Következzék Gabica írása egy letűnt kor tipikus jelenségéről, a disszidens férjjel rendelkező, II. világháborús emlékeket gyakorta felidéző, takarékos, illemtudó és azt elváró finom úrinőről.
Az alábbiakban egy igen elterjedt nőtípust szeretnék bemutatni: a pengeszájú nőt. Biztosan ismeritek a típust, akinek a szája olyan szigorú vonallá keményedett az évek során, hogy ha elmosolyodna, megijednél tőle.
Születésemtől volt szerencsém ismerni egy ilyen nőt egész közelről, ő volt az egyik nagyanyám. Egyszerű munkáscsaládból származott, de valószínűleg fehér kesztyűt adtak rá születésekor, és lehet, hogy testben lekerült róla, de lélekben sosem. Nagyanyám apám születése után ott maradt egy csecsemővel, disszidált férjjel. Apám - mint Mama sokszor és büszkén mesélte – kétévesen már önellátó volt, négyévesen már vásárolt, és szükség esetén egyedül elkészítette az ételét. Neki ugye sok volt a munkája meg a felelőssége. A fiát hasonlóan nagy embernek szánta magához, de ez nem sikerült neki.
Nagyanyám igen hamar, 55 évesen nyugdíjba vonult, és akkor kezdett élni igazán. Korábban is gyakran utazott Kanadába, na nem a férje után, hanem egy volt főnökéhez, akivel jó viszonyban volt. Állítólag csak nagyon jó barátságot ápoltak, de ez évente többszöri kanadai és „svejci” utazással járt, jó pár héttel alkalmanként. Nyugdíjba vonulása után ez egyre gyakoribbá vált, egészen a volt főnök haláláig, aki tetemes összeget hagyott rá. Onnan kezdve belföldön utazgatott, egyedül, hiszen az ember nem tudhatja, milyen aljanéppel kerülne össze.
Mama egy nagy házban lakott, egyedül, gyerekként minden nyári szünet nagy részét nála töltöttem. Csak és kizárólag gumikesztyűben takarított, mosogatott, fürdetett minket. Nem hagyott beleszólást semmibe, mikor szüleim nagyon rövid ideig nála laktak, akkor a mi nevelésünkbe sem, illetve a szüleim sem nyúlhattak hozzánk, mert nem értenek hozzá, bezzeg ő! A haladást és az idegeneket megvetette, hiszen a bevált dolgokon minek változtatni. Ezért például a WC lehúzóját, illetve tartályát nem javíttatta meg abban a tizenhárom évben, amíg ismertem és egyedül élt (később velünk). Egy hatalmas bádogvödör szolgált lehúzásra, nehogy már valami idegen férfi az ő becses és értékes hajlékába lépjen! A meleg vizet a konyhában nem csináltatta meg ugyanilyen okból, a fürdőszobából lavórral hordta ki a mosogatáshoz a meleg vizet, vagy a tűzhelyen melegítette. Minden tele volt gobelinnel és horgolt, kötött terítőkkel, díszekkel, élete két fő elfoglaltsága (az utazáson túl) a kötés/horgolás/gobelinkészítés volt, illetve a keresztrejtvények fejtése.
Mama precíz könyvelő volt, minden egyes vásárlásáról, befizetéséről könyvelést vezetett, élete összes számláját megőrizte, legyen az akár egy kifli vásárlása is. A takarékosság minden felett, ez volt a mottója. Négy pár cipője és tizenegy ruhája volt, de ezeket mind svejci mesterek csinálták megrendelésre. És hogy miért emlékszem ennyire a számokra? Hát, nem mondhatnám, hogy kevésszer hallottam a történetet.
A lakásban ugyan volt televíziókészüléke és rádiója is, de a televízió csak a mi kedvünkért volt, az esti mesét nézhettük meg rajta. A rádióban pedig a Bartók rádió szólt, illetve délben a Kossuth, egészen a „Ki nyer ma?” végéig. És igen, tudta az összes választ, hiszen ő művelt úrilány volt.
Amikor nála voltunk, akkor folyamatos illemtanórákat kaptunk, és igen sok latin kifejezést használt, ha már szüleink nem adnak megfelelő nevelést, ő pótolja a hiányosságokat. Fejemen könyvvel sokáig tudtam közlekedni, és könyökben hátul összeszorított kézzel evésben is verhetetlen vagyok. Igazi úrinő módjára, minden falat után szalvétával jelzésértékűen a szám sarkát megtörölve. Mindenkit megnyugtatok, nem szoktam gyakran alkalmazni.
A főzés és a Mama nem voltak annyira közeli barátok. Házassága idején tanult meg főzni, repertoárja pár ételre korlátozódott, és abból is kettő volt az, ami nemcsak ehető, de finom is volt. Viszont az asztaltól nem állhattunk fel, amíg volt a tányérban, így elég sok ideig tartott egy-egy étkezés.
A lakásból kimozdulás is mindig szertartásos volt: mosakodás, csinosan felöltözés, egymás kézen fogása, és szépen elindulás. Közben hallgattuk:
- Egyenesen járj, ne csámpázz. Kislányom, ne úgy lépkedj, mint egy fiú! Nőiesen, finoman, szinte lebegve a föld felett! Á, édes Julikám, hát nézze meg az ember, elindul három ilyen szép kislánnyal, és mint a kiskutyák! Mi, hogy csak gyerekek? Hát Julikám, tudja, ha felnőnek, megköszönik ezt nekem, mikor tökéletes háziasszonyként tündökölhetnek. Bár ebben a nagyban látok fantáziát, hát ez nemcsak külsőleg az apja, hanem legalább annyi esze is van. Hiába, no, a másik kettő az anyjára ütött, nekik a szép külső marad fegyverként. De lehet, hogy végre valaki a megfelelő örökömbe léphet. Sőt, nyitottam neki számlát, nagykorúként bejuthat akár az orvosi egyetemre is, lesz miből. (Szegény Mama nem sejtette, hogy az a 60.000 forint, amit ’95-ben kapok, annak akkor már nem lesz szinte semmi értéke – és még csak orvos sem lettem). Na de sietünk Julikám, a Csemege sem tart nyitva estig!
- Igen, gyerekek, ma szerda van, veszek nektek Hópehely fagylaltot. De csak ha rendesen megeszitek előtte a borsófőzeléket! Mi az, hogy a másik mama nem a konzerv levében főzi? Hát még pimaszkodsz is? Bezzeg mikor a második világháborúban a zsidó barátnőmet bújtattam, ő örült egy kis szikkadt kenyérnek is, ti meg mindig finnyáskodtok! Józsi bácsi ezt látná, el sem hinné, hogy milyen unokáim vannak!
Este lefekvés, a testvéreim együtt egy nagy ágyban, én külön a szoba másik sarkában, mint a legnagyobb gyerek. Teljes sötétség, kint a fák félelmetes árnyékokat vetettek, kertkapu az nem volt (felesleges pénzkidobás, van rács az ablakon/ajtón), és hamarosan meghallgattuk az esti zörejeket: Mama Niveával bekeni a kezét, karjait, arcát, leveszi az ékszereket, azok koppannak a tálban; majd zörög a Valeriánás doboz (anélkül nem feküdt volna le), lámpaoltás, és két percen belül iszonyatos horkolás. Onnan kezdve jött a félelem, főleg, ha éjjel ki kellett menni, pisilni. Valahogy a koromsötétben kibotorkálni, több száz éves ház lévén még augusztusban is hihetetlen hideg volt a lakásban, a WC-ben pedig természetesen fém ülőkével (az tartós, és elég feltenni a modern ülőkét, ha jön vendégségbe valamelyik barátnője).
A Mama kinézetéről még nem meséltem: a természetesség híveként nem festette, csak hamvasította a haját. Dauer elengedhetetlen volt. Semmi smink, az feslett dolog (barátnője az ellenkezője, vastag alapozó, púder, szájnál szélesebb rúzs, erős szemfesték és fekete tus), mosószappannal mosakodott, az jót tesz a bőrnek, zuhanysapkával, hogy védje a haját. A ruhái a visszafogott eleganciát képviselték, az illem miatt mind térdközép alatt ért véget, kis, kerek nyakkivágással. És kalap. Kalap nélkül egy nő nem is nő! Kalapból három darab volt, téli, nyári és átmeneti. Illetve télen a róka is a nyakában tekeredett.
