„E szép nap reggelén minden jót kívánok,
ahová csak nézel, nyíljanak virágok!”

A növénykedvelő nő lakása már messziről felismerhető. A panellakások erkélyeinek csúf egyformaságából pompázatos virágaival, életteli zöldjével mintegy vonzza a hamuszürke arcú, közönyösen tömegközlekedő emberek tekintetét. Hívogat és marasztal. Szinte orrunkban érezzük a csüngő petúniák bódító illatát, csodáljuk a muskátlik izzó vérvörösét, a hurráoptimista bársonyvirágok életigenlő napsárgáját. Percekre lenyűgöz bennünket, és a látvány az egész napunkat feldobja. Titkon irigykedünk is rá, mert tudjuk, ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Hát még ő, a növények nemtője mennyire nem lehet az! Ismerjük hát meg közelebbről.

Az ödn-nek létfontosságú demonstrálnia, hogy végre ő is elkelt, már nem egyedül hajtja álomra a fejét, nincsenek fázós, magányos éjszakák többé. Hála a sorsnak, ő se marad pártában, csak összehozta, ezt is abszolválta, éljen.
Életbevágó tudatnia a külvilággal összetartozását párjával azért is, hogy mutassa, ő hűséges és ragaszkodó, minden idegszálával szerelméhez kötődik, érzi rezdüléseit, harcostársa a mindennapokban. Aztán meg nehogy elhappolja előle a megszerzett pasit egy vérmes picsa.

Hagyománnyal egy poszt erejéig szakítás, mert briliáns ÁSÉS Brigád stílusát nem kibírás, hogy ki ne próbálás. Kedvessel történő bevásárlást ők férfi szemmel nézés, de mivel csak érzéketlen pasik levés, nem tudhatás, nőkben mi lejátszódás. Én ezt most megírás, de megígérés, ebből rendszert nem csinálás :)

Hétvégi nagybevásárlás a hét fénypontjának levés, jó előre rákészülés.
Akciós újságot figyelmesen átolvasás, megérős dolgokat szövegkiemelővel bekarikázás, magunkat tudatos vásárlónak gondolás.
Előző nap férfival érthetetlenül kedvesnek levés, drágámnak szólítás, semmiért nem hisztizés, kekeckedés (tudás, a mi időnk másnap úgyis eljövés), nehogy a férfi programot lefújás. Férfi egyetlen apró kilengésre várás, hátha nagybevásárlást hiszti miatt lefújhatás. De nem. Nekünk nagyobb önuralomnak levés, cél szemünk előtt lebegés.

Az igényes nő randi előtt hat órával elkezd készülődni, mert ő mindig ad magára - ez nála belső késztetés -, és mert nem jelenhet meg akárhogy ilyen jelentős eseményen (jelentős: végre egy férfi, aki egy hullámhosszon van vele, kedves, jó beszélgetőpartner és yachtja van az Adrián). Fontos az első benyomás, mert mi van, ha a férfi beleszagol a hajába? Vagy neadjisten felhívja a lakására (persze nem fog felmenni, mert neki tartása van, de ha mégis, valamilyen előre be nem kalkulált oknál fogva), ahol le kell vennie a cipőjét? Vagy megsimogatja a pofiját? Vagy meleg lesz a kávézóban, és le kell vennie a kardigánját? Vagy a lakásban, ahová nem fog felmenni, annyira meleg lesz, hogy még a melltartóját is kénytelen lesz levenni? Egy nő nem lehet eléggé alapos és felkészült ilyen helyzetekben, semmit nem bízhat a véletlenre. Persze nem a férfi miatt, hanem hogy a testi-lelki harmónia kiüljön az arcára, kisimítsa a vonásait és pozitív gondolatokkal árassza el az elméjét, ezáltal még inkább megszépüljön (belső szépség kivetülése!), melyet a környezete sem hagy szó nélkül. Meg beleizzadni a zokniba milyen kínos már!

Tervet kell készíteni a mindenképpen elvégzendő szépségápolási lépésekről, fel kell mérni az otthoni kínálatot, ki kell egészíteni a hiányzókat drogériába menés által, elolvasni a szépítőszerek tájékoztatóját, és a wichtige Anweisungent betartva alkalmazni őket.

Indulás előtt hat órával – beteszi az epilátor jégakkuját a fagyasztóba.

Indulás előtt öt órával – szőrtelenítés
Lábak: testradírral alaposan, mégis gyengéden végigmasszírozza virgácsait, hogy eltávolítsa az elhalt hámsejteket, és hogy a nem egy kellemetlen pillanatot okozó szőrbenövést preventálja. Vízzel lemossa, puha törülközővel felitatja (nem dörzsöli!) a nedvességet, kiveszi a jégakkut a fagyiból, ráilleszti az epilátorra, és bekapcsolja a szerkezetet. Szőrnövekedéssel ellentétesen, a szőrtelenítendő felületre merőlegesen alkalmazza. Epilálás után pirosság elleni, szőrnövekedést késleltető, gyulladáscsökkentő testápolóval keni be futóműveit.
Hónalj: Hárompengéjű női borotvával lekapja a szörikéket, gyengéd összetevőket tartalmazó, hidratáló, bőrnyugtató dezodorral jutalmazza pengesokktól még mindig kába hónalját.
Bikinivonal: A borotvától kipattogzik, a gyantázást, epilálást ott nem bírja, ezért érzékeny bőrre ajánlott szőrtelenítő krémre fanyalodik virágillattal. A célszerszámmal (spatulával) felkeni a krémet, laza terpeszállásban türelmesen kivárja a hatóidő leteltét, majd finoman eltávolítja a paszta jóvoltából feloldott szőrt. A makacs szőrszálakat borotvával végigszántja, a kipattogzással most nem törődik. Majd holnap. Addig is körömvirágkenőcsöt ken az érintett felületre, hátha talán most nem. Sajnos mégis.

Indulás előtt négy órával – járulékos muszáj-apróságok
Arcradírozást hajt végre a ragyogó arcbőrért, mitesszer-eltávolító lapocskákat helyez orrára és az állára.
A szemkörnyékápoló szérumot a szemkörnyéki duzzanatok és apró szarkalábak eltüntetésére lágyan a bőrébe ütögeti, és várja a kifejtett hatást.
Feszesítő pakolással boldogítja kebleit, nem mintha szüksége volna rá, csak azért mégis.
Kézápolás gyanánt körömágybőr-táplálóval gondosan körbeecseteli a körmöket, kezét olivaolajjal dörzsöli be. Ez idő alatt a szoba közepén áll. Olvasni, netezni, mobilozni nem tud, mert csúszik a keze, tévét nézni meg azért nem, mert olivázás előtt elfelejtette bekapcsolni. Itt is várja a hatást, és hangolódik a naccerű programra. Közben sms-t kap, nem tudja megnézni. Pár perc múlva elfelejti.

