A tudatlan tucatnő nem okos, nagyon nem okos, de ki nem szarja le, mert az Erzsike - aki múltkor elég jól elküldte a picsába a Roland kurváját a Mónikában - se okos, azt’ mégis szerepel a tévében. A tudatlan tucatnő nem ügyel környezete tisztaságára, de az is ki a faszt érdekel, mer’ úgyis tele van szeméttel minden, azt’ úgyse szedi fel senki. Hát ő se fogja, meg már amúgy is van ott egy csomó, és nem azért ment általános után ruhaipariba, hogy szemetet szedjen.
Az ilyen napi apró bosszúságokat leszámítva a tudatlan tucatnő élete nem annyira rossz, sőt, inkább jó, mert faszán elvan, csak ne basztassák tudományos hülyeségekkel meg sznobkodással, hogy környezetszennyezés meg kulturális bigyók, mert az ilyenek eltartott ujjal isszák a teát meg barnacukrot raknak bele, pedig az kurvára drága, és nem is éri meg.
Az ő élete kitaposott – mondhatni determinált - ösvényen halad, melyről nem akar letérni, de amúgy sem tudna hova, mert ott, a nagy ismeretlenben már ilyen gáz dolgok is vannak, mint tudatosság, logikus gondolkodás és felelősségérzet, az pedig nem az ő világa.
Reggelente a Barátok közt főcímzenéjére ébred, az új napot egy csipás szemű kurvaélettel köszönti, majd a józsefvárosi piacon csípett Made in China márkájú hálóingéből átvedlik az elmenősbe: magára kapja kedvenc Dolge&Cabbana tigriscsíkos felsőjét trendi Sexy girl ezüst felirattal, belepréseli az enyhén kőmosott csípőfariba testmozgást soha nem tapasztalt valagát, végül pedig az 50% pamutot is tartalmazó sportzoknira húzza tűsarkú, strasszos-csatos fekete csizijét.
Aztán sminkel: bőréhez képest két árnyalattal sötétebb folyékony alapozót ken fel, mert attól úgy néz ki, mintha szoliba járna; szemfestéket is használ, mely minőségét tekintve mindegy, milyen, csak olcsó és glitteres legyen, mert az szépen csillog. Fél óra múlva már csak a külső szemzugban glitterol túrós textúrát képezve, de nem baj, faszán néz ki úgy is. Szempilláját három részre sodorja a spilárral, mely ugyancsak fél óra múlva vakolatként kezd peregni róla, de nem baj, faszán néz ki úgy is.
Egykor sötétbarna, majd erősen szőkített, immáron sárga árnyalatot felvevő és 5 centiméter lenövést produkáló frizuráját színjátszós rózsaszín krokodilcsattal tűzi fel, mely ugyancsak fél óra múlva akasztott emberként himbálózik valahol a nyakszirt táján, ami érthetetlen, mert mindig alaposan bebetonozza hajlakkal. De nem baj, mert faszán néz ki úgy is.
Geronazzóra rúzsozott narancssárga szájával, hulahopp-karika fülbevalójával és illatcsaládját tekintve ecetbe áztatott naftalinos gyöngyvirág bukét árasztó kölnivel az aurájában kilép az albiból, s a csatamező felé veszi az irányt.
A metróaluljáróban hősiesen megküzd a napi infókért, sebtiben átfutja a lapot, de az érdemi részeket estére tartogatja, hogy majd nyugiban olvasgathassa a Jóban-rosszban alatt. A metrózással töltött idő elütése végett keresztrejtvényt fejt, melyet rövid időn belül felad, mert mér’ kell mindig ilyen kurva nehezet rakni bele. Inkább egyik utastársa Blikkjét sasolja jobbra (VV Anikónak sokkal jobban állt a szőke) vagy egy másik Napi Ászát balra (Zámbó Jimmy fia koncertet ad – el kéne menni).
Leszállás előtt mackós-cicás-nyuszis himblimbikkel teleaggatott fekete lakk rityijébe süllyeszti az újságot, majd a dolgozó felé veszi az irányt.
Hogy a dolgozóban mit csinál egész nap, azt még ő maga sem tudja igazán, mindenesetre kap érte lóvét, ami olyan kevés, hogy kitörölheti vele a seggét, de legalább eltelik vele a nap.
