Előrebocsátom, hogy szívem szerint nem ezt a címet adtam volna a posztnak. Inkább valami olyasmit, hogy „A női vezetők (az összes/mindegyik/kivétel nélkül), akik/egyenlő/= közveszélyesek. De aztán neadjisten jöttek volna a biztos kezű, öntudatos verdás nők, akik hibátlan KRESZ- és rutinvizsga után felháborodva közölték volna, hogy már a cím is hazugság és durván félrement, mert ők igenis jól vezetnek, és még soha nem veszélyeztették senki életét – vagy nem vették észre. Plusz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a múltkor sötétedés után rám pislogott egy nő, hogy kapcsoljam be a bicikli világítását. Ezúton is köszike neki.
Az objektivitást szem előtt tartva maradok tehát az életveszélyes női autóvezetők részhalmazánál, akik olykor keményen keresztbe tudnak tenni a közlekedésben résztvevőknek. Az ilyen kvalitású nők rendkívüli találékonysággal képesek pánikot kelteni a szenvedő alanyokban, sokszor anélkül, hogy nekik bármi is feltűnne. De az áldozatok szempontjából az se sokkal kedvezőbb, ha a sofőrök észreveszik a malőrt. Ilyenkor a szélvédő és a karosszéria biztonságából kifejezően artikulálva küldik el a francba a majdnem-balesetet szenvedőket, és mellé hadonásznak is. Nem a középső ujjukat mutatják fel, mert ők mégiscsak kultúrlények, hanem elkezdenek hessegetni, általában alulról fölfelé, képzeletbeli taslit kiosztva az őket akadályozóknak. Ezek után kénytelen-kelletlen megadják az elsőbbséget, dühödten egyesbe rakják a sebváltót, hogy csak úgy nyekken, és fejrázva tovább folytatják ámokfutásukat.
 

Az aszfaltutat is szépségszalonnak tekintő a női vezetők prototípusa. Erőltetett viccek állandó szereplője, de attól még létezik. És volán mögé ül nap mint nap.
Este kikészíti a dolgozóba menős ruháját, reggel viszont úgy ébred, hogy mégse azt akarja felvenni. Emiatt kapkod, kihányja ruhásszekrénye egész tartalmát a földre, és az utolsó pillanatban kiválasztja az aktuális hangulatához leginkább passzoló összeállítást. Indulásig öt perce marad. Kávézik vagy sminkel? Természetesen a feketénél marad, mert azt a kocsiban nem tudja megfőzni, míg sminkelni bárhol lehet. A kocsi ajtaját feltépi (így legalább mindenki látja, hogy siet), a sminktáskát hanyagul az anyósülésre dobja, és elindul.
A forgalmas, két párhuzamos sávval bíró útszakaszon elérkezettnek látja az időt, hogy kifesse a szempilláit. Néha felpillant, de csak ha nagyon muszáj, mert ha a szempillafesték rászárad a spirálra, akkor neki lőttek. Félig kifestett szemmel meg nem fog megjelenni a munkahelyén. A nagy koncentrációt igénylő feladat miatt (össze ne ragadjanak a pillák!) csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy neki jobbra le kell kanyarodnia, a belső sávból. A Palik Laci-elánú hirtelen kanyarodásnak hála a külső sávban mit sem sejtő és szabályosan haladó biciklis első kerekét elkaszálja. Nem veszi észre, továbbhajt. A kerékpáros pedig kurvára dühös. Nem elég, hogy majdnem meghalt, de fel se tűnt az incidens a cserbenhagyónak, és még rádudálni se tud a nőre, hogy kiszakadjon a dobhártyája, mert nincs mivel. A csengő csak picsafüst ilyen helyzetekben.

