A jó fej csaj mindenki kedvence. Egyszerűen imádják az emberek, mert kedves, aranyos, jókat lehet vele dumálni, mindenkihez van egy-két barátságos szava. Biztat, meghallgat, programokat szervez, szükség esetén lelki segélyt nyújt.
Bárhol megjelenik, ő lesz a társaság középpontja, aki kiváló kommunikációs képességének és emocionális receptorainak hála az odaútról is frappáns, izgalmas és rettentően érdekes történetet ad elő. Hiába, vele mindig történik valami. Vagy inkább ő maga az, akinek személyisége és jelleme ilyen sokszínűségre és fordulatokkal teli eseményekre predesztinálja őt az életben? Igazából nem tudja eldönteni, de inkább az utóbbi felé hajlik.
- Sziiiasztok, de jó titeket újra látni! Hogy vagytok?
- Á, semmi különös. És veled?
- Na, akkor mesélek. Nagyon durva, hogy milyen kalandos utam volt idáig. Felszálltam a kombínóra, ebben eddig semmi különös nincs, mert azért elég sokan utazunk azzal. Na de, sétagaloppozok hátrafelé a villamoson, erre meg látom, sőt, hallom, hogy egy nem szomjas srácokból álló banda nagyban énekli az Az a szép kezdetű nótát. Hát ha már hallottatok hamis kórust, na ők azok voltak. Próbálták eltalálni a ritmust meg a hangot, de nagyon nem ment. Még a szöveget se sikerült. Valami félelmetesen vicces katyvasz jött ki belőle, de már idézni sajnos nem tudnám. És a poén az egészben, hogy odahívtak, hogy esetleg betársulnék-e a mókába, ha már olyan aranyosan mosolygok. Nekem meg nem volt semmi averzióm és rá is értem, úgyhogy együtt danolásztunk tovább. Aztán mikor elváltam tőlük, megbeszéltük, hogy majd közös koncertet szervezünk, én meg rákontráztam, hogy naná, de csak ha jódlizunk.
- Ha-ha-ha-ha! Hogy veled mik történnek?! Bezzeg velünk soha semmi. Szörnyű.
Miután a jó fej csaj megadja az alaphangulatot a nap további részéhez - akár munkahelyén, akár magánprogram alkalmával - tovább brillírozik. Jópofán elviccelget, a szótlanokat bevonja a társalgásba, próbál mosolyt csalni az arcukra, és ha ez sikerült, méltán büszke magára.
Rendkívül aktív, minden buliban benne van, a langyos partikat viszont kifejezetten rühelli, majdhogynem kényelmetlenül érzi magát. Éppen ezért jó előre bebiztosítja a kiváló hangulatot: ha nem házigazdai minőségben van jelen, akkor is ku-tya-kötelességének érzi, hogy ő gondoskodjon mindenki szórakoztatásáról. Táskájában mindig ott lapul az Activity, melyet bármikor előkaphat vészhelyzet esetén (közös szórakozás, nagy nevetések, önfeledt hangulat), és egy-egy könyv, melyről a múltkor már mesélt, de most meg is mutatja, milyen érdekes/elgondolkoztató/humoros kötet.
Hála neki, általában minden parti megmenekül a végzetes unalomba fulladástól, és a barátok-barátnők még sokáig felemlegetik, mennyire nagyon jól érezték magukat a jó fej csajnak köszönhetően. A jó fej csaj ennek iszonyúan örül, de azt a világért se árulná el, hogy a buli végére már a halál faszára kívánta az egész bagázst, akik ennyire nem tudnak magukkal mit kezdeni, és az ő energiáját szívják egyfolytában. Természetesen megígéri, hogy máskor is elmegy, mert ilyen jó társasággal élmény bulizni.
A jó fej csaj tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő mennyire jó fej. Szigorúan igazodik szerepéhez, remény- és fénysugarat csempész a szürke hétköznapokba. Munkatársai odáig meg vissza vannak érte, hiszen a kis kolegina mindig friss, fitt, humoros és nyíltszívű.
Az egy szem Túró Rudiját szeretné az egész kollektívával megosztani, de rövid osztás-szorzás után rájön, hogy ez úgysem fog sikerülni, ezért hogy ne fájdítsa a többiek szívét, elvonul a világ szeme elől, és ott minél hamarabb elfogyasztja az édességet.
