A meccsre járó férfiak drukkerként teljesen elvesztik a realitásérzéküket, az önkontrolljukat. Vétenek a jó ízlés és az udvariassági szabályok ellen. Nem kedvesek, nem gyengédek és a legkevésbé sem vonzóak. Sőt, szinte kiábrándítóak. Artikulálatlanul üvöltöznek, káromkodnak, hőbörögnek, dobolnak, kerepelnek, dudálnak, szotyit köpködnek – és jól érzik magukat.
A hervasztó összkép ellenére vannak nők, akik hozzácsapódva a szurkolótáborhoz (vagy annak egy tagjához), részt vesznek a mulatságban. Ez a jelenség – jobbára – két okra vezethető vissza:
1. Ha a férfi veti föl a nőnek a meccsre látogatás lehetőségét. Ezt hivatalosan azért teszi, hogy megismertesse a szeretett lányt az őt érdeklő dolgokkal, beavassa és egyenrangú partnerként kezelje (a stabil párkapcsolat egyik alapköveként). A cudar valóság igazából az, hogy hetente csak egyszer tudnak találkozni, a randevú napja meg épp a meccs időpontjával esik egybe. Ilyenkor a férfi választás elé kerül: vagy lemondja a találkát, és elmegy a meccsre, de akkor a kapcsolatnak minden bizonnyal vége (ezt azért nem akarja), vagy kitűnő szervezőkészségéről tanúságot téve nem mondja le a randevút, de a meccset se szkippeli. Ez azzal jár, hogy kénytelen a lányt magával vinni, de bízik benne, hogy döntését nem fogja megbánni.
A lány beleegyezik, mert nem akar cikinek tűnni, és mert ő más, mint a többi csaj: nyitottabb, bevállalósabb, érdeklődőbb.
2. Ha a férfi semmilyen körülmények között nem akarja magával vinni a nőt, de az mindenáron el akar menni a magáról kialakított kép helyességét alátámasztandó. Ő is más, mint a többi nő: nyitott a férfi kedvteléseire, sőt, neki mondhatni gyengéje a meccsre járás.

- Béci, miért nem viszel soha magaddal a meccsre? Tudod, hogy olyan ritkán vagyunk együtt, és tudod, mennyire rajongok a fociért!
- Hát nem is tudom, nem éreznéd jól magad. Ez nem nőknek való dolog…
- Ugyan, csak azért mondod ezt, mert szégyellsz a barátaid előtt! Bezzeg én a csajoknak mindig mesélek rólad, és már alig várják, hogy megismerhessenek!
- Már miért szégyellnélek? Jó nő vagy.
- Ahha, csak „jó”! Gondolom a páholyban vagy mi az, a kilátón van egy nálam még jobb nő, és annak a kedvéért jársz ki. Sokkal egyenesebb lenne, ha a szemembe mondanád, hogy megcsalsz! Nem fogok jelenetet rendezni.
- Jó. Akkor szombaton elmegyünk…

A meghívást követően a beleegyező/triumfáló nő készülődni kezd, és kérdésekkel bombázza szerelmét/a legyőzöttet: Kinek kell majd szurkolni? Miben illik menni? És te Bélus mit fogsz fölvenni?

- Hat nap múlva lesz a meccs, hát honnan a faszból tudjam?
- Egyrészt ne használj ilyen szavakat, másrészt gondoltam összeöltözhetnénk, hogy mindenki lássa, összetartozunk. Mi lenne, ha narancssárgába öltöznénk, az olyan jó szurkolós szín. Vagy te lehetnél zöldben, én meg fehérben, ha már úgyis a fradit biztatjuk. De persze lehet fordítva is. Most miért nézel így rám? Ha nem akarod, természetesen nem muszáj, de azért szerintem nem rossz ötlet.

A stadionhoz érve feltűnnek a nőnek az első furcsaságok: sört szorongató, durva arcú egyének csoportokba verődve, rendőri készültség, a bejáratnál pedig motozás. De mégis miért? Olyan megalázó, pedig ő semmi rosszat nem tett! Egy kicsit elszomorodik, és sértve érzi magát.
Miután elfoglalják helyüket a szektorban (különálló, kétszemélyes szigetet képezve a bunkó szurkolók óceánjához képest), és elkezdődik a meccs, a lány asszimilálódni próbál. A focihoz ugyan nem ért, és már az első percben elveszti a fonalat, de azért még nem adja fel, együtt szurkol kedvesével. Ehhez felveszi a rendíthetetlen-kurvára figyelek a játékra-ne szólj hozzám szurkolói arckifejezést (valami filmben látta), biztat, buzdít, felvonultatja és beveti egész káromkodási arzenálját (francba, szar), kliséket süt el (a labdára figyeljetek, fiúk!, hülye bíró!) vagy az ellenfelet szidja. És mivel a játékhoz még mindig nem tud érdemben hozzászólni, ezért az ellenfél külsejére tesz dehonesztáló megjegyzéseket:

- Hogy lehet ilyen hosszú hajjal játszani, hát nem is lát ki!
- Ki találta ki ezt az ocsmány színű mezt? Én föl nem venném, az biztos!
- Jellemző, hogy ennek meg mindig lecsúszik a zoknija!

A meccs huszadik percére minden ötletből kifogy, így a továbbiakban metakommunikációs jelekkel vesz részt a drukkolásban: meleg helyzeteknél visszafojtja a lélegzetét, szabálytalankodásnál a fejét ingatja, a „mieink” egy-egy szebb akciójánál elismerően biccent, tapsikol és elégedetten sóhajt.

A férfi eközben visszafogja magát, és csak diszkréten hőbörög. Nem küldi el a vaksi partjelzőt a jókurvaédesanyjapicsájába - legföljebb melegebb éghajlatra, és nem üvölt artikulálatlanul - csak jelzésértékűen.
De ahogy belemelegszik az eseményekbe, egyre inkább elfeledkezik önmagáról meg a barátnőjéről, és önkéntelenül is az ordítozó haverok felé tendál.
Az éber nő ezt persze nem veszi jó néven:

- Bélus, itt ne hagyj egyedül, gyere már vissza! Hát nem ezért jöttünk ide, hanem hogy együtt legyünk, nem?

Béci visszakullog focirajongó barátnőjéhez, a meccs hátralévő részében pedig szerencsétlen arcot vág, és vágyakozva tekintget a nő nélkül érkezett haverok felé. A spanok együttérző (De nagy fasz vagy, Bélám, hogy így becsicskultál…) vagy lesajnáló (Fasz vagy, Béla, hogy így becsicskultál!) pillantással válaszolnak Bélusnak.

Ezalatt a nő számára is kezd világossá válni, hogy neki nem annyira jó itt. Kínjában kényszercselekvésbe kezd: lábával egy halomba tereli a szétköpködött szotyihéjakat, kisimítja a fradi-sál gyűrődéseit, és azon gondolkodik, vajon milyen növényekkel lehetne beültetni a focipályát.
A meccs végét jelző sípszó hallatán fellélegzik, a férfinak meg a „Hát ez óriási volt!”-mondattal adja tudtára, hogy mennyire élvezte a meccs minden egyes pillanatát, és mennyire sajnálja, hogy véget ért.
Ekkor még azt hiszi, hogy a nehezén már túlvan: aktívan részt vett a szurkolásban, elviselte a tamtamozást, a Rod Stewart rekedtségű és Szintiboy tehetségű csapatinduló-kántálókat és a kereplést. De nem, a java még hátravan.

A vesztes vendégcsapat szurkolótábora a stadionból kilépve balhét kezdeményez, a hazaiak meg válaszolnak rá. Provokáció, erőszak, kiskés, brutalitás, könnygáz, összecsapás. Előkerülnek a rendőrök is, de most ők se azok a gavallérok, akik a múltkor útba igazították.
A lány próbál diplomatikusan dűlőre jutni, higgadtan megbeszélni a problémát, esetleg nőiességével hatni az ellenfelekre, de egyik sem működik. Csak a gyors távozás. Hálát ad az égnek, hogy az utolsó pillanatban mégis a surranóját vette fel, és nem a csini, de kényelmetlen törpesarkút, így most nagyobb eséllyel éli túl az atrocitást a még mindig szerencsétlen arcot vágó párja mellett spurizva. Aki persze mindenért hibás. Mert elcipelte a meccsre akarata ellenére, hagyta, hogy a fülébe ordítsanak és tülköljenek a baromarcúak, és most miatta még menekülnie is kell. Nem baj, érjenek csak haza, úgy le fogja cseszni a Bélát, hogy arról fog koldulni. De ő többet nem megy meccsre, az ziher.
Azért eközben már fogalmazza is a sztoriját, amivel másnap a barátnőit fogja elkápráztatni egy latte macchiato mellett. Nem fogja túldrámázni a történetet, de a szentenciózus zárlat biztos az lesz, hogy a férfiak hülyék. Mert hülyék: akaratosak, erőszakosak, nyersek és semmi beleérző-képességük nincs. Hogy esetleg jó lenne meghagyni egymás intim-szféráját, és nem mindenáron ráerőszakolni a másikra az akaratukat. Javíthatatlanok. Többet nem megy meccsre. De ha rajta múlik, a Bélus sem.

Engedtessék meg nekem, hogy utaljak nosferato örökbecsű és überelhetetlen darabjára, a modoros ősanyára. Óriási lépést tett afelé, hogy felismerjük, és mi, nők elkerüljük az ősanyasággal együttjáró becsavarodást, megőrülést. Ugyanakkor a jelenségnek még maradtak kiaknázatlan aspektusai, ezeket osztom meg a nagyérdeművel.

A büszke gyes-es mamóca már kora ifjúságában rákészül későbbi élethivatására, az édesanyaságra, általános iskolásként elkezdi a gyerekbegyűjtést: alsós gyerekekből pesztrálható bandát verbuvál, akiket szünetekben az udvaron közösségi játékokkal szórakoztat (színcápa, fogócska) és felügyeli őket, hogy becsengetésre pontosan visszaérjenek, az uzsonnájukat elfogyasszák, és össze ne piszkolják magukat. Ha lakótelepen nő fel, védegyletet alakít a telepi játszótéren a kisebbeknek és védteleneknek a bunkó nagyokkal (saját korosztályával) szemben. Összetűzéseik során a „ne is foglalkozzatok velük, majdcsak békén hagynak minket valamikor” szöveggel nyugtatgatja az összeverődött aprónépet, akik ettől még idegesebbek lesznek, a bunkó nagyok meg annál inkább froclizzák őket. Igen, a mamóca már fiatal éveiben sorsközösséget vállal a gyermekekkel, és ehhez egész életében mereven ragaszkodik. Ha egyik védence a csipet-csapatból berúgja focilabdával a szomszéd Kovács bácsiék egyik nyílászáróját, az érthetetlen módon mérges Kovács bácsi a hibás, mert miért nem nyitotta ki az ablakot ilyen szép időben (12 fok, szitáló eső). Effektíve nem egy harcias típus, csak a gyerekgyűlölő szomszédok hozzák ki belőle az anyatigrist.