A barátnőivel/testvéreivel három helyen találkozott főleg: Gerbeaud, Gellért szálló, illetve valamelyikük lakásán. Itt megbeszélték, mennyi szörnyűség és feslettség van a világban, kinek a gyereke/unokája a legsikeresebb/legszebb/leggazdagabb. Majd megtárgyalták az utazásaikat, a kiállhatatlan embereket, akikkel találkoztak, azt a pár finom népet, akivel sikerült összefutni. Végül mind hazamentek, és a családdal megtárgyalták, hogy a másik kettő milyen rosszul néz ki, milyen szerencsétlen/csúnya a gyereke/unokája, illetve mennyivel rosszabb helyre utazott nála.
Alapos és kiváló ismertető volt, és tényleg jellemző - leginkább a most nyolcvanas korosztályra. Háklisságaikkal együtt én nagyon bírom őket, és sajnálom, hogy egyre kevesebben vannak. Lehet, hogy utasítgatnak és hetven évvel ezelőtti erkölcsi normákat próbálnak ránk erőltetni, de azért ők valóban sok mindent átéltek. Ki zsidó barátnőt bújtatott, ki szénakazalban rejtőzött az oroszok elől. Mindegyiküknek megvan a maga saját története, amit érdemes meghallgatni. Akár negyvenszer is.
Köszi Gabica!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mirta · http://mirta.hu 2010.02.17. 10:04:06
Angol kisasszonyoknál tanultak, a "Rómaira" jártak fiatal korukban. Amikor velük nyaraltunk, akkor Manci néni csak 1 szem sütit adott minden nap ebéd után, mert be kellett osztani. (mi is hárman vagyunk lányok) Etus néni meg stikában adott mindig... ő nem volt annyira penge szájú :D
váj mí 2010.02.17. 10:23:34
Csak úgy kérdem, mert én ezt a típust csak távolról ismerem (és a kisvárosi változatában, nem a nagy- vagy fővárosiban), de szegény barátnőm (akinek a nagyija volt) valósággal kiütést kapott a sok imától és áldástól.
Engem a nagyasszony annyira nem szeretett egyrészt, mert beköltözött "jöttmentek" voltunk a városban (nem lehetett jól kitárgyalni a családfámat a részeges dédunokabátytól a derékmesterember 4-ik kuzinig ;) ). Másrészt azért nem kedvelt, mert a családunkban nem dívott a vallási nevelés, és az milyenmár ... ;)
vincere 2010.02.17. 10:27:17
nekem egy külön egzotikus világ ez az úri múlt, mindig szerettem volna kicsit közelebbről is látni, dehát.
Krisztinca · http://krisztinca.blog.hu/ 2010.02.17. 10:37:27
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 10:41:20
Nem akarom félrevinni a témát, de boldogult legénykoromban egyszer udvaroltam egy nagyon református lánynak.:D:D:D
GAbica 2010.02.17. 10:46:43
GAbica 2010.02.17. 10:48:12
@Krisztinca: :D :D :D
@El Topo (Sgt. Elias): már vártam, hogy erről is egy izé, ismerősöd ugorjon be :)
váj mí 2010.02.17. 10:55:48
@Gabica [almighty]: Úúú, tényleg, a templomok előtti keresztvetés! :) Emlékszem, mikor Kolozsváron voltam egyetemista a tömött buszokon (be a városközpontba) simán le lehetett csekkolni, hogy ki milyen vallású aszerint, hogy melyik templom előtt vet keresztet. Egy idő után már sportot űztünk belőle, hogy felszálláskor megtippeljük, ki az ortodox, görög/római - katolikus, református. ;)
Akkor benneteket "megmentett" a háború ilyen szempontból ;)
GAbica 2010.02.17. 11:00:54
A szüleim meg úgy voltak vele, majd ha felnövök, eldöntöm én, mit szeretnék kezdeni hit és vallás terén. Jól tették, ezt legalább ügyesen csinálták:)
De amúgy még a mai napig sokan vetnek keresztet templomoknál, fiatalok is.
flea 2010.02.17. 11:05:01
váj mí 2010.02.17. 11:07:55
Manapság már nem figyelem a keresztvetőket, bár Budapesten nekem nem tűnt fel, hogy tennék ... de valszeg.
