Kedves Olvasó!

Bizonyára te is nagyon várod már a karácsonyt, az ünnep meghittségét, a boldog együttlétet családoddal, szeretteiddel. Ám nem szabad elfelejtened, hogy mindez nem fog sült pulykaként a szádba repülni, a jó hangulatért neked is tenned kell. Nemcsak lélekben, de fizikailag is fontos a karácsonyra készülődni. Egy-egy magad készítette apróság, kézzel festett mécsestartó vagy szárított narancskarikákból készült potpourri az egész család kedvét meghozza az ünnepléshez, hisz nem másról szól a karácsony, minthogy szeretet adjunk és kapjunk.

Érdemes megfontolnod alábbi tippjeinket, melyek minden bizonnyal nagy segítségedre lesznek az ünnepi készülődésben. Szedjük hát csokorba őket!

Az öko-amazon önmagáról kialakított képébe nem fér bele sem a vehemencia, sem a dogmatizmus. Ő csak belelát a probléma mélyébe, s ezt nem hagyja, nem hagyhatja szó, sőt, tettek nélkül. Észleli a nyilvánvaló és sajnálatos tendenciákat: hogy az élővilág egyre pusztul, újabb és újabb fajok tűnnek el a Föld színéről, bolygónk vízkészlete rohamosan fogy, az üvegházhatás korábban soha nem látott méreteket ölt, a Déli-sark jéghegyei pikk-pakk eltűnnek pár éven belül, a globális felmelegedés okozta károk pedig beláthatatlanok.
Az ökológiai szempontból felvilágosult nő szívén viseli környezete, lak- és élőhelye sorsát, és ha kell, egyes-egyedül szembeszáll a környezeti ártalmakkal és azok előidézőivel.

Ez alkalommal El Topo kamerádunk tudósít testközelből és kacagnivalóan jópofa stílusban a kicsit hipochonder, kicsit bőbeszédű, de mindenképpen rokonszenves nőtípusról, akinek személyében - nem mellesleg - Elias őrmester úr kedves nagymamáját is tisztelhetjük.

Nagyanyám a Moszad ellen

A virulens öregasszony mintapéldánya az én nagymamám volt. Anyai nagymamám.

    A szódiaréban szenvedő nőnek egyszerűen halála a kínos csönd, ezért minden ideg- és hangszálával azon van, hogy ezt elkerülje. Szerinte a keveset beszélők mogorvák, távolságtartóak, megközelíthetetlenek, akiket muszáj megmentenie ebből a szörnyű helyzetből. Hiszen az emberi faj pont azért képes a beszédre, hogy használja is adottságait: minél gyakrabban és minél hosszabban. Szükségesnek tartja tehát kirángatni az embereket közönyükből, így társas kapcsolatait verbálisan ápolja hosszú, oldott hangulatú, közvetlen beszélgetéseket kierőszakolva. Nem titkolt célja, hogy megérintse az emberek lelkét, szerezzen nekik pár jó pillanatot, és hogy éreztesse velük, fontosak, megbízik bennük, rájuk bízza titkait.

A feminista szomorúan és dühösen konstatálja, hogy az emberiség többezer éves fennállása óta még mindig a férfiuralom a döntően meghatározó. Nemtetszésének a létező összes fórumon hangot ad, és egyben keményen elutasítja a nemi különbözőségre épülő igazságtalanságot, alá-fölérendeltséget. Határozott, végiggondolt és tántoríthatatlan emancipációs törekvései vannak: tudja, hogy a világ nem fog magától megváltozni, így neki kell cselekednie.

Mi, nők sohasem vizelünk vagy húgyozunk, hanem csak pipilünk, legfeljebb pisikálunk. Shoppingolás közben minden esetben szerét ejtjük ennek – folyó ügyeket intézünk, ki kell mennünk, bepúderezzük az orrunkat – pszichés indíttatásból, mert feszült helyzetben gyakrabban kell pisálnunk csuriznunk. A húszféle hidratáló arckrém közül kiválasztani a legmegfelelőbbet pedig épp elég stresszt okoz, aminek folyománya a vöcöre menés szükségessége.

Afromagyar és Krisztinca ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, minthogy lerántsa a macis takarót a reménybeli kismamócák sokszor érthetetlen szóhasználatáról, és ezt a maga pucér, de babaillatú valóságában a nagyérdemű elé tárja. Nos, lássuk!

Kedves HRita!

Krisztinca barinőmmel összedugtuk a buksinkat, és írtunk egy kis paródiát a fórumozó-babaváró-leendő kismamákról.

Mivel minket is anya szült, sőt, érintettek vagyunk mind a fórumozásban, mind a babatervezésben, szeretnénk elhatárolódni magunktól es művünktől.
Mielőtt a vérmes kismamatársak elátkoznának bennünket, leszögezzük, hogy ez csak poén, és természetesen nem a babavárás/tervezés néha kínkeserves folyamatát szeretnénk kifigurázni, hanem az ilyen témájú fórumokon olvasható szóhasználatot és stílust.

Továbbá nagyon fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ez csak addig vicces, míg az ember lánya nem lesz kettő az egyben. Abban a pillanatban, hogy a tesztecske pozcsi/kétcsíkos lesz (magyarul; bezebrázódik), minden, az entyempentyem- es áltudomanyos stílust eddig megvető nőtársam automatikusan átvált Anyamaci módozatra (mondhatni megindul az ősanyává válás folyamata).

- Most mit izélsz? Hát nem pont arra van a mobil, hogy BÁRMIKOR utol lehessen minket érni és mi BÁRMIKOR felhívhassunk BÁRKIT?
- Ja, de. Végülis igen…
- Nah, erről van szó, kisanyám.

Az unaloműző hosszabb busz- vagy vonatutak alkalmával megfigyelhető jelenség. A Cosmopolitant már kiolvasta, Coelhóba most nincs kedve belekezdeni, a mobilos sudokut unja. Ezért találomra kiválasztja telefonkönyvéből egyik rég nem látott ismerősét, és hívást kezdeményez.

Kultúra? Nebassz!
De igen. Ez tényleg az. És végre nem a finomkodó, eufemisztikus, szemináriumi dolgozatokban muszájból hivatkozós fajtából. A szleng napról napra változik, általában (bár nem feltétlenül) bizonyos szabályszerűségeket betartva, de a nyelvet nem megerőszakolva. És pont ez a lényeg, hogy mindez annyira természetesen folyik bele a mindennapi nyelvhasználatunkba, hogy kár volna direkt elkerülni vagy ajakbiggyesztéssel, lesajnáló legyintéssel hivatkozni rá.

A Modorosblogon nemrég napvilágot látott posztra rímelve Blackrock is megírta a magáét. Jelen irományban a lakótelepi bandák pótolhatatlan tagját, a bandababát tárja elénk szuggesztív erővel.

A BB az a fajta lény, amelyről minden magára valamit is adó, 16-17 év átlagéletkorú fiúbanda álmodott. Egy NŐ (még jobb esetben NŐK), aki(k) mindig ott van(nak), és egészen minimális energia befektetéssel ELÉRHETŐ(K). És ebben az esetben bizony elérhetőségen 90%-ban szexuális elérhetőséget kell érteni. Még mielőtt bárki is félreértené, nem, NEM kurvákról van szó!