Ma jó kislány voltam, és írtam egy rövid posztikát nektek a picurit zavaró csajos nyelvhasználatról és attitűdökről.
Léccike, egészítsétek ki a saját ötleteitekkel is háeszek formájában. Annyira köszi!

Az örök szingli nem tartja magát szinglinek, csak most épp nincs senkije. Épp sosincs senkije, valahogy mindig így jön ki a lépés. A kifejezésért viszont rettenetesen haragszik, mert valamiféle pejoratív élt érez ki a szóból, sőt, párkapcsolatban élő, beképzelt ismerőseire is, akik a háta mögött ezzel a szóval illetik őt. Igazán felfoghatná már mindenki, hogy neki ez így tökéletesen megfelel, nincs szüksége egy koszos, büdös, állandóan borostás hapira, aki minden bizonnyal csak kihasználná, becsapná, megalázná, majd félredobná, mint a kapcarongyot.

Ezúttal oriza triznyák vállalkozott arra, hogy a hivatalok elmaradhatatlan és kikerülhetetlen személyiségét, az idősödő hivatalnoknőt tárja a nagyérdemű elé. A jellemzés annyira pazar, hogy nagy hirtelenjében nem is tudok mit hozzáfűzni.

A hivatalban dolgozó idősebb nő – nevezzük Mancikának – 40 és 65 év közötti nő. Jellemzően önkormányzatnál, postán, takarékpénztárban, illetve hasonló helyeken dolgozik.

 „Dicső hely a hölgyek szive,
Önzés előtt bezárva ajtaja,
Ha bejut is, csak lopva jut belé vagy
Erőszak által,
De nyitva áll mindennek, ami szép s jó.
S az üldözött igazság,
Ha mindenhonnan számkivetve van,
Végmenedéket ott talál.
Dicső, dicső hely a hölgyek szive!"
 

Mi, nők nemi szerepünkből fakadóan kedvesek, gondoskodóak, segítőkészek és önzetlenek vagyunk. Híres női ösztönünkkel, hatodik érzékünkkel már szinte telepatikusan értjük-érezzük-sejtjük-tudjuk, hogy a környezetünkben tartózkodó embertársaink milyen gondokkal küzdenek, mi zavarhatja őket, miért lehetnek dühösek vagy idegesek, éppen ezért törekszünk rá, hogy az akadályokat, a malőröket és a kellemetlen helyzeteket a magunk finom és nőies módszereivel elkerüljük vagy akár elsimítsuk.

    Az ápolónő a kórházak fehér ruhás dominája. Ahol megjelenik, csattan az ostor, megfagy a levegő, és a betegek azt is kétségesnek érzik, hogy valaha kisüthet még a nap.
Meggyőződése, hogy a páciensek direkt az ő bosszantására lesznek rosszul, ezáltal újabb és újabb megalázó és személyiségétől távol álló feladattal terhelve őt, hogy még véletlenül se tudjon a koleginákkal beszélgetni, vagy legalább egyszer, csak egyetlen egyszer végighallgatni azt az átkozott reggeli rádióműsort! Mindezekért a sérelmekért magától értetődő, hogy elegáns revansot vesz saját eszköztárát bevetve. Kioszt, megaláz, leszid, dühöng, csapkod és odabasz. Ágytálat, reggelit és lázlapot. De mindez csak percekre hűti le forrongó dühét, ember- és világutálatát; utána kezdődik minden elölről.

1. Kapcsolatfelvétel

- Hejhó-halihó Petrám! Heni vagyok, még az egyetemről ismerjük egymást, és csak azért kereslek, hogy hogy vagy? Olyan régen beszélgettünk!
- Szia! Te voltál az, akinek kölcsönadtam valami jegyzetet pár éve, ugye?
- Persze, azóta is rengeteget gondolok rád, hogy milyen jó fej voltál. De most eljött az idő, hogy viszonozzam valamivel a kedvességedet.
- Ugyan, hagyd már, teljesen alap. Átmentünk mindketten, felejtsd el, de tényleg.
- Nem, nem, nem, én ragaszkodom hozzá! Mi lenne, ha találkoznánk, ahol neked jó, és amikor neked jó. Bármelyik nap bármelyik órájában, bárhol. Nos?
- Figyelj, ez most mi akar lenni? Elárulnád? Mert érdekelne.
- (Komolyra vált a hangja, minden szót egyenként kihangsúlyoz:) Telefonon nem lehet. Nagyon komoly ügy.
- Oké, ha te mondod. De ugye nincs semmi baj?
- (Visszavált a régi, kedves-megnyerő hangra:) Jaj, hova gondolsz! Semmi, nagyon jó lesz! Csak beszélgetünk. Na, benne vagy?
- Rendben, akkor munka után holnap ráérek egy félórára.
- Hohó, inkább legyen az a félóra egy óra, de becsszóra mondom, utána szélnek eresztlek!

Gabica egy szupi családi víkendprogramba nyújt bepillantást, melynek középpontjában a família igényes és magukra sokat adó hölgytagjai állnak: a sárkányság jegyeit magán viselő Anya, a babaprojekten keményen dolgozó Kriszti és a gyermeknevelés útvesztőiben bolyongó Szandi.

- Nekem ez a Kitty már ab ovo abszolút antipatikus volt. Ilyen téren nekem úgymond csalhatatlanok a premonícióim. Kérlek szépen az a status quo, hogy Kitty csalja a barátját, ráhajtott a főnökre, és olybá tűnik, hogy célt is ért; nemrégiben mindenesetre in flagranti találták a bőrfotelban magas beosztású mackókájának péniszével a szájában.

Az absztinensnek határozott és megingathatatlan véleménye van az alkoholról. Ő soha nem ivott, most sem iszik, és nem is fog. Ezáltal azt kívánja sugallni a világ felé, hogy jómaga szilárd jellem, akit nem lehet elcsábítani, megbabonázni, tévútra terelni; sose lesz az alkohol rabja, amely – ahogy a költő mondja - öl, butít és nyomorba dönt.

Nagy örömömre a Diéta&Fitnesz magazin főszerkesztője megkeresett, hogy lennék-e szíves rendelkezésükre bocsátani a fogyókúrás posztomat (Fogyókúra - Kötelező sorkatonai szolgálat nőknek) további felhasználás és megjelentetés végett. Igenlő válaszom nem volt kérdéses.