GAbica 2010.02.17. 11:08:49
Viszont mikor gyerekek voltunk, egyszer olyan hangyainvázió volt a házban, hogy fekete volt az összes fal és a mennyezet. Egy ideig rettegtem a hangyáktól, utána pár évvel kezdtem újra homokvárat építeni nekik a kertben :)
Caddy 2010.02.17. 11:11:32
Nekem nagymamám szintén kötött,horgolt, ma pedig különböző tinktúrákat csinál a húgával, amik természetesen mindent gyógyítanak. Természetesen a legjobb pálinkát használják mindehhez. :D:D:D
greggrant 2010.02.17. 11:14:38
Apró kérdés: a Kedves Mama kiskesztyűt nem viselt, amikor elment otthonról, csak kalapot? ;-)
Szalacsi_Dezső 2010.02.17. 11:16:56
-És nálatok kicsim, ott vidéken lehet mindig kenyeret kapni? (70-es évek eleje-közepe)
Viszont ők jártak templomba és emiatt nekünk is kellett hittanra járni. (akkor ez még nem divatból ment, mint manapság sokaknál)
És ha lejöttek hozzánk vidékre, mindig elmentek a paphoz és megérdeklődték, hogy milyen az előmenetelünk a "vasárnapi iskolában".
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:17:41
Hát az lehet. Igazán katolikus lánynak még pont nem udvaroltam. Nekem ez is éppen elég durva volt, mert nem csak egyszerűen református volt, hanem volt ennek ilyen mozgalmi aspektusa is.
GAbica 2010.02.17. 11:20:38
Pálinkával lehet csak igazán gyógyítani, ezt mindig is tudtuk! :)
@greggrant: Köszönöm :) Hát hogy is felejthettem ki a kesztyűt! Volt, de abból csak kettő utcai, egy selyemdzsörzé nyárra és egy báránybőr télre. :)
váj mí 2010.02.17. 11:22:26
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:25:21
Aha, ilyesmi, meg gyerekeket hordott táborozni, nem tudom, hogy hívják mostanában az ifivezetőket.:)
Meg állandóan jöttek hozzájik németországból ilyen baráti gyülekezetek, és akkor neki tolmácsolnia kellett.
GAbica 2010.02.17. 11:25:22
De tényleg durvában nyomta, fehér ing és mellény volt rajta legtöbbször, a mellényen ráhímezve egy bazi nagy kereszt.
vincere 2010.02.17. 11:29:07
vincere 2010.02.17. 11:29:43
váj mí 2010.02.17. 11:31:01
@Gabica [almighty]: Húúú, ennyire bigottot azért nem ismertem (mármint fiatalabb kiadásban). Értem ez alatt az Úr áldását a kölökszámra ;)
vincere 2010.02.17. 11:31:38
GAbica 2010.02.17. 11:32:53
@váj mí: Fiatal lány koromban könyvtárosként dolgoztam. Ott is láttam ilyeneket, de sokkal nagyobb gyerekszámmal is. A kedvencem a református pap házaspár volt, akiknél ha a személyi nincs a kezemben nem hiszem el, hogy az anyuka 42-43 éves. Ránézésre úgy 65-70...