Indulás előtt két órával – fürdés, hajmosás
A kádat teleengedi vízzel, olajgyöngyökkel gazdagított habot képez rajta, alámerül benne. Rücskösre ázik, ennek ellenére a bőre a tápláló olajnak hála megtelik élettel, energiával. A vizet leengedi. Még egyszer lezuhanyozik. Most tusfürdőt használ, erotikus illatút, amely azért különleges, mert elcsavarja a pasik fejét. A tusfürdőhasználatot kiegészíti nem szárítós szappannal az arcára, és savas ph-jú intim lemosó géllel nem az arcára.
Megtörülközik. A leázott testápoló-mennyiséget pótolja. Lábára ismét szőrnövekedést késleltetőt simít, testének többi tagjára cseppnyi önbarnítót tartalmazó-csillogós testápolót. Míg a lotion beszívódik, a lábápolást se hanyagolja el. Sarokra-talpra intenzív bőrkeményedést gátló, gazdag krémet ken, lábfrissítő krémet dolgoz bele, majd hogy ne érje szó a ház elejét, behintőporozza.
Arctonikkal végigpásztázza arcát, a felesleges faggyút eltünteti, a mitesszerekkel és patikkal sikerrel veszi fel a harcot. Kevert típusú bőrrel megáldott arcának T-vonalán bőrtisztító-mattító krémet alkalmaz, a többi részen könnyű hidratáló krémet.
Hajat mos kétszer samponnal, egyszer balzsammal. Hajvégápolót ken rá, leave-in hajkiegyenesítő krémet, dúsító hajhabot, majd megszárítja. Száradás után hajvédő sprayt fúj rá, kerámialapos, teflonnal kombinált hajkisimítóval megzabolázza rakoncátlan fürtjeit. Befújja tartást adó hajspray-vel, leheletnyi waxot ken rá, hogy ne repkedjenek a hajszálak. Gondolatnyi hajfény, és a séró frizura tökéletesen be van lőve.

Indulás előtt fél órával – sminkelés
Miután a hidratáló krém tökéletesen beszívódott, kezdődhet a szépség megkoronázása, az í-n a pont.
Bőrszínnel egyező korrektort visz fel a bőrhibák láthatatlanná tételéért, lifting hatású alapozóval teszi egyneművé bőrét, majd kőpúderrel mattítja azt. Az arcpirosítót körültekintően használja. Ügyel rá, hogy igazodjon arcformájához, bőre színéhez, és nem esik túlzásba, hiszen nem célja olyan ábrázattal tetszést kieszközölni, mintha megrázta volna a pofonfát.
A kétkomponensű szemhéjfestékkel trükkösen árnyékol és kiemel, optikailag nagyítja, majd tussal cicásítja szemeit. Extrán göndörítő, kurvára hosszabbító, klinikai tesztek által bizonyítottan 13-szor dúsabbá tevő*, vízhatlan szempillaspirállal teszi dögössé megjelenését.
Ajakkontúrral aprólékosan meghúzza szája vonalát, kicsit még csal is, de ez talán megbocsájtható ilyen VIP esetekben. A kissproof, ráncfeltöltő, gyöngyházfényű rúzs felvitele után megcsókolja a kozmetikai kendőt, egy újabb rétegben egyenletesen elsimítja az ajakszínezőt, majd ecsetes rúzsfixálóval tartóssá teszi.

Az indulás optimális időpontja után fél órával öltözni kezd, de nem aggódik, mert randin szokás késni egy kicsinyég. Legalább látja a férfi, hogy nem úgy teper utána, mintha nem lenne holnap.

A tükörbe nézve elégedetten sóhajt, és kulturálisan megállapítja, hogy „Be van fejezve a nagy mű, igen…”
Mielőtt behajítaná a mobilt rityijébe, egy pillantást vet rá. Sms Balage-tól, tényleg.

„Szívem Egyetlen Királynője! Bocsáss meg a te gáncs nélküli lovagodnak, de közbejött valami halasztást nem tűrő, fontos mítingje, holnap meg indul Münchenba, így kénytelen az ő hercegkisasszonyával való találkozást elhalasztani egy hónapocskával. Bocsi Kicsi :(”

Balage szívének egyetlen királynője percekig révetegen mered a kijelzőre, köpni-nyelni nem tud, lepereg előtte az élete.
Kiviharzik a lakásból, beveszi magát az első útjába kerülő mocskos, bűzös, füstös, rosszhírű búfelejtőbe, és kegyetlenül bebasz. Dolga végeztével kitántorog a kocsmából; csókálló rúzsa és dögös szempillaspirálja már a múlté, habos-waxos-fixált hajzuhataga zilált tincsekben csüng alá. Összehányja magát, oda az olajgyöngyökkel felturbózott, önbarnítós habtest is.
- Hazatalálsz, punáger?- kérdezi az egyik empatikus arc.
- Balage egy unszimpatikus fasz – feleli a nő, és rogyadozó léptekkel elindul az éjszakába felkutatni és kiherélni a Balázst.

*laboratóriumi körülmények között, műszempillán tesztelve, kétszeri áthúzás esetén

- Kezcsókom, miért tetszik a néninek ennyire tolakodni? Tessék szíves levenni a lábamról a gurulós szatyrot, mert egy kicsit zavar.
- Há’ hova tegyem? Nincs sehol hely! Ezek a nyavalyás fiatalok elfoglalják az egész villanyost. Hogy nem tudnak megülni a seggükön otthon! Mindig az öreget bántsák. Az már csak gané, egy szar, mi? Bezzeg mi még ugrottunk, ha az idősnek kellett átadni a helyet; kezünket-lábunkat törtük, hogy segítsünk neki. Régen más világ volt. A községi párttitkár elvtárs úr is olyan gálántos ember volt mindig…

A könyöklős néni büszke öntudata múltjából fakad. Harmincéves korától kezdve bejáratos volt a legfelsőbb körökbe: a községi párttitkár elvtárs úr takarítónője volt. Hányszor megdicsérte őt a munkájáért, gyakorta mondogatta: „Gyönyörű lett a lakás, Margitka! Hiába, nem szemétdombon épül a szocializmus!”

Ha rajta múlt volna, még most is épülne. Csakhát azok az idők már elmúltak. Megváltozott a világ, kifordult önmagából: ezek nem tisztelnek se pártvezért, se embert, de főleg őt nem, meg a kerekes szatyrát.

Minden reggel újult erővel indul harcba. Felveszi agyonhasznált, műszálas együttesét, melyet – hogy el ne kopjon – csak ritkán mos ki, viszont molyok ellen minden alkalommal alaposan benaftalinozza. Bágyadtan göndörödő dauerolt haját átfésüli, felhúzza kényelmes sportcipőjét. Kézbe veszi, majd 50°-ban megdönti státuszszimbólumát, az üres banyatankot, és elindul.
Időzítése mindig tökéletes: reggel 7.30-kor tuszkolja fel magát a tömött villamosra vagy buszra, napi elintéznivalóival pedig pontban 16 óra 20 perckor végez.
Az időpont nem véletlen: hétharminc előtt túl korán van még az induláshoz, és a Nap-keltét is nézni szokta (bár mostanában muszájból átszokott a Mokkára), hétharminc után meg túl késő, akkor már elindulni sem érdemes. Csak ne lennének olyan sokan mindig! Miért kell ezeknek pont akkor utazni, amikor neki is? Hát arra ott van az egész nap! Mindegy, majd kiharcolja magának a helyet, ahogy mindig is szokta. Már rutinja van ebben, gurulós cinkostársával együtt pedig verhetetlenek.

Bár a villamos még be se állt a megállóba, a néni már helyezkedik. Eltökélt-tántoríthatatlan arccal várja a jármű lefékezését, majd kitűnő érzékkel lefalcol az ajtó előtt, lehetetlenné téve a leszállást. Miután jobbra-balra szlalomozva elhagyják a leszálló utasok a járművet, a néni az idősek bölcs nyugalmával és megfontoltságával felvonul a villamosra. Nincs hely. A könyöklő néni tolakszik és furakodik, majd egy szimpatikus – foglalt – ülőhely előtt tüntetőleg megáll. Előkapja diplomatikus konfliktusmegoldó stratégiáját, és használja:

- Át kéne adni a helyet.
- Hogy?
- Nem „hogy”, hanem „tessék”, és adja át a helyét, mer’ fáj a lábam, fiatalember.
- Ööö, tessék.
- Ez magától is eszébe juthatott volna. Az anyja nem nevelte?

Leroskad az ülésre, a banyatankkal elbarikádozza magát, és népnevelő szózatával a mellette ülőt szórakoztatja:

- (Fejét rázza, megviselt dauerhullámai ugrálnak.) Ezeket nem nevelik! Nem elég, hogy bámulnak ki az ablakon, mintha ott se lennék, én, akinek illik átadni a helyet, mer’ fáj a lábam (emeli a hangerőt), a tetejében még szemtelenek is, hogy enné ki a májukat a varjú! Régen minden másabb volt. A párttitkár elvtárs, akinél évtizedekig dolgoztam, na, az már igen! Ő egy igazi nagy ember volt. Megtanította a suhancoknak a kutyafittyet. De volt is ám tisztelet meg becsület!

Aztán folytatja az évek alatt berögzült monológot, nem foglalkozik se a lesajnáló pillantásokkal, se a dühös tekintetekkel. Neki igaza van, a többiek meg úgyis a pokolra jutnak, már ha van másvilág, amiben nem igazán hisz, de ki tudja. A biztonság kedvéért azért nem zárja le a kérdést egy kategorikus nemmel, mert hátha ez még egyszer jól fog neki jönni. Odaát - odafönt. Vagy odalent.

A létfilozófiai kérdésekben elmerülve majdnem elszalasztja a leszállást, de még időben észbe kap, és ismét egy utastársa segítségét kéri:

- Jelezni kéne, hát nem látja, hogy nem férek oda?!

Utat tör, és az ajtóhoz húzódik, biztosítva mindenkori első helyét a leszállásnál. A villamos megáll, a könyöklő néni elindul. A kerekes szatyor megháromszorozza a leszállási idejét, de ez az idős hölgyet nem zavarja - fölösleges sietnie - így általában nem is engedi, hogy lesegítsék a mobilszatyorral együtt. Mire a többiek sorra kerülnek, az indításjelző elkezd berregni, így a leszállást tervező utasok lóhalálában kénytelenek elhagyni a villamost.
A megálló közepén a néni ráérősen megnézi, hogy megvan-e még a briftasnija, mert ezektől bármi kitelik. Aztán szépen komótosan, még mindig a járda közepén haladva dolga után néz.

Tizenhat óra húsz perckor ugyanez megismétlődik, csak a másik irányban. A könyöklő néni nevelő célzattal még neki is tolja egy-két rosszarcú fiatalnak a görgőskosarat, akik a fárasztó meló után ezt észre se veszik. A néni nem örül, de legközelebb biztosan több szerencsével jár; maradt még elég megleckéztetendő anyaszomorító.
Helyet azért így is szorít magának, sőt, még a szatyrot is úgy pozicionálja, hogy bárki át tudjon esni rajta.

Otthon kipakol: a három darab sárgarépát és a csokor újhagymát a zöldséges kosárba teszi, a gurulószatyrot pedig riadókészültségbe helyezi. Jó is, ha kéznél van – holnap reggel 7.30-kor újra elindul érdekérvényesíteni.

Előrebocsátom, hogy szívem szerint nem ezt a címet adtam volna a posztnak. Inkább valami olyasmit, hogy „A női vezetők (az összes/mindegyik/kivétel nélkül), akik/egyenlő/= közveszélyesek. De aztán neadjisten jöttek volna a biztos kezű, öntudatos verdás nők, akik hibátlan KRESZ- és rutinvizsga után felháborodva közölték volna, hogy már a cím is hazugság és durván félrement, mert ők igenis jól vezetnek, és még soha nem veszélyeztették senki életét – vagy nem vették észre. Plusz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a múltkor sötétedés után rám pislogott egy nő, hogy kapcsoljam be a bicikli világítását. Ezúton is köszike neki.
Az objektivitást szem előtt tartva maradok tehát az életveszélyes női autóvezetők részhalmazánál, akik olykor keményen keresztbe tudnak tenni a közlekedésben résztvevőknek. Az ilyen kvalitású nők rendkívüli találékonysággal képesek pánikot kelteni a szenvedő alanyokban, sokszor anélkül, hogy nekik bármi is feltűnne. De az áldozatok szempontjából az se sokkal kedvezőbb, ha a sofőrök észreveszik a malőrt. Ilyenkor a szélvédő és a karosszéria biztonságából kifejezően artikulálva küldik el a francba a majdnem-balesetet szenvedőket, és mellé hadonásznak is. Nem a középső ujjukat mutatják fel, mert ők mégiscsak kultúrlények, hanem elkezdenek hessegetni, általában alulról fölfelé, képzeletbeli taslit kiosztva az őket akadályozóknak. Ezek után kénytelen-kelletlen megadják az elsőbbséget, dühödten egyesbe rakják a sebváltót, hogy csak úgy nyekken, és fejrázva tovább folytatják ámokfutásukat.
 

Az aszfaltutat is szépségszalonnak tekintő a női vezetők prototípusa. Erőltetett viccek állandó szereplője, de attól még létezik. És volán mögé ül nap mint nap.
Este kikészíti a dolgozóba menős ruháját, reggel viszont úgy ébred, hogy mégse azt akarja felvenni. Emiatt kapkod, kihányja ruhásszekrénye egész tartalmát a földre, és az utolsó pillanatban kiválasztja az aktuális hangulatához leginkább passzoló összeállítást. Indulásig öt perce marad. Kávézik vagy sminkel? Természetesen a feketénél marad, mert azt a kocsiban nem tudja megfőzni, míg sminkelni bárhol lehet. A kocsi ajtaját feltépi (így legalább mindenki látja, hogy siet), a sminktáskát hanyagul az anyósülésre dobja, és elindul.
A forgalmas, két párhuzamos sávval bíró útszakaszon elérkezettnek látja az időt, hogy kifesse a szempilláit. Néha felpillant, de csak ha nagyon muszáj, mert ha a szempillafesték rászárad a spirálra, akkor neki lőttek. Félig kifestett szemmel meg nem fog megjelenni a munkahelyén. A nagy koncentrációt igénylő feladat miatt (össze ne ragadjanak a pillák!) csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy neki jobbra le kell kanyarodnia, a belső sávból. A Palik Laci-elánú hirtelen kanyarodásnak hála a külső sávban mit sem sejtő és szabályosan haladó biciklis első kerekét elkaszálja. Nem veszi észre, továbbhajt. A kerékpáros pedig kurvára dühös. Nem elég, hogy majdnem meghalt, de fel se tűnt az incidens a cserbenhagyónak, és még rádudálni se tud a nőre, hogy kiszakadjon a dobhártyája, mert nincs mivel. A csengő csak picsafüst ilyen helyzetekben.