Hazafelé menet beugrik a Tescóba reggeli italért, tartós toast kenyérért, zsírszegény kakaóporért, instant teáért és Value márkájú mirelit ipari szalonna-tallérért, melyet majd otthon hirtelen kisütve, kecsöppel ízesítve fogyaszt el.
Otthon végre szimultán hódolhat kedvteléseinek: csatos-strasszos csizijét lábáról lerúgva bekapcsolja a beszélgetős show-műsort (nem a Kibeszélőset), ami azért jó, mert izgalmas, és abban mindig történik valami: a Balázsnak kurva jó a haja, a Mónika pedig kedves nő, mert csini göncökbe öltözik. Meg ma mindenképpen meg akarta amúgy is nézni ezt a részt, mert azt olvasta a Blikkben, hogy a Mónika megint terhes, csak nehogy műsor közbe’ kimenjen hányni, mert akkor összeverekszenek a vendégek. Mondjuk az se lenne baj, mert az is érdekes szokott lenni, és másnap legalább elmesélheti a többieknek a sztorit.
Tehát bekapcsolja a tévét, aztán mivel felhasználói szinten ismeri a számítógépet (bekapcsolás-bal klikk-kikapcsolás), azt is elindítja, majd a 60 Herzen rezgő monitort stírölve startlap játékozik, sminkelős játékozik, netes ismerkedést játékozik. A sötétet nem szereti, ezért lámpát gyújt, lehetőleg az összeset és az energiapazarlós fajtájú körtével rendelkezőket, mert úgyse emiatt fognak megdögölni a szibériai tigrisek. És ha igen, akkor is mi van. Így jártak.
A kisütött baromfitermék elfogyasztása után kapkodva elmosogat - mindenképpen folyó vízzel, mert utál a genyában tapicskolni az úszkáló rizsek meg zsírok között -, ugyanis kezdődik a Jóban-rosszban, amit vétek lenne kihagyni, mert nagyon érdekes sorozat. Abban mindig történik valami – ha már vele sose semmi. Leszámítva a tegnapot, mikor 5 percet késett a melóhelyéről, és ezért jól lebaszták. A rohadt életbe.
Politikai hovatartozását tekintve formálható személyiség: örömmel fogadja el a nőnapra osztogatott piros szegfűt, de a narancssárga lufit vagy golyóstollat sem utasítja vissza. Szavazni viszont már nem megy el, mert igazából így se nagyon jó, de úgyse lesz jobb, és a vasárnapját nem fogja ilyen faszságra áldozni, mikor ő ezen a napon plázázni szokott, vagy a Moréba megy egy-két cuccot beszerezni. A More különben is király hely, szinte neki találták ki. Lehet kapni színes mamuszt ötszázér’, meg műanyag koktélpoharat kétszázér’, meg fautánzat delfin dekorációt nyolcötvenér’ (sssz, az mondjuk geci drága), meg hétágú, művirág rózsabimbó csokrot otthonra vagy a Pepi néninek az újközbe négyszázér’, meg háromdarabos, impregnált konyharuhát kétszázötvenér’, ami azért is megérős, mert abból egyet el lehet ajándékozni névnapra.
A tudatlan tucatnő tehát hétvégén sem jár ki a szabadba, mert ott nincs se tévé, se akciós, színes plüssdobókocka (az Iminek a Zsiguliba névnapra). Ha mégis kieszi a fene, csak a Városligetig vagy a Margitszigetig jut el, ahol bokorba húgyozik, Romanticot ordíttat mp3-as mobiljával, chipses zacskóval és csokipapírral dobja fel az egyhangú zöldet: megpróbálja otthonossá varázsolni a helyet. Nem sikerül. A friss levegőtől megfájdul a feje, meg már így is túl sokat mászott, azt’ semmi se látszik, csak a fák meg a fű. Semmi féltékenységi jelenet, hiányos fogazatú, elszánt szereplők, és még a szexi ápolónőt se dugja meg a doki. Mi a szart keres ő itt tulajdonképpen?
Az első busszal hazatér a gazdaságos toast kenyér, italpor és művirágcsokor komfortjába, majd strasszos-csatos csizijét lábáról lerúgva elteszi magát egy újabb kihívásokkal teli napra.
And now for something completely different. It's: Szocio Pata kolléga úr összeeresztette az MLM-est és a Büfészínészt, és még nyerni is lehet vagy mi. Ingyen, baszod!
Az utolsó 100 komment: