, mert azt már mindenki ismeri. Tessék szépen jó kisfiúnak lenni és velünk együttműködni, mert nem lesz cintányérozás, irgum-burgum.
És igen, közben körünkbe érkezett egy apuka is, akit sok szeretettel üdvözlünk. Csak nem kell máris elvinnie Bazsikát? Ó, de szomorú. De ha már itt van, megkérjük, hogy cintányérozzon, kedves apuka, mert ugye mindenki nagyon-nagyon örülne neki?
- Iiiigeen!

A kedves apuka pedig tényleg beáll, tényleg cintányérozik, és megfogadja, hogy legközelebb nem esik bele a csapdába, okosabb lesz stb. VAGY itt helyben lenyomja a gitárt a mosolytündér torkán. Végül mégis inkább az első verziónál marad, mert úriember, és mint ilyen, nem alkalmaz feleslegesen erőszakot, pláne hölgyekkel szemben nem. De azért csak meg kéne várni ezt a nőt a parkolóban… Nem.
Az önfeledt cintányérozást a mosolytündér legszélesebb mosolyával és egy mézes negróval köszöni meg az apának, aki félszeg mosollyal elfogadja a jutalmat, felkapja a gyereket, és Carl Lewisként besvungol vele a családi autóba.

Ám mint minden jónak, egyszer a gyermekfoglalkozásnak is vége szakad, a mosolytündér búcsúzni kényszerül.

- Lement a nap, ütött hát az óra; nincs másra idő, csak egy búcsúszóra. Emlékezzetek rám jó szívvel; Katusra, kinek minden verse rímel.
Remélem nagyon-nagyon jól éreztétek magatokat, mert én nagyon-nagyon jól éreztem magam veletek! Na, indulandusz-lódulandusz, a zebránál mindig nézzetek körül, lefekvés előtt pedig tessék fogat mosni. Szevasz tavasz és szióka-mióka mindenkinek! Jók legyetek!

Majd miután az utolsó gyerkőc is eltűnik a látóhatáron, a vidám mosolytündér nagyot sóhajtva belepakolja bőröndjébe a kellékeit, végigsimítja és vállára akasztja Pirikét, a gitárt, majd felkeresi a főszervezőt, akinek kurvára szét fogja rúgni a seggét, ha megint egy ezressel átbassza, mint a múltkor.

(A felvetést és az ötletet köszönöm kIárának!)