Az agyelborulós-rettentően siető mikrobusszal vagy kombi autóval járja az utakat munkaügyben, és minden esetben sürgősen a célállomásra kell szállítania a Paris Boutique-os felsőket és szoknyákat. Eltökéltsége Jane-éhez hasonló (Meg kell ölnöm Frank Drabint!), de őt semmi nem tudja eltántorítani a szeme előtt lebegő céltól. El akar kanyarodni. Indexel, elindul. Észreveszi, hogy szemből biciklis közeledik. Megáll. A biciklis teker, mintha kéne, de nem elég gyorsan, mert a női vezető már legalább két másodperce arra vár, hogy a kerékpáros végre-valahára elhaladjon mellette. Úgy dönt, hogy neki ennyi várakozás éppen elég volt, ezért amint a biciklis az autó mellé ér, elindul a kocsival. Az áldozat hirtelen lefékez, a vezető is. A pillanatnyi feszült csendet követően a nő elkezd hadonászni, bazmegolni, a kerékpáros szintúgy. A vezető leengedi az ablakot, és kiszól, hogy „Sietek, kisanyám!”. A biciklis keres egy pofás követ, hogy jelzésértékűen a kocsihoz vágja, de a ruhaszállító addigra már árkon-bokron túlvan. A kerékpáros pedig, ha mélyen a lelkébe néz, amúgy se elég paraszt ahhoz, hogy tényleg utána hajítsa a követ.

A felelőtlen laza fütyül a szabályokra, szeret frenkizni a többiek előtt, hogy nő létére milyen tapasztalt és rutinos vezető. Autózás közben elmerült beszélgetést folytat az utasokkal, magyaráz, gesztikulál, sokszor mindkét kezét bevonva. Mikor egy-egy pillanatra elveszti uralmát a kocsi felett, teljes lelki nyugalommal konstatálja, és az utolsó pillanatban korrigálja a ballépést.

- …És akkor jön nekem a borostás pofájával, hogy indulhatunk az operába. Hát te, ettől a fejem eeekkora lett (mutatja), majdnem felrobbantam!
- Yvettem, láttad, hogy majdnem nekicsapódtunk a szalagkorlátnak?
- Persze, de micsináljak? Élünk, nem?

A gyerekkel utazó állandóan nevel, ezért képtelen a vezetésre összpontosítani. Ha vele utazik gyermeke vagy egy kölcsöngyerek, ő elsősorban anya és csak utána vezető, ezért a szabályok betartása csak másodlagos és nem is kivitelezhető, ha egyszer a Janika már megint összekente túrórudival az üléshuzatot. Vagy ha nem nevel, küldetést teljesít: Emőkének nagyon kell kakilnia, és épp nemrég lett szobatiszta, így az anya nem kockáztathat: muszáj minél hamarabb hazaérni. Begyorsít, de arra figyel, hogy saját testi épségüket ne veszélyeztesse: ennek szellemében a többi autóval nem packázik, csak a gyalogosokat és a biciklistákat sújtja. Az alárendelt útról index nélkül kivág, és a főútvonalon haladó biciklist lezser eleganciával leszorítja az útról. Észreveszi, nem érdekli. Csak Emőke be ne csináljon. Emőke viszont fejlettebb erkölcsi érzékkel bír, mint az anyja, így a kerékpárossal való szolidaritás jegyében belekakkant a bugyogóba.

A jótét lélek az egyik legveszélyesebb típusa a kiszámíthatatlan női vezetőknek. Képes csupa szívjóságból és a szabályok hézagos ismerete miatt veszélyeztetni a gyalogosok életét. Lámpa nélküli zebránál kedves mosollyal és buzdító kézjellel adja meg az elsőbbséget a nagymamának és unokájának, pedig a párhuzamos sávban 120-szal húz el mellette egy napgépes vállalkozó arc BMW M3-mal. A nagymama szerencsére résen van, élettapasztalata miatt nem bízik a női vezetőkben, és megint nem csalódik. A vállalkozó autójából maximális hangerővel büntet a Where Do You Go, közben pedig konferenciabeszélgetést folytat aranyszínű csúcsmodell telefonjával. A külvilággal nem foglalkozik, mert az úgyis csak arra való, hogy becsicskuljon neki.
A bizalmatlan nagymama megvárja a bmw-st, majd int a jótét léleknek, hogy nyugodtan menjen, ők nem sietnek.
„Lassan járj, tovább érsz” – mondja a kisunokának, és a nyomaték kedvéért megigazítja fején a svájci sapkát.

Viselkedése ünnepekkor

    A kreatív hobbyt űző nő az ünnepek közeledtével érzi igazán elemében magát. Ekkor mutathatja meg, mit is tud valójában. Kreativitása, eredeti gondolkodásmódja szárnyal, és senki sem állíthatja meg.
Születésnapok, névnapok alkalmával édesanyjának kézzel készített trüffelgolyókat ad, melyeket előzőleg nagy műgonddal egyesével becsomagol, és a hobbyboltban kapható natúr színű fadobozba helyezi. Édesanyja örül neki, és csak halkan jegyzi meg, hogy legutóbbi születésnapja óta sajnos nem ment lejjebb a vércukorszintje, de azért köszöni szépen. A kreatív nő ekkor szabódik, és kéri anyját, hogy nézze el neki, és a szándékot, a fáradozást értékelje.
Két lábbal a földön járó, ezotériát humbugnak tartó édesapját eská festett porcelánbögrével lepi meg, melyet hosszas ötletelés után apja zodiákus jegyével - a bakkal - tesz kedvesen egyedivé. Az apa örül az ajándéknak, és lánya távozása után elsüllyeszti a kredenc leghátsóbb zugába.
Férje születésnapi ajándékán szerencsére nem kell sokat törnie a fejét. Ismeri az ízlését, tudja, mire vágyik. Rögtön eszébe is jut három ötlet: az egyik egy vicces póló, melyre esetleg textilfestékkel rákanyaríthatná, hogy „Foglalt vagyok, de nem bánom, asszonypajtás a barátom.” De az se lenne rossz, ha közös családi fotójukat nyomtatná a pólóra. Keres is egy képet, és a legmegfelelőbbnek a balatoni nyaralás alkalmával készített fotót találja, ahol ugyan Ákoska az orrát túrja, ő meg személy szerint vörösre égett, de ez így spontán és eredeti. Ám ha elvonatkoztat a pólótól, akkor még szóba jöhet a nemezelt mobiltok férje kedvenc futballcsapatának színeivel. Ennél marad. A Halász Judit-i magasságokba emelkedő Boldog születésnapot! eléneklése után átnyújtja a figyelmes kedvességet élete párjának, aki örömet színlelve betuszkolja telefonját a passzentos eská-tokba. Másnap a munkahelyén felejti, ahol eltűnik. A férfi vigasztalhatatlan.

Az iskolai farsangon hiába akar a gyerek Batman lenni, az anya lebeszéli róla, mert nehogy már kölcsönzőből kelljen ruhát bérelnie, meg a Batman amúgy is baromság. Nem, majd ő varr egy trükköset.

- Sajnos nem lehet, Ákoskám, a Batman az olyan elcsépelt! Egyszínű fekete, semmi kihívás nincs benne. Csak nem akarsz a huszadik szuperhős lenni a mulatságon? Varrok inkább neked én egy jópofa jelmezt, talán még a versenyt is megnyered vele. Csibe leszel, jó? Már ki is találtam, hogy a csőrödet és a taréjodat piros kartonból vágom ki, a tollas testedet pihe-puha, rojtosra vágott tüllből alkotom meg, a lábaid meg sárga gumikesztyűből készülnek. Jaj, de jó lesz! Na, mit szólsz hozzá? Ugye, hogy sokkal frappánsabb, mint a Batman?

Ákost a farsangi báltól kezdve gumicsirkének csúfolják. Jegyei látványosan leromlanak, nem eszik rendesen, éjszakánként bepisil. Az ötletgazdag nő nem érti a hirtelen változást, de mivel felelősségteljes anya, beíratja Ákoskát a Waldorf-iskolába, bízva az ottani gyerekek és nevelők toleranciájában. Az iskolai farsang közeledtével újra készülődni kezd, de aztán rájön, hogy a csibe-jelmezt az új iskolában még senki se látta, ezért adja magát az ötlet, hogy kisfia megint ezt a jelmezt vegye fel. Ákos a buli napjára belázasodik, tojásokról és baromfiudvarról hallucinál. Az idei farsangot kénytelen kihagyni.

Valentin-nap alkalmával a kreatív nő egy-egy szívből jövő aprósággal mutatja ki, hogy mennyire szereti férjét, és ezáltal üzen is felé, hogy a szeretetet nem pénzben mérik. Sokkal fontosabb az egymásra figyelés, a bizalomra épülő szeretet, és hogy mindig ott legyenek egymás gondolataiban. Bálint napjának estéjén hangulatos terítéket varázsol az asztalra: papírsodrott rózsákba égősort dug a meghitt pillanatokért, bébirózsafejeket fagyaszt a jégkockákba, és azokat dobja bele saját készítésű Csók-koktéljába. Újabb képet dekupázsol, Be my Valentine!-felirattal, kismacikkal, szívecskékkel, és egy alkalmas pillanatban átadja férjének. A másik fél ezt egy sablonos cserrikvínnel viszonozza, mert tőle csak ennyi telik sajnos.

Húsvétkor eljön a nyuszis, tojásos és csirkés művek ideje. Wécépapír gurigából nyulat készít, és beállítja a zöld krepp papírból vágott fűimitáció közepére. Filc anyagból csirke ujjbábot varr, tojás mintájú üdvözlőlapokat alkot fotókartonból, amiket aztán nem küld el. Papírmaséból készült dínótojásba rejti a húsvéti csokikat, az ajtóra pedig kifújt tojásokból felfűzött koszorú kerül, amit Ákos egy gyenge pillanatában kopogtatónak használ. Eltöri. Megszidják.

A halloween értelmével és jelentésével nincs egészen tisztában az ötletgazdag nő, de mivel újabb alkalom arra, hogy megcsillogtathassa kreativitását és eredetiségét, ő sem maradhat ki belőle. Az aktuális hobbymagazin útmutatásai alapján boszorkánykezet fűz pattogatott kukoricából, szellemkastélyt ragaszt tojásos dobozból, sütőtökből készült hasznos italhűtőt alkot, csillámporral bevont dísztök csokrot készít, és pókháló mintájú társasjátékot varr, hogy Halloween éjszakáján együtt játszhasson a család, miután elköltötte rendhagyó sütőtökpürés vacsoráját a bizarr csontvázas ültetőkártyákkal telerakott asztalnál.

Kedvenc időszaka elvitathatatlanul az advent és a karácsony, amikor végre tobzódhat a jobbnál jobb ötletekben, és meg is valósíthatja azokat. Már október elején elkezd készülődni, euforikus hangulatban van, lubickol. Számba veszi családtagjait, topikot nyit karácsonyi készülődés témában, ahol kreatív linkeket osztanak meg egymással, kifejezetten karácsony témájú dalokat, verseket gyűjtenek egybe, egyszóval ráhangolódnak. Október 24-én háromliternyi narancslikőr elkészítéséhez fog hozzá, mivel bármikor képbe kerülhet egy újabb rokon, akit meg kell ajándékozni, és így – váratlan vendég ide vagy oda - legalább nem jön zavarba. Spirál alakú narancshéjakat, csillagmintára vágott citromhéjakat, szegfűszeget rendez el bájosan esetlen összevisszasággal a cukros vodkában, hogy legyen elég ideje összeérni az ízeknek.
Az adventi koszorú aktuális divattrendjének utánanéz interneten, és mivel a fő csapásirány idén a fekete és a rózsaszín harmóniája természetes, natúr jegyekkel vegyítve, ezért a négy magenta színű gyertyát fekete szaténszalaggal köti át, szalmakoszorúba szúrja, a koszorúalapot fekete és rózsaszín tollboával tekeri körbe, a szélére pedig ezüsttel lefújt tobozt és csillagánizst tűz.
Gyerekeit fűtéscsövön végigfutó, rénszarvas és zokni mintájú adventi naptárral örvendezteti meg, melynek egyes napjaiba Turbó rágót, matchboxot, szagos radírt és töltőtoll patront rejt.
Az ünnepek rohamos közeledtével még inkább elkapja a hév: képes bármilyen tömegközlekedési eszközön elővenni a kongrét, a tűt és az osztott hímzőfonalat, hogy keresztöltéssel vagy gobelin technikával karácsonyfát, betlehemi csillagot vagy gyertyát varázsoljon az alapra.
Az ázó-fázó madárkáknak faggyúból és magvakból karácsonyfa alakot önt, és felakasztja a közeli fára, hogy gyönyörködhessen csivitelésükben. Ez a kedves hangzavar további alkotásra sarkallja, mintegy megihleti őt.
Ajtódíszt készít csipkebogyóból, egész fahéjból, tobozból; örökzöldekkel, hóember fejjel, kinti égősorral cifrázza, és az autentikusabb hatás kedvéért lefújja hóspray-vel.
Hungarocell golyóból karácsonyfára aggatható gömbdíszeket alkot, melyekre ragasztópisztollyal flittereket rögzít, vagy Raffaello ismert, de megunhatatlan angyalait dekupázsolja.
Az ünnepvárás utolsó fázisaként ipari mennyiségű mézeskalácsot süt. Minden egyes darabot cukormázzal, franciadrazséval, dióval, hántolt mandulával és színes egérszarral tortadarával díszít, egyesével átlátszó celofánba csomagolja, fényes szalaggal átköti, és huncut-sokat sejtető mosollyal elindul a munkahelyére. Menetrend szerint kiosztja a kollégáknak az évi rendes karácsonyi mézeskalács adagjukat, akik tanulva az előző évek tapasztalatából („Ferikém, nem mondod, hogy képes voltál megenni?! Lerohadt a kezem, mire végeztem vele!”) látványosan az íróasztalukra teszik, tisztelettudóan figyelik az ajándékot, dicsérik a kreatív nő kreativitását, eredetiségét, őt magát pedig az egekig magasztalják, aki ezt „kedvesek vagytok, és igazatok van”-mosollyal fogadja.
Szenteste megérkezik az ötletgazdag nő Jézuskája is, és mindenkinek hoz valami igazán emlékezeteset. A férjnek a családi fényképes pólót, a nagylánynak tönkölybúzával kitömött, papagáj alakú alvóspárnát, Ákoskának meg saját készítésű autós pázlit. Az ajándékok találnak, percekig szóhoz sem tudnak jutni. Ajkukkal némán az „ennél bármi jobb lenne”, a „könyvutalvány” és a „hideg étkezési jegy” kifejezéseket formálják, de végül visszaszívják. Az ünnep hangulatához nem lenne ez méltó, és még amúgy sem éreznek elég erőt magukban, hogy az ötletgazdag anyukát ráébresszék fanatizmusára. Hiszen ő csak jót akar, és sag schon, ipodnano nélkül is ünnep az ünnep.