Kis bandája sajnos rövidesen felnő, és már nincs szükségük a pótmami védőszárnyaira. A pótmaminak viszont szüksége van gyerekre, ezért eldönti, hogy férjhez megy. Céltudatosan ismerkedik, nagy eséllyel egyházi közösségben (gyerektáboroztatók, animátorok közt) ver tanyát, vagy egyéb gyermekközpontú társaságban keresi a donort, a potenciális apukát, olyasvalakit, aki már maga is készen áll a gyermekáldásra; hajlandó óvni, védelmezni és eltartani későbbi kiscsaládjukat. A mamócának tehát nincsenek nagyratörő vágyai, ezért majdnem mindig talál magának egy papócát.

A gyerekvállalást nem kapkodja el, de azért tudatosan készül terhességére várandósságára, anyaságára: a babaprojekt első felvonásaként tíz napig hanyagolja férjét, hogy aztán annál nagyobb intenzitással vessék bele magukat a munkába. Ámornak csak olyan pozícióban hódolnak, ami a megtermékenyülést segíti elő, és a nő minden aktusnál párnát helyez a medencéje alá (gravitáció).
A vörös hadsereg egynapos késése után fejvesztve rohan a patikába, háromféle terhességi tesztet vásárol, és azonmód el is végzi mindegyiket. A második csíkot úgy várja, mint a Messiást.
Ha befigyel a második stráf is, szinte eszét veszti az örömtől, és világgá kiabálná boldogságát, de babonából még nem szól senkinek. A lapátkezű, de szimpatikus nőgyógyász megnyugtató diagnózisa után elmegy a Brendonba, és vesz egy pár csúszásgátló tappancsokkal ellátott bébizoknit. Ezzel egy kerzenlichtes, romantikus vacsora alkalmával lepi meg férjét:

- Tessék, ÉDESAPA, ezt neked hoztuk.
- Mi ez? Mobiltok?
- Jaj, dehogyis. Hova gondolsz? Apa leszel!!!
- Miii? Csak nem?
- De bizony! Ugye, hogy mi vagyunk a világ legboldogabbjai?

Másállapota korai szakaszától kezdve alakítja magzata zenei ízlését. Kísérletezik Mozarttal, Beethovennel, esetleg Enigmával. Infected Mushroommal soha. A pocaklakó Mozart zenéjére rugdos a legintenzívebben, ezért a kismama naponta ötször lejátssza neki a C-moll adagio és fúgát. A Requiemet és a Szabadkőműves gyászzenét azért ő sem erőlteti.

A végigvideózott apás szülést követően a büszke gyes-es anyuka beleveti magát a gyermekgondozás örömeibe és felelősségteljes mivoltába.
Szoptat, fej, mondókázik, de hogy senki ne foghassa rá a beszűkült tudatállapotot, új hobbikra tesz szert: varr – rácsvédőt a kiságyra, köt – tutyit (kocsicipőt, mamuszt), topikozik – tapasztalatot cserél interneten anyukatársaival a büfiztetési szokásokról, a kényelmes szoptatóhelyzetekről és a lelkiismeretes védőnő ismérveiről.
A topiktársak tanácsait követve borostyánláncot rak a bébi nyakába, hogy fogzását segítse. Aztán leveszi, mert fél, hogy megfullad tőle. De aztán mégis visszarakja, mert a többi anyuka szerint hatásos. A Dóri barátnő babája legalábbis mióta hordja, csak négyszer sír fel éjszakánként, míg bébilánc nélkül ötször.
Bár a gyerek még csak fekszik a babakocsiban, azért a mamival naponta eljárnak az EU-konform játszótérre (korai szocializáció), ahol a büszke gyes-es mamóca hasonló kaliberű anyukákkal barátkozik össze. Nem sokkal később már együtt tolják a babakocsit, szigorúan egymás mellett haladva - és ha van -, mindenképpen a bicikliúton. Ha egy szemét bringás elrobog mellettük, hangosan felcöcögnek nemtetszésüknek hangot adva, és megnyugtatják egymást afelől, hogy az ő csimotáik biztosan nem lesznek majd ilyen huligánok.
Édesanya-öntudata a baba testsúlyának gyarapodásával egyenes arányban növekszik. Olyan közintézménybe vagy hivatalba elvből nem teszi be a lábát, ami nem bababarát: ahol nincs pelenkázó asztal, külön szoptatóhelyiség és játszósarok a porontyoknak. A bkv-járatokat fejből tudja, csak az óránként közlekedő alacsonypadlós járműre száll fel. Ha valami miatt óra 17-kor mégsem alacsonypadlós busz érkezik, felháborodik, és szidja Aba Botondot. Ja, nem: Kocsis Istvánt. Mindegy, valakit.
Bokros teendői mellett férjét sem mellőzi, mindig szakít időt a beszélgetésre. Ennek jegyében munkából fáradtan hazaérő párját utódjuk székletállagának képszerű leírásával fogadja.

- Éljen, megjött Apuci! Köszönjünk neki! Pápá Apuci (a gyerek kezét rángatja). Képzeld écsapa, ma akkorát kakiltunk, hogy öröm volt ránézni. Sötét volt és olyan, mint a gyurma, alig kellett törölgetni. Bizony, mi már ilyen nagyfiúk vagyunk! És ma alig sírtunk, nagyon jó kisgyerekek voltunk. Hagytuk anyucit trécselni a mamatársakkal. Büszkék vagyunk magunkra!

Amint lehetősége nyílik rá (szülés után 6 hónappal, miután hosszas mérlegelés, intenzív kutatómunka és tíz mami-barátnő kikérdezése után elérkezettnek látja az időt, hogy a pici immunrendszerét kitegye a külvilág attakjának), visszalátogat a munkahelyére kicsinyével, mert már annyi szépet mesélt róla a kollégáknak, biztos mindenki nagyon-nagyon kíváncsi rá. Általában a legforgalmasabb nap legforgalmasabb óráját választja a vizithez, és ezt hatásos antréval (színes hordozókendő, piros-sárga csörgő, nyálas gumirágcsa) és üdvözült mosollyal tetézi.
A férfiak futó pillantást vetnek a gyerekre, megeresztenek egy félszeg mosolyt, majd továbbsietnek. Persze, tőlük nem is várható más, hiszen csak érzéketlen férfiak. Viszont a koleginák nem menekülnek. Nekik először a gyereket, majd a csodáló kör közepén álló, diadalmas, büszke mosolyú édesanyát kell agyondicsérniük.

- Jaj, de gyönyörű ez a gyerek. Tiszta anyja! A szeme teljesen a tiéd. És milyen huncutul mosolyog. Meg kell zabálni! És mondd csak, nehéz szülés volt?
- Nehéz? Már miért lett volna nehéz? Ne nevettessetek! Hónapokkal Popika világra jövetele előtt elkészítettem már a szüléstervet, és olyan ügyesek voltunk, hogy semmi komplikáció nem lépett fel: fejjel bújtunk ki, a farfekvés szóba se jött, minden a legnagyobb rendben zajlott. Még epidurális érzéstelenítést se kellett kérnem, szinte kicsusszant belőlem a gyerkőc. Bizony, mi ezt már akkor megbeszéltük, mikor a pocakomban volt. Tudtuk, hogy anyócának mennyire fontos, hogy Popika ne okozzon csalódást, és harmonikus legyen az első találkozásunk. Felejthetetlen élmény volt. Meg is mutatom a fényképalbumot!

És tényleg megmutatja, tehát a munkatársnők (és mentséget időben nem találó férfikollégák) még mindig nem szabadulnak. El vannak ájulva az „itt épp a fejünk bújik ki” című képtől, meghatódnak „az apóca elvágja a köldökzsinórt” témájú képen, a nyákos-véres-vörösfejű ordító csöppség fotójának láttán pedig a születés csodájáról beszélnek.
A gyes-en lévő kolegina rettetenetesen sajnálja, de indulniuk kell, mert ha nem érnek haza alvásidőben, felborul a gyermek napi rutinja, ami beláthatatlan következményekkel jár, még belegondolni is rossz.

Búcsúzóul a titkárnő megkínálja a főnök vastartalékos kekszével a porontyot, de azt az écsanya egy oroszlán dühével és egy leopárd fürgeségével kitépi a meggondolatlan munkatársnő kezéből.

- Hova gondolsz, Terikém?! Ez a szörnyűség tele van állományjavítóval, térfogatnövelővel, színezékkel meg E-kkel! Popika nem ehet ilyeneket, még csak az kéne. Legfeljebb bio kölesgolyót vagy banándot, de az itt nincs – gondolom -, mert miért is lenne.
Na, indulunk haza, Popika. Köszönj szépen a néniknek! Majd még biztos visszalátogatunk, mert nagyon jól éreztük magunkat!

Az elválást követően mindenki boldog: a kollégák, mert egy időre megszabadultak a méhlepényes-magzatvizes fotóktól, a büszke gyes-es mamóca meg azért, mert visszatérhet a saját világába: az anyatej illatú, mosolygós babás, pihe-puha plüssállatokkal teli és tejserkentő gyógyteás világba, ahol nincs se ármány, se magas lépcső, se mérgező keksz.

Reni, az ezoterikus
- Hát lányok ez egy nagyon szép film volt. Örülök neki, hogy Jessica végül megtartotta a babát, de én azért izgultam. Elég nagy felelőtlenség volt Paul részéről belevágni a szeretkezésbe minden előzetes megfontolás nélkül. Manapság így fejest ugrani a szexbe, borzalmas. Még azt se tudták megtervezni, hogy milyen jegyben szülessen a gyermekük. Én nem tudom, mit fog kezdeni ez a Jessica. Ahogy kivettem a karakteréből, ő valami romantikus vízjegy lehet, valószínűleg halak. És mi van, ha a gyermeke kos lesz?! Az őrületbe fogják kergetni egymást! De talán majd Paul helyrerakja a porontyot, már ha együtt marad a nővel: ahogy befűzte szegény Jessy-t, olyan lehengerlő és erotikus volt, csak bika lehet a srác. Ennyit a tudatos családtervezésről… Ha legalább óvszert használtak volna! Annál jobb megoldás nincs is. Az a rengeteg betegség, nyavalya, amit el lehet kapni az ilyen alkalmi, futó kapcsolatoktól: AIDS, szifilisz, kankó, jajistenem, nem is folytatom.
Én mindig gumit használok, mert tudjátok, mennyire fontosnak tartom test és lélek harmóniáját. Ahol a test beteg, ott csakhamar a lélek is rettenetes állapotba kerül. A mottóm, ha nincs gumi, nincs dugi! Aki ezt nem fogadja el, annak fel is út, le is út. Képzeljétek, az exem azt akarta, hogy antibébi tablettát szedjek. Én olyan dühös lettem, ne tudjátok meg! Hát mi az, hogy ÉN szenvedjek csak a szexért, NEKI meg semmi dolga, csak bezavarni a macit a málnásba?! Lányok, én úgy ordítottam vele; még most is remegek a dühtől, ha eszembe jut. Meg azok a rémtörténetek a rengeteg mellékhatásról: a libidó rövidesen már csak szép emlék, a májfunkciók romlanak, a vérnyomás az egekig szökik! Emlékeztek, a kolléganőm Joli, akiről meséltem, hogy milyen passzentos nadrágot vett fel múltkor a valagára, na, ő is a bogyótól szedett fel 15 kilót. Vele az a nagy baj, hogy még mindig úgy öltözik, mint 15 kilóval korábban. Meg múltkor az a felső! Úgy nézett ki benne, mint a bélbe töltött májas hurka. Jahj, elkalandoztam, bocsi. Mi is van még? Ja, persze: a trombózisveszély. Meg hogy figyelni kell, hogy mindig időben szedd be. És ha beszedted, ne hányd ki. És ha kihánytad, pótold.
Az óvszer viszont csúcsszuper! Kényelmes, biztonságos, és annyifélét lehet belőle kapni, hogy szinte beleszédülök. A másik exszeretővel a rücsköset szerettük a legjobban. Ő is imádta, és azt mondta, gumival még jobban szereti csinálni, mint anélkül! És milyen igaza volt. Tényleg simán megszokható, sőt, továbbmegyek: megszerethető, mert ha valaki ügyesen bánik vele, az óvszer nagyon megbízható tud lenni. Nekünk az együtt töltött két év alatt csak ötször szakadt ki, és háromszor csúszott le, aztán futhattunk esemény utániért, de hát ennyi malőr még belefér, nem?

