Régi barátosnéink hosszú hallgatás után visszatértek, hogy ismét dumcsizzanak és lelkizzenek egy kiadósat. Nagyon kiadósat. 

Kati, a romantikus megállapodott: Hehehe, csajszik, azt hiszem, kissé becsiccsentettem ettől a jófajta bélisztől. Hú, de nyami volt. Hehehe. Olyan jó hangulatom lett, hogy nagyon. Sőt, annyira jó, hogy mindenképpen valami szépről és romantikusról akarok veletek beszélgetni. Hosszú még az éjszaka, és én Patrik nélkül amúgy se tudok elaludni, úgyhogy Pa… izé lányok, játsszunk olyat, hogy mindenki elmeséli, ki hogyan vesztette el, jó? Hogy mit? Jaj, hát tudjátok. AZT. Ehh, csajok, hát a szüzinket. Hihihi.
Na, mivel ettől a rafinált bélisztől ennyire belazultam, kezdem én a sztorizást. De tényleg maradjunk köztünk, mert a Patrik sajna picurit haragudna, ha megtudná, hogy elmeséltem nektek. Tudjátok, milyen: arany szíve van, de azért elég mimóza tud lenni a drága.
Na, még egy kortyinka, csak hogy jobban menjen a mese.
Egyszer volt, hihihi, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki kereste az Igazit. Nyitott szemmel járt, nem zárkózott be, de azért soha nem nyomult. Azt nem engedte volna a női büszkesége. Várta a Szerelmet, a mindent elsöprőt, de az csak nem akart jönni. Aztán egy szép napon, mikor a lány nem is számított rá, kopogtatott az ajtaján, és belépett egy fess, szőke, barna szemű herceg képében. Ő a Patrik, tudjátok.
Na, most ugrunk egyet az időben, mert a rendkívüli randijainkról már sokat meséltem. Jaj, Brigi, most miért mondod, hogy túl sokat? Olyan izé tudsz lenni. Most meséljek vagy ne?
Jó, akkor folytatom.
Sose fogom elfelejteni: 1997. április 29-én történt meg az a bizonyos mindent felforgató szerelmi együttlét. Bevallom, félelemmel vegyes várakozás volt bennem. Tapasztalatlan voltam, fiatal, és mint egy törött lábú őzike, olyan félénk. De Patrik… Na, ő férfi volt a javából: tudta, mit kell, mikor és hogy. Figyelt rám, gyengéd volt, nem siettetett, minden csókja perzselő tűz volt a testemen.
Megadtuk a módját: elköltöttünk egy finom vacsorát a kedvenc hangulatos kis helyünkön, ittunk rá egy pohár jó édes vörösbort, flörtölgettünk, szemeztünk - bár ült a szomszéd asztalnál egy kurrrva, aki folyton Patrikot stírölte. Ilyen leopárdmintás felső volt rajta, borzalom. Na de a Patrik csak velem foglalkozott, néha megfújtuk egymás levesét, hogy le ne forrázzuk a torkunkat, mert mindketten tudtuk, aznap éjszaka még másra is kell használnunk…
Aztán hazamentünk, de még mindig nem estünk egymásnak, mert megkérdezgettem topiklakó társaimat a Nőciknek.hu portálon, hogy hogy kell emlékezetesen elveszteni a szüzességet, és ők azt tanácsolták, hogy vegyünk előtte forró fürdőt, rakjunk a kád köré égő mécseseket. Én mindezt előkészítettem, mert mondanom se kell, nálam rendeztük meg az eseményt. A nagyot.
A gőzölgő vízbe csorgattam egy kevés szantálfás fürdőolajat, a mécsesek vaníliaillatúak voltak, a kád pedig tiszta. Odakészítettem egy üveg Garrone Cherryt, hogy majd elszopogassuk fürdőzés közben. Aztán én előrementem, beültem a vízbe, a hab pedig sokat sejtetően mindenemet eltakarta. Végre előkerült Patrik is felfokozott izgalmi állapotban, de mondtam neki, „csigavér, darling, még nincs itt az idő”. Patrik is beült hát mellém, locsolgattuk egymást a habbal, repültek a csókok, a nedves testünk összeért. Hajj, de jó volt. Mondjuk közben Patrik rosszul lett, mikor harmadszor kínáltam az itallal, de a kutya se gondolta volna, hogy utálja az ilyen édes dolgokat. Ha mondta volna, nem vaníliaillatú mécsest veszek, hanem citromosat. Az nem édes.