    A kreatív hobbyval rendelkező nőnek már a megjelenésén is látszik, hogy nem sodródik az árral. Ruházata egyedi, eredeti, ötletgazdag. Ügyel rá, hogy csakis olyan ruhadarabokat, kiegészítőket hordjon, melyek biztosan nem jönnek vele szembe az utcán. Összeragasztott háztartási kekszből készült franciacsatot rak a hajába, száraztésztából fűzött láncot a nyakába.
    Emellett természetbarát, globalizációellenes és környezettudatos is. Ennek jegyében 100% biopamut ruhát visel, és ha csak teheti, természetes alapanyagokat használ; megunt ruháit flitterekkel, textilmatricákkal dobja fel, egy pár ötletes apró kiegészítővel akár egész ruhatárát kicseréli nem kevés pénzt megspórolva ezáltal; alkotói kedvét ugyanakkor semminek nem hajlandó alávetni: képes egy 5 centiméter átmérőjű zsugorka-képért vagy egy pár fülbevalónyi fimóért begyújtani a sütőt.
    Minden új technikát örömmel sajátít el, főleg a jól csengő idegen nevűeket. A kreatív hobbyval megáldott nő annyira naprakész, hogy már akkor tud mindent az adott technikáról, amikor más még szinte semmit vagy alig. Legkedvencebb elfoglaltságai közé tartozik a decoupage-olás, a scrapbooking, a quilling, a millefiori, a potpourri készítés, a zsugorkázás, a batikolás, sodronyos ékszerek alkotása, üvegfestés, gyertyaöntés, makramé nyaklánc készítése kenderzsinegből. Ha időközben el is terjed a technika magyar neve, ő akkor is az eredetit használja, hogy mutassa, ez nála nem csak afféle divathóbort, és már annyira régóta hódol ennek a szenvedélynek, hogy nem áll rá a szája a magyar megfelelőre. Nem tehet róla, így szokta meg.
    Sosem csinálja a dolgokat - ezt a kifejezést amúgy is kerüli, mert semmitmondó -, hanem alkotja, készíti, esetleg kivitelezi, mert benne megvan a kreatív technikák iránti művészi alázat. A hozzávalók és az eszközök minőségére éppen ezért háklis (szarból nem lehet várat építeni), így hobbyművész boltokban, művészellátókban szerzi be a szükséges alkatrészeket. Gyöngyfűző damilt véletlenül se horgászboltban vesz, bár ott negyedannyiba kerül - bennük nem bízik.
    Magától értetődően előfizetője a Praktika magazinnak, aminek hála újabb és újabb technikák boldog művelőjévé válik. Belekóstol a csuhésodrás rejtelmeibe, ellesi, hogyan lehet gyufás skatulyából robotot készíteni, fűszál és gyermekláncfű nedvével festett terítőn tálalja az ebédet, testét pedig bőrbarát ragasztóval rögzített metálfóliával díszíti.
    Büszke rá, hogy ilyen értelmes és hasznos elfoglaltságot talált magának, ami ugyan elég sok idejét elveszi, de megéri a fáradozást, mert a végeredmény önmagáért beszél. Nem szeret dicsekedni, de nem hallgathatja el, hogy mindazt, amit idáig tanult, autodidakta módon sajátította el. Könyvek, magazinok, topikok és internetes cikkek olvasása során. Az ipar- és képzőművészeti egyetem hallgatóit, az aranyműveseket, ötvösöket egy kicsit le is nézi, vagy legalábbis nem érti; neki nem volt szüksége tanulással töltött évekre, a sok rizsára, hogy idáig eljusson, mégis nagyságrendekkel sokrétűbb náluk. Ez a művészet!

Otthona
    A kreatív nőnek nem lakása, hanem otthona van, ahová jó visszatérni, amit egy-egy hangulatos aprósággal, egy vidám függönnyel vagy színes bordűrrel tesz barátságosabbá. Állandóan szépítget, újít, átrendez. A falakat maga festi valamilyen optimizmust sugárzó színre, az egyszínűséget pedig a kreatívmagazin-melléklet teknős és csikóhal alakú sablonjának felhasználásával töri meg.
Minden az ő keze munkáját dicséri: szalvétatartót készít csipkéből, ami eredeti funkcióját ugyan nem tudja betölteni, és esik szét, de azért kedves. Saját készítésű potpourri illata lengi be a szobákat, az ablakokon alkalomhoz passzoló üvegmatrica-képek sorakoznak. Hobbysarkát féltékenyen őrzi, a gyerekek és a férj elől elbarikádozza, de az egyik büdös kölök biztos, hogy rontópált játszik: miszlikbe tépi a quillinges papírkákat, kiönti a vízbázisú üvegfestéket, belekóstol a zöldalma illatú gyertyazselébe.

Családi élete
    A kreatív nő szeme előtt mindig a nemes cél, az alkotás öröme lebeg. Családi kirándulások alkalmával minden érdekesebb bizbaszt fölszed a földről: makkot, színes levelet, korhadt kérget, akár még üres madárfészket is. Nyáron a tengerparton vagy a Dunánál kavicsokat, kagylókat, csigákat gyűjt későbbi felhasználás céljából. Egy hónap múlva az összetöppedt faleveleket és a bűzlő kagylóhéjat kihajítja a kukába.

    Kreatív hobbyjába mindenáron be akarja vonni gyerekeit is, akik általában makacsul ellenállnak:

- Hozd ide kérlek, kicsim, a kúpos fogót, be kell hajlítanom a szerelőpálcikát. Tudod, ez a fülbevaló egyik alapja, erre fűzzük a gyöngyöt.
(A gyerek hozza a fogót.)
- Mondom a kúpos fogót és nem a lapos fogót, hát az teljesen másra való! Nem a stoppereket akarom rögzíteni a sodronyon, édesem!

    Elsős kisfiának eská tanulósarkot alakít ki triceratopszos témában, mert Ákoska pillanatnyilag a dinoszauruszokért rajong. Harmadikos lányának alternatív, batikolt anyagú sulibatyut varr tornazsák gyanánt, az uzsonnára csomagolt egyhangú párizsis zsemlét pedig vonzó látványelemekkel színesíti (parizer arc, olajbogyó szemek, snidling orr, ketchup száj, reszelt sajt haj), hátha így a gyerek nem veszi meg a kakaóscsigát a büfében. Dehogynem.
    Férjével harmonikus viszonyban van mindaddig, míg az nem korlátozza kedvtelésében, és nem akarja kidobatni vele a negyvenharmadik cicás dekupázs képet. Amennyiben a férfi fellázad, a nő egyből kiborul, mert nem érti meg őt a párja, és ami a legrosszabb, nem ismeri el tehetségét. Később persze kibékülnek, és a macskás képnek is jut hely közvetlenül a gipszöntött bohócfej alatt. A beköszöntött békesség örömére este romantikáznak egy jót: a kreatív nő beizzítja saját készítésű illatosított gyertyáit, magára ölti szexi kombinéját, melyre előzőleg egy aprócska pajzán kupidót festett. Kreatív, eredeti, ötletgazdag bujálkodásukat pedig a madárfészekben ülő karton gerlepár figyeli a nászágy fölött.

Folytatás itt.

*odabaszó

    Töredelmesen be kell vallanom, hogy mostanában nem volt időm posztot írni egyéb irányú elfoglaltságaim és az ugrásszerűen megnövekedett munkahelyi kötelezettségeknek való elégtétel miatt. De hát az nem létezik, hogy én három napnál ritkábban jelentkezzek, így most a minőség rovására ad hoc jelleggel megosztom veletek a szerintem legérdekesebb keresőkifejezéseket, melyek által az érdeklődők a blogra irányultak.

Kategóriák:

Fúj-disznók:
zoltán erika pucéran
férfiak+pucéran
lanyok+egymassal+puceran
csajom+pucéran
pucér+balerinák
pucer+picsak

szexmasszázs+film
nincs+rajtam+bugyi

[A Top 1 kifejezés természetesen a pucér, pontos előfordulási száma: sok.]

Szaktanácsadás:
tetszem+neki+jelek
miről+beszélgessünk+az+első+randin
szürke+hétköznapok+megszokás
mikor+váljunk+el+?
[Az életút]

elindulás+emelkedőn
csajbuli+szabályai
hogyan+kell+moonwalkozni

Bényi Ildikó rajongói klub:
Bényi+Ildikó+Esküvője
Bényi+Ildikó+Családi+Állapota
Bényi+Ildikó+Telefonszáma

[Bírósági tárgyalás, maximális megközelítési távolság írásbeli rögzítése megvolt már?]

Egyéb:
panni+rokker
ben+stiller+tehetségtelen
házi+készítésű+pisztoly [elhatárolódom]
tündéröreganyám
olcsó+tetoválógépek
valaki+áttáncolt+az+eletemen

És az abszolút kérdőjel:
birkanyaj+elado

De félre a tréfával! Záros határidőn belül érkeznek az újabb posztok, ezért a bejegyzésért meg én kérek elnézést.

    Az apolitikus nők nem foglalkoznak politikával, és erre büszkék. Vagy azért, mert tényleg lövésük sincs a témáról; se tehetségük, se kedvük aktuálpolitikai kérdéseket feszegetni, vagy egyszerűen csak kínosnak érzik, hogy nőként ilyen témába bonyolódjanak.

- Odaáll elém egyik nap a kollégám, és elkezdi mondani, hogy így a Ferkó, meg úgy a Ferkó. Lop, csal, hazudik és elege van belőle. Erre én: A Szabó Feri a másik részlegen?? Ő mindig olyan tisztességesnek tűnt pedig. Mire a kolega: Áh, dehogyis! A Furcsány Lelenc!
Hát én nem értem ezt a Norbit, össze-vissza beszél. Minek traktál ilyen hülyeségekkel, amikor azt se tudom, miről van szó?! Rémes.

Az apolitikus nők az előzőhöz képest egy árnyalattal kevésbé tájékozatlan fajtája a politikusokat csak női magazinokból – érintőlegesen – ismeri. Tisztában van vele, hogy Deutsch Tamás politikus, aki pályájának csúcspontjaként felvette a felesége nevét. Így lett Deutsch-Für Tamás. Milyen rendes. Aztán elvált. Milyen szemét. Azt is tudja, hogy Medgyessy Péter Korzikán nyaralt a családjával. Ott szóba elegyedett egy magyar turistával. Milyen rendes. Képet nem engedett készíteni kettejükről. Milyen szemét.

A politikától ódzkodó „ízig-vérig nő” szerint a politika férfias téma, ezért nem ártja bele magát. Politizáló társaságban hallgat, ha a véleményét kérdezik, hárít. Arra hivatkozik, hogy ő csak nő, nem ért hozzá, és nem szívesen blamálná magát vagy folyna bele ilyen kényes dolgokba. Provokatív nekiszegezett kérdések után viszont gyakran kiderül, hogy mégis van véleménye, méghozzá radikális.

- De a halálbüntetésről csak van valami véleményed neked is, nem?
- Jaj, igazából nem is tudom. Tényleg. De mondjuk aki megöli a saját embertársát párezer forintért… Vagy bosszúból megkínozza. Benzint önt rá például, elevenen elégeti, hát azt basszátok meg, ugyanúgy ropogósra kéne sütni! Talio-elv, azt mondom! Szemet szemért, fogat fogért. Aki öl, azt is ki kell nyírni, ilyen egyszerű ez. Simán. Vagy ráküldeni az áldozat rokonait. Összezárni a gyilkossal őket, és a kezükbe adni lángszórót vagy foszfort vagy akármit! Hú, de felbasztam az agyam most! De miért, hát nincs igazam? Gondolkodott volna előre az állatja. Így meg? Hűsöl egy pár évet a sitten tévével, nettel, azt’ kiengedik. Kezdheti elölről. Undorító!
Nem véletlenül hanyagolom én a politikát, annyi a szennyes ügy! Az a legjobb, ha nem is foglalkozunk vele.

A csalódott-rezignált apolitikus nőnek régebben volt véleménye, talán még politizált is, de időközben rájött, hogy mindegyik politikus egyforma. Egyik se jobb a másiknál. Egykutya. Szavazni nem megy el, mert úgyse az ő cetlijén múlik a végeredmény, két rossz közül meg nem fog választani, nem őrült meg. Távolmaradásával tüntet.

- Én nem is tudom, kit választhatnék… A jelenlegi felhozatalból senkire sem adnám szívesen a szavazatomat. Csupa nóném ipse. Ezek közül kire? Nem is megyek el, inkább viszem a gyereket libegőzni.

A politizáló nők egy részét alapvetően nem érdekli a politika, viszont párjuk szeret politizálni, ők pedig mindenben társai a férfinak, ezért otthon magvas beszélgetéseket folytatnak a témában. Kedvesük politikai hovatartozása miatt Magyar Hírlapot olvasnak, szidják a kormányt, és tüntetésre járnak A kedvesükkel való szakítása után új kedvesükhöz igazodva Népszabadságot olvasnak, támogatják a kormányt, és nem járnak tüntetésre.

A politizáló mamócák kritikusan, szakértőként állnak hozzá a politikai kérdésekhez, mert tudják, hogy a politikai élet eseményei döntően befolyásolják gyermekük életét, jövőjét, későbbi boldogulását.

- Az Országház egy családi napközi, teljes ellátással. Csak annyi a különbség, hogy a „házirendre” minden napközis tojik nagy ívben, mi meg szívunk egyvégtében. Nem jó ez így.
- Igen, igen, valóban. Az egész ország egy óvoda. Borzasztó!
- Nekünk a legrosszabb. Ha urambocsá’ egynél több babát szülünk, még mi járunk rosszul. Nem becsülnek meg minket, pedig mi vagyunk azok, akik tesznek róla, hogy ne haljon ki a nemzet! Régen se volt jó, most se jó. Minden drágul, a fizetés és a gyes összege viszont egyre csökken. Már a pelenka ára is az egekben van, Dönci babának meg csak nem mondhatom, hogy ne kakikáljon annyit! Ilyen országba szüljünk gyereket? Jaj, Döncike, a mami nem úgy gondolta, persze, hogy szeret téged!

A politikai kacsákat készpénznek vevő, azokon nyammogó-szörnyülködő és álhíreket továbbadó nők leginkább a pánikkeltés miatt politizálnak. Ők azok, akik a jól értesültség látszatát keltve felhívják a figyelmet a visszásságokra, és óva intenek.

- Tegnap egy stewardess barátnőm mesélte, hogy a Ferihegyen két gép áll teljesen felszerelve és ellátva minden földi jóval, hogy ha az elvtársak lába alatt forró lenne a talaj, rögtön el tudjanak menekülni. Elképesztő, hogy mik vannak!
- Te, ez a barátnőd látta belülről a felszerelt gépet, vagy rá volt írva a repülőkre, hogy menekülés esetére fenntartva? Ugyan, ne viccelj már!
- Miért, nem hihető?
- Őszintén szólva, nem.
- Hát adja Isten, hogy neked legyen igazad! De azért tartsd nyitva a szemed te is!

A bizakodót a remény élteti. Őt is megrendítik a problémák, de ad még egy esélyt, nem gyalázkodik, nem vádol, hanem kivár:

- Hát valahogy el kell indulni valamerre. Válságban az ország, az tény, de valakinek fel kellett vállalnia a megszorításokat, és ezek valóban szükségesek. Valaki megtette ezt, most meg persze támadják, de akárki üljön is a főnöki székben, üres konyhában bolond a háziasszony, ugye. Én azt mondom, minden jóra fordul, csak várjunk türelemmel!

A politikáról józanul gondolkodó mindenkit higgadtságra int. Fontosnak tartja a politikát, amiről véleménye szerint okosan is lehet beszélgetni. Ezt demonstrálandó a női fórumon topikot indít: Beszélgessünk a politikáról higgadtan!-címmel felvet valami aktuálpolitikai kérdést, majd a topikindító hozzászólásban megkéri a wazzegeseket, a figyiszeseket, a mélybaloldaliakat és az antikat, hogy ők ne szóljanak hozzá a témához. Az első nem témába vágó topiktársat elküldi a francba (nem ez volt a kérdés!), aztán megérkezik a többi hozzászóló is: a pártolók - igen, ez egy jó kezdeményezés, végre nem acsarkodva cserélhetünk eszmét, és az ellenzők is - milyen sivár életed lehet, hogy te egyfolytában csak a politikáról pampogsz! Aztán jön a replika: Miért, Kiszel Tünde szemöldöke érdekesebb?
A topikindító elkezd wazzegelni, a pártolók csitítják, az ellenzők pedig diadalmasan mosolygó szmájlival nyugtázzák, hogy igen, kibújt a szög a zsákból. A topikindító megunja az egészet, és a „Mit szeretnél tulajdonképpen?”-kérdésre azt feleli, hogy egy gondtalan, politikamentes hetet eltölteni a Maldív-szigeteken. Jövő héten indul is. Gyorsan linkel még egy politikai témájú cikket, aztán tényleg elhúz a Maldív-szigetekre.

A szélsőséges-agitátorok minden esetben a nyilvánosságra hajtanak, missziójuk beteljesítéséhez közönségre van szükségük. Küldetésük az általuk vallott eszmék ráerőszakolása a publikumra, legyen az a 7-es busz utazóközönsége vagy a háziorvosi rendelő várótermében ülők. Elsődleges és másodlagos nemi jellegüket leszámítva nem sok hasonlóságot mutatnak a női nemmel. Ahogy öregszenek, egyre fanatikusabban hirdetik az igét. Ha értő fülekre találnak, maximális hangerőn szidják a komenistákat, ha pedig ellenállásba ütköznek, ugyanezt a hangerőt és vehemenciát hozzák, csak mellé még kurvaanyáznak, hazaárulóznak és zsidóbérenceznek is.

Az interaktív politikai műsorba betelefonáló nő provokatíve kihangsúlyozza bemutatkozásnál a teljes nevét, lakhelyét, valamint hozzáteszi, hogy ő nem fél. Az eredeti témát csak a felszínen karcolgatja, rögtön rátér az őt rettenetesen foglalkoztató kérdésekre. Kiemeli, hogy kik miatt tart ott az ország, ahol és mennyire kilátástalan a helyzet. Általában közlendőjét nem tudja végigmondani, mert a telefonvonal megszakad, de legközelebb újrapróbálkozik. És mindig elölről kezdi, tehát a nézők sose tudják meg, mit is akart kihozni beszédéből. A nézők legnagyobb része ezt nem bánja.

Ennél még egy fokkal merészebb a szemtől szemben agitáló. Buszon, vonaton vagy villamoson jól láthatóan fogja kezében a nemzeti radikális újságot; a cikkeket olvasva fejét rázza és hangosan cicceg. Körbehordozza a tekintetét, várja a hatást, de az utasok általában nem foglalkoznak vele. Következő lépésként előveszi a mobilját, és felhívja egy harcostársát:

- Te Csilluskám, mindenképpen vedd meg a legújabb számot! Elképesztő, hogy mit írnak a 27. oldalon. Olvasom, hallgasd csak (felemeli a hangját): A H1N1-vírust a zsidó maffia szabadította Európára! Gondoltad volna? Nem? Hát én igen! Én már a kezdetektől sejtettem. Szóval mindenképpen vedd meg, tudományos pontossággal leír minden részletet, óriási!

Ekkor megint körbenéz, és elkap egy-egy furcsálló pillantást, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy bárkibe is belekössön. Csalódottan újra elmélyed a lapban, és fáradhatatlanul ingatja a fejét, cöcög, majd öntudatos, döngő léptekkel elhagyja a járművet.