Edit, a bizonytalan
- Ahogy vesszük, Renikém, ahogy vesszük. Te végül nem azért szakítottál a rücskössel, mert folyton a képedbe hazudott? Na, mindegy. Szóval mi a Bazsival áttértünk a tabira elég hamar. Sokkal megbízhatóbb és biztonságosabb, mint a koton. Összevetetted már valaha a két módszer Pearl indexét? Azért van közöttük különbség, nem kicsi. A gumival százból 3-4 nő esik teherbe, míg ez az arány a fogigátlóval csak 0,1 és 0,5 között mozog. Te is láthatod, elenyészően kicsi az esélye a nem kívánt terhességnek. A bőröm is sokkal szebb lett tőle, minden pattanásom eltűnt, a menszim pedig szinte percre pontosan megjön. De az óvszerről meg ne magyarázz, mert az valami borzalom: büdös műanyagszaga van, szörnyen kényelmetlen, romantikaromboló és drága. Meg hogy milyen ciki volt óvszert venni! Rettenetesen frusztrált! Olyankor mindenki engem nézett, és biztos voltam benne, hogy azon gondolkodnak, milyen pozitúrában alkalmazzuk. Mindig az utolsó pillanatban raktam a futószalagra, és a zsemle alá dugtam. De nem ez volt a legnagyobb baj vele. A gumival szinte nem is éreztem a páromat, olyan volt, mintha valami idegen test csiszatolt volna. Engem lélektanilag is rombolt, képtelen voltam elengedni magam. A Bazsi is folyton panaszkodott rá, elment a kedvünk a szerelmeskedéstől, az együttléteink megritkultak, spontaneitás nuku. Ha bárhol megkívántuk egymást, nem adhattuk át magunkat a szenvedélynek, elő kellett keresni a gumit, ami alatt Bazsi persze félhatult, és kezdhettük elölről. Ha meg elfelejtettünk óvszert vinni, hát cseszhettük a hancúrt.

Brigi, a szókimondó
- Olyan ennivalóan édesek vagytok, tündérmókuskáim, ahogy így túlreagáljátok a dolgokat, de azért ez kurvára vállalhatatlan. Hát mi a faszért kell ennyit agyalni a dolgokon? Tudok egy rohadt egyszerű módszert, és még della sem kell hozzá. Te is jössz itt Editem ezzel a hancúrbogyóval, de mi már az: lehúzás azért, hogy elbasszad a harcikedvet. Na, nem. Hülyék vagytok mindketten. Imádlak titeket, de rossz hallgatni, ahogy így rinyáltok, mikor elég a macerás részt a hímre bízni. Hagyd, hogy fugázzanak, mintha nem lenne holnap, aztán a pasi majdcsak kihúzza időben a brét. Ha meg nem, és befigyel a bohóc, maci lesz a dobozban vagy kovász a cipóban, hát istenem, kiskanál vagy gyerektartási per. Vegyétek kicsit könnyebben az életet, Mucikáim, mert ha így folytatjátok, olyanok lesztek, mint a baszatlan aszott citrom, és a komposztos gödörben végzitek.

Kati, a romantikus megállapodott
- Azért néha csodálkozom rajtad, Brigikém, hogy mennyire felelőtlenül viselkedsz. Hogy fogsz így példát mutatni majd a gyerekeidnek? Mi, a Patrikkal a természetesség és a kiszámíthatóság hívei voltunk mindig is. Ami a legjobban bejött nekünk, az a Billings-módszer: önellenőrzés, egymásra figyelés, tüszőrepedés idején pedig aszketizmus. Igen, ez valóban egyfajta szellemi érettséget igényel, de mi azért kötöttük össze az életünket, mert a problémás helyzetek megoldására is késznek éreztük magunkat. Azért persze mikor mondom a Patriknak, hogy ez most a nyákos időszak, úgyhogy hátrább az agarakkal, mindig puffog egy kicsit, hogy pedig mennyire kíván, és nem fogja kibírni, de persze végül sosem kockáztatunk. Olyan ééédes, amikor épp szerelmeskedésmentes időszakunk van! Teszi magát ide-oda, nem találja a helyét, és látszik rajta, hogy a pokolba kívánja ezt az egész önmegtartóztatásos dolgot. Igazi szenvedélyes mucho macho! Imádom! No jó, nem biztos, hogy száz százalékos a módszer, az eddigi két babónk is így csusszant be, de én azt mondom, jó az Isten, jót ád, és mindig nyitva kell hagyni valami kiskaput. Arra gondoltunk a zurammal, hogy ha majd teljesítettük a tervet, összehoztuk az öt utódot, megalapítjuk a saját kompániánkat, és iskolákat keresünk fel, hogy felvilágosító órákat tartsunk. Ahogy látom a környezetemben, lenne rá igény, mert a gyerekek tudása igencsak hézagos, és hát pornófilmekből nem lehet megtanulni, milyen az, mikor két ember testileg és lelkileg is eggyé válik, a mennybe jut, majd visszatér élve. Csodálatos dolgok ezek…

- Na, lányok, de jól kibeszéltük magunkat, mi? De ugye nincs harag? Hisz azért vagyunk ilyen jó barátnők, hogy mindent megbeszélhessünk egymással. Levezetésként akkor irány Horány, menjen mindenki haza élete párjához, és hódoljon a szerelemnek a maga módján! Csak aztán nehogy egy kósza zümi bele találjon szállni a szánkba. Cijjasztok!

    Dél körül vonattal utazni csodálatos dolog. Nincsenek sokan olyankor, el lehet merülni a táj szemléletében, és még azzal se nagyon foglalkoznak az utastársak, ha az mp3-lejátszóból szóló What Is love-ra a fejünkkel metronómozunk.
De aztán felszáll a vélhetően képzőművészetet hallgató lány. Lila leggings van rajta és lila, koptatott bőr oldaltáska. Ezzel még semmi baj. Mindehhez viszont vászonból készült, virágos gumicsizma utánzatot vesz föl, szürke óriásgarbós kötött pulcsit és egy nemtommit. Ez a nemtommi úgy néz ki, mint egy pelenka, csak fekete és vékony anyagból van. Utoljára általános iskolai bolondballagáson találkoztam ilyennel, mikor az eredeti ötleteiről híres eggyel fölöttem járók bébiknek (nem babáknak, bébiknek) öltöztek be. Bohócoknak akartak eredetileg, meg a Padödőnek, csak azt az előző évfolyam már ellőtte.
A pelenka-szoknyanadrág buggyos kinézete alapján „ideje lenne cserélni”-hatást kelt a közönségben, mert az most már van: mindenki őt nézi, és megpróbálja helyrerakni magában a látványt. De a lány frizurája sem könnyíti meg a dolgukat. Elölről úgy néz ki, mint Paul McCartney haja She Loves You-s korában, hátulról pedig mint Dieter Bohlen frizkója a Cheri Cheri Lady idején.
A lopva rásandítás és a kérdő tekintetek ostroma idővel elül, de a lány nem hagyja, hogy a feledés homályába vesszen. Előveszi az intimissimis zörgős zacsiból a tuppervárét, kinyitja, és elárasztja a kocsit rakott krumpli-szaggal. Az ételhez hozzá se nyúl, viszont kikotor a táska mélyéről egy újságpapírba csomagolt könyvet, és elkezdi olvasni. A rakott krumpli pedig még mindig intelligens Brise-ként járja át a kabint, olykor hullámokban fel-feltörve. Az új utasok belépnek a kocsiba, mélyet szippantanak a levegőből, és ingerküszöbüktől függően vagy átvonulnak egy másikba, vagy leülnek és arcokat vágnak, vagy leülnek és vágyakozva nyeldekelnek.
A végállomásnál a több fronton támadó lány elpakolja a könyvet, lefedi a tetővel a még mindig érintetlen rakott krumplit, és leszáll.

Fel nem tett kérdéseim a fiatal nőhöz:
Miért vesz fel pelenkát alj helyett? És akkor már miért pont feketét?
Mit olvashat, ami annyira gekados, hogy mi nem tudhatjuk? A Mein Kampfot nem nézem ki belőle, mást meg nem nagyon tudok elképzelni, amit be kellene kötni. Talán még a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei-t, de az végképp nem vallana rá, már a pelenka alapján sem.
Miért nem eszi meg a rakott krumplit, ha már kinyitotta? Vagy miért nem rakja el, ha nem eszi meg? Egyáltalán miért vette elő?
Legvégül pedig miért nem kínálja meg azt a srácot, aki hatalmasakat nyelve fixírozza a lány finomnak tűnő hazaiját?

Az irodába beérve a koleginák feltűnően körbeszagolnak, de nem szólnak semmit, csak aznap kerülnek, mint a leprást, és összesugdosnak a hátam mögött:

- Te, ez újabban menzán dolgozik másodállásban? Olyan szaga van, mint a konyhás Icának a kantinból.
- Hát nem tudom, de ez eléggé abnormális jelenség, nem?

- Nem, lányok, csak egy vászon gumicsizmás, pelenkás Paul-Dieter stílusú csaj szétküldte a kajaszagot az éterbe, attól van ilyen sajátos bukém.

De inkább rájuk hagyom az egészet; az, hogy menzai alkalmazott vagyok másodállásban, sokkal hihetőbb.

Etelka nem akart tudományos-fanatikus antinővé válni, a körülmények tették azzá.

Mindig is ő volt az osztály szürke egere, a népszerűtlen lány, akinek tetszési indexe csak szünetekben (Hadd másoljam már le a lecód!) és dolgozatírás előtt/alatt ugrott meg egy kicsit - az érzékelhetőség határain kívül.

- Figyi, te ugye persze, hogy tudod az évszámokat. Melléd ülhetek?
…
- Pszt, Etelka, vidd már egy kicsit arrébb a kezed, ne takard! Be ne add még a dolidat, én még a felénél se tartok!