Aztán kihűlt a víz, kilibbentünk a kádból, és az előzőleg rózsaszirmokkal behintett pihe-puha ágyikó felé vettük az irányt.
Hát tudjátok, hogy szokott ez ilyenkor menni: sok-sok puszi, aztán az erogén zónák feltérképezése, ami nem volt nehéz, mert ha Patrikkal vagyok, nekem mindenem erogén zóna! Közben pedig reflektáltunk egymás mozdulataira, és Patika is gyakran kérdezte, hogy készen vagyok-e már, meg milyen póz legyen. Aztán mondtam, hogy hát nekem mindegy, mert ha vele vagyok, nekem mindenhogy jó, úgyhogy azt mondta, csináljuk kutya pózban, de én inkább a misszionáriusra beszéltem rá, az mégis bensőségesebb első alkalommal, nem? Aztán behatolt, nem mondom, fájt egy picit, de aztán elragadott minket a hév, és úgy összegabalyodtunk, hogy azt se tudtuk, hogy hol kezdődik ő, és hol végződök én. Aztán meg azt se tudtuk, hogy hova tűnt az óvszer, mert az időközben lejött Dorongocskáról. Azt hiszem, ez volt az éjszaka egyetlen negatívuma, de végül megtaláltuk. Hogy hol? Tök mindegy, már nem emlékszem. Nem, nem lettem ideges, csak mindig közbevágtok.
Aztán ő elment, én nem, de nem is bántam, mert lelkileg teljesen ki voltam elégítve! Pihegtünk még egy keveset, aztán odabújtam hozzá, és a bongyori szőrös mellkasát simogattam. Megköszöntem neki ezt a csodás estét, és hálát adtam a sorsnak, hogy ezt vele élhettem át. Patrik az én első és utolsó szerelmem, és soha, egy pillanatig sem bántam meg, hogy nekiadtam magam. Szerelmünk a sírig tart, sőt, azon is túl. És azóta egyszer sem csúszott le az óvszer.

Zita, a racionális: Azért ez nagy felelőtlenség volt, nem gondolod, Kati? Igazából nem is értem, minek erről beszélni, ez mindenkinek a magánügye kéne, hogy legyen. Annyi más érdekes téma van, most miért pont ezzel kellett előhozakodni? Ne nézzetek már így rám, nem, nem titok az enyém sem. Jaj, de erőszakosak vagytok, rémes.
A helyzet a következő: először is azt azért fontos tisztázni, hogy a közösülésbe csak ésszel lehet belevágni, meggondoltan, xxl adag felelősségtudattal. Máshogy abszolút felesleges, és több belőle a kellemetlenség, mint a haszon. Annyi helyen elmondták már, hogy a nem kívánt terhességek legnagyobb része az ilyen meggondolatlanságból fakad. Aztán jön az utód nevelőintézetbe adása, esetleg abortusz. Kinek kell ez? Hát nekem nem. Éppen ezért, én már jó előre megbeszéltem a társammal, hogy hogyan fogjuk letudni a dolgot. Egy hónap és 4 nappal előtte kitűztük az első koitusz időpontját. Ezek után én felkerestem a nőgyógyászomat, persze előtte otthon utánaolvastam a legkevesebb mellékhatással operáló fogamzásgátló tablettának. Felírattam egy országos hírű szaktekintéllyel – mert ugyebár az orvos személye maga is garancia a sikerre -, végiggondoltam, hogy a nap mely szakában a legalkalmasabb a tabletta bevétele, és onnantól kezdve felelősségteljesen szedtem, betartva az előírásokat és a tanácsokat.
Aztán eljött a nap. Nem hajtottuk túl magunkat a munkában, aztán este 8-kor találkoztunk nálam. Ittunk fél-fél pohár vörösbort, mert tudom, hogy az oldja a gátlásokat, viszont mennyiségét tekintve még nem annyi, hogy az elfogyasztott alkohol társam szexuális teljesítményét negatívan befolyásolja.