Az agyelborulós-rettentően siető mikrobusszal vagy kombi autóval járja az utakat munkaügyben, és minden esetben sürgősen a célállomásra kell szállítania a Paris Boutique-os felsőket és szoknyákat. Eltökéltsége Jane-éhez hasonló (Meg kell ölnöm Frank Drabint!), de őt semmi nem tudja eltántorítani a szeme előtt lebegő céltól. El akar kanyarodni. Indexel, elindul. Észreveszi, hogy szemből biciklis közeledik. Megáll. A biciklis teker, mintha kéne, de nem elég gyorsan, mert a női vezető már legalább két másodperce arra vár, hogy a kerékpáros végre-valahára elhaladjon mellette. Úgy dönt, hogy neki ennyi várakozás éppen elég volt, ezért amint a biciklis az autó mellé ér, elindul a kocsival. Az áldozat hirtelen lefékez, a vezető is. A pillanatnyi feszült csendet követően a nő elkezd hadonászni, bazmegolni, a kerékpáros szintúgy. A vezető leengedi az ablakot, és kiszól, hogy „Sietek, kisanyám!”. A biciklis keres egy pofás követ, hogy jelzésértékűen a kocsihoz vágja, de a ruhaszállító addigra már árkon-bokron túlvan. A kerékpáros pedig, ha mélyen a lelkébe néz, amúgy se elég paraszt ahhoz, hogy tényleg utána hajítsa a követ.

A felelőtlen laza fütyül a szabályokra, szeret frenkizni a többiek előtt, hogy nő létére milyen tapasztalt és rutinos vezető. Autózás közben elmerült beszélgetést folytat az utasokkal, magyaráz, gesztikulál, sokszor mindkét kezét bevonva. Mikor egy-egy pillanatra elveszti uralmát a kocsi felett, teljes lelki nyugalommal konstatálja, és az utolsó pillanatban korrigálja a ballépést.

- …És akkor jön nekem a borostás pofájával, hogy indulhatunk az operába. Hát te, ettől a fejem eeekkora lett (mutatja), majdnem felrobbantam!
- Yvettem, láttad, hogy majdnem nekicsapódtunk a szalagkorlátnak?
- Persze, de micsináljak? Élünk, nem?

A gyerekkel utazó állandóan nevel, ezért képtelen a vezetésre összpontosítani. Ha vele utazik gyermeke vagy egy kölcsöngyerek, ő elsősorban anya és csak utána vezető, ezért a szabályok betartása csak másodlagos és nem is kivitelezhető, ha egyszer a Janika már megint összekente túrórudival az üléshuzatot. Vagy ha nem nevel, küldetést teljesít: Emőkének nagyon kell kakilnia, és épp nemrég lett szobatiszta, így az anya nem kockáztathat: muszáj minél hamarabb hazaérni. Begyorsít, de arra figyel, hogy saját testi épségüket ne veszélyeztesse: ennek szellemében a többi autóval nem packázik, csak a gyalogosokat és a biciklistákat sújtja. Az alárendelt útról index nélkül kivág, és a főútvonalon haladó biciklist lezser eleganciával leszorítja az útról. Észreveszi, nem érdekli. Csak Emőke be ne csináljon. Emőke viszont fejlettebb erkölcsi érzékkel bír, mint az anyja, így a kerékpárossal való szolidaritás jegyében belekakkant a bugyogóba.

A jótét lélek az egyik legveszélyesebb típusa a kiszámíthatatlan női vezetőknek. Képes csupa szívjóságból és a szabályok hézagos ismerete miatt veszélyeztetni a gyalogosok életét. Lámpa nélküli zebránál kedves mosollyal és buzdító kézjellel adja meg az elsőbbséget a nagymamának és unokájának, pedig a párhuzamos sávban 120-szal húz el mellette egy napgépes vállalkozó arc BMW M3-mal. A nagymama szerencsére résen van, élettapasztalata miatt nem bízik a női vezetőkben, és megint nem csalódik. A vállalkozó autójából maximális hangerővel büntet a Where Do You Go, közben pedig konferenciabeszélgetést folytat aranyszínű csúcsmodell telefonjával. A külvilággal nem foglalkozik, mert az úgyis csak arra való, hogy becsicskuljon neki.
A bizalmatlan nagymama megvárja a bmw-st, majd int a jótét léleknek, hogy nyugodtan menjen, ők nem sietnek.
„Lassan járj, tovább érsz” – mondja a kisunokának, és a nyomaték kedvéért megigazítja fején a svájci sapkát.