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:33:15
Neked udvaroltam például?
váj mí 2010.02.17. 11:34:35
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:36:02
Hogy én ilyet sosem csináltam!:D:D:D
váj mí 2010.02.17. 11:37:49
váj mí 2010.02.17. 11:39:39
GAbica 2010.02.17. 11:40:01
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:40:34
Érdekes egy lelkész lennék!:D
GAbica 2010.02.17. 11:40:38
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:42:52
Nanana! Z. atya római katolikus pap! Azér'az nagyon más!
váj mí 2010.02.17. 11:43:25
@El Topo (Sgt. Elias): Ha református vagy, belefér ;) És ne feledd, van, aki a reverendára izgul ;)
Miért? Zoltán atya (ki ő?) hogy járt?
GAbica 2010.02.17. 11:43:55
coucou 2010.02.17. 11:48:12
"Bár ebben a nagyban látok fantáziát, hát ez nemcsak külsőleg az apja, hanem legalább annyi esze is van."
Gabica, ez lennél te? :)
GAbica 2010.02.17. 11:49:32
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 11:49:45
Ha már misebor van, akkor belefér egy pár misepunci is, mi?
GAbica 2010.02.17. 11:51:07
Zoltán Atya - modoroson hirdették párszor a blogját :)
Caddy 2010.02.17. 12:00:37
váj mí 2010.02.17. 12:02:29
@Gabica [almighty]: A Suzuki is gépkocsi .. meg a Ferrari is ;)
Jééé, most hogy mondod, rémlik ... (és tényleg nem mindegy, hogy katolikus avyga református ;) ).
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 12:09:11
Most elképzeltem, ahogy a z előírásos ruhában térdeplő leányok előtt ellépdelve szétnyitom a miseingemet és csak annyit mondok: Corpus christi.
GAbica 2010.02.17. 12:12:16
váj mí 2010.02.17. 12:55:15
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 13:26:26
Sejtettem én, bassza meg, hogy nehéz pálya.:)
váj mí 2010.02.17. 14:47:05
váj mí 2010.02.17. 15:26:29
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 16:05:28
Úgy ismersz, mint aki nem beszélget velük előtte egy kicsit?:)
váj mí 2010.02.17. 16:44:03
Kivéve a legszükségesebbeket, amikor megadod az instrukciókat, hogy mikor fog nélkül, és mikor enyhe-erőssel ;)
kIára 2010.02.17. 16:50:06
Szóval apai nagyapám református pap volt, nagyanyám meg egy nemesi és papcsaládból származott. Nagyanyám nővére szintén paphoz ment férjhez (a változatosság kedvéért egy unitáriushoz). Az nagyanyai dédszüleim föld- és falubirtokosok (ha jól emlékszem 6) voltak.
Az anyai nagyanyám ehhez képest ultrakatolikus volt, a világháború előtt egy kolostorban volt ápoló és 45 elmúlt, miután a komcsik alatt férjhez ment egy építészhez (aki világfi, és nagy nőcsábász volt a két háború között).
A nagyszülőknél töltött nyarak kb. mint Gabicánál. Evéskor könyvszorítás, egyenes derék, törlőkendő, előtte ima, utána ima, ne járj csámpásan!, ne így és ne úgy! Anyai nagyanyámnál annyi volt az extra, hogy esténként lefekvés előtt végtelen hosszan imádkozott.
Mondjuk a két tesóm jobban megszívta, mert nekik a kézcsókot is gyakorolni kellett, meg a kabátfeladást a hölgyekre, meg olyasmiket, hogy hány zsebkendő legyen nálad és mikor melyiket használd stb.
Ehhez képest a szüleim meglehetősen lazák, de mikor lepasszoltak a nagyszülőknek, hát az nem volt móka és kacagás.
2010.02.17. 16:53:42
Az olyan mint a szerelem, nem lehet róla elfogulatlanul beszélni.