Másnap, hogy jóvátegye irigységét, egy egész tálca süteményt visz be, és széles mosollyal az arcán végigkínálja a többieket. A kollégák nagyon örülnek a nem várt sütinek, dicsérik a jó fej csaj szociális érzékenységét, jószívűségét és nem utolsó sorban vitathatatlan tehetségét a sütés-főzéshez. A jó fej csaj dicséret és elismerés nélkül nem tud létezni, így miután a munkatársak ezt bőkezűen osztogatják, szárnyakat kap, és onnantól kezdve heti rendszerességgel hordja be a süteményes tálakat. A kollégák egy idő után a hét egy napján nem visznek tízórait. A jó fej csaj egy alkalommal aztán nem visz be süteményt. A munkatársak éhen maradnak, hőbörögni kezdenek, egy kicsit csalódottak. A jó fej csaj a halál faszára kívánja ezt a társaságot is, akik – nem érti, miért – el-vár-ják, hogy ő mindig süssön valamit. Pedig már nagyon elege van.
Egy hét mosolyszünet után a konfliktust rendezik, mert mindenki kedvence nem képes haragban lenni senkivel, pláne nem a szívének oly kedves kollégákkal. Meg a barátaival meg a szomszéd nénivel meg a Károly bácsival a másodikról meg a hentes Ödönnel, aki – mivel őt nagyon kedvelik a húsboltban is – mindig a legszebb sertéscombot adja és a gondosan letollazott csirkeszárnyakat.
Félreértés ne essék, nem véletlen, hogy őt ennyien szeretik: mindig hangosan és előre köszön az idős szomszédoknak, sőt, mosolyog is hozzá. Felviszi az emeletre a szatyrukat, közben elbeszélget velük. Megdicséri a zöldséges áruját, a hentes szakértelmét, ahogy a húst mesteri precizitással bontja fel.
A metrón, a buszon és a villamoson is mosolyog az emberekre - a világra úgy ámblokk, de a világ nem mindig mosolyog vissza rá. És ezt - meg kell vallania -, nagyon fájlalja. Szürkeség, fásultság és közöny az arcokon… De azért van ő, hogy feldobja a hangulatot: egy kedves pillantással, egy szívből jövő mosollyal. Talán az utazóközönség szíve is felolvad egyszer, ő nem adja fel.
A jó fej csaj annyira jó fej, hogy mindenkivel szót ért kortól, nemtől függetlenül. Adott esetben kitűnően eljátszik a kisgyerekekkel, együtt kergetik a labdát, ugróiskolázik velük, pesztrálja őket, mint egy kedves nagynéni.
A lázadó kamaszokkal divatról és zenéről beszélget, felveszi stílusukat, lazán viselkedik, olykor egy-egy vulgárisabb megnyilvánulást is engedélyez magának, mert tudja, a tizenévesek erre harapnak. Általában be is jön neki ez a hozzáállás, a fiatalok jó arcnak tartják, és még a háta mögött se beszélik ki, vagy csak ritkán.
A férfiak is rendre odavannak érte: végre egy nő, aki nem picsul, akivel nemcsak ruhákról, kencékről meg pletykákról lehet beszélgetni, hanem normális dolgokról is, mint autók, foci vagy italmárkák.
A jó fej csaj minden alkalmat megragad arra, hogy bizonyítsa, ő nem olyan, mint a többi nő. Egyedi és különleges, magával ragadó személyiség, aki mellett a férfiak azok lehetnek, akik: nem kell megjátszaniuk magukat, mert ő annyira jó fej, hogy úgy fogadja el őket, ahogy vannak. Ennek szellemében gyakran eljár sörözni velük, csak a pajtáskodás végett és mert tudja, emiatt is nagyot nő a haversrácok szemében. Elhülyéskedik, eldumálgat velük, olykor böfög is, mert ezzel kívánja demonstrálni teljes jogú tagságát a haveri körben.
Ám mindenki kedvenc barátosnéját is eléri általában a végzete: ha beleszeret az egyik haversrácba, onnantól kezdve neki lőttek: próbál egy kicsit taktikázni, bevetni női fegyvertárát, de teljesen hiába. Finoman adagolja a férfinak szóló szeretetmorzsákat, ráragyogtatja teljes fényét, legkedvesebb mosolyát, de a helyzet reménytelennek tűnik. A haver vagy észre sem veszi, hogy ez már nem jó fejség a nő részéről, hanem a világmindenségbe kikiáltani vágyott, de végül csendben elsóhajtott szerelem, vagy pedig levágja, mi a helyzet, de nem törődik vele. Minek rontana el egy ilyen nem mindennapi, szórakoztató és különleges barátságot egy ilyen nem mindennapi, szórakoztató és különleges nővel?
Az utolsó 100 komment: