A kevéssé jól tájékozódó nő hajlamos eltévedni. Leggyakoribb előfordulási helye pont ellenkező irányban van ahhoz képest, mint ahol lennie kéne, és olyan távolságban, hogy esélye se legyen visszatalálni.
Éppen ezért a tájékozódási képességet nem igazán birtokló nő nem nagyon szeret egyedül járni, főleg nem idegen terepen. A helyzetet bonyolítja, hogy számára minden idegen terep, ami nem a lakás-bevásárlóközpont útszakasz. A kevéssé jól tájékozódó nő tehát körültekintően választja meg barátait és kedvesét, akik kisebb eséllyel tévednek el az élet színpadán, és akik lehetőleg minél kevésbé nők, mert bennük ilyen téren nem bízik. Kiterjedt baráti köre így főleg férfiakból áll és néha hideghegyi sportőrült nőből, de ő nem annyira jó barátnő, mert folyton csak hajtja őt, meg nem engedi pihenni kirándulások alkalmával, meg értelmes programokat se lehet vele szervezni, meg ők ketten két külön világ. Mindezek ellenére nagyon kedves tud lenni vele, ha nagyon muszáj, de irigységgel vegyes lenézéssel újra és újra konstatálja, hogy az nem lehet igazi nő, mert még a királyréti kisvasúthoz is eltalált a múltkor.

Címzett: forumexszabolcskasok@yahoogroups.com
Tárgy: Top Secret!

 

Csillagvirágaim, ti, akik Életem Párjának, Fecimacinak (nektek Feri) baráti köre vagytok!
A múltkori haditanácsnak megfelelően ezúton is értesítelek titeket Fecó (innentől F. a biztonság kedvéért ;)) meglepi partyjáról, melyre ezennel ünnepélyesen meg vagytok hívva.
Mint gondolom ti is tisztában vagytok vele, az ember életében csak egyszer 32 éves; hiába no, nincs ez másként F. esetében sem. Olyan szupi lenne, ha eljönnétek. Légyszi-légyszi-légyszi!!!
Amit feltétlenül hozzatok magatokkal: vidámság, jókedv + egy-két apróság*.

Az általam kiötlött terv a következő: Míg mi a csajszikkal serénykedünk, mint a kisangyalok (ld. lejjebb), Greg squasholni viszi a mit sem sejtő F.-et. A többiek, azaz ti, a buli kezdete (20 óra nullanulla) előtt kerek egy órával legyetek kedvesek megjelenni F.-fel közös szerelmi fészkünkben, mely a Retyezát utca 9-es szám alatt találtatik (Gugli Mapszos linket mellékeltem). A további instrukciókat majd ott közlöm, helyben.

A tudatlan tucatnő nem okos, nagyon nem okos, de ki nem szarja le, mert az Erzsike - aki múltkor elég jól elküldte a picsába a Roland kurváját a Mónikában - se okos, azt’ mégis szerepel a tévében. A tudatlan tucatnő nem ügyel környezete tisztaságára, de az is ki a faszt érdekel, mer’ úgyis tele van szeméttel minden, azt’ úgyse szedi fel senki. Hát ő se fogja, meg már amúgy is van ott egy csomó, és nem azért ment általános után ruhaipariba, hogy szemetet szedjen.

- Naaagy-naaaaaagy szeretettel köszöntök minden apró-cseprő lurkómanót ezen a napsugaras, gyönnnyörűen szépséges tavaszi délelőttön!! Hogy ityeg a fityeg, balambérok? Jól? Nekem is! Mert naagyon-naagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek, hisz (énekli) ez a nap más, mint a többi, ezt ti is jól tudjátok. A nap is másként kelt fel ma reggel, és színpompázatosan szórja ránk fíínom, meleg sugarait. Érzitek?
- Iiiigeen!
- Naaagyon jó! Az a hózencsúzlis fiúcska is ott, a második sorban, aki épp egy legyecske szárnyát tépegeti ki?
- Iiiigeen!
- Naaagyon jó! Akkor gyorsan be is mutatkoznék nektek: én vagyok a Katus néni, de hívjatok csak Katusnak, Katónak vagy Katkának, mert hát nem vagyok én olyan öreg!

- trillázza Katus, Kató vagy Katka, aki általában valóban nem olyan öreg, de ha ötvenéves lenne sem lehetne róla teljes bizonyossággal megállapítani az életkorát tökélyre fejlesztett camouflage-ának köszönhetően. Ezen camouflage elmaradhatatlan részei a kárómintás vagy pöttyös, színes zokni (lábtyű), hosszabbacska kord szoknya virágmintával, jó kis szellős lenvászon ing, nyakban fityegő eská nyaklánc görög- és sárgadinnye magokból felfűzve, pirospozsgásított arc, úthengerrel rögzített mosoly, a jéghegy csúcsán a pont pedig a kétoldali fonott copfocska.

Váj mí kolegina is ihletet kapott, így az alábbi posztot van szerencsém most leközölni.