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 16:57:45
Ne már! Alapvetően én egy barátságos fickó vagyok.:)
váj mí 2010.02.17. 17:45:07
váj mí 2010.02.17. 17:48:30
@Frengi: Szerintem nem mondtunk róla semmi negatívat.
niyabinghi 2010.02.17. 18:08:54
2010.02.17. 19:24:36
Erzsebet 2010.02.17. 20:37:45
Szalacsi_Dezső 2010.02.17. 21:17:23
Mint "Nicolas atya" az Ál/arc c. filmben? :-D
niyabinghi 2010.02.17. 21:45:48
Nem magával a "Pá!"-val van bajom, dehogyis. Inkább azzal, ahogy mondják. :)
kIára 2010.02.17. 22:39:22
„Ehhez képest a szüleim meglehetősen lazák…”
Ami ugye nem jelenti azt, hogy ne magáznám őket. Szóval rám is ragadt valamennyi pengeszáj, spontán tegeződni csak blogokban, fórumokban szoktam, de egy 16 évét betöltött embert már startból magázok és gyakorlatilag három pertu után áll rá a szám, hogy egy „idegent” tegezzek.
Volt olyan munkahelyem, ahol mindenki (főnöktől a takarítónőig) puszipajtás volt és én voltam az egyetlen, aki mindenkit kényszeresen önözött, magázott.
Szerintem kb. két és fél évtized múlva én is elindulok a pengeszájú nyanyásodás útján.
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.17. 23:34:17
Fura dolog ez a tegezés/magázás. huszonéves koromban alapból magáztam-önöztem mindenkit aki nem volt közvetlen haverom és elmúlt mondjuk 20 éves. Aztán azóta valahogy annyit tegeztek vadidegen emberek, hogy elmúlt. Ma már simán visszategezek nálam idősebb embereket, ha letegeznek és nem is érzem kényelmetlennek.
2010.02.18. 11:55:36
Egyszer a céges sofőrrel, aki Iráni volt, meg a lengyel csajokkal mentünk télvíz idején, a sofőr meg úgy vezetett mint állat.
Csak akkor vettem észre, hogy mit csináltam, amikor a lengyel csajok hátul felröhögtek.
2010.02.18. 11:58:55
De magyarul is kényelmesebb.
A csendőr pertut viszont utálom, de ha idősebbek tegeznek le azt sem nagyon szeretem, mert ugye nem őriztünk együtt libát.
Erzsebet 2010.02.18. 14:33:35
Nálunk a városban is él egy nő, aki a reverendára izgult be. Meg volt neki az egész klérus. Végül is egy szerzetespap lett a párja. Járt a parochiára és felcsináltatta magát a zöldfülű szerzetessel. A papot kirúgták és elvette a csajt. Máig is boldogan élnek, nincs szégyenérzetük. 70 év körül vannak, de az utcán szoktak smacizni.
Erzsebet 2010.02.18. 14:35:47
tabanyi 2010.02.18. 15:42:46
A nyolcvanas évek közepe-vége felé volt egy ilyen nevelőnőnk a Fóti Gyermekvárosban. A legdurvább cigányputriból bekerült bűnözőpalántákból is angol lordot faragott pár hónap alatt, akiből meg mégsem, annak elintézte, hogy nagykorúságáig ki se tehesse a lábát a kőszegi szigorítottból.
2010.02.18. 18:47:07
Annyira féltem az autóban, hogy nem tudtam titkolni az aggodalmam, és a kezem elárult a kereszt vetéssel: Ők nem féltek, megszokták a bolond iránit.
2010.02.18. 19:06:36
aki megtanult könyvvel a hóna alatt enni, az felnőtt korában a legelegánsabb étteremben is fesztelenül fog viselkedni, és ha épp üzleti vacsorán is van.
Én ennyire penge szájjal nem nyomtam, de mégis gondot fordítottam arra, hogy bármilyen szegények voltunk is, hogy bélszínt lásson a gyerek, véresen és átsütve is, hogy hátha egyszer szembe találkozik vele ne jöjjön zavarba.
Ugyan így vettem olykor kaviárt, lazacot, csak úgy szerdán vacsorára, hogy legalább tudja miről van szó.
Az ember azért reménykedik. Jobb a lehetőségere felkészülni, nehogy a siker készületlenül érjen.
Erzsebet 2010.02.18. 20:19:35
A múlt század 30-as, 40-es éveiben nagyszüleim ludovikás tisztekkel álltak munka kapcsolatban. Apukámat a város legelittebb tánciskolájában taníttatták tánc- és illemtanra. Engem is 3 éves koromtól a jó modorra szoktatott. A mai gyerekek közül sokan bunkó módra viselkednek.
2010.02.18. 20:39:10
Megtanultam én is mindent ami az úri jómodorhoz szükségeltetik, de néha felszinre tör belőlem a proli, nem tudok magamon uralkodni.
Hiába, erre születni kell.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:11:43
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:14:53
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.18. 22:20:35
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.18. 22:54:21
Nem tudom, haver. Nekem abszolút nem természetellenes, ha nem váltogatott kézzel kosztolok. Aki begyakorolta, az ugyanolyan tempóban tud bal kézben tartott villával is enni. És szerintem kimondottan praktikus, mert a jobb kezünkben van a kés, és nem a béna balban. Mondjuk én is küzdök vele, mert a srácaim nem akarják megtanulni. Engem annak idején még nem kérdeztek.:)
Manfi (törölt) 2010.02.18. 23:47:44
Böfögtek már szemközt minden vasárnapi ebédnél, minden iskolai szünetben amúgy igazi, régi, nyírségiesen, mélyről jövően, lecsorgó pirospaprikás állal, fokhagymásan? Landolt már az arcod a tányérban, mert a hányingertől nem bírtad megenni az ebédet?
Ezerszer azt kívántam, hogy bár ne születtem volna értelmesebbenek, hogy ne kellett volna gimnáziumba mennem, hogy ne kellett volna látnom, mivé is válhatna egy ember. Ilyen családi háttérrel csak visszahúztak, úgymond "lebüfögtek". Hiába tanultam tovább erőmön felül is, a korai szocializációs élmények már nem lesznek reflex-szerűek. Nem tudok fesztelen lenni társadalmi eseményeken, mert ez nem "vésődött be". Ami természessé vált volna gyerekkorban, az most mesterkélt marad - és ezen felül kellene magamat és a tudásomat adnom - nyilván nem megy.
Éppen származásom miatt tudom, hogy a származás, meg a viselkedés, stb. felületes dologok - lennének. . De ezt csak azoknak van joguk szajkózni, akik kiégtek a kis biedermayer környezetükben.
Szerencsére mindkét életforma inkább szélsőségesnek számít ma már. De 1-2 generációra visszamenőleg még nem - és ilyenkor nem a társadalmi, hanem az érzelmi érintettség kerül sokaknál előtérbe.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.19. 00:38:28
GAbica 2010.02.19. 05:54:15
@Manfi: Azt hittem elég egyértelműen beleírtam, hogy a nagyanyám szülei kétkezi munkások voltak. Semmi úri származás. Ezt a nagyanyám magától tanulta meg és szocializálta magát ehhez. Viszont ha fele ennyire sznob, de egy csipetnyit jobban szeret minket (illetve ahogy anyám mindig mondta, szeret ő minket a maga módján...), sokkal boldogabb lettem volna.
Egyébként kitörni egy családból sosem könnyű, erről elég sokat és hosszan értekezhetnék, de ez nem az a poszt.
GAbica 2010.02.19. 07:26:49
Már kisgyerekként megutáltam minden sznob, hideg, érzelemmentes, de tökéletesen illedelmes embert.
A másik nagymamám (akiről nem tudnék úgy írni, hogy ne csak szuperlatívuszokban) sosem a protokoll szerint oktatott minket. És nála ha leettem magam véletlen, akkor nem büntetés volt, hanem nevetés, meg buksisimi, hogy nincs semmi baj, majd legközelebb sikerül. "Fura módon", nála sokkal jobban viselkedtem, ügyesebben ettem, stb. És szerettem ott lenni, nem pedig rettegtem, hogy megint menni kell. Sokkal többet kaptam ezzel, mint hogy tudok tökéletesen illedelmesen viselkedni.
2010.02.19. 10:18:48
vincere 2010.02.19. 10:20:50
szerencsére az évek során megtanultam mindenféle környezetben megfelelően "előadni magam", ilyen problémáim már nincsenek. de baromi nehéz volt, az biztos.