Ballagás előtt az osztálytársak hirtelen ötlettől vezérelve megígérik neki, hogy többéves fáradhatatlan jótét-lélekségéért egy „köszönjük”-tortával lepik meg.

- Na, Etelka arra gondoltunk a csajokkal meg a srácokkal, hogy mivel mindig kihúztál minket a slamasztikából, ezt egy finom tortával honorálnánk. Melyik a kedvenced?
- Ugyan, igazán nem kéne. De tényleg. Magától értetődő, hogy segítettem!
- Nem, nem, mi ragaszkodunk hozzá! Ez a legkevesebb! Ne kéresd magad, mert még a végén megharagszunk.
- Hát, igazából nekem mindegy. Talán akkor túrótortát, ha már… De biztos?

Otthon aztán Etelka kitörő örömmel meséli el, hogy az osztálytársai mennyire kedvesek voltak vele, és lám, mégse néznek át rajta!
A következő napok euforikus hangulatban telnek. Egészen kivirul, és a beszédét tervezgeti, amelynek során majd a tortát átveszi. Igen, hálás lesz, de azért azt is finoman a tudtukra adja, hogy egy tortával nincs egészen jóvátéve a sokévi mellőzés és bántás. Ez egyszer kiáll magáért. Nem fog összeveszni senkivel, csak tiszta vizet önt a pohárba.

Aztán véget érnek a gimnazista évek utolsó napjai is. Leérettségiznek, elbúcsúznak egymástól, de a torta sehol. Egyszer-kétszer utal ugyan Etelka a megígért süteményre, de a lányok nem veszik a lapot. Már akkor elfelejtették az egészet, amikor megígérték.

Miután Etelkát maximális pontszámmal felveszik az egyetemre, egész valójával a tudomány habjaiba veti magát. Az embereket viszont kerüli, mert azok mind rosszak, hálátlanok és kiszámíthatatlanok. A tudomány az egyetlen jó barátja: megbízható, kiismerhető és sohasem okoz csalódást.
Fizikai megjelenésével is tüntet, sorsközösséget vállal önmagával - a világgal szemben: általában gépikötött garbót vagy piké pólót hord kopott, répa fazonú kord nadrággal, és ormótlan, bumszli orrú félcipőt vesz fel hozzá. Haját fiúsan rövidre vágja a könnyebb kezelhetőség végett, és mindig a füle mögé szorítja. Elmaradhatatlan ruhadarabja a polár, keki színű mellény (nyáron is), amely gondosan eltakarja nőiességének utolsó írmagját is. Legfontosabb iratait, jegyzeteit, tanulmányait és esszéköteteit egy 1992-es konferencia (A tudomány változása korunkban, Eger, 1992) apropójából kiadott sötétkék oldaltáskába pakolja, amelyen ugyan nem vett részt, de a kongresszus fő programpontjaival egyetért.
A segítőkész stréber-szereptől az egyetemen se tud szabadulni. Ő az, akivel csak akkor állnak szóba a hallgatótársak, ha jegyzetre, szemináriumi dolgozattémára vagy szigorlati tételsorra van szükségük.

- Szia ööö! Szia! De rég láttalak! Nem jársz mostanában órákra?
- De, én igazából mindegyik órán részt vettem…
- Tényleg? Érdekes. Na, a lényeg a lényeg: három nap múlva szigorlatozom, és annyira hálás lennék, ha kölcsönadnád a jegyzeteidet egy napra! Az életemet mentenéd meg vele!
- Háát, szerettem volna még én is tanulni belőlük, mert…
- Ugyan, ne magyarázz már! Innen látom rajtad, hogy kened-vágod az anyagot! És különben is csak egy napról lenne szó. Holnap cserkész becsszóra visszajuttatom neked. Oké-zsoké?
- Jó, de tényleg örülnék, ha visszakaphatnám holnap…
- Nem kérdés. Naná, hogy persze!

A lejmoló naná, hogy nem hozza vissza a jegyzeteket, Etelka pedig megint hoppon marad. Viszont így is kitűnően vizsgázik, dacára az át nem nézett jegyzeteknek és annak, hogy az egyetlen ünneplő szoknyájához makkos cipőt és üvegszálas harisnyát vett föl.
Szorgalmi időszakban észre se veszik, mert a lány kaméleonokat meghazudtoló ügyességgel képes a falhoz lapulva közlekedni és a sarokban észrevétlenül meghúzódni tudományos folyóirattal a kezében.

A szakdolgozat hibátlan, bár egy kicsit bátortalan („Ha tanácsolhatom, pöttyet több önbizalmat az élethez, kolegina!”) megvédése és az államvizsga után megírja doktori disszertációját, doktorrá avatását pedig szűk családi körben ünnepli meg. Fotó nem készül.

Évekkel később a tanszékvezető oktatói állást ajánl neki, amit Etelka bosszúból elfogad.
A hallgatókkal pikírten, távolságtartóan viselkedik, a csinosan öltözködő lányokra (=csöcsük kinn van ribancokra) direkt vadászik.

- Maga, ott a negyedik padban. Egyrészt megkérném, ne az én órámon rúzsozza a száját, másrészt pedig ne higgye, hogy a tudás a dekoltázsán keresztül fog magába áramlani. A kolega úr meg ne vizslassa a koleginát, hanem rám figyeljen!

Majd elnyűhetetlen polár mellényét megigazítva tovább értekezik a tudományról. A hallgatók spontán kérdéseitől összerezzen (Erre még majd később visszatérünk! – Nem tér vissza.). Szóban soha nem vizsgáztat, csakis írásban, hogy a szemkontaktust és a kínos verbális érintkezést elkerülje.

Tanulmányokat publikál, majd önálló monográfiát ír. A tudományos konferenciákon sikerrel szerepel, munkatársai csodálják és tisztelik, de csak annyira, amennyire az elektromos ráját szokás a Tropicariumban.
Kevés szabadidejében nem jár társaságba, nem néz mozifilmeket és nem shoppingol. Viszont keresztrejtvényt fejt, sudokuzik vagy kvízműsorokat néz. Mindezt egyedül, a saját összkomfortos garzonjának csendes magányában, melyet csak a macskájával oszt meg. Mirci sokkal hűségesebb, kedvesebb és ragaszkodóbb, mint bármelyik ember. Csendben van, puha, aranyos és nem követelőzik. Nem úgy, mint a férfiak. Bár egyszer, egyetlen egyszer ő is átélte a szerelmet. Árpádnak hívták és a tanára volt. A hatvanéves oktató olyan átéléssel beszélt a tudományról, hogy Etelkát teljesen magával ragadta és lenyűgözte. Árpád tanár úr szóbeli vizsgájára új, rövidebb szoknyát vett fel, de a tanár nem értette meg az egyértelmű célzást, a szerelem plátói maradt…

Egy nap Etelka levelet kap, melyben szeretettel meghívják a 30 éves osztálytalálkozóra.
1. Etelka elmegy, mert meg akarja mutatni, hogy mire jutott az életben: ismert és elismert szaktekintély lett, akinek publikációira nem egy kollégája hivatkozott már.
2. Etelka nem megy el, mert még harminc év távlatából is túl frissek és fájóak az élmények.
Mircivel megbeszéli, hogy mégis inkább részt vesz a találkozón, mert csak nem fog megfutamodni; ő, aki olyan rendíthetetlenül állta a tanulmányait ért kritikákat is! A biztonság kedvéért azért magához veszi egyik szeretett könyvét, hogy ha nagyon tarthatatlanná válna a helyzet, félrehúzódhasson vele egy sarokba.

Az immár felnőtt gyerekekkel rendelkező Kovácsnék és Horváthnék szeretettel üdvözlik egymást, és merengenek a régmúlton, fiatalságukon, amikor még feszes volt a mellük, és a munkások is utánuk fütyültek. De – be kell látniuk – az élet kerekét nem lehet visszaforgatni, jobb ebbe beletörődni.

- Na és mesélj, Etusom, mi lett veled? Merre hányt-vetett a sors kénye-kedve?
- Ha már így kérdezed, én a tudománynak szenteltem az életem, és nem bántam meg. Igaz, hogy sokszor nehéz és fárasztó út ez, de…
- Hmmm, milyen jól néz ki! Mennyei ez a túrótorta, nem kóstolod meg?

Nem, Etelka nem kóstolja meg.

- Szép napot a hölgyeknek! Mit hozhatok?

- Jaj, nem is tudom. Azt hiszem, kivételesen valami alkoholos jólesne. Egy pohár vörösbort legyen szíves.
- Én ananász dzsúszt kérek. Lacival az volt a kedvencünk.
- Kávét cukor és tej nélkül.
- Egy bögre zöldteát kérnék szárított hibiszkusszal.
- Milyent csapolt sörötök van, apukám? Pilsner játszik? Na, akkor egy olyat hozzál, légy oly tündér gyerek, egyelőre egy korsóval!
- Én egy kevés barackos krémlikőrt innék, csak a gyerkőcök meg ne tudják, hihi!

Edit, a tanácstalan:
Hű, csajszik, annyira köszi, hogy eljöttetek! Tök tanácstalan vagyok, és annyira nem tudom egyedül megoldani ezt a problémát, ami elemészt és felőrli az idegeimet!
Szóval, tudjátok, három éve vagyok együtt a Bazsival. Az elején minden olyan idilli volt, mint a mesében. De mostanra eljutottam oda, hogy nem érzek szerelmet iránta! Tisztelem és becsülöm, de már nem az igazi. Mintha valami végleg eltört volna bennem. Jaj, lányok, én úgy szeretnék megint úgy érezni, mint a régi szép időkben, amikor csak ő volt meg én, és nem létezett senki és semmi rajtunk kívül! Újra akarom élni azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, azt a bizsergést, amikor őt meglátva elakadt a lélegzetem, az egész lelkem őt kívánta, és egyszerűen nem tudtam betelni vele!
Bazsival ezt már – fájdalom – képtelen vagyok átélni, de még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy lemondjak a szerelemről. Nem tudom, hogy elhagyjam-e, olyan bonyi az egész, és egyáltalán nem rózsás a helyzet. Jaj, nagyon ki vagyok bukva. Érzelmileg teljesen elhanyagol, mellette nem érzem magamat nőnek. Virágot se kaptam tőle már vagy fél éve! Az önbecsülésem, az önbizalmam a padlón van. Néha úgy gondolom, jobb volna meghalni… Kérlek, segítsetek lányok, bennetek van az utolsó bizodalmam!

Mari, a nosztalgiázó:
Editkém, el ne hagyd azt a fiút, ha jót akarsz magadnak! Természetes ez, ahogy most érzel, minden kapcsolatban önkéntelenül előjön egy bizonyos idő után. Én ostoba voltam, nem hittem, hogy csak átmeneti állapot, és elhagytam a Lacit. Azóta is bánom, de már nem lehet visszacsinálni. Nem tudok továbblépni, nem tudom őt kiverni a fejemből. Hiányzik az érintése, az ölelése, minden porcikája. Egy éve az ő fogkeféjét használom, az ő pólójában alszom! Régen minden másabb volt. Most tél van és csend és hó és halál…

Zita, a racionális:
Ha engem kérdezel, a kémia két ember között maximálisan három évig működik, utána már ésszel szeretünk. Gondold végig a kérdéseket; nem, nem kell nekünk válaszolnod, elég csak magadnak: Rá tudnád-e bízni az életedet, magadat Bazsira? El tudnád-e képzelni vele a jövődet, szülnél-e neki gyermekeket?
Kezdetben rózsaszín ködön és szemüvegen át látjátok egymást és a világot. Aztán jönnek a szürke hétköznapok, a megszokás. Ez nem feltétlenül rossz! Igen, egyfelől monotonitás, de a mindennapok bizonyossága is. Hétköznapok, de olykor ünnepnapok is azzal a férfival, aki melletted áll, akire támaszkodhatsz, és akivel megoszthatod életed apró-cseprő dolgait.

Reni, az ezoterikus:
Edit, mi karmikus kapcsolatban állunk egymással, ezért őszintén elmondom neked a véleményem. Elég sok tapasztalatom van, és nem egy ember volt már hálás a tanácsaimért. A legfontosabb az, hogy ne üldözd a szerelmet. Jön az magától, ha szellemileg és lelkileg is fel vagy készülve rá. Tárd ki az ajtót, és engedd, hogy beáramoljanak a pozitív gondolatok. Ezáltal feltöltődik a csíd, és ezt mások is észre fogják venni. Lehet, hogy azon a bizonyos ajtón a szerelem is csakhamar bekopogtat majd. Tudom, hogy te rákként afféle otthonülő, családjának élő típus vagy, és hiperérzékeny az antennád. Te a szíveddel gondolkodsz, sohasem az eszeddel. És a Bazsi mi is? Ja, persze, ikrek. Hát tőle ne várj sokat. Ő mindent értelmi oldalról közelít meg. Intelligens, de rendkívül érzéketlen. Ha szerelmes szavakat suttogó férfira vágysz, őt elfelejtheted. A személyiségfejlődésed egy szakasza volt ő, de már nem vagytok egymásra pozitív hatással.
Holnap este a Hold az Uránusszal lép kapcsolatba, ez újdonságot hoz az életedbe; gyújts gyertyát, relaxálj és mélyülj el a gondolataidban. Kapcsold ki a külvilágot, és hívd segítségül az angyalaidat. Ha eléggé koncentrálsz, választ fogsz kapni minden kérdésedre.

Brigi, a szókimondó:
Ehh, a lobogó tűz hiányzik? Öntsél Mucuskám benzint a parázsra! Csipke tanga, szexmasszázs, fülledt erotika, pornó, csak hogy lássa, belevaló csaj vagy, és keményen rábaszna, ha hanyagolna téged a jövőben.
Ha még mindig kuka a faszi, repítsd nagy ívben! Elfogyasztasz még öt vagy hat pókot, aztán férjhez mész, ha annyira akarsz, és gyárthatod a bábukat ezerrel.
Ez a no-love agónia meg kurva gáz, édesem. Ne törd magad, minek a döglött galambot rugdosni? Pattintsd le, ha ennyire huzatos a gyerek. Én mondom neked, szarból nem lehet várat építeni!

Kati, a romantikus megállapodott:
Bocsi, hogy belevau, de szerintem nem múlik el a szerelem, csak később átnemesül szeretetté. De higgyétek el, újra és újra bele lehet szeretni a kedvesbe. A Patrikkal mi is olyanok vagyunk néha, mint a szerelmes kamaszok, turbékolunk, mint a galambok. Olykor kiveszünk egy-egy "szabadnapot", és csak egymással foglalkozunk. A gyerkőcöket elküldjük a nagyihoz, és randizunk, ahogy a szerelmünk kezdetén. Reggel becsempészünk egymás táskájába valami apró figyelmességet, kis csokit vagy fényképet magunkról. Aztán napközben szerelmes üziket írogatunk egymásnak: „Rád gondolok”, „Várom az estét”. Mire végre találkozunk, már alig bírunk magunkkal! Mi így tartjuk magas hőfokon a szerelmünket, közöttünk már elszakíthatatlan kötelék alakult ki.
Persze konfliktusok, hullámvölgyek mindig vannak, de ami nem öl meg, az megerősít. És ha szeretünk valakit, érte kompromisszumokra is képesek vagyunk.

- Hát akkor mi legyen, lányok?

- Jaj, az isten szerelmére, el ne hagyd!
- Editem, ezt neked kell eldöntened.
- Lépj túl a Bazsin, egy tüzes kos boldogabbá tudna tenni.
- Hányszor mondjam még, hogy lapát, Mucikám?
- Mindent meg lehet beszélni, de csak a szóból ért az ember. Avasd be őt az érzéseidbe, és meglátod, minden jobbra fordul!

- Rendben, akkor úgy lesz, ahogy tanácsoltátok… Köszi, csajok, tudtam, hogy rátok lehet számítani! Cserébe ezennel meghívlak titeket egy jó kis „együttsütögetésre” hozzám. Lemondani nem ér! Benne vagytok?

- Jó napot kívánok! Itt kell megtanulni autót vezetni?
- Üdvözlöm. Nem kell, de ha már itt van, gondolom azért jött, mert szeretne.
- Hát igazából nekem csak mondták, hogy jöjjek, de azért biztos jó lesz.
- Foglaljon helyet.

Helyet foglal, és előveszi a direkt erre az alkalomra vásárolt virágmintás füzetet és a lila, zselés tollat. Az elméleti órák alatt koncentrál, szorgosan jegyzetel. Az életbevágóan fontos tudnivalókhoz sárga szövegkiemelőt használ (nem vezetünk magas sarkú cipőben!), a mellékelt ábrákat pontosan és szépen lerajzolja, és még ki is színezi. Ha nem ért valamit, jelentkezik és kérdez, mert tudja, hogy itt emberéletekről van szó. Az elméleti oktató is megkedveli: az ilyen szorgalmas és érdeklődő tanulók általában kiválóan szerepelnek a gyakorlati oktatáson is.
A lány egyre kevésbé érzi mumusnak a vezetést, sőt megszereti. Rájön, hogy vezetni igenis élvezetes. Elmélyül a tananyagban, buszon, villamoson és minden szabadidejében A járművezetés tankönyve B személygépkocsi, kistehergépkocsi című ajánlott olvasmányt tanulmányozza.
A KRESZ-vizsgára felkészülten és kipihenten érkezik. Fekete alj-fehér blúz párosításban jelenik meg, mert azért ez mégiscsak egy vizsga, és meg kell adni a módját. A vizsgán minden nehézség nélkül átmegy, és elégedetten állapítja meg, hogy az autóvezetés semmiben sem különbözik az iskolai vizsgák forgatókönyvétől: jegyzetelünk, figyelünk, tanulunk, kiöltözünk, vizsgázunk, átmegyünk. A sikeres vizsgát követően egyeztet az autósiskola illetékesével, és kiválasztja a területileg hozzá legközelebb eső gyakorlati oktatót.

- Igen, ott a Kovács úr oktat. Egy Ford Focus kombival fognak autózni.
- Mi az a kombi?
- Igazából nem is lényeges, a parkolást jobban el lehet mélyíteni egy kombi típusú autóval.
- Milyen színű?
- Piros.
- Na, az nagyon jó.

A tanulóvezető az első alkalomra magas sarkú cipőben érkezik. Az alacsony ingerküszöbű oktatónak elvörösödik a feje, pozícióba helyezi a hangját, és már épp leordítaná még a melltartót is a tanulóról, mikor a lány – hogy lássa az oktató, ő alaposan felkészült mindenre - talányos mosoly kíséretében előveszi a gumitalpú, lapos sportcipőt, és átcseréli. Úgy véli, ezzel a hatásos antréval levette a lábáról a mestert, de téved. Az oktató nincs humoros kedvében. Sosincs humoros kedvében. Az ő vállára nap nap után hatalmas felelősség nehezedik, nem engedhet meg magának semmi kilengést és figyelemingadozást.

- Akkor a kocsi általános állapotának a felmérése után beülünk az autóba, és elindulunk. Kuplung, gáz, fék, kuplung, gáz, fék. Megjegyezte? Ne kapkodjon, és ne hirtelenkedjen. Indulhatunk.

A lány beindítja a motort. Aztán még egyszer. Megpróbál elindulni.

- Kuplung, gáz, fék! NEM fordítva! Hát a falnak beszélek én, kisasszony??
- Nem, természetesen nem. Akkor megpróbálnám megint.

Azért a rutinvizsgát is összehozza: brillírozik, mint Hooks a Rendőrakadémiában.

- Azt mondom önnek, kisasszony, ezt a kézifékes elindulás emelkedőn dolgot még egy kicsit tökéletesítse, de nem rossz. Átengedem, mert látom, nagyon jó kezekben van, és elindult egy bizonyos úton. Hallgasson mindenben az oktató kolléga úrra, és nemsokára azon kapja magát, hogy megtanult vezetni. Persze ez több éven át tartó, hosszú folyamat, de megéri a fáradozást és a beléfektetett energiát.
- Köszönöm a szakmai véleményét, minden bizonnyal hasznomra fog válni.

A forgalomban töltött órák során viszont egyre inkább azt érzi a lány, hogy itt valami kurva nagy félreértés van. Fizikai képtelenség egyszerre az előtte, mögötte, mellette haladókra figyelni, betartani a sebességkorlátozást, jobbra tartani, állandóan a visszapillantót stírölni. És hát úristen: milyen cuccban megy már az a nő a járdán? Narancssárga selyemruha kockás blúzzal és Converse cipővel. Nem normális!

- Maga mégis mire figyel? Miért nem az utat nézi? Ez kérem nem a szájtszíing túr busz, vagy talán azt hiszi?
- Jaj, nem, dehogyis. Ne haragudjon, figyelek. (De bazmeg kockás blúz selyemruhához!)

Parkolni nem tanul meg, a jobbkezes utcákat nem veszi észre, és a zebrán (gyalogos átkelőhelyen) lassítás nélkül hajtana át, ha az oktató még idejében a fékre nem tapos, hogy elejét vegye a tömegszerencsétlenségnek.

Napi hangulatához mérten vagy úgy gondolja, hogy vezetni nem lehet megtanulni, vagy úgy, hogy ő maga sofőri antitalentum, esetleg úgy, hogy még talán képes is lenne rá, ha nem ez az oktató lenne, hanem egy kedvesebb, aranyosabb, aki többet dicsér, aki jó beszélgetőpartner, aki korban hozzáillik, és úgy néz ki, mint Christian Bale.

A forgalmi vizsga előtt három nappal már gyomoridege van, és hányingere támad, ha autót lát.
Az első alkalommal megbukik. Azt hiszi, a másik sávban haladó kocsi azért pislog, hogy beengedje, de csak az útviszonyok nem megfelelőek (hát honnan a rohadt életből kellett volna tudnia, hogy itt ilyen szar az út?). A megtévesztő kocsi rutinos vezetője rádudál, bemutat és továbbhajt. Az oktató lehúzódik a járművel, a fejét csóválja, a vizsgabiztos pedig sajnálatát fejezi ki, hogy nem tudja átengedni, pedig szerette volna. De meg kell értenie, hogy ez felelősségteljes dolog, akárki nem közlekedhet autóval.
Miután a vizsgáztató kiszáll az autóból, az oktató úgy lebassza a kis koleginát, hogy az:
1. Sírógörcsöt kap.
2. Eldönti, hogy belép az autóellenes ligába, már ha van olyan. Ha nincs, szervez egyet.
3. Magában elátkozza az oktató családját hét generációra előre.

