Mi, nők sohasem vizelünk vagy húgyozunk, hanem csak pipilünk, legfeljebb pisikálunk. Shoppingolás közben minden esetben szerét ejtjük ennek – folyó ügyeket intézünk, ki kell mennünk, bepúderezzük az orrunkat – pszichés indíttatásból, mert feszült helyzetben gyakrabban kell pisálnunk csuriznunk. A húszféle hidratáló arckrém közül kiválasztani a legmegfelelőbbet pedig épp elég stresszt okoz, aminek folyománya a vöcöre menés szükségessége.
Ugyanakkor a vízesés elé szervezett randi előtt sohasem lehet az ember lánya biztos abban, hogy az otthon precízen beállított, vadóc hajtincs nem mászott-e el 0,8 centiméterre a kijelölt helyétől: muszáj lecsekkolni. Aztán ha már úgyis ott áll a tükör előtt, felfrissíti sminkjét óvatosan áthajolva a csap felett, hogy ne legyen vizes (megelőzze a szoknyán vagy nadrágon a megtévesztő pisifoltszerűség kialakulását), de elég közel a tükörhöz, hogy a fatális véletlen folytán összeragadt két szempillát szétválassza, és újabb réteg szájfényt kenjen fel.
A peches nők előre be nem kalkulált malőrök esetén is kénytelenek igénybe venni a nyilvános toalettet: ha a tölcséres McFreeze a blúzra csöpögött, ha a harisnya egyik szeme - 50 denességének dacára – lefutott, vagy ha sürgősen terhességi tesztet kell csinálniuk.

A női wc elmaradhatatlan kellékei: a wc papír-adagolóból kiszedni megkísérelt, de egyben nem kijövő papírfecnik ötletszerűen szétszórva a padlón. Frissen beújított ruházati termékek letépett árucímkéi, blokkok. Használt betétek, tamponok következetesen a kuka mellé dobva, a maguk pőreségében, becsomagolatlanul büntetve. Lyukas harisnya félig a szemetesbe hajítva, de onnan valamennyire mindenképpen kikandikálva. Használt terhességi teszt papírdobozzal, használt terhességi teszt egy csíkkal, használt terhességi teszt két csíkkal.

A plázák női toalettjében napszaktól függetlenül mindig sor van, a férfi szarodában wc-ben és a mozgássérültek részére fentartott mosdóban napszaktól függetlenül sosincs sor. Éppen ezért járnak a nők csoportosan, de legalábbis párosan pimpilizni: míg az egyik rendbe szedi magát a tükör előtt, a másik foglalja a helyet a sorban, aztán cserélnek. Így kevésbé uncsi a várakozás, és kevesebb konfrontációra – „Már megbocsáss (három s-sel kiejtve), de itt én álltam, csak meg kellett néznem, hogy mi ez az izé az orromon!” – van kilátás. A hepöning elérkeztével a feladatot beosztják: míg az egyik a dolgát végzi, a másik tartja a bezárt ajtót. Majd váltanak. Aki végzett, elhúz kezet mosni, cseszik tartani az ajtót, az éppen pislantó pedig - hogy a csurgás kínos hangjait elnyomja – hangosan beszélni kezd a már nem jelenlévő barátnőhöz. Ebből általában a „Zsani. Zsani! Zsanett, itt vagy?”-monológ kerekedik ki, ami végül dühös ajtókivágódással zárul, mert a Zsani most mér’ önzőzik.
Az irigylésre méltó fifikával megáldott és rafkós nők kifejezetten imádnak a mozgássérült wc-be járni. Egyfajta kihívásnak tekintik: mennyire bevállalósak és mennyire tudják kijátszani a wc mellett posztoló biztonsági őrt. Természetesen a női vécé előtt kígyózó sor még szemernyit se haladt előre, mikor ők már megkönnyebülten kifelé tartanak az üres mosdóból; és már vonulnak is tovább örömmámorban úszva, csak még megeresztenek egy lesajnáló pillantást a kritikus helyzeteket kezelni nem tudó, fölöslegesen sorban álló nők felé.
A törtető ugyan nem vállalja be a tabuvécéket, de minél előbb végezni akar, bármi áron. Ezért tolakszik, fellök, hangosan sóhajtozik, az óráját nézi és toporog. Aztán mikor nyílik az egyik ajtó, rohan, mintha kéne: előbb próbál bejutni a wc-be, minthogy elhagyhatná a helyiséget a kijönni szándékozó, ami pár másodperces, rögzített koreográfiájú rituális tánchoz vezet. Az újabb eltökölt perc miatt a törtető még dühösebb lesz, és bent cafatokra tépi a wc-papírt.
Ezzel szemben a félénk türelmesen megvárja, míg a másik egészen kijön a wc-ből. Megkérdezi, hogy mehet-e, és a pozitív válasz után óvatosan nyitja ki a wc-ajtót, hogy még véletlenül se nyisson rá arra, aki már rég kiment onnan. Körültekintően a porcelánra pisil és nem a lefolyó részbe, mert ott nem hallatszik annyira a csobogás.

Higiénia: A felelőtlen típus csak ujjainak hegyét nedvesíti be, mintha szenteltvízbe nyúlna. Szappant nem használ, mert úgysincs. Ha van, akkor se. A szárítóberendezést brahiból elindítja, aztán otthagyja. A kezét le-föl rázva, ruhájába törölve szárítja meg, majd a kínai kajáldában vett tavaszi tekercset két marokra fogva jóízűen elfogyasztja.
Az alapos gondosan feltűri felsője ujját, kórházas sorozatból ellesett mozdulattal alkarja feléig bemosakszik, szappant nyom, jól megsikálja a kezeit az ujjközöket sem kihagyva. Lemossa a dörgölés által képzett habot, majd a cselekvéssort megismétli. A kézszárítót addig működteti, míg az utolsó vízcsepp le nem száradt bőrfelületéről. Mindezek betetőzéseként megszagolja pracliját, és elégedetten bólint.
A műszaki antitálentum nem tartja elég közel a vízcsap érzékelőjéhez a kezét; azt hiszi, abból nem folyik a víz, elromlott. Sose nem is volt jó. A következőhöz megy. Ott is ugyanezt eljátssza. Ideges lesz. Aztán az egyikből mégis elkezd folyni a víz („Nyolc csapból csak egy, nevetséges!”), de az afölötti szappantartóban nincs szappan. Átnyúl, kinyom, visszasvungol az egyetlen működő csaphoz, megmossa a kezét. A szárító is rossz, az se működik. Aztán mégis, de aztán megint elromlik, mert nem fúj. Közelebb rakja a kezét, újra fúj. Elhúzza, nem fúj. De az összefüggést nem látja át, csak elküldi a jóéletbe a plázát a selejtes gépeivel együtt.

A küldetés teljesítése után a kedélyek végül lecsillapodnak, és a szükségletek Maslow-i piramisán eggyel feljebb lépve újra folytathatja shopping-körútját az immár terheit háta mögött hagyó nő.