GAbica 2010.02.19. 10:24:43
szóló szölö 2010.02.19. 10:46:24
GAbica 2010.02.19. 10:52:05
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.19. 10:53:44
szóló szölö 2010.02.19. 11:04:43
váj mí 2010.02.19. 14:00:36
suo tempore 2010.02.19. 17:47:10
2010.02.19. 18:00:57
eastern sugar 2010.02.19. 22:35:54
kIára 2010.02.19. 22:56:07
Nem a szeretet kimutatásának a hiányáról van szó. Legalábbis remélem. Megkérdezni ugyanis nem merném sem apámat sem az anyámat, hogy miért nem szerettek jobban és/vagy természetesebben. Miért volt fontosabb a nevelés, mint a szülő-gyerek kapcsolat? Tényleg nem tudom.
Tény, hogy a magamfajta közegben már ötévesen nem éreztem jól magam, és szívesebben nyúztam békát, ha sikerült a szomszéd gyerekkel lelépnem. A legnagyobb problémám még mindig a „te (mi!) különleges(ek) vagy(unk!)” hamistudat leküzdése.
(A másik kétségem meg az, hogy ha gyerekem lesz, akkor milyen és mennyi manír-, modor- és tudáshalmazt _ne_ erőszakoljak a szerencsétlenbe.)
És még egy. Nem kellékekről van szó. Nem kell selyem, meg ezüst evőeszköz, vagy ilyenek. Egy rozsdás bicskával is tudsz úgy szalonnázni, hogy azt az emberek „urasnak”* lássák.
(=te más vagy, mint mi; nem tartozol közénk;)
Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár 2010.02.20. 00:34:55
Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár 2010.02.20. 00:49:04
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 13:42:15
Mindehhez pedig hozzájön, hogy tegnap (és ma) egy buliban hoztam A nők és a tánc-os posztomban ismertetett "lazát", A nők és az alkohol-os posztomból pedig a NEM absztinenst.
Elnézéseteket kérem, hamarosan visszatérek :)
El Topo (Sgt. Elias) 2010.02.21. 16:32:24
Látom, habzsolod az életet.
Volt látens ribancos szcéné is?
vincere 2010.02.21. 16:42:25
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 16:46:42
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 16:51:58
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.21. 19:21:05
eastern sugar 2010.02.22. 10:27:29
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.22. 11:07:50
Na de most megyek posztot írni, mert nem lesz itt jó világ :)
Mitya Ivanov 2010.02.22. 11:10:10
Voltak hülyeségei is, pl az, hogy nem takarított, nem mosogatott, az egész lakás tiszta redva volt, az én szobám ehhez képest csillogott. A fürdést is hanyagolta, szerintem hetente egyszer mosakodott úgy rendesen. Viszont a barátnőkkel folytatott passziánsz meg pókerpartik (ez nem mainstream pókerezés volt:) azok rendszeresek voltak, akkor kiglancolta magát, de mondhatjuk úgy is, hogy tartott egy bjútinapot, saját kezűleg természetesen. Az ilyen sznob pókertpartikon ment a pletyka, meg mindenkinek a kibeszélése. Néha belehallgattam, és egész jól szórakoztam. Egyébként nem fogadhattam "vendéget", bár ez megváltozott, mert felvetettem, hogy akkor elköltözök. Még az is jó volt az öreglányban, hogy 3 év után is ugyanannyit fizettem az albérletért, mint 1994-ben, pedig közbejött egy Bokros csomag is. De ezt ő sem titkolta, hogy ilyen alantas dolgok, mint a pénz és infláció, őt nem érdeklik.
eastern sugar 2010.02.22. 12:37:28
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.22. 14:49:31
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.22. 15:02:10
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.02.22. 20:14:23
vincere 2010.02.22. 22:51:45
HRita · http://gorbe-sminktukor.blog.hu 2010.02.23. 12:05:17
vincere 2010.02.23. 20:43:09
tök igazad van, amit írták a másik topikban, h. élni is kell, h. utána tudj miről írni. Rita, éljél ötöt :)
noirp 2010.03.02. 15:54:08
A pengeszájúság utolsó képviselői még köztünk vannak.