Sanyarú sorsa úgy hozta, hogy egy kis vagy közepes városban, urambocsá’ faluban rakta le a gólya. Első 1,5-2 évtizedében nem is volt különösebb baja a földrajzi leosztással, viszont egy idő után kinyílt a virtuális világ. Számára is. Azóta fogalmazódtak meg benne mindenféle komplexusok, de pszichológust nem keres fel, mert az „milyen már”. Megszólná az egész mikroközösség.
Ennek a típusnak két főbb altípusát különböztethetjük meg.

1. A szaksulit/gimit végző, utána otthon (leginkább szolgáltatóiparban) elhelyezkedőt. Ő az, aki az 50 szavas angol/német tudásával a kasszában, a pult mögött, az „egy újabb kört kérek” rendelések szüneteiben a (jobbára külföldi/nyugati) fehérhercegről álmodik. A ló nem lényeges, hacsak nem modernkori paripa, amit lóerőben mérnek.

Riporter: Hogyan ünnepli Ön március 15-ét?
Utasi Linda, 34 éves bolti alkalmazott: Elég jól! Ilyenkor mindig összejövünk páran, délután beülünk a közeli kocsmába, megiszunk valamit a csapattal, aztán 7-kor elindulunk az Erzsébet hídhoz, hogy még időben kiérjünk, és jól lássuk a tűzijátékot. Szokunk venni főtt kukoricát vagy vattacukrot is. Jó ez az ünnep, kell egy kis kikapcsolódás meg bulizás néha, nem?

Jege nagyon elkapta a fonalat, és ismét meglep bennünket egy poszttal - ha lehet, még ütősebbel, mint az előző.
Helyezkedjen el mindenki kényelmesen a zsöllyén, némítsa el a mobilját, és legyen kedves ne zörögjön a pattogatott kukoricával.
Jó szórakozást!

A filmgyártás a tőkés világrend kvintesszenciális manifesztációja: találékony és szégyentelen, kreatív és visszataszító. Ha piaci résre bukkan, gondolkodás nélkül rátapad és mohó kluttyogással befolyik rajta. Ha nem bukkan, igyekszik csinálni. Kellően nagy, tehát profittermelésre alkalmas népcsoportokat szemel ki magának, felméri igényeiket, aztán jól nyakon önti őket meleg, otthonos érzettel. Így készülnek a „tipikus” filmek, mint például gyerekfilm, tinifilm, értelmiségi film, vagy, természetesen a nőcis film.
A filmművészet más, de őt ritkán adják moziban.

A nőcis film olyan témákról értekezik, melyek a reklámipar által létrehozott „igazi nő”-t csakugyan érdeklik: pasik és ékszerek és ruhák és szőrösség/szőrtelenség és hódítás és a hülye kurvák, akik mindenképp keresztbe akarnak tenni.

Régi barátosnéink hosszú hallgatás után visszatértek, hogy ismét dumcsizzanak és lelkizzenek egy kiadósat. Nagyon kiadósat. 

Kati, a romantikus megállapodott: Hehehe, csajszik, azt hiszem, kissé becsiccsentettem ettől a jófajta bélisztől. Hú, de nyami volt. Hehehe. Olyan jó hangulatom lett, hogy nagyon. Sőt, annyira jó, hogy mindenképpen valami szépről és romantikusról akarok veletek beszélgetni. Hosszú még az éjszaka, és én Patrik nélkül amúgy se tudok elaludni, úgyhogy Pa… izé lányok, játsszunk olyat, hogy mindenki elmeséli, ki hogyan vesztette el, jó? Hogy mit? Jaj, hát tudjátok. AZT. Ehh, csajok, hát a szüzinket.

Jege, a - kommentjei alapján - cizellált verbális kifejezésgazdagság élenjárója küldte a mai posztot. Eddig leginkább csak a naon nőcis modoroskodásokról volt szó a blogon, de Jege posztja egy másik - talán még manírosabb - aspektusból szemléli a gyengébbik nemet: mikor a nő férfias sportot, életmódot választ, és rettenetesen komolyan is veszi magát.

Mint annyi dolog ezen a világon, a sportőrült nő is kétféle, mivel a férfiakkal ellentétben nincs akkora pofája, hogy sportnak nevezze a képernyő előtt ordítást.
Hogy a sportőrült nő mihez ért, azt fajtája válogatja. Egyikük bármihez érthet, csak őrületének tárgyához nem. A másik, melyről jelen értekezésünk szól, éppen ahhoz ért, vagyis mindenhez, aminek az oxigénhiányos állapotban történő szétfagyáshoz köze van. Az ő szakterületén a nemértés rövid úton darwini kiválasztódáshoz vezetne.

A természet leánya nap mint nap szembesül az őt körülvevő nagyváros minden szennyével és élhetetlenségével. Zavarja a füst, a rengeteg intoleráns és agresszívan lökdösődő ember, a sok bóvli és a gyatra minőségű áru, amit minduntalan megpróbálnak rásózni. Rájön, hogy ilyen körülmények között ő képtelen létezni, és eltervezi, hogyha a fene fenét eszik is, ő véghez viszi kétszemélyes Rousseau-i és robinsoni alapokon nyugvó társadalmát.