Aztán belevágtunk. Kellően betartottuk az előjáték, nemi aktus, utójáték fokozatait, elegendő időt hagyva nekem, hogy felizguljak (nedvesedés), mert tudattam párommal, hogy a nők izgalmi görbéje lassabban emelkedik, mint a férfiaké. Kértem, hogy legyen erre tekintettel. Aztán mikor úgy ítéltük meg, hogy a lubrikációm már elegendő a közösülés megkezdéséhez, ezért mondtam, hogy mehet. Éreztem, ahogy a hymenem átszakad, a kevés kis vértől viszont nem ijedtem meg, mert tisztában voltam vele, hogy ez természetes velejárója a szűzhártya átszakításának. Ezek után párzó mozgást végeztünk, melynek hatására társam ejakulált, én pedig túl voltam életem első aktusán. Nem, Brigi, nem egyben az utolsón is.
Mindegy, a lényeg a lényeg, hogy végre én is letesztelhettem magamon biológiai működésemnek ezt az oldalát is, és megbizonyosodtam róla, hogy minden szervem rendben funkcionál. Azóta írtam is erről egy tanulmányt.

Reni, az ezoterikus: Júj. Júj. Ez tök jó téma, húú, de szeretem. Bár azért valamennyire egyetértek Zitával, mert nem igazán üdvös ország-világ elé tárni ezt a témát. Van, aki nem is tudja kezelni a helyzetet. Mármint most arra gondolok itt, hogy más esetleg elvicceli, nem veszi komolyan, vagy pont ellenkezőleg, túl komolyan veszi a témát. Egyik sem vall érett személyiségre, és ez az életvezetésére is hatással van. De ti természetesen mások vagytok; épp a minap néztem utánatok, hogy miért pont minket rendelt egymás mellé a sors. Hát lányok, találtam összefüggéseket, nem is akármilyeneket. Érdekes komplex elemzést készítettem mindannyiunkról, belevéve az európai, kínai asztrológiát, az aszcendensünket, kitérőt tettem a kelta fahoroszkóp, a maja és az azték asztrológia irányába, rövidke numerológiás analizálást is végeztem, majd a hegyikristály ingámat is megkérdeztem. Hú, lányok, hú, ne tudjátok meg, milyen érdekes dolgok jöttek ki. Például engem egy kissé meglepett, bár várható volt, hogy Katival azért vagyok ilyen jóban, mert mindkettőnket utáltak az isiben. Mi? Nem mondod, Kati. Pedig én tényleg azt hittem. Oviban sem? Na, mindegy.
Juj, bocs, kicsit eltértem a témától, pedig a mai napra pont az a mantrám, hogy egyszerre egy dologra koncentráljak. Akkor most elmondjam, hogy én hogy vesztettem el a szüzességemet? Na, jó. Az egész ott kezdődött, hogy kitöltöttem egy tesztet, amiből kiderült, hogy én eléggé későn érő típus vagyok, ezért nem is siettettem annyira a dolgokat. Hagytam, hogy minden történjen magától, folyjon minden a maga medrében, mert a sorskönyvem már meg van írva, azon úgyse tudok változtatni. De aztán csak-csak elkezdett érdekelni a dolog olyan 24 éves koromban, és nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy kivel, mikor és milyen körülmények között. Természetesen a csillagokat hívtam segítségül, mert ők soha nem hazudnak, így felkerestem az asztrológusomat. Igen, azt, amelyik folyton csakranyakáncot hordott meg sztk keretes szemüveget. Mondjuk nem sokkal ezután kiderült róla, hogy szélhámos, és igazából semmit nem olvasott ki a csillagokból, csak belőlem sokezer forintot, de ez volt a tanulópénz, azóta még tudatosabban élek és a konfliktusokat is jobban kezelem. Szóval az a némber azt jövendölte, amikor még nem tudtam, hogy csaló, hogy hamarosan rám talál a yangom, és benne kiteljesedhet az én yinem. Sőt, még azt is megmondta, hogy nagy valószínűséggel egy ezoterikus találkozón fogok szembetalálkozni Vele, két múlva 19.00-kor a IV. kerületi művelődési házban. Majd kezembe nyomott egy meghívót.
Végül is nem volt drága a belépő, az asztrológusom tartotta az egyik előadást, időm is volt, tehát elmentem. Aztán a villámcsapás: megjelent közöttünk az egyik előadó, 35 év körüli, magas, szakállas, nyugtalan szemű férfi. És elkezdett mesélni a Tanokról, melyek által kiteljesedhetünk, és a bevezető után meg is hirdette a tanfolyamot. Az se volt vészesen drága, így hát részt vettem azon is. Aztán szó szót, tan pedig tant követett, és egy alkalommal megvárt a Mester óra után. Kérdezte, hogy nem volna-e kedvem gyakorlatba is átültetni az eddig tanultakat egy csésze ginzeng tea elfogyasztása után.
Hát már hogyne lett volna. Megittuk a teát, ő a nyugtalan és túlvilágot fürkésző szemeivel folyton engem nézett, majd a teaház után felmentünk hozzá.
Ha már láttatok igazi, hiteles gurulakást, na az pont olyan volt: bevetetlen ágy, mosatlan edények, de mindezt a feng shui rendjének szigorú betartása mellett. Mandala a falon, útmutató bölcsességek jegyzetpapírokon, rendetlenség és káosz, de mégis érződött a Mindenséget uraló harmónia is. Kézen fogva bevezetett a hálószobába, s miközben lehámozta rólam a ruhámat, ősanyának szólított, Évának, és tudatta velem, hogy amit most teszek, azt az egész emberiségért teszem. Egy szebb és jobb világért. Meg azért, mert már hetek óta kanos, és már nem bír magával.
Szerelmeskedés közben különböző légzéstechnikákat mutatott nekem, végigcsókolta a csakrapontjaimat, bevezetett a tantrikus szex rejtelmeibe. Aztán utasított, hogy szopjam le. Azt mondta, ezáltal most egyesültem a Természettel és a Világ része lettem, de ezt akkor annyira nem éreztem, csak a lótuszvirágom fájt egy kicsit. A Mester pedig két nappal később egy másik Tanítványt oktatott, de ezek a guruk már csak ilyenek, nem lehet haragudni rájuk.

Brigi, a szókimondó: Na, kisanyáim, végre valami ütős téma. Hahh, na akkor mondom. Hát baszott jó volt, szó szerint, bár kurvára nem emlékszem rá. Szerintem olyan 17 éves lehettem, és az idő mindent megszépít, vagy milyen faszságokat szoktak ilyenkor mondani. Az még a rocker korszakom volt: acélbetkós Marten’s, rengeteg cigi, még több pia, de nem a picsulós fajtából. Ilyenek, hogy Bélisz vagy mi a szar, nem játszottak, Kati. Kőkeményen toltuk a Borsodit meg a pogót, nem volt megállás reggelig. Aztán én egyszer úgy bebasztam, hogy azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Kimentem az utcára kicsit levegőzni, de kiderült, hogy a férfi klozetba érkeztem, ahol épp egy nem rossz paraméterekkel felszerelkezett srác dobta ki a Gangeszt. Rázúmoltam a brére, és mondtam neki, hogy szép darab, erre ő elvigyorodott, asszem szép mosolya volt, és a következő, amire emlékszem, hogy a parkban keresem a pulóveremet, és a harisnyámat húzom a kezemre. Közben valami olyasmi történhetett, hogy basztunk. Ne szisszenjetek már fel, hát néven kell nevezni a gyereket. Kati, te is jobban tennéd, ha nem picsognál folyton, mer’ a Patrik egy idő után már nem lesz annyira Don Quijote. Akkor Don Juan, mindegy, leszarom. Reni, téged se akarlak kiosztani, de azért ez a gurus törénet eléggé odabaszott és nem a jó értelemben. Én csak simán nem emlékszem az enyémre, de talán jobb is ezeket a sztorikat hallva. Egy biztos, első alkalommal nem engedtem a popószexet, mert azért nekem is van erkölcsi tartásom.
Reggel hazamentem, pár nap múlva csináltam egy ilyen tesztet gyerek ellen, aztán nem is lett baj. A legközelebbi dugásra, sze-rel-mes-ke-dés-re azért már emlékszem, az még jobb volt. Még jártam is utána egy hétig a sráccal.
Na de eleget dizniztünk, ideje volna inni egy kicsit. Én bevállalok egy mamutot, Kati te meg leszürcsölheted a habját. Nem, csak vicceltem, még megárt. Kaffelikőr jobb lesz neked.
Csirió, Mucuskáim, de jó itt lenni veletek, make peace, make love, és ugye nincs harag.

Szolgálati közlemény: létrehoztam egy rajongói oldalt a blognak, ott figyel jobboldalt fent. Akinek indíttatása van rá, csatlakozzon, mindenkinek örülök :)