Pótórákat vesz, már hogyne venne, ha a mester is úgy látja, hogy a javára válik. Mellesleg megjegyzi az oktató, hogy neki kétéves gyermeke van, aki csak úgy zabálja a pelenkát. Nem olcsó mulatság!

A második forgalmin is megbukik, ez alkalommal a behajtani tilos tábla alatt robog el.
A harmadik vizsgára beesett arccal, sápadtan érkezik. Lázas, az autó szagától émelyegni kezd, a citromos légfrissítőt egy életre megutálja. A stoptáblát nem veszi észre, megbukik.
A negyedik alkalommal beül az autóba, ámokfutásba kezd, de az oktató és a vizsgabiztos elejét veszi a bajnak.

- Hát a fékpróba, kisasszony? Azt csak heccből kell elvégezni? Ütközni akar, karambolozni, gyilkolni? Mi a célja az élettel, kolegina?
- Először is hazamenni úgy, mintha itt se lettem volna. Elfelejteni ezeket a hónapokat, a forgalmi rendet, az indexjelző kattogását, az olajszintmérést és a maga ételmaradékos bajszát. Aztán lemosni a biciklimet, felpumpálni a kerekeit, és azzal közlekedni. Meg busszal és villamossal. Közben zenét hallgatni vagy olvasni, és kajánul vigyorogni a reggeli dugóban araszoló autósokra. Ez nem az én világom, vizsgabiztos úr, engem nem csapott meg a benzingőz szaga. Kérem, ne értsenek félre, de baszódjanak meg mindketten! A viszontlátásra.

A lány méltóságteljes léptekkel elindul, és felszáll a buszra. Otthon a vezetést erőltető párjával szakít:

- A kurva életbe, negyedszerre se mentél át? Hát hogy fogsz így teszkózni? Lisztet meg tejet nem lehet biciklivel hazahordani!
- De.

Élete 360 fokos fordulatot vesz. Kivirul, biciklivel jár mindenhová. Harmóniába kerül önmagával és a világgal: már nem haragszik se az oktatóra, se az exre, sem pedig az autóval közlekedőkre.
A T-betűs autókat viszont nagy ívben elkerüli. Ki tudja, hátha egy hozzá hasonlóan tehetséges lány ül a volán mögött. Nem árt az ilyenekkel vigyázni.

Az alaplépések:

    Modor Tibi, a Modorosblog kíméletlen pennájú írója, nem mellesleg nagyra becsült kollégám – kinek értékéből vajmi keveset von le, hogy férfi –, valamint Nyelvész Józsi és nosferato szinte már női empátiáról tanúságot téve, kitűnő érzékkel ábrázolták a modoros nők egyes fajtáit. A téma mondhatni kimeríthetetlen: mi, nők órákat tudunk szentelni egymás kibeszélésének egy jó forró „karamellás tej vaníliafagylalttal” mellett (Hmm, de fincsi, remélem light fagyival készült!). És még élvezzük is. Lényünkből fakadóan modorosak, de kíméletlenül kritikusak is vagyunk. Tolerálni csak azokat a nőtársakat tudjuk, akik hozzánk képest +/- 1 kg súllyal, +/- 1 cm dekoltázsmélységgel és ugyanennyi cipősarok-magassággal rendelkeznek. A többiek dagadtak/deszkák, ribancok/szüzikék, ostobák/okoskodók, cicababák/brünhildák, akikről feltételezni sem tudjuk, hogyan maradhattak eddig életben. Ha ÚGY néznénk ki, ha ÚGY viselkednénk, és ha ÚGY élnénk, mint ők, a helyükben mi már rég öngyilkosok lettünk volna.
Az alkalmas kötelet és a strapabíró fát már keresem, de engedelmetekkel ezeket a posztokat azért még megírnám.

A wannabe néptáncos leányzó

    Panninak akkor állt kényszerpályára az élete, amikor a szülei először adták rá az osztrák rokonok Luiséja által kinőtt havasi gyopáros népviseleti ruhácskát. Míg a többi lány fényes kordbársony ruhában jelenik meg az általános iskola alsó tagozatának jóvoltából szervezett bábelőadáson, ő dirndliben feszít, és két copfba font haját piros pántlika ékíti. Később a ruhát kinövi, viszont szülőanyja beíratja furulyára. A magyaros motívumok és hajlítások egészen a lelkéig hatolnak, és ráébred, hogy neki ez a múltja, a jelene és a jövője. Az egyetlen, amiben az élete ki tud teljesedni, a hagyományőrzés és a hagyománytisztelet egy ma is nagyon élő, sokakat rabul ejtő és magával ragadó formája: a néptánc.
Mire középiskolába megy, már vagy tucatnyi remek hangulatú fellépést tudhat maga mögött. Az Együttes erdélyországi produkciójára a legbüszkébb, de természetesen osztálytársai közül senkinek nem meséli el. Egyikük se értené meg őt. A többiek annyira lazák, hogy mindjárt szétesnek és műek, mint az instant tea. Bezzeg ő a természetesség híve: olyan, amilyennek az Isten megteremtette, el nem vesz belőle, de hozzá sem ad.

- Te, ez a Panni kurvára büdös! Nem használ dezodort?
- Naná, hogy nem. Azt mondja, hogy káros. De amilyen hónaljkutyája van, azzal egyetlen deó se tudná felvenni a harcot.
- Ne is mondd! Hát még a lába. Láttad tesi órán? Nagyon durván kentaurba’ nyomja.
- Mi legyen?
- Kéne neki szólni, nem?
- Jaja, te mondod a lábát, én meg a szagát. Megdumáltuk?

A lányok persze nem szólnak, csak összenevetnek és grimaszolnak a háta mögött, Panni pedig ügyet sem vet rájuk. Órákon az előző nyár fergeteges korondi fellépésen mélázik, szünetben pedig népdalokat tanul vagy lépéseket gyakorol.

A középiskola utolsó évében a lányok elérkezettnek látják az időt, hogy ráébresszék a néptáncost a szőrtelenítés szükségességére:

- Panni, igaz, hogy nem sokat beszélgettünk egymással az elmúlt években, de ha a szalagavatón képes leszel szőrösen megjelenni, és ezáltal tönkretenni a mi gyönyörű estélyünket, kikaparjuk a szemed, világos? Nem teheted meg, hogy misimókussal lejtesz végig a menyaruhádban!

Az évek során aztán kialakul sajátos ízlésvilága.
    Fizikai megjelenéséről már messziről lerí, hogy ő néptáncol: évszaktól függetlenül mindig hosszú szoknyát hord, bokától fölfelé még senki se látta a lábát civilben (kivéve a szörnyülködő osztálytársnők tesi órán). Ez a szoknya lehetőleg rakott, pörgős, egyszínű (de semmi esetre sem rózsaszín vagy lila), a lázadóbbja a kockásat is megreszkírozza. Magyar cipész által készített, bőrből készült spanglis cipőt hord (Böbe baba cipő), ehhez nyáron mintás zoknit, télen vastag, kötött harisnyát húz. A hosszú szoknya állandó kísérője a kerek nyakú egybepóló, Hagyományőrző Népi Együttes, Nagyszalonta 2007 felirattal. Erre hűvösebb napokon a szoknyától stílusban és színben is elütő kapucnis pulóvert vesz fel a kényelmes, „lezser” fajtából.
Kémiai vegyszereket soha nem látott haját évek óta növeszti, és csak muszájból vágat belőle pár centit, ha már annyira megnőtt, hogy hármas fonatú copfjával egy-egy hirtelen pördületnél pofán vágja nem eléggé éber táncpartnerét.
Táskáját vagy maga varrja kékfestő anyagból, esetleg apró virágmintás erős pamutból, vagy kedvenc néptánckellékes boltjának erős, natúr vászonból készült füles reklámszatyrát használja.
Tartása az egyenes hát iskolapéldája: úgy közlekedik, áll és ül, mintha állandóan borral teli üveg lenne a fején; léptei erőteljesek, ruganyosak, mindig készek egy-egy szökellésre, és a lépcsőt is észak-nyugati táncdialektusban mássza meg. Négy-négy ujját alulról-felülről összekulcsolja, két könyökét törzsére merőlegesen tartja: ettől eltérő pozícióban csak akkor találkozhatunk vele, ha a kezeit épp csípőre teszi (hónaljszellőztetés, kipárolgás segítése).

Hobbija a néptánc, kedvence a karikázó. Ha nem táncol, akkor népdalokat tanul (A gellei vásártéren ihajláré tyuhajja), vagy csángó dialektusban próbál mesét mondani (Vót eccer egy bába s egy bocsó. Erőst szegények vótak.). A néptánccsoporttal olykor kirándulásokat is szerveznek, úti céljuk minden esetben (Nagy)Magyarország régi népi kincseinek felfedezése. A túrákra alaposan felkészülnek: a lányok előző este kalákában pogácsát szaggatnak. Általában tepertőset, mert a legények azt szeretik jobban. Közben új, de mégis hagyományőrző koreográfiát találnak ki, s míg sül a pogácsa, el is gyakorolják azt.
Máskor lekvárt főznek be, meggyet magoznak, augusztus 20-án kenyeret sütnek, és nemzetiszín szalaggal kötik át.

Távlati tervei: a Magyar Állami Népi Együttes teljes jogú tagjának lenni, valamint elültetni és kivirágoztatni az utánpótlásban a néptánc szeretetét. Ehhez beáll néptánctanárnak, és heti két alkalommal frottír zoknis alapozó képzést tart, mely során oldott hangulatban telnek a percek: beszélgetnek a néptáncról, űzik a néptáncot, cédés magnón hallgatják a néptáncot és kis képernyős tévén nézik a néptáncot.

Férfiideálja a Misi, az együttes legkackiásabb bajszú, legerőteljesebben hujjogatni tudó, legpirospozsgásabb tagja, aki tánc közben cipőjét istenesen a földhöz dobbantja, és a tenyerét sem kíméli, ha vádlicsapkodásról, tapsról van szó. Minden lányt táncba visz, fáradhatatlanul pörget és forgat, akár kakasszóig is.
Néptáncoséknál még mindig az archaikus nemi szerepek vannak érvényben, így ha Panni csípeje elég széles, Misi kapva kap az alkalmon, és rövid udvarlás után (Panni galambom, leszel-é a babám?) eljegyzi (Panni, kis tulipánom, leszel-é a mátkám?), majd elveszi feleségül (Panni, szerelmetes ibolyám, hozzám jössz-é feleségül?).
    Panni habozás nélkül igent mond. Esküvőjükön kalotaszegi menyasszonyi népviseletbe öltözik, Misi pedig Bocskait ölt magára. Hétországra szóló lakodalmat csapnak, és még ma is élnek. A táncos állományt pedig egy ifj. Misivel, egy Bulcsúval, egy Kenézzel, egy Kincsővel és egy Csengével gyarapítják. A gyerekek ugyan nem nézhetnek tévét, nem járhatnak moziba és nem számítógépezhetnek, de az életük így is csupa móka és kacagás. Esténként összeterelik a pereputtyot, furulyálnak, hegedálnak és táncolnak kivilágos kivirradtig, vagy legalábbis az esti fogmosásig.
A hitvesi ágyban boldogan nyugtázza Panni (aki még mindig Panni, és ötven éves korára sem annásodik meg), hogy igen, révbe ért: a büdös lányból büdös, ötgyermekes anyuka lett, de Misi őt így szereti, hiszen férjura maga is megveti a szintetikus kemikáliákat.

    Azt se tudtam, hogy mi az a szerelem,
    Csak mióta ezt a leányt szeretem,
    Két orcáján lánggal ég a szerelem,
    Nyugodalmas jóéccakát kedvesem.

Aludj jól, Pannikám!

    Téged látlak minden álmomban,
    álmom után minden dolgomban.
    Ha sóhajtok, érted a panasz,
    ha örülök, érted vagyon az.

Szép álmokat, Misikém!

Sorozás (nyilvántartásba vétel, egészségügyi vizsgálat): Mintha mostanában nehezebben szednénk a lépcsőfokokat: szuszogva hörgés, a lélegzetvétel szakaszos, kapkodó. Valószínűleg front van már egy ideje vagy a levegő párás, mindegy, nem értjük.

Behívás: 38-as méretű kedvenc szoknya nem jön fel, ellenben elkezdünk vonzódni a zsákruha fazonokhoz meg az egybevarrott pólókhoz. Személyes kódszám őszinte barátnőtől: Látom, egy-két kiló felugrott rád, de kifejezetten jól áll! Személyes kódszám őszinte férfiismerőstől: Úristen, Betti, mennyit zabálsz, hogy így nézel ki?
Elképedés, köpni-nyelni nem tudás, de igazából már régóta sejtés, mentségek keresése, mentségek nem találása, elhatározás. A döntő.

Bevonulás: Fogyókúrába kezdés.

Ráhangoló fogyis módszer a népszerű női portálról: te melyik vagy?

Kígyó-madár-nyuszi diéta

Naponta egyszer eszel, akár egy kígyó? Egész álló nap csipegetsz, nassolsz, mint egy kismadár, vagy a nagy rohanásban épp csak bekapsz itt-ott pár falatot, mint egy nyuszi? Próbáld optimalizálni az étkezésedet diétánk segítségével!

Kiknek ajánlható?
Azoknak, akik egészségtelen táplálkozási szokásaikon akarnak leginkább változtatni.
Azoknak, akik nem szigorú diétával, hanem életmód-változtatással szeretnének kilóiktól megszabadulni.

Mit érhetünk el vele?
Súlycsökkenést (kb. 2 kg hetente).
Kiegyensúlyozottságot, rendszerességet az étkezésünkben.

 

A módszer lényege
A diétás módszer három típust határoz meg, akiknek ez étkezési szokásai ugyan különbözőek, de a végeredmény mindegyiknél ugyanaz – a testsúlygyarapodás. Ezek:

 A kígyó
Naponta csak egyszer vagy kétszer eszik, de akkor pukkadásig. Nem nassol, csak egyszerűen nem tudja idejében abbahagyni az evést, ezért rendszeresen túleszi magát. Így ráadásul egy-egy étkezéssel túl sok energiát juttat a szervezetébe, amit az elraktároz. A nagy evések pedig megterhelik a gyomrát, amitől rendszeresen fáradtnak érzi magát. Ezért szokjon rá a rendszeres reggelizésre és vacsorázásra, de vigyázzon, hogy egész nap ne fogyasszon többet 1100 kalóriánál. Ne kapkodjon az evéssel, ne tömje tele magát! A teltség érzése az étkezés után 20 perccel jelentkezik.

A madár
Tulajdonképpen egész nap eszik. Egyszerre nem sokat, de szinte folyamatosan nassol. Próbáljon koncentráltan naponta ötször étkezni – azért az sem kevés! –, és az étkezések között ne nassoljon! Ne tartson otthon és a munkahelyén rágcsálnivalókat, és ne fogyasszon egy nap 1050 kalóriánál többet.

A nyuszi
Az egész napi rohanásban nincs ideje rendesen étkezni. Tulajdonképpen nem eszik sokat, de amit elfogyaszt – gyorsétteremben, látványpékségben, hidegbüfében –, annak a kalóriatartalma nagyon magas. Hogyha másképp nem megy, akkor csomagoljon magának ebédet, amelyet otthonról visz magával. De mindenképpen szokjon rá a napi háromszori étkezésre, amelynek az összes kalóriatartalma ugyanakkor nem több 1000-nél.

A diéta mindháromnak ugyanazt az étkezési rendet írja elő, aminek következményeként hetente két kilótól is megszabadulhatunk.

 

 

 A kérdéskör korántsem ennyire egyszerű, sokkal inkább árnyalt: Van, aki egyik nap nyuszi, másik nap meg már kígyó. Van, aki madárnak képzeli magát vagy annak nézik, de a körülmények ráébresztik, hogy mégis inkább nyuszi. És van olyan is, aki tehén vagy disznó.
A legnagyobb különbségek mégsem a hüllőségből, emlősségből és melegvérű gerincességből adódnak, hanem az eltökéltségből, kitartásból és a módszerek sokszínűségéből.

Az alibifogyózó mindig holnap kezdi. Ma még muszáj megennie a hűtőből a kolozsvári szalonnát és a háromsajtos pizzát vagy a sztrapacskát, mert különben megromlik, kidobni pedig vétek lenne. Éjjel 11-re mindent kieszik a hűtőből, egy falatot sem bírna legyűrni a torkán. Úgy alszik el, hogy másnaptól biztos bírni fogja a kiképzést, mert lám, most se éhes.
Ehhez képest reggel korgó gyomorral ébred, és kopog a szeme az éhségtől. A hűtő természetesen üres, ezért lerohan az ABC-be, vesz egy kiló fehér kenyeret, téliszalámit, teavajat és három darab rakott káposzta konzervet, mert a fogyi azért csak nem arról szól, hogy éhen halunk?! Az üdítő természetesen light kóla, hogy ne szaladjon el vele annyira a ló. Ezeket a nap folyamán böcsülettel elfogyasztja, estére meg már megint nem éhes. Majd holnap mindenképpen újrakezdi…

A rövidtávfutónak nincsenek nagyra törő tervei: ő szeretne jobban kinézni a randin, esküvőn, házassági évfordulón vagy osztálytalálkozón, ezért három nappal az esemény előtt elkezd nem-enni. Nem eszik se kiflit, se húst, se gyümölcsöt, semmit. Csak iszik, vizet. Először ioncseréltet akar, mert abban hátha még annyi kalória sincs, mint az ásványvízben, de aztán mégse veszi annyira szigorúan a diétát, bűnözik egy keveset, és marad a sima víznél.
A programra szédülve, harmatgyengén érkezik, kóvályog a feje, alig él, de legalább megszabadult 3 kilogramm súlyfeleslegtől.
- Ó, milyen jól festesz ebben a ruhában, de mondd csak, jól érzed magad?
- Persze, semmi bajom, de mikor eszünk már?
Twist Olivérként mindenből kér repetát, de ő jobbára kap is, így két nap múlva azon veszi észre magát, hogy a digitális személyi mérleg nyelve már megint ugyanott van, mint ahol kezdte, plusz egy kiló. Sag schon, fényképek úgyis csak az eseményen készültek, ott jól nézett ki, a svindli meg nem tűnt fel szinte senkinek.

A javíthatatlan visszaeső kísérletezik, tájékozódik, kipróbál, leadja, aztán mindig visszaszedi azokat a fránya kilókat. Őt mégis a remény élteti, és bízik abban, hogy most végre rálelt a számára optimális és hosszú távon hatékony módszerre.
Tudja, hogy egészségének megőrzése és az életminőség javítása nem marginális kérdések. Elmélyül a témában, az akaraterő nélküli és felkészületlen versenyzőket lenézi.
A nemes cél érdekében először virtuális sorstársakhoz fordul tanácsért: megnyitja a kedvelt női fórumon a 604. topikot fogyókúra témában:

Sziasztok!
Sajna kicsit a drasztika híve vagyok, mert három hónappal ezelőtt le sikerült adnom hét kilót három hét alatt, amit a rákövetkező három hónapban vissza is szedtem magamra. Joghurtot ettem és pár falatot csak akkor, tudom, talán nem volt a legokosabb és legegészségesebb. De most újra szeretném elkezdeni ésszerűbben, és ehhez a ti segítségeteket vagy támogatásotokat szeretném kérni. Narancsbőrös a fenekem és a combom, csípőm is nagy.
Szeretnék barátokat is találni itt...

 A segítség persze nem marad el: 

Jöhetek én is? Nekem marha sok leadnivalóm van. DE megelégszem azzal, ha a tavaszi farimat be tudom gombolni a hasimon.

Sziasztok! Nekem nem kell fogynom, de szívesen tudok tanácsot adni és segítséget.

Szia! Én megrendeltem a Seven optipomen masszás övet, szuper jó, pénteken kezdtem vele masszíroztatni. Fogyaszt, keményíti az izmokat, és eltüntetni a narancsbőrt. Automata és manuális fokozat is van rajta, többféle massz végez. A manuálisban 5 erősségi fokozat van benne. Az automatikát azt az öv csinálja. Hát nagyon jó erős, a WS teleshoptól rendeltem. Én leginkább a derekam - kisebb fokozaton - és a csípőn - teljes fokozaton - csinálom vele. De végig rázkódok, így aztán frankó.

Sziasztok! A kislányom 2,5 éves, a kisfiam 17 hónapos. Viszont éhes vagyok.

 A konkrét tanácsoknak és tippeknek köszönhetően a visszaeső először a drasztikus 2 hét alatt mínusz 6 kiló-módszerrel próbálkozik, amelynek második napján a következő ételeket (és csak azokat) eszi:

Reggeli: Feketekávé cukor és tej nélkül, 1 száraz zsemle.
Ebéd: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka panírozatlanul) grillezve, saláta és valamilyen gyümölcs tetszőleges mennyiségben.
Vacsora: Főtt sonka mennyiségi korlátozás nélkül.

Ezt a fogyókúrát a negyedik napig bírja, de ekkor rájön, hogy neki még megvalósítatlan céljai vannak az életben, ebédre meg nem eszik 1 főtt tojást főtt répával VAGY nyersen citrommal. Így aztán újabb diéta után néz, és ezúttal nagy fába vágja a fejszéjét: a nagy sikerű, a betartható, a hatékony, az életmód változtató, a pocakbarát 90 naposba!

Amelynek során:

Fehérjenapot, keményítőnapot, szénhidrátnapot, gyümölcsnapot, fehérjenapot, keményítőnapot… tart.
90 napos barinőkre tesz szert, akik segítik, biztatják egymást (már csak 72 nap, ennyit már ki kell bírnunk!), receptet osztanak meg (Te, valami issteni a párolt pulykemell tojással és kecsegével, mostanában fehérjenapokon csak azt eszem!), kontrollálnak és kíméletlenül szelektálnak: aki gyümölcsnapon magába töm egy szelet pillesonkát, azt irgalmat nem ismerve és visszavonhatatlanul kiutálják.
Gasztrofóbbá válik. Egyetlen témája az étel, amit nem eszik meg, amit nem úgy kell elkészíteni, és amiről beszélni sem szabad. 

- Jesszumpepi, ez neked brassói? Szalonna meg disznóhús? Hát meg akarsz te ölni? Ha ilyen aljasul gyilkos kajával traktálsz, legalább gondolj a tudatosan táplálkozókra is! Olivaolajon kell mogyoróhagymát pirítani, a disznócombot meg felejtsd el, nem vagyunk mi ősemberek. Csirkemellfilé, na abból talán. Maximum!

 

A nyáltermelődése mindig riadókészültségben van napszaktól függetlenül, és a nyers krumplira is rögtön beindul.

Barátjával szakít/férjétől különköltözik, mert a disznó nemhogy támogatná súlyos elhatározását, még követelőzik is. Nehogy már harcsapaprikást (fehérjenap) túrós csuszával (fehérjenap ÉS szénhidrátnap) kelljen készítenie keményítőnapon!
Lead 15 kilót.
Két hónap múlva visszaszed 16 kilót.

Már megint nem érti. Aztán újra nekidurálja magát: kipróbálja a vércsoport-diétát, ő 0 Rh+-ként bátran ehet borjúhúst, nyulat, pontyot, heringet, fügét, ringlót és édesköményt, viszont messze el kell kerülnie a kacsát, a füstölt lazacot, az avokádót, a karfiolt és a sárgadinnyét.
A füstölt lazaccal nem lesz probléma, úgyse azt szokott nassolni a Szex és New York közben, de hogy karfiolt se? Borjúpörköltet meg evett pár éve valami falunapon a főzőversenyes fesztiválon, de az nagyon nem volt jó.
Akkor innentől kezdve kreatívan áll hozzá az életmódváltáshoz, maga keres kímélő recepteket: 4 tuti fogyis recept – hamburger helyett. Grillezett hal fokhagymás petrezselyemmel; Pulyka fajitas; Rakott padlizsán cukkinivel és paradicsomos rizzsel; Pulykahamburger. A javíthatatlan visszaeső sírni kezd.
Talán az asztrodiéta beválik, ha a csillagok állása is kedvező. Na de ott meg nem írják le, hogy mit ehet, csak azt, hogy hova hízik, azt meg már magától is tudja. Most akkor mi lesz? Bánatában endorfint szabadít fel a szervezetében, hogy jobb kedvre derüljön: elpusztít egy tábla marcipános csokit és kup(ic)ányi kókuszlikőrt iszik hozzá.

Leszerelés: Nem sokkal később feladja a küzdelmet. Sikertelenségéről okfeltáró beszélgetést folytat pszichológus végzettségű barátnőjével, aki azt tanácsolja neki, fogadja el magát, úgy, ahogy van. Erősítse személyes kisugárzását, hiszen a vonzerő belülről fakad. Próbálja ki magát telefonos ügyfélszolgálati munkakörben, vagy legyen állatvédő kutyamenhelyen, ahol önmagáért, a lényéért szeretik, és önzetlen hálával veszik körül a kis csahosok.

 A továbbszolgáló: Ha mégis sikerül tartósan leadnia a kilókat, hozzáértő dietetikus válik belőle, szélsőséges esetben fitneszkirálynő. Ő az, aki ránézésre megállapítja az ember testzsír százalékát és BMI-jét, aki mértékletességre int, de ugyanakkor tudja, hogy a drasztikus fogyókúra nem vezet eredményre. Térítő munkát végez: missziója a rántott velő és a súlyfelesleg eltörlése a föld színéről, a harmonikus egyensúly megteremtése test és lélek között, a mozgás szeretetének hirdetése és az általa kidolgozott wellness-program világhírűvé tétele. Végső célja a Földgolyó kockásítása, szálkássá tétele, és bár tudja, hogy addig még rengeteget kell tanulnia, elég erőt és elhivatottságot érez magában a feladatra, és véghez is viszi, hacsak rá nem zuhan időközben a bordásfal.

Míg a csendben álmodozó a férfira bízza a kezdeményezést, a blöffölő pedig legalább esélyt ad, hogy a kiszemelt eldöntse, akarja-e a dolgot vagy sem, az alpinista már kész tények elé állítja a férfit, és nem teketóriázik. Rámászik, jól megdolgozza és kitűzi a zászlót. Ez a zászló vexillológiáját tekintve lehet simán csak a női vonzerő fitogtatása, egy felejthetetlen éjszaka, együtt járás, de akár házasság is.

Megmászásra alkalmas hegyek:

• Hooligans frontember-kaliberű híres emberek, akik képtelenek nemet mondani a (fel)kínálkozó lehetőségekre.
• Középiskolai és egyetemi tanárok egy része, akik örülnek a friss husinak, a friss husi meg örül, ha a tanár örül.
• Harmincas, tapasztalatlan, párkapcsolati téren alulkvalifikált, de azért nem rossz parti fiatalemberek.
• Steve Butabi.

Expedíció 1.

- Szió Popsztár, már régóta a rajongód vagyok, de most elhatároztam, hogy konci után lefekszem veled. Jó?
- (mérlegel)
- Popcikám, ha a mai este nem jó, felőlem lehet holnap is, itt a számom. Illetve nem is, elkérem a haverodtól a számodat, és majd én felhívlak, okés? (Közben a csaj egyre közeledik, és ha a Popsztár áll, hozzásimul, vagy a fülét harapdálja, ha pedig ül, az ölébe csüccsen.)
- (nyel egyet)
- De azért mégis jobb lenne ma, nem gondolod? Carpe diem! Nincs rajtam bugyi.
- Oooké, akkor várj meg a hátsó kijáratnál.
- Mindenképpen várni foglak! És ne feledd: nincs rajtam bugyi.

Expedíció 2.

- Tanár úr, én egész órán figyeltem meg jegyzeteltem, de egyszerűen nem tudom a fejembe verni az izoglosszát, a megfigyelői paradoxont/exponenciális függvényt/Reported Speech-et. Olyan jó lenne, ha elmagyarázná nekem ma délután 15.35-kor a parkban balról a második padnál!
- Tessék? Ja, igen. Lehet szó róla. Khm. A viszontlátásra.
…
- Tehát a Reported Speech függő beszédet jelent…
- Tanár úr, gyönyörű az idő, mégis olyan feszültnek tűnik ma. (Laposkúszásban a tanár mögé araszol.) Megmasszírozhatom a hátát? Higgye el, jót fog tenni. Csak lazítson, és bízzon mindent rám. Közben meséljen valamiről, bármiről! Imádom, amikor beszél…
A tanár viszont hallgat. Próbálja feldolgozni az eseményeket, de nehezen megy neki. Úgyhogy inkább még mindig hallgat.
- Azt hogy mondják angolul, hogy „csókolj meg”?
- Ezt valami régi magyar filmben hallotta, ugye?
- Nem, én nem nézek régi magyar filmeket!
- Jó, hát akkor „Kiss me”!
- Tényleg, tanár úr? Reméltem, hogy maga is erre vágyik…

Expedíció 3.

-Szia Péter! Régóta figyellek, és látom, hogy tetszem neked. Folyton engem bámulsz, és le se veszed rólam a szemed.
- Én?
- Te vagy a Péter, nem? Na, az a helyzet, hogy ilyenkor el kell hívni a nőt randizni: mehetünk valami jó kis beülős helyre, kávézóba, teaházba, moziba. Hova menjünk?
- Tudod én még…
- Vettem két mozijegyet, a Colin Firth-ös romantikus vígjátékot fogjuk megnézni, 5-kor kezdődik. Gondolom nincs más programod, úgyhogy ráérsz. A film után megiszunk egy kapucsínót, te ihatsz eszpresszót is, és majd ott megbeszéljük a többi találkát.
- Igazából nem nagyon tudom, hogy mennek ezek a dolgok. Eddig valahogy kimaradtak a nők az életemből, munka, egyéb elfoglaltságok…
- Jaj, te kis butus, hát ezért vagyok én! Ez az élet rendje: végre van valaki: én, aki a kezébe veszi a sorsodat és megédesíti a mindennapjaidat. Meglátod, egyszer még hálás leszel érte.

- Péterkém, gondolom te is érzed, hogy az utóbbi időben elmélyült a kapcsolatunk. Ez a két hónap megmutatta, hogy nekünk hosszú távon is dolgunk van egymással. Össze kéne költöznünk, nem? Persze nem kell elkapkodni semmit, az esküvő ráér három hónap múlva is, addig pedig dolgozhatunk a babaprojekten. A jegygyűrűt már kinéztem magamnak. Fehérarany kis gyémántkővel. Egyszerű, letisztult szín és forma, amilyen a mi kis családi életünk lesz.

Expedíció 4.

- Steve, Steve!
- Ne nézz oda!
- Szia Steve, szia Doug.
- Szia Emily.
- Nem téma.
- Szóval hazajöttél a suliból? Újra apád lámpaboltjában nyomod?
- Aha. Hiányoztál. Emlékszel, azt mondtad, ha majd végzek a sulival, akkor összejöhetnénk, ez járt a fejemben, és vége a sulinak és összejöhetnénk! Szóval elmegyünk moziba vagy ilyesmi?
- Naná.
- De ha nem akarod, csak kocsikázunk és témázgatunk. Imádok témázni. Az egyik legkedveltebb időtöltésem a világon! Tudod én nagyon májerül témázok ám!

- Steve, Steve!
- Most ne!
- Seggfej vagy, Doug! Jössz velem a strandra? Rajtam is van fürdőruci a ruha alatt, és tudok egy helyet, ahol fürdőruci se kell. Nem tudom, te hogy látod ezt, de szerintem tök laza dolog, és a tejfehér bőrömre vigyázni kell, hogy ne égjen le.
...
- Steve, csak telefonálj, vagy hívj fel, ha hívni akarsz. Akármikor!

- Elmondom, mi lesz: először is egyesítjük a boltokat, jó? Aztán, aztán jöhetnek a bútorok, heverők és szófák és az asztalok…
- És székek.
- Ó, igen, székek.
…
- Emily, ez így nekem túl gyors. Úgy beszélsz, mintha házasok volnánk.
- Ó, Steve, olyan boldoggá tettél!!
- Mi? Nem, nem úgy értettem, nem, én csak ö, hogy nem. Ooh. Na jó.

Minden nőben ott van egy Emily, csak elő kell hívni magunkból. Nem kell se lámpabolt, se körte; még affektálni és sipítozni sem szükséges, csak legyünk céltudatosak, lényegre törőek és állhatatosak. Előbb-utóbb úgyis összejön.